Ó, Isten, én Istenem! Téged szólít szolgálóleányod, Tebenned bízik, Feléd fordítja arcát és Hozzád esedezik: záporoztasd reá mennyei áldásaidat, fedd fel előtte szellemi misztériumaidat és sugározd le reá Istenséged fényét.
Ó, Uram! Nyisd fel férjem szemét. Örvendeztesd meg szívét megismerésed fényével, fordítsd értelmét tündöklő szépséged felé és vidítsd fel lelkét azzal, hogy feltárod előtte nyilvánvaló fénylő csodáidat.
Ó, Uram! Lebbentsd fel szeme elől a fátylat. Záporoztasd reá bőséged esőjét, részegítsd meg az Irántad való szeretet borával, és tedd őt egyik angyaloddá, kinek lába a port tapossa, míg lelke a magas mennyekben szárnyal. Tedd őt ragyogó lámpássá, mely bölcsességed fényét szórja népedre.
Valóban, Te vagy a Drága, a Mindig Adakozó, Kinek keze mindig nyitva vagyon.
-`Abdu'l-Bahá