Web - Windows - iPhone
The Summons of the Lord of Hosts – Tablets of Bahá’u’lláh
Bahá’í Publications of Australia, 2002Bahá’u’lláh kinyilatkoztatása az Általa a világ királyaihoz és uralkodóihoz intézett üzenetével az Edirnébe érkezése utáni években – Shoghi Effendi szavaival érve – elért „delelői dicsőségébe”. A Hit történetének ezen viszonylag rövid, de viharos időszakában, valamint az ezt követő 1868-as, Akkó börtönvárosába történt száműzetése utáni első években Kelet és Nyugat uralkodóit együtt, és egyeseket személy szerint is felszólította arra, hogy ismerjék fel Isten Napját, és ismerjék el azt, Akit az általuk követett vallások szent iratai megígértek. „A világ teremtése óta – jelenti ki Bahá’u’lláh – az Üzenetet soha nem hirdették még meg ilyen nyíltan”.
Jelen kötet ezen fontos írások első teljes és hiteles angol fordításait gyűjti össze. Közöttük található a teljes Súriy-i-Haykal, a Templom szúrája, Bahá’u’lláh egyik legkihívóbb műve. Szerzője a Táblát eredetileg edirnei száműzetése idején nyilatkoztatta ki, majd Akkóba történő megérkezése után átdolgozta. E későbbibe belefoglalta az egyes uralkodókhoz – IX. Pius pápához, III. Napóleonhoz, II. Sándor cárhoz, Viktória királynőhöz és Naszreddin sahhoz – intézett üzeneteit is.
A kiegészített művet nem sokkal kinyilatkoztatása után Bahá’u’lláh utasítására egy ötszög formájában írták le, amely az emberi templom formáját képezi le. Ehhez pedig összefoglalásként hozzátette a Shoghi Effendi által olyan „szavakként” leírtakat, „melyek megmutatják, milyen fontosságot tulajdonított Ő ezen Üzeneteknek, és rámutatnak a közvetlen kapcsolatra eme szavak és az Ótestamentum próféciái között”:
Emígyen építettük Mi meg a Templomot az erő és hatalom kezével, ó, bár tudnátok. Íme a Templom, mely néktek a Könyvben megígértetett. Húzódjatok közelebb hozzá. Ez az, mi előnyötökre válik, ó bár megértenétek. Legyetek igazságosak, ó föld népei! Mi jobb: ez, vagy egy olyan templom, melyet agyagból építenek? Fordítsátok hát arcotokat feléje. Ezt parancsolta néktek Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.
Munkálkodásának utolsó éveiben Maga intézkedett arról, hogy legfontosabb művei közül többnek hiteles változata is kiadásra kerüljön, és a Súriy-i-Haykal fontos helyet kapott ezek sorában.
A Templom szúráját képező művek közül egy különösen is említésre méltó. A Lawh-i-Sultán, a Naszreddin sahhoz intézett Tábla a leghosszabb, Bahá’u’lláh által egy uralkodóhoz intézett levél, melyet az utolsó, akkói száműzetése előtti hetekben nyilatkoztatott ki. Az üzenetet az uralkodóhoz végül Badí’, egy tizenhét éves fiatalember juttatta el, aki kérlelte Bahá’u’lláh-t, tisztelje meg azzal, hogy valamilyen szolgálatot tehessen Néki. Erőfeszítései elnyerték számára a vértanúság koronáját, és halhatatlanná tették nevét. A Táblában található az ünnepelt rész, mely leírja, hogy Bahá’u’lláh milyen körülmények között kapta meg az isteni üzenetet, és az milyen hatást gyakorolt Rá. Ebben találjuk egyértelmű felajánlását is arra, hogy a sah jelenlétében találkozik a muszlim vallási vezetőkkel, és bemutat nekik bármilyen, általuk perdöntőnek ítélt bizonyítékot az új Kinyilatkoztatásról; a lelki tisztesség próbája lett volna ez, melyen azok, akik a Korán üzenetének felkent hordozóiként tekintettek magukra, csúfosan megbuktak.
E gyűjteményben található továbbá a Súriy-i-Mulúk, a Királyok szúrájának első teljes fordítása. A művet Shoghi Effendi „a Bahá’u’lláh által kinyilatkoztatott legjelentőségteljesebb Táblának” nevezi, „melyben első ízben intézi szavait a keleti és nyugati uralkodók egész közösségéhez”. A Tábla bemutatja Küldetésének jellegét, valamint az igazságosság azon mércéjét, mely szerint Isten ezen Napján a hatalmukat gyakorolniuk kell:
Ne vessétek el Isten félelmét, ó, a föld királyai, és vigyázzatok, hogy ne hágjátok át a határokat, melyeket a Mindenható kijelölt. Tartsátok meg a parancsolatokat, melyeket Könyvében néktek előírt, és jól vigyázzatok, hogy korlátait át ne lépjétek. Figyeljetek oda, hogy ne tegyetek igazságtalanságot senkivel, még egy mustármagnyira sem. Járjátok az igazságosság útját, mert az bizony az egyenes út.*
A Tábla bevezet több olyan fontos témát, amely Bahá’u’lláh Írásaiban a következő két és fél évtizedben nagy hangsúlyt kap: azoknak, akik kezébe Isten a polgári főhatalmat helyezte, kötelességük, hogy az igazságosság uralmát valósítsák meg, a fegyverzetet csökkenteni kell, a nemzetek közötti konfliktusokat meg kell oldani, és véget kell vetni a pazarló kiadásoknak, amelyek elszegényítik az alattvalókat.
Bahá’u’lláh királyokhoz és uralkodókhoz intézett fenséges felszólításának főbb elemeit áttekintve Shoghi Effendi így ír:
A téma nagyságrendje és sokszínűsége, az érvelés meggyőző ereje, a nyelvezet emelkedettsége és rettenthetetlen bátorsága megragadja figyelmünket, és megdöbbenti elménket. Uralkodók, királyok és hercegek, kancellárok és miniszterek, maga a Pápa, papok, szerzetesek és filozófusok, a tudás letéteményesei, parlamenti képviselők, a föld gazdagjai, minden vallás követője és Bahá népe mind megjelennek az Üzenetek Szerzőjének látókörében, és érdemük szerint részesülnek tanácsaiból és feddéseiből. Nem kevésbé bámulatos a tárgyak sokszínűsége, melyekkel a Táblák foglalkoznak. A Szerző magasztalja a megismerhetetlen és megközelíthetetlen Isten mindent meghaladó fenségét és egységét, és hirdeti és hangsúlyozza Hírnökeinek azonosságát. Külön hangsúlyt fektet a bahá’í hit egyediségére, egyetemes jellegére és a benne rejlő lehetőségekre, és feltárja a Bábí Kinyilatkoztatás célját és jellegét.
Az összefoglalás ráirányítja a figyelmet, hogy Bahá’u’lláh kompromisszumot nem tűrő módon emel vádat a társadalom állapota miatt, és ezért a vezetőket tartja elsődlegesen felelősnek:
Munkálkodásának különböző időszakaiból egyszerre megindító és csodás epizódokat sorol fel, és ismételten és kategorikusan rámutat a világi pompa, hírnév, gazdagság és uralom múlandóságára. Erőteljesen és ismételten felszólít a legnemesebb alapelvek alkalmazására az emberi és nemzetközi kapcsolatokban, és megparancsolja, hogy hagyjanak fel az emberi faj boldogságára, növekedésére, virágzására és egységére káros becstelen gyakorlatokkal és szokásokkal. Megró királyokat, nyíltan hibáztat vallási méltóságokat, elítél minisztereket és teljhatalmú személyeket, és Saját eljövetelét határozottan és ismételten Magának az Atyának az eljöveteleként ismeri el, és azzal azonosítja. Megjövendöli ezen királyok és uralkodók közül többnek az erőszakos bukását, kettőt közülük egyértelműen felelősségre von, a legtöbbet figyelmezteti, mindegyikhez felhívást intéz és mindegyiket buzdítja.
Egy Táblában, melynek az eredetije elveszett, Bahá’u’lláh már a legkeményebb szavakkal ítélte el Abdul-Aziz török szultán igazságtalan uralkodását. A jelen kötetben azonban három olyan további Tábla található, amelyek címzettjei a szultán két minisztere, kiknek önző és erkölcsi alapot nélkülöző befolyása fontos szerepet játszott Bahá’u’lláh egymást követő száműzetéseiben. A Súriy-i-Ra’íst, mely Ali pasát, a török birodalom miniszterelnökét szólítja meg, 1868. augusztusában nyilatkoztatta ki a száműzöttek Edirnéből Gallipoliba történő szállítása közben, és abban könyörtelenül feltárja a hivatali hatalommal való visszaéléseit. A Lawh-i-Ra’ís – ebben szintén találhatók Ali pasához intézett passzusok – Bahá’u’lláh-nak az akkói várbörtönben való bebörtönzése után nem sokkal került kinyilatkoztatásra, és a miniszterelnök jellemének dermesztő elítélését tartalmazza. A harmadik Tábla, a Lawh-i-Fu’ád, 1869-ben, nem sokkal Fuád pasa török miniszter halála után keletkezett, a miniszter fondorkodásaival foglalkozik, leírja a hatalommal való visszaélés lelki következményeit, és megjövendöli kollégája, Ali pasa nemsokára bekövetkező bukását, valamint magának a szultánnak a trónról történő letaszítását is – ezek a jövendölések széles körben keringtek, és drámai beteljesedésük nagyban hozzájárult Szerzőjük hírnevének növekedéséhez.
Amint Bahá’u’lláh befolyása a világ minden részén egyre inkább áthatja a szélesebb értelemben vett társadalom életét, kiváltképp is helyénvaló, hogy ezen nagyszerű Táblák teljes szövegét az olvasóközönség rendelkezésére bocsássuk. Mély hálánkat fejezzük ki a fordítások elkészítésére és lektorálására felkért bizottságoknak a gondosságért és érzékenységért, mellyel a feladatot megközelítették. A bahá’í-ok a Táblákban számos olyan bekezdést fel fognak ismerni, melyeket Shoghi Effendi ismertetett meg a nyugati hívekkel. A Szent Szövegek általa készített fordításai időtálló mércét állítanak azok elé, akik felvállalják, hogy illő angol fordításokat készítsenek a Hit ezen kincseiből.
AZ IGAZSÁGOSSÁG EGYETEMES HÁZAEz a Templom Szúrája, melyet Isten Nevei Tükrének rendelt a mennyek és a föld között, és a Róla való Megemlékezés Jelének a világ népei között
Ő A LEGCSODÁSABB, A MINDENEK FELETT DICSŐ!1. Dicsőíttessék, Ki kinyilatkozta verseit azoknak, kik értik. Dicsőíttessék, Ki aláküldi verseit azoknak, kik felfogják. Dicsőíttessék, Ki ösvényére vezérli azokat, kiket kíván. Mondd: bizony Én vagyok Isten Ösvénye azoknak, kik a mennyekben, és azoknak, kik a földön vannak; jó azoknak, kik ahhoz sietnek!
2. Dicsőíttessék, Ki aláküldi verseit azoknak, kik felismerik. Dicsőíttessék, Ki Kinyilatkoztatása Királyságából szól, és ismeretlen marad mindeneknek kegyelt szolgáin kívül. Dicsőíttessék, Ki megébreszt bárkit, akit akar, szavával: „Legyél” és van! Dicsőíttessék, Ki odahat, hogy bárki, akit kíván, felszárnyalhasson a kegyelem mennyországába, és aláküld onnan bármit, amit kíván, előre meghatározott mérték szerint.
3. Áldott, Ki parancsa egyetlen szavával azt cselekszi, amit akar. Bizony Ő az Igaz Úr, a láthatatlan dolgok Tudója. Áldott, Ki ellenállhatatlan és kifürkészhetetlen parancsolatán keresztül megihlet bárkit, akit akar, azzal, amit kíván. Áldott, Ki megsegít bárkit, akit kíván, a láthatatlan seregeivel. Valóban, hatalma egyenrangú céljával, és bizony Ő a Mindenek Felett Dicső, az Önmagától Való. Áldott, Ki felemel bárkit, akit kíván, korlátlan hatalma erejével, és megerősít bárkit, akit választ, tetszése szerint; jó azoknak, kik ezt értik!
4. Áldott, Ki egy jól őrzött Táblában előre meghatározott mértéket írt elő minden dolgoknak. Áldott, Ki kinyilatkoztatta Szolgájának azt, mi bizony be fogja ragyogni az emberek szívét és elméjét. Áldott, Ki Szolgájára olyan megpróbáltatásokat küldött, melyek megremegtették a szívét azoknak, kik az örökkévalóság Frigysátrában lakoznak, és azok lelkét, kik közel húzódtak Urukhoz. Áldott, Ki Szolgájára rendelkezései felhőiből alázáporoztatta a csapások dárdáit, és Ki látja, hogy ezeket türelemmel és állhatatosan elviselem. Áldott, Ki azt rendelte Szolgájának, mit nem rendelt sorsul egyetlen más léleknek sem. Bizony Ő az Egyetlen, az Összehasonlíthatatlan, az Önmagától Való.
5. Áldott, Ki a tagadás népének kezéből a gyötrelmek és megpróbáltatások nyilait záporoztatta alá Szolgájára az ellenségesség felhőiből; és mégis látja, hogy Szívünk hálával van teli. Áldott, Ki szolgája vállára helyezte a mennyek és a föld terhét – egy olyan terhet, melyért minden lehető dicséretet mondunk Néki, bár ezt senki más nem foghatja fel, csak akik megértéssel ruháztattak fel. Dicsőíttessék, Ki Szépsége megtestesülését átadta az irigyek és gonoszok karmaiba – olyan sorsra, amellyel Mi teljesen megbékültünk, bár nem láthatja ezt senki, csak akik belátással ruháztattak fel. Dicsőíttessék, Ki hagyta, hogy Husszein lakhelyét ellenségei serege között verje fel, és testét minden lélegzettel kitette a gyűlölség és harag dárdáinak; mégis, hálát mondunk Néki mindazért, mit e Szolgának részül rendelt, Ki szenvedései és bánata közepette Hozzá tér vissza.
6. Miközben elborítottak a csapások, egy végtelenül csodás, egy végtelenül édes hangot hallottam fejem fölül szólítani. Arcomat odafordítván egy Hajadont láttam Előttem a légben lebegni – az Uram nevéről való megemlékezés megtestesülését. Oly örömteli volt az ő lelke, hogy egész tartása Isten tetszésének díszével sugárzott, és arca a Mindenek Felett Kegyelmes ragyogásában izzott. Föld és ég között hallatszott hívása, megragadván az emberek szívét és elméjét. Belső és külső lényemmel örömteli híreket osztott meg, s ezek megörvendeztették lelkem és Isten nagyrabecsült szolgáinak lelkét.
7. Ujjával fejem felé mutatván a menny és a föld valamennyi lakójához így szólt, mondván: Istenre! Íme a világok Legszerettebbje, és ti mégsem fogjátok fel. Íme Isten Szépsége közöttetek és korlátlan hatalmának ereje bennetek, ó, bár megértenétek. Íme Isten Misztériuma és Kincse, Isten Ügye és az Ő dicsősége mindazok számára, kik a Kinyilatkoztatás és teremtés királyságaiban lakoznak, ha a belsőleg látók közé tartoztok. Íme Ő, Kinek Színe elé jutni hő vágya az örökkévalóság Birodalma lakóinak és azoknak, kik a dicsőség Frigysátrában lakoznak, és ti mégis elfordultok az Ő Szépségétől.
8. Ó, Bayán népe! Ha ti nem segítitek, Isten bizonyosan megteszi azt a föld és a menny erőivel, és megtartja Őt a láthatatlan seregeivel parancsolatán keresztül „Legyél,” és van! Közelg a nap, amikor Isten Akaratából olyan emberfajt teremt, melynek természetét egyedül Isten, a Mindenek Felett Hatalmas, az Önmagától Létező ismerheti. Megtisztítja őket a hiábavaló képzelgések és romlott vágyak mocskától, felemeli őket a szentség magaslataira, és arra indítja, hogy nyilvánítsák meg uralmának és hatalmának jeleit a földön. Emígyen rendelte ezt Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Szeretett.
9. Ó, Bayán népe! Megtagadnátok-e Őt, Kinek jelenléte teremtésetek célja, miközben hiábavalón örvendeztek díványaitokon? Gúnyosan kinevetnétek-e és lázadoznátok-e Ellene, Kinek fején egyetlen hajszál is többet ér Isten szemében, mint mindazok, kik a mennyben, és mindazok, kik a földön vannak? Ó, Bayán népe! Mutassátok hát fel azt, mivel bírtok, hogy megtudhassam, mily bizonyság által hittetek korábban Ügyének Megnyilvánulásaiban, és mi okból pöffeszkedtek most oly gőgösen!
10. Arra esküszöm, Ki Önnön Szépsége fényéből alkotott Engem! Soha nem láttam még olyanokat, kik túltettek volna rajtatok nemtörődömségben, vagy meghaladtak volna titeket tudatlanságban. Megpróbáljátok hiteteket olyan Szent Táblákkal bizonyítani, melyek birtokotokban vannak, mégis, mikor Isten versei kinyilatkoztattak és Lámpása meggyújtatott, ti nem hittetek abban, Kinek Tolla minden dolgok sorsát rögzítette az Óvott Táblában. Mondogatjátok a szent verseket, de visszautasítjátok, Ki Forrásuk és Kinyilatkoztatójuk. Emígyen vakította meg Isten szemeteket viszonzásul tetteitekért, ó, bár megértenétek! Nappal és éjszaka újra és újra leírjátok Isten verseit, és mégis fátyol zár el attól, Ki kinyilatkoztatta őket.
11. E napon a Mennybéli Gyülekezet lát titeket gonosz tevékenységeitekbe merülve, elriad a társaságotoktól, és ti észre sem veszitek. Ezt kérdezgetik egymástól: „Mily szavakat szólnak ez ostobák, és mily völgyben szokásuk legelni? Megtagadják azt, amiről önnön lelkük tesz bizonyságot, és behunyják szemüket azelőtt, amit tisztán látnak?” Istenre esküszöm, ó, emberek! Az Isten Nevei Városaiban lakozók megzavarodnak cselekedeteitektől, míg ti cél nélkül és tudatlanul barangoltok egy napégette és sivár tájon.
12. Ó, Legmagasabb Tolla! Figyelmezz Urad Hívására, mely az Isteni Lótuszfából hangzik a szent és ragyogó Helyen, hogy Urad, a Mindenek Felett Irgalmas édes dallamai örömmel és elragadtatással töltsék el lelkedet, és a Nevemből, a Mindörökké Megbocsátóból susogó szellők eloszlathassák gondjaidat és szomorúságodat. Majd pedig ezen Templomból építsd fel Isten Egy-ségének templomait, hogy azok a teremtés királyságában Uruk, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső örömhírét hirdethessék, és azok közé tartozhassanak, miket beragyog fénye.
13. Mi bizony e Templomot minden létezés forrásának rendeltük az új teremtésben, és így mindenek bizonyosan megismerhetik erőmet arra, hogy véghezvigyem, mi szavamon keresztül szándékom volt: „Legyél,” és van! E Templom minden betűjének árnyékában felemelünk Mi egy népet, kiknek számát senki nem tudja Istenen, a Veszélyben Oltalmazón, az Önmagától Valón kívül. Ő Templomából hamarosan oly lelkeket hív elő, kiket nem tántorít el a lázadók gyanúsítgatása, és kik minden időkben azon kupából kortyolnak, mely maga az élet. Ők valóban az áldottak közé tartoznak.
14. Oly szolgák ők, kik Uruk szelíd irgalma oltalmában lakoznak, és kiket nem tántorítják el az útjukat elállni akarók. Arcukon a Mindenek Felett Könyörületes fényének ragyogása látható, és szívükből az Én mindenek felett dicső és megközelíthetetlen Nevemről való megemlékezés hallható. Ha megoldanák nyelvüket, hogy magasztalják Urukat, a föld és menny lakói is csatlakoznának dicshimnuszukhoz – mégis mily kevesen vannak, kik meghallják! És ha Urukat dicsőítenék, minden teremtett dolog velük zengné öröméneküket. Emígyen emelte fel őket Isten teremtése többi része fölé, és az emberek mégsem tudnak róla!
15. Ők azok, kik Isten Ügye körül úgy keringenek, miként árnyék teszi a nap körül. Nyissátok hát fel szemeteket, ó, Bayán népe, hogy tán megpillanthassátok őket! Az ő mozgásuk okán lendül mozgásba minden dolog, és megnyugvásuk okán pihen meg, ó, bár megbizonyosodnátok erről! Az Isteni Egységben hívők rajtuk keresztül fordultak afelé, Ki az egész teremtés dicsőítésének tárgya, és általuk talált nyugalmat és megnyugvást az igazak szíve, ó, bár tudnátok! Rajtuk keresztül jött létre a föld, záporozták alá a felhők bőségüket, és szállott alá a tudás kenyere a kegyelem mennyországából, ó bár meglátnátok!
16. Ezen lelkek Isten Ügye védelmezői a földön, kik meg fogják óvni szépségét az üres képzelgések és hiábavaló képzelődések elszürkítő porától. Uruk ösvényén nem féltik majd életüket, hanem mindenüket feláldozzák abbéli vágyukban, hogy megpillanthassák Szerettük arcát, mikor megjelenik Ő ezen Névben, a Mindenhatóban, a Mindenek Felett Erősben, a Mindenek Felett Dicsőben, a Legszentebben.
17. Ó, Élő Templom! Emelkedj fel Önmagad erejével oly módon, hogy minden teremtett dolgok arra indíttassanak, hogy Véled együtt emelkedjenek fel. Majd pedig segítsd Uradat a Reád ruházott tekintélyen és hatalmon keresztül. Vigyázz, nehogy megbotolj a Napon, mikor minden teremtett dolgot elfog a félelem, hanem légy te Nevem, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való kinyilatkoztatója. Segítsd Uradat képességeid legjavával, és ne figyelmezz a világ népeire, mert mit az ő szájuk szól, olyan, mint a szúnyog zümmögése egy végtelen völgyben. Kortyold az élet vizét Nevemben, a Mindenek Felett Könyörületesében, és az ezen magasztos állomáson lakozók közül a közelállóknak ajánld fel azt, min keresztül elfordulhatnak minden névtől, és beléphetnek ezen áldott és mindent beborító árnyékba!
18. Ó, Élő Templom! Rajtad keresztül gyűjtöttünk Mi össze minden teremtett dolgot, lettlégyenek azok a mennyekben vagy a földön, és szólítottuk fel őket számadásra a szövetségről, mit vélük a világ megalapozása előtt kötöttünk. És lám, néhány sugárzó arc és ékesszóló nyelv kivételével a legtöbb embert rémületben találtuk, és szemeik riadtan tekintettek fel. Az előbbiekből alkottuk meg mindenek teremtését, mi volt, és mindenekét, mi lesz. Ímé, kiknek orcáját Isten kegyesen elfordította a hitetlenek arcától, és kiket megóvott Önnön Lénye fájának árnyékában; kiknek szívére ráruházta a béke és nyugalom ajándékát, és megerősített és megsegített a látható és láthatatlan seregein keresztül.
19. Ó, e Templom Szemei! Ne kémleljétek az eget és mi ott található, sem a földet és azokat, kik ott lakoznak, mert azért teremtettünk titeket, hogy saját Szépségünket nézzétek: lássátok ezt hát most magatok előtt! Ne fordítsátok el pillantástokat arról, és ne fosszátok meg magatok Uratok, a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb Szépségétől. Rajtatok keresztül hamarosan éles és lényeglátó szemeket hozunk létre, melyek Teremtőjük sokféle jegyét fogják elmélyülten szemlélni, és el fognak fordulni mindentől, mit a világ népe lát. Rajtatok keresztül fogjuk Mi ráruházni a látás erejét arra, kire csak kívánjuk, és megragadni azokat, kik megfosztották magukat e kegyes bőkezűségtől. Ezek bizony az önámítás kupájából ittak, bár nem is veszik észre.
20. Ó, e Templom Fülei! Tisztítsátok meg magatokat minden tétlen zajongástól, és figyelmezzetek Uratok hangjára. Ő bizony a dicsőség Trónusáról azt nyilatkoztatja ki néktek, hogy nincsen más Isten, csak Én, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenható, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való. Mi rajtatok keresztül hamarosan tiszta és szennytől mentes füleket teremtünk, melyek Isten Szavára figyelmeznek, és arra, mi Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas Szavának Hajnalából megjelent. Ők bizonyosan meg fogják hallani majd az Isteni Kinyilatkoztatás édes dallamait, melyek ezen legáldottabb és legszentebb helyről hallatszanak.
21. Ó, e Templom Nyelve! Mi bizony Nevünkön, a Mindenek Felett Könyörületesen keresztül teremtettünk téged, megtanítottunk néked mindent, mi rejtve maradt a Bayánban, és reád ruháztuk a beszéd erejét, hogy teremtményeim között említhesd magasztos Énemet. Hirdesd hát e csodás és hatalmas Megemlékezést, és ne félj a Gonosz megtestesüléseitől. E célra hívattál a létbe mindent meghaladó és mindent lebíró parancsolatom okán. Rajtad keresztül oldottuk Mi meg a Szólás Nyelvét, hogy elmagyarázzon mindent, mi volt, és korlátlan hatalmammal újra megoldjuk azt, hogy beszéljen arról, mi eljövendő. Rajtad keresztül hamarosan ékesszóló nyelveket teremtünk, amelyek dicsérnek és magasztalnak Engem a Magasságbéli Gyülekezet között és a világ népei közepette. Emígyen nyilatkoztattak ki Isten versei, és emígyen parancsolta ezt minden nevek és tulajdonságok Ura. Urad bizony az Igaz Úr, a láthatatlan dolgok Tudója. E nyelveket semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy dicsőítsék Teremtőjüket. Rajtuk keresztül minden dolgok ki fognak állni a nevek Urát dicsőítendő, és bizonyságot fognak tenni, hogy nincsen más Isten, csak Én, a Mindenek Felett Hatalmas, a Legdicsőbb, a Legszerettebb. És azok, kik Rólam megemlékeznek, nem fognak szólani, hacsak nem kapnak erre ihletet e Nyelvtől, annak magasztos székhelyéről. Kevesen vannak azonban, akik értik! Nincsen olyan nyelv, mely ne Ura dicsőítését zengné, és ne említené Nevét. Az emberek között azonban vannak, kik értik és dicséretet mondanak, és olyanok, kik dicséretet mondanak és mégsem értik.
22. Ó, belső jelentések Hajadona! Lépj ki a megnyilatkozás terméből Isten, a mennyek és a föld Ura engedélyével. Majd pedig mutasd meg magad a mennyei Birodalom díszes ruházatában, és rubin ujjaiddal ajánld a mennyei Uralom borát, hogy ezen világ lakói tán megláthassák a fényt, mely Isten Királyságából sugárzott elő, mikor az örökkévalóság Napcsillaga megjelent a dicsőség láthatára fölött. Tán akkor majd kiállnak a föld és a menny lakói elé magasztalni és dicsőíteni ezen Ifjút, Ki a Paradicsom legbenső szívében találta meg otthonát nevének, a Mindeneket Megelégítő Segítőnek a trónusán – Kinek Orcájáról a Mindenek Felett Könyörületes ragyogása sugárzik, Kinek pillantásából a Mindenek Felett Dicső pillantása látszik, és Kinek viselkedésében Isten, a mindeneket irányító Védelmező, a Mindenható, a Mindeneket Szerető jelképei és bizonyságai tárulnak fel.
23. Ne szomorkodj, ha senki sem találtatik, aki elfogadná a hófehér kezed által ajánlott karmazsinszín bort, és megragadná azt Uradat, a Legmagasztosabbat, a Legmagasabbat szólítván – Ki most újra megjelent Nevében, a Legdicsőbben. Hagyd e népet magára, és térj vissza a fenség és dicsőség Frigysátrába, ahol olyan népet találsz majd, kiknek arca fénylik, mint delelői díszében a Nap, és Urukat dicsőítik és magasztalják ezen Névben, Ki az erő és hatalom teljességében felemelkedett, hogy elfoglalja a korlátlan hatalom trónusát. Ajkukról nem hallasz majd mást, mint az Én dicsőítésem és dicséretem dallamait; erről tanúskodik Mellettem Urad. Az ő létük azonban rejtve maradt mindazok szeme elől, kik örök időktől fogva Isten Szava által teremtettek. Emígyen magyaráztuk el, mit értünk ezen, és mondtuk el verseinket, hogy az emberek tán megfontolhassák Uruk jeleit és bizonyságait.
24. Ők azok, kiknek bizony nem parancsolták meg, hogy leboruljanak Ádám előtt.1 Ők soha nem fordultak el Urad orcájától, és minden pillanatban a szentség ajándékaiban és örömeiben részesülnek. Emígyen tárta elő a Mindenek Felett Irgalmas Tolla minden dolgok titkait, légyenek azok múlt- vagy jövőbéliek. Ó, bárcsak a világ is megértené! Bizony, Isten hamarosan meg fogja nyilvánítani e népet a földön, és rajtuk keresztül fogja magasztalni Nevét, széthinteni Jeleit, bizonyságot tenni Szavairól és hirdetni Verseit azok ellenében, kik elutasították igazságát, ellentmondtak uralmának és gáncsoskodtak jelei láttán.
25. Ó, Mindenek Felett Dicső Szépsége! Ha véletlenül találkoznál e néppel és közöttük járnál, mondd el nékik, mit ez Ifjú mesélt Néked saját Magáról és a dolgokról, melyek Véle történtek, hogy megtudhassák, mi íratott le az Óvott Táblában. Ismertesd meg vélük ez Ifjú örömhíreit és az Általa eltűrt megpróbáltatásokat és szenvedéseket, hogy tudjanak az Engem ért csapásokról, és az értők közé tartozhassanak. Majd pedig beszéld el nékik, hogy miként választottuk Mi ki pártfogásunkra egyik testvérünket*, miként részesítettük őt a tudás felmérhetetlen óceánjának egy harmatcseppjéből, ruháztuk fel őt egyik Nevünk köpönyegével, és emeltük oly magas rangra, mely okán mindenek arra indíttattak, hogy magasztalják őt, és miként védtük Mi meg őt a rosszakaratúak bántalmazásától olyannyira, mi még a leghatalmasabbakat is lefegyverezte.
26. Akkor álltunk ki Mi a föld és menny népei elé, mikor mindenki elhatározta, hogy elpusztít Bennünket. Miközben közöttük lakoztunk, folytonosan az Úrról beszéltünk, dicséretét zengtük, és szilárdan álltunk Ügyében, míg végezetül Isten Szava érvényesült és megvédetett teremtményei között, jelei messzi földre eljutottak, erejét magasztalták, és uralma teljes dicsőségében megmutatkozott. Erről tesz bizonyságot minden tisztelt szolgája. Mégis, mikor testvérem látta az Ügy emelkedő hírnevét, dölyf és gőg töltötte el. Ezért előlépett hát az elrejtezés fátyla mögül, felkelt Ellenem, megkérdőjelezte verseimet, megtagadta bizonyságtételemet, és visszautasította jeleimet. És éhsége addig nem csillapodhatott, míg nem ette volna húsom, és nem itta volna vérem. Erről tesznek bizonyságot Isten szolgái, kik elkísérték Őt** a száműzetésbe, és azok, akik közel lehetnek Hozzá.
27. E célból értekezett ő szolgáink egyikével2, és megpróbálta őt megnyerni a terveihez; minekutána az Úr segítségül küldte Nékem a látható és láthatatlan seregeit, megvédett az igazság erejével, és aláküldötte Nékem azt, mi meghiúsította szándékát. Emígyen fulladtak kudarcba azok tervei, kik nem hisznek a Mindenek Felett Irgalmas verseiben. Bizony kitagadott nép ők. Mikor elterjedt a híre, hogy az én suttogása minek megkísérlésére indította testvéremet, és társaink a száműzetésben meghallották aljas tervét, felháborodottan és szomorúan emelték fel hangjukat, és ez azzal fenyegetett, hogy az egész várost elborítja. Mi azonban megtiltottuk az ilyen tiltakozást, és türelmet parancsoltunk nékik, hogy az állhatatosan tűrők közé számíttathassanak.
28. Istenre, Ki mellett nincsen más Isten! Békésen álltuk Mi mindezen megpróbáltatásokat, és azt parancsoltuk Isten szolgáinak, hogy mutassanak türelmet és szilárdságot. Visszavonulván közülük egy másik házban vettünk lakhelyet, hogy testvérünk keblében tán kioltathassék az irigység lángja, és az igaz útra vezéreltethessék. Nem szálltunk Mi véle szembe, sem nem láttuk őt többet ezután, hanem otthonunkban maradtunk, reményünket Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való nagylelkűségébe vetve. Mikor azonban rádöbbent, hogy cselekedete napvilágra került, megragadta a rágalom tollát, és írt Isten szolgáinak, az Én összehasonlíthatatlan és igaztalanul megbántott Szépségemnek tulajdonítván azt, amit ő maga cselekedett. Célja nem volt egyéb, mint felszítani a széthúzást Isten szolgái között, és gyűlölséget kelteni azok szívében, kik hittek Istenben, a Mindenek Felett Dicsőben, a Mindeneket Szeretőben.
29. Arra, Ki kezében tartja lelkem! Megdöbbentett Bennünket álnoksága – sőt megzavarodott minden dolog, látható és láthatatlan. És mit keblén dédelgetett nem hagyott néki nyugalmat mindaddig, míg el nem követte, mit toll leírni nem mer, és miáltal szégyent hozott ő rangom méltóságára és meggyalázta Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Dicsőített szentségét. Ha az Úr a föld minden óceánját tintává változtatná és minden teremtett dolgot tollá, akkor sem lennének azok elegendőek Számomra, hogy kimeríthessem gonosz cselekedeteinek listáját. Emígyen idézzük fel, mi Vélünk esett, hogy tán az értők közé tartozhassatok.
30. Ó, Örökkévalóság Tolla! Ne szomorkodj azok miatt, mik Véled estek, mert Isten hamarosan felemel egy népet, kik saját szemükkel fognak látni, és felidézik megpróbáltatásaidat. Tartóztasd meg tollad ellenségeid említésétől, és mozdítsd azt az Örök Király dicséretére. Fordulj el minden teremtett dologtól, és kortyolj a Rólam való megemlékezés lepecsételt borából. Vigyázz, nehogy azok említésével kezdj foglalatoskodni, kikből nem érezhető más, mint az ellenségesség visszataszító íze, kiket olyannyira rabul ejtett a vezetés iránti mohó sóvárgásuk, hogy nem haboznának önmagukat megsemmisíteni vágyukban, hogy bearanyozhassák hírüket és továbbörökíthessék nevüket. Isten az ilyen lelkeket az Óvott Táblán csupán névimádókként jegyezte fel. Majd mondd el, mi a célod ezen Templommal, hogy annak jelei és bizonyságai testet öltsenek a földön, e Fény ragyogása bevilágítsa a világ láthatárait, és megtisztítsa a földet azok mocskától, kik nem hisznek Istenben. Emígyen vetettük Mi papírra az Úr verseit, és világítottuk meg a kérdést az értőknek.
31. Ó, Élő Templom! Terjeszd ki kezed mindenek fölé, kik a mennyben és a földön vannak, és ragadd Akaratod markába a parancsolás gyeplőjét. Mi bizony jobb kezedbe helyeztük minden dolgok birodalmát. Tégy, amint csak kívánsz, és ne féld a tudatlant. Nyúlj ki a Tábláért, mely Urad tollának láthatára fölött megpirkadt, és oly erővel fogd meg, hogy Rajtad keresztül mindenek, kik a földet benépesítik, képesek legyenek szilárdan megragadni. Valóban, ez illendő Hozzád, ha az értők közé tartozol. Mikor kezed kegyelmem mennyországa felé emeled, minden teremtett dolgok kezei felemeltetnek Uruk, a Hatalmas, az Erős, a Kegyes felé. Kezed segítségével nemsokára más kezeket is felemelünk, melyek erősek, erővel és hatalommal bírnak, és rajtuk keresztül alapítjuk Mi meg uralmunkat mindenek felett, kik a kinyilatkoztatás és teremtés birodalmaiban lakoznak. Emígyen fogják Isten szolgái felismerni az igazságot, hogy nincsen más Isten Rajtam, a Veszélyben Oltalmazón, az Önmagától Valón kívül. Mi több, Mi ezen kezekkel adni fogunk és visszavenni, bár nem érti ezt más, csak ki a lélek szemével lát.
32. Mondd: Ó, emberek! Remélhetitek valaha is, hogy elmenekülhettek Uratok korlátlan hatalma elől? Isten igazságosságára! Nem fogtok ti menedéket találni e napon és senkit, ki megvédjen titeket, azokon kívül, kikre Isten ráruházta irgalmának kegyeit. Ő bizony a Mindig Megbocsátó, a Legkönyörületesebb. Mondd: Ó, emberek! Vessetek el mindent, mit bírtok, és lépjetek be Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas árnyékába. Jobb ez néktek, mint minden munkálkodástok a múltban és a jövőben. Féljétek Istent, és ne fosszátok meg magatok a minden nevek és tulajdonságok Ura napjainak édes ízétől. Vigyázzatok, nehogy megváltoztassátok vagy elferdítsétek Isten Szavának szövegét. Járjatok istenfélelemben, és számláltassatok az igazak közé.
33. Mondd: Ó, emberek! Íme Isten Keze, s az mindig is a ti kezetek fölött volt, bár értenétek! Ennek hatalmába rendeltük Mi a mennyek és a föld minden javát oly módon, hogy jó nem ölthet testet, hacsak nem attól származik. Emígyen tettük Mi ezt minden múltbéli és jövőbéli jó forrásává és kincsestárává. Mondd: Az isteni bölcsesség és megnyilatkozás folyói, melyek Isten Tábláin keresztül ömlöttek, [most] összekapcsoltattak ezen Legnagyobb Óceánnal – bár felfognátok –, és minden, mi Könyveiben kijelentetett, ezen legmagasztosabb Szóban érte el végső beteljesedését, mely Szó e Kinyilatkoztatásban a Mindenek Felett Dicső Akaratának láthatára felett ragyog, s örömmel töltött el minden dolgot, láthatót és láthatatlant.
34. Isten hatalma kebléből hamarosan előhúzza az uralom és hatalom kezeit, és felemel egy népet, kik ki fognak állni, hogy diadalt arassanak ezen Ifjú számára s meg fogják tisztítani az emberiséget a kivetettek és az istentelenek szennyétől. E kezek elszántan elindulnak, hogy Isten Hitének bajnokaivá legyenek s Nevemben, az Önmagától Létező, a Hatalmas nevében győzedelmeskednek a föld népei és nemzetségei fölött. Bemennek a városokba és az összes ott lakó szívét félelemmel töltik el. Ezek Isten erejének a tanújelei – mily ijesztő, mily hatalmas az Ő Ereje*, és mily igazságosan használja azt! Valóban, Ő uralkodik mindenek fölött, kik a mennyekben és a földön vannak, végtelen magasságban áll fölöttük, és kinyilatkoztatja, amit csak kíván, előre meghatározott mérték szerint.
35. Ha közülük bárki arra szólíttatna, hogy forduljon szembe a teremtés összes seregeivel, Akaratom felsőbbrendűségén keresztül bizonyosan győzelmet aratna. Ez erőm egyik bizonyítéka, bár teremtményeim fel nem fogják. Ez uralmam egyik jele, bár alattvalóim nem értik. Ez parancsom egyik jelképe, bár szolgáim nem ismerik fel. Ez felsőbb erőm egyik bizonysága, bár az emberek között senki sincs, aki valóban háládatos lenne érte azokon kívül, kiknek szemét Isten beragyogta tudásának fényével, kiknek szívét Kinyilatkoztatása letéteményesévé tette, és kiknek vállára ráhelyezte Ügyének súlyát. Ők Nevének köpönyegéből be fogják lélegezni a Mindenek Felett Irgalmas illatait, és mindenkor Uruk jeleiben és verseiben fognak örvendezni. Ami pedig azokat illeti, akik nem hisznek Istenben és Melléje társakat állítanak, bizony magukra vonják ők haragját, a Tűzbe taszíttatnak, és félelem és kétségbeesés közepette annak mélyén kell majd lakozzanak. Emígyen magyarázzuk Mi verseinket, és tesszük tiszta bizonyságokkal nyilvánvalóvá az igazságot, hogy az emberek elgondolkodhassanak Uruk jeleiről.
36. Ó, Élő Templom! Mi bizony fenségem jeléül rendeltünk Téged mindenek között, mik voltak és mik lesznek, és azt parancsoltuk, hogy Te légy Ügyem jelképe a mennyek és a föld között, Szavamon keresztül: „Legyél,” és van!
37. Ó, e Templom Első Betűje, mely az Istenség Lényegét jeleníted meg!3 Akaratom kincsesházává és Célom letéteményesévé tettünk téged mindazok számára, kik a kinyilatkoztatás és teremtés királyságában léteznek. Ez csupán záloga az Ő kegyelmének, Ki a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.
38. Ó, e Templom Második Betűje, mely Nevemet, a Mindenhatót jeleníted meg! Korlátlan hatalmunk megnyilvánulásává és Neveink hajnalává tettünk téged. Hatalmas vagyok Én arra, hogy beteljesítsem, mit nyelvem szól.
39. Ó, e Templom Harmadik Betűje, mely Nevemet, a Mindenek Felett Bőkezűt jeleníted meg! Bőkezűségünk hajnalpontjává tettünk téged teremtményeink, és nagylelkűségünk forrásává népünk között. Hatalmas vagyok Én az Én uralmamban. Nincsen semmi, mi a mennyekben vagy a földön megteremtetett, amiről ne tudnék, és Én vagyok az Igaz Úr, a láthatatlan dolgok Ismerője.
40. Ó, Toll! Nagylelkűséged felhőiből záporoztasd alá, mi gazdaggá tesz minden teremtett dolgot, és ne tartóztasd meg kegyeidet a lét világától. Te vagy valóban a Mindenek Felett Bőkezű örökkévalóságod mennyországában, és a végtelen kegyelem Ura mindeneknek, kik a nevek királyságát benépesítik. Ne az embereket és a dolgokat nézd, melyekkel bírnak, hanem inkább ajándékaid és kegyeid csodáit. Majd gyűjtsd össze szolgáidat árnyékodban, mely beborítja az egész emberiséget. Terjeszd ki bőkezűséged kezét az egész teremtés fölé, és az adományozás ujjait minden lét fölé. Bizony ez az, mi Hozzád illő, bár az emberek meg nem értik. Ki Feléd fordítja arcát, a Te kegyelmedből teszi azt, ami pedig azt illeti, aki elfordul tőle, Urad bizony nem függ egyetlen teremtett dologtól sem. Erről tesznek bizonyságot igaz és odaadó szolgái.
41. Isten Rajtad keresztül nemsokára felemeli azokat, kiknek keze fékezhetetlen erejű és karja győzhetetlenül hatalmas, kik előlépnek majd a fátylak mögül, győzelemre viszik a Mindenek Felett Irgalmast a világ népei fölött, és oly hatalmas kiáltást hallatnak, hogy minden szív beleremeg a félelembe. Emígyen parancsoltatott ez meg egy Megírt Táblában. Akkora lesz a tekintély, mit ezen lelkek megnyilvánítanak, hogy megdöbbenés és rémület lesz úrrá a föld minden lakóján.
42. Vigyázzatok, nehogy bárkinek vérét ontsátok! Vonjátok ki a beszéd hüvelyéből nyelvetek kardját, mert ennek segítségével tudjátok bevenni az emberek szívének fellegvárát. Eltöröltük Mi a törvényt, hogy szent háborút vívjatok egymás ellen. Isten irgalma bizony átölelt minden teremtett dolgokat, ó, bár megértenétek! Segítsétek Uratokat, a Könyörületesség Istenét a megértés kardjával. Igen, ha elgondolkoztok Uratok szavain, élesebb és finomabban edzett az, mint a beszédé. Emígyen küldte alá az Isteni Kinyilatkoztatás csapatait Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való, és öltöttek testet az isteni sugallat seregei a parancsolás Forrásából, miként ezt Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb meghagyta.
43. Mondd: Minden teremtett dolgok mértéke ezen elrejtett és testet öltött Templom formájában határoztatott meg, melyben a mennyek és a föld, és minden múltbéli és jövőbéli dolgok tudása őriztetik. Isten munkálkodásának ujja felvéste ezen Táblára, mit a legbölcsebb és legtanultabb ember is erőtlen feltárni, és templomokat teremtett abban, kifürkészhetetleneket mindenek számára Önmagán kívül, ó, bár felfognátok ez igazságot! Áldott, ki ezt olvassa, ki megfontolja tartalmát, és ki értő az értők között!
44. Mondd: Templomomban csak Isten Temploma látható, szépségemben csak az Ő szépsége, létezésemben csak az Ő létezése, lényemben csak az Ő lénye, mozdulatomban csak az Ő mozdulata, megnyugvásomban csak az Ő megnyugvása, tollamban csak az Ő tolla, Ki a Hatalmas, a Mindenek Felett Dicsőített. Lelkemben nem lakozik más, csak az Igazság, s bennem csak Isten látható.*
45. Vigyázzatok, nehogy Énemmel kapcsolatban kettősségről beszéljetek, mert a föld minden atomja hirdeti, hogy nincsen más Isten, csak Ő, az Egy, az Egyetlen, a Hatalmas, a Szerető. A kezdettől, melynek nincsen kezdete, hirdettem Én az örökkévalóság birodalmából, hogy Én vagyok Isten, hogy nincsen más Isten csak Én, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való; és a végig, melynek nincsen vége, fogom Én hirdetni a nevek királyságának közepette, hogy Én vagyok Isten, hogy nincsen más Isten, csak Én, a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb. Mondd: Úr az Én nevem, melyből megnyilvánulásokat teremtettem a lét világában, míg Mi saját Magunk megszentelten állunk fölötte, bár megfontolnátok ez igazságot! És Isten az Én Nevem, melyből magyarázókat teremtettünk, kiknek hatalma a jövőben átfogja a föld népét, és őket Isten igaz imádóivá teszi, ó, bár felismernétek! Emígyen tekintsetek összes Nevünkre, ha belső látással bírtok.
46. Ó, e Templom Negyedik Betűje, mely a Kegyelem tulajdonságát jeleníted meg! A kegyelem megtestesülésévé tettünk téged a föld és a menny között. Belőled alkottuk Mi meg az összes kegyelmet az esetleges és függő világban, és hozzád is térítjük azt vissza. És belőled fogjuk újra megnyilvánítani, parancsolatunk egyetlen szavával. Hatalmas vagyok Én elérni, mire vágyom, szavamon keresztül: „Legyél”, és van! A lét világában megjelenő összes kegyelem tőled ered, és hozzád is fog visszatérni. Valóban ez rendeltetett egy Táblában, melyet megőriztünk Mi a dicsőség fátyla mögött, rejtve a halandó szemek elől. Jó azoknak, kik nem fosztják meg magukat e nyilvánvaló és csalhatatlan kegyelemtől.
47. Mondd: E napon Isten kegyelmének megtermékenyítő szelei susognak minden dolgok felett. Minden teremtmény felruháztatott mindazon képességgel, amit el tud hordozni. S a világ népei mégis megtagadták e kegyet! Minden fának a legfinomabb gyümölcsök adattak, minden óceán a legragyogóbb drágakövekkel gazdagodott. Az ember maga a megértés és tudás képességével ruháztatott fel. Az egész teremtés a Mindenek Felett Könyörületes kinyilatkoztatásának a befogadójává tétetett, a föld pedig olyan dolgok őrzőjévé vált, amelyek Istenen, az Igazságon, a láthatatlan dolgok Ismerőjén kívül mindenki számára kifürkészhetetlenek. Közelg az idő, mikor minden teremtett dolog leveti terhét. Dicsőség Istennek, Aki megadta ezt a kegyet, mely kiterjed minden dologra, láthatóra és láthatatlanra!* Emígyen teremtettük Mi újjá az egész földet e napon, és a legtöbb ember észre sem vette. Mondd: Isten kegyelmét soha nem lehet megfelelően megérteni; akkor hát miként lehetne felfogni az Ő saját Lényét, Ki a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való?
48. Ó, Ügy Temploma! Ne szomorkodj, ha nem találsz senkit, ki kész lenne befogadni ajándékaidat. Te az Én kedvemért teremtettél; foglalatoskodjál hát dicsőítésemmel szolgáim között. Ez rendeltetett Néked az Óvott Táblában. Minthogy a földön számos piszkos kezet találtunk, megszenteltük Mi köpönyeged szegélyét érintésük szentségtörésétől, és oda helyeztük, hová nem érhetnek el az istentelenek. Légy türelmes Urad Ügyében, mert Ő nemsokára lelkeket emel fel, megszentelt szívűeket, megvilágosodott szeműeket, kik minden irányból a Te mindeneket átfogó és végtelen kegyelmedhez sietnek.
49. Ó, Isten Temploma! Mihelyst aláküldte a minden nevek és tulajdonságok Ura az Isteni Kinyilatkoztatás seregeit jelvényeinek zászlaja alatt, a kétely és képzelgés szószólói azonnal megfutamodtak. Nem hittek ők Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való tisztán látható jeleiben, és ellenségesen fordultak Véle szembe. Voltak közöttük, akik ezt mondták: „Ezek nem Istentől származó tiszta versek, és nem származnak belső, iskolában nem tanult természetből.” Emígyen próbálják a hitetlenek gyógyítgatni szívük betegségét, egyáltalán nem figyelmezvén arra, hogy átkozottá teszik magukat mindenek előtt, kik a mennyben és a földön lakoznak.
50. Mondd: Magát a Szentlelket is ennek a Legnagyobb Léleknek az egyetlenegy betűje hozta létre, bárcsak megértenétek.* És lényegét tekintve ama belső és iskolában nem tanított természet Isten, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindenek Felett Dicső, a Legszeretettebb versein keresztül hívatik a létbe. Mondd: E természet a Mi mindent meghaladó Igazságunkhoz fűződő kapcsolatával büszkélkedik, míg Mi a Mi részünkről nem büszkélkedünk sem ezzel, sem semmi mással, mert Rajtam kívül minden más Szavam hatására teremtetett, ó, bár megértenétek!
51. Mondd: Verseinket kilenc különféle hangnemben nyilatkoztattuk Mi ki. Mindegyikük Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való korlátlan hatalmáról vall. Közülük egyetlen egy is elegendő bizonyság mindeneknek, kik a mennyekben és a földön lakoznak; mégis a legtöbb ember makacsul ügyet sem vet rájuk. Ha azt kívánnánk, számtalan egyéb hangnemben is ki tudnánk Mi ezeket nyilatkoztatni.
52. Mondd: Ó, emberek! Féljétek Istent, és ne engedjétek, hogy nyelvetek csalárd módon Néki visszatetszőt szóljon. Álljatok megszégyenülten azelőtt, Ki – miként jól tudjátok – egy csepp vízből teremtett benneteket.4 Mondd: Mi minden, a mennyben és a földön lakozót azon természet szerint teremtettünk, melyet Isten alkotott. Aki ez áldott Orcához fordul, eme vele született természetben rejlő képességet fogja megnyilvánítani, és aki elfátyolozva marad tőle, megfosztatik e láthatatlan és mindent átfogó kegyelemtől. Bizony nincs semmi, amitől kegyünket visszatartottuk volna, mivel Mi méltányosan munkálkodtunk egyesek és mindenek megalkotásán, és szájunk egyetlen szavával átadtuk nékik szeretetünk bizalmas kincseit. Kik ezeket elfogadták, valóban biztonságban vannak, és azok közé tartoznak, kiket megőriztek e Nap rettenetétől. Kik azonban visszautasították, azok igazából nem hittek Istenben, a Veszélyben Oltalmazóban, az Önmagától Valóban. Emígyen teszünk Mi különbséget az emberek között, és mondunk ítéletet fölöttük. Nékünk bizony hatalmunk van a különbségtételre.
53. Mondd: Isten Szavát soha nem lehet összetéveszteni teremtményei szavával. Ez valóban a szavak Királya, miként Ő mindenek Legfelsőbb Ura, és Ügye magasabb rendű mindennél, mi volt, és mindennél, mi lesz. Lépjetek be, ó, emberek, a Bizonyosság Városába, ahol Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas Trónusa felállítatott. Emígyen parancsol néktek a Mindenek Felett Dicső Tolla, csalhatatlan kegye jeleként. [Így] tán nem fogjátok Kinyilatkoztatását a széthúzás okává tenni köztetek.
54. A hitetlenek között vannak, akik visszautasították Önmagát, felkeltek Ügye ellen, és azt állítják, hogy ezen isteni versek kitaláltak. Ugyanígy ellenkeztek a régi idők tagadói is, kik most a Tűzből való szabadulásért könyörögnek. Mondd: Jaj néktek az ostoba szavakért, melyek ajkaitokat elhagyják! Ha ezen versek tényleg kitaláltak lennének, mily bizonyság alapján hittetek Istenben? Mutassátok fel azt, ha értők vagytok! Bármikor is nyilatkoztattunk Mi ki tiszta értelmű verseket az ilyen embereknek, ők visszautasították azokat, és mikor megpillantották, amit a föld egyesített ereje is erőtlen volt létrehozni, boszorkányságnak nevezték.
55. Mi baja van ennek a népnek, hogy arról beszélnek, amit nem értenek? Ugyanazon ellenkezéseket ismételgetik, mint a Korán követői tették, mikor Uruk eljött hozzájuk Ügyével. Bizony, eltaszított nép ők. Megakadályoztak másokat abban, hogy megjelenhessenek az Időtlen Szépség előtt, és szerettei kenyeréből részesülhessenek. „Ne menjetek közel hozzájuk – hallották az egyiket mondani –, mert bűbájt bocsátanak az emberekre, és letérítik őket Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való ösvényéről.” Az egy igaz Isten igazságosságára! Ő, aki képtelen arra, hogy Színünk előtt megszólaljon, olyan szavakat szólott, melyeket a korábbi nemzedékekben sem mondott soha senki, és olyan dolgokat követett el, melyeket az előző korok tagadói sem követtek el.
56. Ezen emberek szavai és tettei ékesszóló bizonyságát adják szavaim igazságának, ha tisztességgel ítéltek. Ki Isten verseit boszorkányságnak tulajdonítja, nem hitt az egyik Küldöttében sem, hiábavalón élt és dolgozott, és azok közé számíttatik, kik arról beszélnek, miről nincs tudomásuk. Mondd: Ó, szolga! Féld Istent, Teremtődet és Alkotódat, és ne kövess el bűnt Ellene, hanem ítélj tisztességesen, és cselekedj igazságosan. Kiket Isten tudással ruházott fel, a hitetlenek ellenkezésében meggyőző bizonyítékokat fognak találni, melyekkel állításaikat érvényteleníthetik, és e testet öltött Fény igazságát igazolhatják. Mondd: Megismételnétek-e azt, mit a hitetlenek mondtak, mikor Üzenet érkezett hozzájuk Uruktól? Jaj, néktek, ó, ostobák gyülekezete, és meddő legyen a ti munkálkodásotok!
57. Ó, Időtlen Szépség! Fordulj el a hitetlenektől és attól, mivel bírnak, és hintsd szét minden teremtett dolog között a Szeretettedről, a Magasztosról, a Nagyról való megemlékezés édes ízeit. Isten ezen emlegetése kelti új életre a lét világát, és újítja meg minden teremtett dolgok templomát. Mondd: Bizony, a hatalom és dicsőség Trónusán nyugszik Ő. Ki pillantását Arcára kívánja vetni, lásd, ott áll Ő előtted! Áldott légyen az Úr, Ki ezen ragyogó és fénylő Szépségben nyilatkoztatta ki magát. Ki dallamaira kíván figyelmezni, ím, hallja meg azokat eme sugárzó és csodás ajkakról! És annak, aki azt szeretné, hogy fényének ragyogása világosítsa meg, mondd: keresd jelenlétének udvarát, mert bizony Isten engedélyt adott arra, hogy színe elé járulhass, malasztja jeleként az egész emberiségnek.
58. Mondd: Ó, emberek! Teljesen őszintén intézünk most kérdést hozzátok, és Istent hívjuk tanúnak köztetek és Közöttünk. Bizony, Ő az igazak Védelmezője. Jelenjetek hát meg dicsősége Trónusa előtt, és válaszoljatok igazul és tisztességgel. Vajon Isten-e az, ki képes célját beteljesíteni, avagy néktek van ilyen hatalmatok? Vajon Ő-e az, aki valóban lebéklyózhatatlan, miként ti is állítjátok, mikor azt mondjátok, hogy azt tesz Ő, amit kíván, és nem kérdeztethetik Ő a cselekedetei felől, avagy néktek van ilyen hatalmatok, és csupán vak utánzás okán állítjátok ezt, miként ősatyáitok, mikor Isten többi megelőző Hírnöke megjelent?
59. Ha Ő valóban lebéklyózhatatlan, lássátok, miként küldte le Ügyének Megnyilvánulását olyan versekkel, melyeknek sem a mennyekben, sem a földön senki ellen nem állhat! Úgy kerültek ezek kinyilatkoztatásra, hogy nincsen a lét világában párjuk vagy hozzájuk hasonló, miként ti saját magatok is láttátok és hallottátok, mikor a világ Fénylő Napja nyilvánvaló uralommal ragyogott fel Irak láthatárán. Minden dolgok az isteni versekben nyerik el beteljesedésüket, és ezek bizony Isten versei, a Korlátlan Hatalmú Úré, a Veszélyben Oltalmazóé, a Mindenek Felett Dicsőé, a Mindenhatóé. Mindezek mellett egy olyan Ügy Hordozójaként került Ő megnyilvánításra, melynek főhatalmát elismerik minden teremtett dolgok, és ezt senki sem tagadhatja, csak a bűnösök és az istentelenek.
60. Mondd: Ó, emberek! El akarjátok rejteni a Nap szépségét saját önző vágyaitok fátylai mögé, vagy megakadályozni a Lelket abban, hogy dallamai ezen szent és sugárzó kebelben hangozzanak fel? Féljetek Istent, és ne ellenkezzetek az Istenség képviselőjével. Ne vitatkozzatok Vele, Kinek parancsolatából a „k” betű megteremtetett és összekapcsolódott hatalmas alapzatával.5 Higgyetek Isten küldötteiben és az Ő legfelső hatalmában, Isten Énjében és az Ő fenségében. Ne kövessétek azokat, kik megtagadták, miben korábban hittek, és saját képzelgésük szerint kerestek maguknak rangot; ezek bizony az istentelenek közé tartoznak. Tegyetek bizonyságot arról, miről Isten saját Maga tett bizonyságot, hogy kegyeltjeinek társaságát bevilágíthassák az ajkaitokról fakadó szavak. Mondd: Mi bizony hiszünk abban, mi kinyilatkoztatott a régi idők Apostolainak, abban, mi az igazság erejénél fogva kinyilatkoztatott Alinak*, és abban, mi most nyilatkoztatik ki dicsősége Trónusáról. Emígyen utasít titeket Uratok kegyének jeléül és kegyelme zálogául, mely átfog minden világokat.
61. Ó, e Templom Lábai! Mi bizony vasból vertünk benneteket. Álljatok olyan szilárdan Uratok Ügyében, hogy a világtól elfordult minden lélek lába megerősödjék Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs ösvényén. Vigyázzatok, meg ne botoljatok az ellenségeskedés és gyűlölség viharai, vagy a romlottságot terjesztők záporozó ütései miatt. Legyetek mozdíthatatlanok Isten Hitében, és ne inogjatok meg. Mi bizony azon Név erejével hívtunk titeket elő, mely minden szilárdság forrása, valamint legnagyszerűbb Neveink mindegyikének kegyelméből, miként azok kinyilatkoztattak mindeneknek, mik a mennyben és a földön vannak. Rajtatok keresztül nemsokára más lábakat is teremtünk, erőseket és szilárdakat, melyek megingathatatlanul fognak Ösvényünkön járni, hiába támadnak rájuk akkora seregek, mint a korábbi és későbbi nemzedékek együttese. Valóban, Mi tartunk markunkban minden kegyelmet, és ruházzuk azokat kegyelt szolgáinkra, amint kedvünk tartja. Időről időre kegyeinkben részesítettünk benneteket, hogy olyan köszönetet mondhassatok Uratoknak, mely minden teremtett dolgok nyelvét arra indítja, hogy hangos szóval dicsérjen Engem, a Mindenek Felett Irgalmast, a Legkönyörületesebbet.
62. Ó, Élő Templom! Emelkedj fel, hogy Tőlünk született hatalommal és erővel ez Ügyet szolgáld. Majd pedig tárd fel Isten szolgái számára mindazt, mit Isten, a legfőbb Úr, az Összehasonlíthatatlan, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs Lelke Véled megosztott. Mondd: Ó, emberek! Elfordultok-e Tőle, Ki az Örök Igazság, és azt választjátok-e helyette, kit csupán egy maroknyi agyagból gyúrtunk? Ezt tenni szörnyű igaztalanság magatokkal szemben, ha azok közül valók vagytok, kik elgondolkoznak Uratok versein. Mondd: Ó, emberek! Tisztítsátok meg szíveteket és szemeteket, hogy felismerhessétek Alkotótokat e szent és ragyogó öltözékben. Mondd: A mennyei Ifjú felhágott a dicsőség Trónusára, megnyilvánította független uralmát, és a legédesebb és legcsodásabb hangon most eme hívást hallatja föld és menny között: „Ó, föld népei! Miért nem hittetek Uratokban, a Mindenek Felett Könyörületesben, és fordultatok el attól, Ki a Mindenek Felett Dicsőséges Szépsége? Isten igazságosságára! Íme, az Ő Rejtett Titka, Ki a teremtés hajnalából felemelkedett; és az Ő kedvenc Szépsége, Ki ezen magasztos Rang láthatára fölött elősugárzott Isten, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindenek Felett Dicső, a Mindeneket Lebíró, a Mindenható korlátlan uralmával felruházván.”
63. Ó, Szentség Temploma! Mi bizony megtisztítottuk kebledet az emberek suttogásaitól, és megszenteltük azt a földi célozgatásoktól, hogy szépségem fénye jelenhessen meg abban, és visszatükröződhessék minden világok tükreiben. Emígyen emeltünk fel Téged mindenek fölé, mik a mennyekben és földön teremtettek, és ami megparancsoltatott a kinyilatkoztatás és teremtés birodalmaiban, és választottunk ki Téged Önnön Magunk számára. Egyik bizonyítéka ez csupán a Reád kegyesen alázáporozó bőkezűségnek, mely ez esetleges és függő világban a véget nem érő Napig fog tartani. Fennmarad mindaddig, amíg Isten, a Legfőbb Király, a Veszélyben Oltalmazó, a Hatalmas, a Bölcs létezik. Mert Isten Napja semmi egyéb, mint Ő Maga, Ki az igazság erejével megjelent. Íme a Nap, melyet nem követ éjszaka, sem nem határol be bármilyen dicséret, ó, bár megértenétek!
64. Ó, e Templom Keble! Mi bizony a te valóságod visszatükrözésére indítottunk minden dolgokat, és Önnönmagunk tükrévé tettünk téged. Vesd hát minden teremtett lény keblébe Urad fényének ragyogását, hogy megszabadulhassanak azok minden célozgatástól és korlátozástól. Emígyen ragyogott fel a bölcsesség Napcsillaga az Örökkévaló Király Tollának láthatárán. Áldott, kik látják ezt! Rajtad keresztül más megszentelt kebleket is teremtettünk, és néked és kegyelt szolgáinknak rendelt kegyelmünk jeleként odahatunk, hogy hozzád térjenek azok vissza. Mi rajtad keresztül nemsokára megszentelt és felvilágosodott keblű embereket hozunk létre, kik nem fognak semmi egyébről bizonyságot tenni, mint az Én szépségemről, és nem fognak semmi mást felmutatni, mint az Én orcám ragyogó fényét. Ezek lesznek valóban Neveim tükrei minden teremtett dolgok között.
65. Ó, Szentség Temploma! Valóban, Mi szíved legmélyét a múlt és az eljövendő korok összes tudásának kincsesházává tettük, és tudásunk hajnalpontjává, melyet a föld és menny lakóinak rendeltünk, hogy az egész teremtés részesülhessen malasztod kiáradásaiból, és tudásod csodáin keresztül eljuthasson Isten, a Magasztos, az Erős, a Nagy felismeréséhez. Bizony a tudás, mely Lényegemhez tartozik, olyan, mihez soha senki fel nem ér, és soha meg nem fog ragadni, sem nem lesz szív, mely képes lenne elhordozni annak súlyát. Ha ennek csupán egyetlen szavát feltárnánk, minden emberi szív megdöbbenne, minden dolgok alapzata romba dőlne, és megbotlana még a legbölcsebb ember lába is.
66. Bölcsességünk kincsestárának mélyén olyan tudás rejtezik, melynek ha egyetlen szavát is úgy döntenénk, hogy felfedjük az emberiségnek, ezáltal minden emberi lény felismerné Isten Megnyilvánulását s elismerné mindentudását, képessé tétetne arra, hogy felfedezze az összes tudomány titkait, és mindenki olyan magasra jutna, hogy függetlenné válna minden múltbéli vagy jövőbeni ismerettől. Ezen kívül egyéb tudásunk is van, minek egyetlen betűjét sem tárhatjuk fel, sem nem találjuk úgy, hogy az emberiség kész lenne akár a legkisebb utalást is meghallani jelentésére. Ennyit árulunk el néktek Isten, a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs tudásáról.* Ha erre érdemes edényeket találnánk, beléjük helyeznénk a rejtett jelentések kincseit, s olyan tudást adnánk át nékik, melynek egyetlen betűje is átfogna minden teremtett dolgokat.
67. Ó, e Templom Legbensőbb Szíve! Tudásunk hajnalpontjává tettünk téged, s bölcsességünk hajnalává mindeneknek, kik a mennyben és a földön lakoznak. Tőled eredeztettünk Mi minden tudományt, és odahatunk, hogy hozzád is térjenek azok vissza. És belőled fogjuk Mi azokat eredeztetni másodszor is. Ímé, ez a Mi ígéretünk, s hatalmasok vagyunk Mi célunkat beteljesíteni. Rajtad keresztül nemsokára új és csodás tudományok, hatalmas és hatékony mesterségek képviselőit emeljük a létbe, és rajtuk keresztül nyilvánítjuk meg azt, mit szolgáink egyikének szíve sem gondolt még ki. Emígyen ruházunk Mi bárkire bármit, amit akarunk, és vonjuk vissza attól, akitől akarjuk, mit már egyszer reáruháztunk. Igen, elrendeljük Mi parancsolatunkkal, amit csak kívánunk.
68. Mondd: Ha egyszer azt választanánk, hogy szerető gondviselésünk sugarait rávetítjük minden dolgok tükrére, máskor pedig visszatartanánk attól fényünk ragyogását, bizony hatalmunkban áll ez, és senkinek nincsen joga megkérdezni „miért”, vagy „mi célból”. Mert bizony hatalmasak vagyunk Mi célunkat elérni, nem tartozunk elszámolással azért, mi akaratunkból történik, és senki sem vitatja ezt azokon kívül, kik Isten mellé társat állítanak, és kételkednek igazságában. Mondd: Hatalmunk erejének senki ellen nem állhat, és parancsunk folyását senki meg nem szakíthatja. Felemelünk Mi bárkit, akit kívánunk, a földöntúli hatalom és dicsőség Birodalmába, s ha úgy akarjuk, letaszítjuk őt a lealacsonyodás legmélyebb mélyére.
69. Ó, a föld lakói! Azt állítjátok-e, hogy ha Mi egyszer felemelünk egy lelket a Sadratu’l-Muntahá-hoz6, az többé nem lesz alávetve uralmunk és királyságunk erejének? Nem, Önnön Magamra! Ha azt kívánnánk, kevesebb, mint egy szempillantás alatt letaszítanánk a porba. Nézzétek a fát: lássátok, miként ültetjük el a kertben, tápláljuk szerető gondoskodásunk vizével, és mikor magasra nőtt és teljesen kifejlődött, s zöldellő leveleket és jóízű gyümölcsöket termett, leküldjük parancsunk üvöltő szeleit, gyökerestől kitépjük, és a földre taszítjuk ott feküdni. Ez volt a Mi módszerünk minden dolgokkal, és így lesz ez ezen a napon is. Íme változhatatlan módszerünk páratlan csodái – egy módszeré, mely mindig irányított, és a jövőben is irányítani fog minden dolgot, ha az értők közé tartoztok. Az ebben rejlő bölcsességet azonban senki nem ismeri, csak Isten, a Mindenek Felett Erős, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs.
70. Cáfolnátok-e emberek, mit önnön szemetek lát? Jaj néktek, ó, tagadók gyülekezete! Mi egyedül mentes a változástól, az az Ő saját Személye, a Mindenek Felett Kegyelmes, a Legkönyörületesebb, ha a belső meglátás szemével tekintetek erre, míg akarata Rajta kívül bárki mást megváltoztathat. Ő bizony a Mindenek Felett Erős, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs.
71. Ó, emberek! Ne vitatkozzatok Ügyemmel kapcsolatban, mert Uratok sokirányú bölcsességét ti soha ki nem fürkészhetitek, sem nem tudjátok felmérni a Mindenek Felett Dicső, a Mindeneket Átható tudását. Ki azt állítja, hogy megismerte Lényegét, kétségkívül a tudatlanok tudatlanjai közül való. A világegyetem minden egyes atomja csalással vádolná őt, és erről tesz tanúbizonyságot nyelvem, mely nem szól mást, csak az igazat. Dicsérjetek Ügyemet, s terjesszétek tanításaimat és parancsolataimat, mert egyetlen más út sem illendő hozzátok, és semmi más ösvény nem vezet el Hozzá. Ó, bár megfogadnátok tanácsunkat!
72. Ó, élő Templom! A föld és a menny lakói számára legkitűnőbb címeink mindegyikének Hajnalává tettünk Téged, legmagasztosabb tulajdonságaink mindegyikének Hajnalpontjává, és számos erényeink mindegyikének Kútfejévé. Ezután pedig felemeltünk Téged a saját Képünk másaként a mennyek és a föld között, és dicsőségünk jeleként rendeltünk Téged mindenek számára, kik a kinyilatkoztatás és teremtés birodalmaiban lakoznak, hogy szolgáim a Te lépteidet követhessék, és az igaz úton vezéreltek közé tartozhassanak. A kegyelem és bőség Fájának jelöltünk ki Téged mind a mennyek, mind a föld lakói számára. Jó azoknak, kik árnyékodban keresnek menedéket, és közel húzódnak Lényegedhez, a világok mindenható Védelmezőjéhez.
73. Mondd: Neveink mindegyikét kútfővé tettük, melyekből akaratunkból előömlöttek s Ügyünk kertjén végigcsobogtak az isteni bölcsesség és megértés patakjai – patakok, melyek számát senki meg nem számolhatja Uradon, a Legszentebben, a Mindenhatón, a Mindentudón, a Mindenek Felett Bölcsön kívül. Mondd: minden Betűt a Pontból teremtettünk, s odahatottunk, hogy Ahhoz is térjenek vissza, majd leküldtük Mi Azt ismét egy emberi templom formájában. Minden dicsőség légyen eme összehasonlíthatatlan és csodás munka Szerzőjének! Mi nemsokára újra kigöngyöljük és újraértelmezzük Ezt nevünkben, a Mindenek Felett Dicsőségesben. Ez bizony kegyelmünk egyik jelképe, és valóban Én vagyok a Mindenek Felett Bőkezű, az Örök Úr.
74. Minden Fényeket Nevünk, az Igaz Úr Fénylő Napjából teremtettünk, és odahatottunk, hogy Hozzá is térjenek vissza, majd újra megnyilvánítottuk Mi őket egy emberi templom formájában. Minden dicsőség légyen az Erős Úrnak, a Hatalom és Erő Urának. Akaratom működésének és hatalmam kifejeződésének senki ellen nem állhat. Én vagyok, Ki egyetlen szavammal felemelt minden teremtményt, és hatalmam valóban egyenlő célommal.
75. Mondd: Ha úgy kívánjuk, hatalmunkban áll, hogy egy pillanat alatt megfosszunk minden teremtett dolgot az élettől, majd a következőben újra élettel töltsünk el. Ennek tudása azonban Istennél van egyedül, a Mindenek Tudójánál, a Mindenről Értesültnél. Ha úgy kívánjuk, hatalmunkban áll, hogy képessé tegyünk egy szállongó porszemet arra, hogy kevesebb, mint szempillantásnyi idő alatt végtelen, felfoghatatlan szépségben tündöklő Napokat hozzon létre, hogy egy harmatcseppet hatalmas, megszámlálhatatlan óceánokká növesszünk, hogy minden betűt oly erővel hassunk át, amely képessé teszi arra, hogy a múlt és az eljövendő korok minden tudását feltárja.* Ez valóban egyszerűen megtehető dolog. Íme, erőm bizonyítékai a kezdettől, melynek nincsen kezdete, a végig, melynek nincsen vége. Teremtményeim azonban megfeledkeztek erőmről, visszautasították korlátlan uralmamat, és vitatkoztak Vélem, a Mindenek Tudójával, a Mindenek Felett Bölccsel.
76. Mondd: Mindazon dolgok közül, melyek a menny és a föld között fekszenek, semmi nem moccanhat, hacsak nem engedélyemmel, és Királyságomba nem szárnyalhat fel más, csak kinek parancsolom. Teremtményeim azonban elfátyolozva maradtak hatalmamtól és korlátlan uralmamtól, s a nemtörődömök közé számíttatnak. Mondd: Kinyilatkoztatásomban csak Isten Kinyilatkoztatása, s hatalmamban csak az Ő Hatalma látható, semmi más, ó, bár tudnátok! Mondd: Teremtményeim olyanok, mint a fa levelei. Belőle nőttek, s létük tőlük függ, mégis elfeledkeznek gyökereikről és eredetükről. Ezeket a hasonlatokat józan ítélőképességű szolgáink számára szerkesztettük, hogy tán felülemelkedhessenek a növényszerű lét szintjén, és valódi érettségre juthassanak ezen ellenállhatatlan és mozdíthatatlan Ügyben. Mondd: Teremtményeim olyanok, mint a mélység halai. Életük a víztől függ, de mégsem tudnak arról, mi egy mindentudó és mindenható Úr kegyelméből lételemüket biztosítja. És igen, nemtörődömségük akkora, hogy ha megkérdeznék őket a vízről és annak jellemzőiről, teljességgel tudatlannak bizonyulnának. Emígyen sorolunk Mi elő összehasonlításokat és hasonlatokat, hogy az emberek tán Őfelé fordulhassanak, Ki az egész teremtés dicsőítésének Tárgya.
77. Ó, emberek! Féljétek Istent, és ne tagadjátok meg, hogy higgyetek abban, Kinek kegyelme körülölelt minden dolgokat, Kinek irgalma áthatotta az esetleges és függő világot, s Ki Ügyének korlátlan hatása magában foglalja belső és külső lényeteket, kezdeteteket és végeteket. Félve tiszteljétek az Urat, és tartozzatok a becsületesen cselekvők közé. Vigyázzatok, nehogy azok közé számíttassatok, kik hagyják, hogy Uruk versei hallatlanul és felismeretlenül suhanjanak el mellettük; ezek bizony a csökönyösek közül valók.
78. Mondd: Azt imádnátok-e azt, ki se nem hall, se nem lát, és ki Isten szolgái közül valóban a leghitványabb és legnyomorultabb? Miért nem Őt követitek, Ki az Isteni Parancs Forrásából jött el hozzátok Isten, a Legmagasztosabb, a Legnagyobb örömhírét hozva? Ó, emberek! Ne legyetek olyanok, mint azok, kik trónusunk elé járultak, és mégsem fogtak fel vagy értettek meg semmit; ezek bizony megvetendő emberek. Oly verseket mondtunk Mi nékik, melyek elragadtatnák a mennyei Birodalom lakóit és azokat, akik a magasságbéli Királyságban élnek, de ők mégis fátyolba burkolózva távoztak el, és inkább annak a hangjára figyelmeztek, aki csupán Isten egyik szolgája és Akaratának teremtménye. Emígyen osztjuk meg véletek azt, mi titeket Isten kegyeltjeinek útjára vezet.
79. Hányan vannak, kik beléptek a Paradicsomi Lakhelyre, a Székhelyre, hol Isten trónusa felállítatott, és Uruk, a Legmagasztosabb, a Legnagyobb elé járultak csak azért, hogy az iszlám hit négy Kapujáról, vagy egyes Imámokról kérdezzenek!7 Ilyen volt ezen lelkek állapota, ha azok közé tartoztok, kik értik. Olyan ez, mint, amit a mai napon is láttok: kik nem hitték Istent, s Melléje társakat állítottak, Neveink egyikéhez ragaszkodnak, és ez nem engedi, hogy felismerjék minden Nevek Teremtőjét. Bizony mondjuk: ezek az emberek valójában a Tűz népe közé tartoznak. Arra kérik a Napot, hogy az árnyék szavait értelmezze, és az Igaz Urat, hogy teremtményei kijelentéseit magyarázza, ó, bár észrevennétek! Mondd: Ó, emberek! A Nap nem ajánl mást, mint saját fényének ragyogását és azt, mi abból előbukkan, miközben minden más az ő sugaraiból keres megvilágosodást. Féljétek Istent, és ne legyetek tudatlanok! Voltak közöttük, akik a sötétségtől tudakozódtak a fény felől. Mondd: Nyisd fel szemed, hogy megláthasd a ragyogást, mely láthatóan elborította a földet! Mert ez a fény bizony az isteni tudás Hajnalának láthatárán kelt fel és ragyogott elő nyilvánvaló erővel. Vajon a zsidókat kérdeznétek-e arról, hogy Jézus volt-e az Istentől jövő Igaz Úr, vagy a bálványokat, hogy Mohammed volt-e Urának Apostola, vagy a Korán népétől érdeklődnétek-e afelől, Ki Isten Megemlékezése volt, a Legmagasztosabbé, a Legnagyobbé?
80. Mondd: Ó, emberek! E Kinyilatkoztatás sugárzó fényét látván vessetek el minden dolgot, mivel bírtok, és ragaszkodjatok ahhoz, mit Isten parancsolt meg néktek betartani. Ez az Ő parancsolata néktek, és valóban Ő tud a legjobban parancsolni. Szépségemre! Célom e szavak kinyilatkoztatásával az, hogy minden embert közelebb vonzzak Istenhez, a Mindenek Felett Dicsőhöz, a Mindenek Felett Dicsőítetthez. Vigyázzatok, nehogy úgy bánjatok Vélem, mint Hírnökömmel bántatok! Ne ellenkezzetek, mikor Isten versei aláküldetnek számotokra kegyem Udvarából, mondván: „ezek nem származnak belső, iskolában nem tanult természetből,” mert azon természetet is szavam teremtette, és Körülöttem kering, ha azok közül valók vagytok, kik megértik ez igazságot. Lélegezzétek be Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas szavaiból a belső jelentések öltözékének édes illatát, mely illat szétterült az egész teremtésben, és minden teremtett dolgokra rászórta édességét. Boldogok, kik megérzik, és sugárzó szívvel sietnek Istenhez.
81. Ó, Élő Templom! Mi bizony a nevek királyságának tükrévé tettünk Téged, hogy az egész emberiség közepette korlátlan hatalmam jele legyél, jelenlétem hírnöke, a szépségemhez szólító, az Én egyenes és tisztán érthető Ösvényemre vezérlő. Színünk elől fakadó ajándékként felmagasztaltuk Mi Neved szolgáink között. Valóban, Én vagyok a Mindenek Felett Bőkezű, az Örök Úr. Mi több, felruháztunk Mi Téged Saját Magunk díszével, s megosztottuk Véled Szavunkat, hogy ez esetleges és függő világban elrendelhesd, amit csak akarsz, és elérhesd, amit csak kívánsz. Néked rendeltük a mennyek és a föld minden javát, s megparancsoltuk, hogy ne kaphasson részt abból senki, hacsak be nem lép árnyékodba, miként Urad, a Mindenek Tudója, a Mindenről Értesült megparancsolta. Reád ruháztuk a hatalom Pálcáját és az Ítélet Pergamenjét, hogy megpróbálhasd Te minden parancsolat bölcsességét. Odahatottunk, hogy a belső jelentés és magyarázat óceánjai előzuhogjanak szívedből Urad, az Irgalom Istenének megemlékezésére, hogy köszönetet és hálát mondhass Néki, és a valóban háládatosak közé tartozzál. Mi téged választottunk ki minden teremtményeink közül, és Önmagunk Megnyilvánulásaként rendeltünk mindenek számára, kik a mennyekben és a földön vannak.
82. Hozz tehát létre engedélyünkkel ragyogó tükröket és magasztos betűket, kik korlátlan hatalmadról és uralmadról tesznek bizonyságot, lebíró erődről és dicsőségedről beszélnek, és Neveid megnyilvánulásai lesznek az emberiség közepette. Téged Mi újra minden tükrök Eredetévé és Teremtőjévé tettünk, miként előhívtuk őket Belőled korábban. És odahatunk majd, hogy visszatérj Hozzánk, miként a kezdetben előhívtunk Téged. Valóban, Urad a Lebéklyózhatatlan, a Mindenek Felett Erős, a Mindeneket Lebíró. Figyelmeztesd majd ezen tükröket, miután már megnyilváníttattak, hogy ne pöffeszkedjenek gőgösen Teremtőjük és Alkotójuk előtt, mikor megjelenik közöttük, vagy engedjék, hogy a vezetés díszei elkábítsák őket és megakadályozzák abban, hogy alázatosan meghajoljanak Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Gyönyörű előtt.
83. Mondd: Ó, tükrök gyülekezete! Ti csupán akaratom teremtése vagytok, és parancsom erejénél fogva jöttetek létre. Vigyázzatok, nehogy megtagadjátok Uram verseit, és azok közül legyetek, kik igaztalanságot cselekedtek, és az elveszettek közé számíttatnak. Vigyázzatok, ne ragaszkodjatok ahhoz, mit bírtok, sem ne legyetek gőgösek hírnevetekre és ismertségetekre! Az illendő hozzátok, hogy teljességgel elszakítsátok magatokat mindentől, mi a mennyekben és a földön van. Emígyen rendelte ezt a Mindenek Felett Erős, a Mindenható.
84. Ó, Ügyem Temploma! Mondd: Ha azt kívánnám, hogy egyetlen pillanat alatt minden dolgokat Neveim tükreivé változtassak, kétségtelenül hatalmamban áll ez, hát akkor még mennyire áll hatalmában Uramnak, Ki engem mindent lebíró és kifürkészhetetlen parancsával létrehozott. És ha úgy döntenék, hogy az egész teremtést egy szempillantás alatt forradalmasítom, igen, ez is lehetséges Számomra, hát akkor még mennyire azon korlátlan hatalommal bíró Célnak, mely Isten, Uram, és minden világok Ura akaratában rejtezik.
85. Mondd: Ó, Neveim megnyilvánulásai! Ha felajánlotok mindent, mit bírtok, sőt még az életeteket is Isten ösvényén, és annyiszor esdekeltek Hozzá, mint a homokszemek száma, az eső csöppjei és a tenger hullámai, és mégis ellenszegültök Ügye Megnyilvánulásának, mikor Ő megjelenik, munkátok semmilyen módon sem említtetik majd Isten előtt. Ha azonban elhanyagoltok minden igaz cselekedetet, de azt választjátok, hogy hisztek Benne ezen napokban, Isten tán félreteszi majd bűneiteket. Ő a Mindenek Felett Dicső, a Legbőkezűbb. Emígyen szól néktek az Úr céljáról, hogy tán ne pöffeszkedjetek gőgösen azelőtt, Kin keresztül megerősíttetett minden, mit az örökkévalóságtól fogva kinyilatkoztattak. Boldog, ki közelebb lép ezen Legmagasztosabb Látomáshoz, és jaj azoknak, kik elfordulnak!
86. Mily számosan vannak, kik egész vagyonukat Isten ösvényén költik, és kiket Kinyilatkoztatása óráján mégis a lázadók és konokok között találunk! Hányan vannak, kik napközben megtartják a böjtöt, csak hogy tiltakozhassanak ellene, Kinek parancsolata a böjt törvényét először elrendelte! Az ilyenek valóban a tudatlanok közül valók. És hányan vannak, kik száraz kenyéren élnek, egyetlen ülőhelyként a mező füvét választják, s mindenféle nehézséget felvállalnak, csak hogy megőrizhessék felsőbbrendűségüket az emberek szemében! Emígyen tárjuk fel Mi cselekedeteiket, figyelmeztetésként mások számára. Ők azok, kik mások előtt mindenféle önsanyargatásnak vetik alá magukat a reményben, hogy nevüket továbbörökíthetik, míg valójában semmi nem fog megmaradni belőlük, csak mit a föld és menny lakóinak átkai és szitkai megőriznek.
87. Mondd: Előnyötökre szolgálna-e akármennyire is, ha – miként olyannyira szeretitek elképzelni – nevetek fennmaradna? Nem, minden világok Urára! Nagyobbé vált-e ?Uzzá8, a bálvány, mert neve továbbélt a nevek imádói között? Nem, Arra, Ki Maga Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Mindeneket Lebíró! Ha nevetek lassan kitörlődik is minden halandó elméből, de az Úr meg van véletek elégedve, ti nevének, a Legrejtettebbnek a kincsei közé fogtok számíttatni. Emígyen küldöttük Mi le verseinket, hogy ezek titeket a minden Fény Forrásához vonzzanak, és megismertessenek benneteket Uratok, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs céljával. Tartózkodjatok hát mindentől, mi megtiltatott néktek a Könyvben, és egyetek a jogos dolgokból, melyeket Isten eledelül rendelt számotokra. Ne fosszátok meg magatokat bőséges ajándékaitól, mert Ő valóban a Legnagylelkűbb, a túláradó kegyelem Ura. Ne vessétek alá magatokat túlzó nehézségeknek, hanem kövessétek az utat, melyet sugárzó verseinken és könnyen érthető bizonyítékainkon keresztül feltártunk néktek, és ne legyetek a tudatlanok közül valók.
88. Ó, papok és hittudósok gyülekezete! Ne dicsekedjetek, ha megtartóztatjátok magatokat a borivástól vagy hasonló vétkektől, mik megtiltattak a Könyvben, mert ha ilyen cselekedeteket követnétek el, rangotok méltósága megkopna az emberek szemében, ügyeitek széthullanának, nevetek lealacsonyíttatna, és csorba esne azon. Ó, nem, a ti valódi és örök dicsőségetek abban rejtezik, hogy alávetitek magatokat az Ő Szavának, Ki az Örök Igazság, és hogy belsőleg és külsőleg elfordultok mindentől Istenen, a Mindeneket Lebírón, a Mindenhatón kívül. Nagy az áldása a pap-hittudósnak, ki nem engedte, hogy a tudás fátyollá váljon közötte és aközött, Ki minden tudás Tárgya, és aki, mikor az Önmagától Való megjelent, sugárzó arccal fordult Feléje. Igen, ő valóban a tudók közé számíttatik. A Paradicsom lakói leheletének áldását keresik, és lámpásának fénye rávetül mindenekre, kik a mennyekben és a földön vannak. Ő valóban a próféták örökösei közé számíttatik. Kit őt megpillantja, az bizonyosan megpillantotta az Igaz Urat, és ki feléje fordul, az valóban Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs felé fordult.
89. Ó, ti a tudás hajnalpontjai! Vigyázzatok, ne engedjétek magatokat megváltoztatni, mert amint ti változtok, a legtöbb ember is hasonlóféleképpen fog változni. Valóban, igazságtalanság ez irányotokban, és mások irányában is. Erről tesz bizonyságot minden értő és belső látással bíró ember. Olyanok vagytok, mint a forrás. Ha megváltozik, vele együtt változnak azok a patakok is, melyek belőle erednek. Féljetek Istent, és számláltassatok az istenfélők közé. Hasonlóképpen, ha megromlik az ember szíve, elsorvadnak a végtagjai is. Vagy miként a fa, melynek, ha gyökere elszárad, ágai, sarjai, levelei és gyümölcsei is mind elfonnyadnak.* Emígyen sorolunk Mi elő hasonlatokat épüléstekre, hogy tán mivel bírtok ne akadályozzon meg benneteket részesülni abból, mit néktek rendelt a Mindenek Felett Dicső, a Legnagylelkűbb.
90. Hatalmunkban áll bizony, hogy fogjunk egy marék port, és felruházzuk azt Neveink öltözékével. Ez azonban csupán kegyünk jele lenne, és nem bármiféle esetleges belső erény megjelenítése. Emígyen nyilatkoztatta ki ezt Ő, a Legfőbb Kinyilatkoztató, a Mindenek Tudója. Nézzétek a Fekete Követ9: Isten olyan ponttá tette, mely felé minden ember dicsőítve fordul. Vajon természetes kitűnősége okán részesült ezen nagylelkűségben? Ó, nem, Önmagamra! Vagy tán e kitüntetés belülről fakadó értékéből fakadt? Ó, nem, Saját Lényemre, Kinek Lényegét még a legbölcsebb és legértőbb emberek sem tudják megragadni!
91. És tovább, nézzétek az Aqsa Mecsetet, és a többi helyet, melyet szentélyekké tettünk az embereknek minden országban és tartományban. Az általuk élvezett tisztelet és hírnév semmilyen módon nem köszönhető saját érdemeiknek, hanem onnan fakad, hogy kapcsolatban vannak Megnyilvánulásainkkal, kiket Kinyilatkoztatásunk Hajnalaivá tettünk az emberiség között, ha az értők közé tartoznátok. Bölcsesség rejtezik ebben, kifürkészhetetlen mindeneknek Istenen kívül. Kérdezzetek, hogy kegyesen megvilágítsa néktek célját. Tudása bizony átfog minden dolgokat. Forduljatok el, ó, emberek, a világtól és annak összes hiúságától, s ne figyelmezzetek azok hívására, kik nem hittek Istenben, és társat rendeltek Melléje. Emelkedjetek fel a szavak láthatára fölé, hogy magasztaljátok és dicsőítsétek Uratokat, a Mindenek Felett Könyörületest. Íme, mit Isten néktek szánt; jó azoknak, kik ezt felfogják.
92. Mondd: Ó, emberek! Táblainkban megparancsoltuk néktek: a megígért Kinyilatkoztatás idején törekedjetek lelketeket felszabadítani minden megnevezéstől, és megtisztítani mindattól, mik a mennyekben vagy a földön teremtettek, hogy így megjelenhessen abban az Igazság Napjának ragyogása, mely Uratok, a Mindenható, a Legnagyobb Akaratának láthatára fölött sugárzik elő. Emellett megparancsoltuk néktek: tisztítsátok meg szíveteket a világ népei szeretetének vagy gyűlöletének minden nyomától, máskülönben bármi eltéríthet benneteket az egyik irányból, vagy a másik felé taszíthat. Ez valóban a legsúlyosabb tanácsok egyike, melyet kegyesen átadtam néktek a tisztán érthető Könyvben, mert ha valaki egyikhez vagy másikhoz ragaszkodik, nem juthat el Ügyünk megfelelő megértésére. Erről tesz bizonyságot minden igaz és értő lélek.
93. Ti azonban megszegtétek Isten Szövetségét, elfelejtettétek Testámentumát, s végezetül elfordultatok Tőle, Kinek megjelenése felvidámította mindenki szemét, aki híven hitt az Isteni Egységben. Emeljétek fel a látásotokat elhomályosító fátylakat és lepleket, s fontoljátok meg a Próféták és Küldöttek bizonyságtételeit, hogy tán felismerhessétek Isten Ügyét ezen napokon, mikor eljött a Megígért, erős hatalommal felruházván. Féljétek Istent, és ne zárjátok el magatokat Tőle, Ki jeleinek Hajnala. Ez bizony néktek válik csupán előnyötökre; és ami Uratokat illeti, Ő valóban megengedheti, hogy meglegyen teremtményei nélkül. Mert Ő öröktől fogva egyedül volt – nem létezett senki más Rajta kívül. Ő az, Kinek nevében az Isteni Egység lobogója plántáltatott a látható és láthatatlan világok Sínai-hegyére, hirdetvén, hogy nincsen más Isten, csak Én, a Páratlan, a Dicső, az Összehasonlíthatatlan.
94. Lássátok azonban, hogy azok, kik csupán Akaratának és Parancsának teremtései, miként fordultak el Tőle és vettek maguknak más urat és mestert Istenen kívül; ők valóban az önfejűek közé tartoznak. A Mindenek Felett Könyörületes említése lebegett ajkaikon minden időben, mégis, mikor megnyilvánult Ő nékik az igazság erején keresztül, háborút kezdtek Ellene. Nyomorult lesz azok sorsa, kik megszegték Uruk Szövetségét, mikor a Világ Napja felragyogott Isten, a Legszentebb, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs Akaratának láthatára felett. Az Úr ellen vonták ki ők a rosszindulat és gyűlölség kardját, és nem is veszik észre. Olybá tűnik, holtak maradnak, mélyen eltemetve önző vágyaik sírboltjában, bár Isten szellői susogtak és súgnak minden vidék felett. Ők valóban sűrű és súlyos fátyolba burkolóznak. És akármikor nékik Isten verseit ismételgetik, gőgös megvetéssel viselkednek; olyan ez, mintha megfosztattak volna minden megértéstől, vagy soha nem is hallották volna meg Isten, a Legmagasztosabb, a Mindenek Tudója Hívását.
95. Mondd: Jaj néktek! Miként állíthatjátok, hogy hívők vagytok, mikor megtagadjátok Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs verseit? Mondd: Ó emberek! Fordítsátok arcotokat Uratok, a Mindenek Felett Kegyelmes felé. Vigyázzatok, nehogy elfátyoloztassatok bármi által, ami a Bayánban kinyilatkoztatott: semmi egyéb okból nem nyilatkozták azt ki, mint hogy Engem említsen, a Mindenek Felett Erőset, a Legmagasabbat, és nem volt más tárgya, csupán az Én Szépségem. Az egész világot betöltötte az Én bizonyságtételem, ha azok közül valók vagytok, kik tisztességgel ítélnek.
96. Ha a Legelső Pont – amint állítjátok – valaki más lett volna s nem Én, és Színem elé járult volna, bizony sosem hagyta volna többé, hogy elváljon Tőlem, hanem Napjaimban Mindketten egymásban gyönyörködtünk volna.* Ő valóban keservesen sírt, mikor távol volt Tőlem. Azért jött el Előttem, hogy az embereket Királyságomba hívhassa, miként ez a Táblákban tanúsíttatott, ó, bár felismernétek! Bárcsak találtathatnának nyitott fülű emberek, akik meghallanák panaszát a Bayánban, siratván, ami Vélem esett ezen nemtörődöm lelkek kezétől, gyászolván a Tőlem való távollétét, és hangot adván vágyának, hogy Vélem, a Hatalmassal, a Páratlannal egyesülhessen. Ő bizony ezen pillanatban is látja az Ő Legszeretettebbjét azok között, kiket azért teremtettek, hogy megláthassák Napját és leborulhassanak Előtte, és zsarnokságukban mégis oly megaláztatást mértek Rá, hogy még a toll is bevallja képtelenségét annak leírására.
97. Mondd: Ó, emberek! Bizony, korábbi Kinyilatkoztatásunkban benneteket a mindent meghaladó dicsőség ezen Helyszínére, a makulátlan szentség eme Székhelyéhez szólítottunk, és hirdettük néktek Isten Napjainak eljövetelét. Mégis, mikor a legnagyobb fátyol széthasíttatott, és az Időtlen Szépség Isten parancsolatának felhőiben eljött hozzátok, visszautasítottátok, Kiben korábban hitettek. Jaj néktek, ó, hitetlenek gyülekezete! Féljetek Istent, és ne érvénytelenítsétek az igazságot a dolgokkal, melyekkel bírtok. Mikor az isteni versek sugárzó napcsillaga felkél a minden nevek és tulajdonságok Királya Tollának láthatárán, boruljatok arcra Isten, a Világok Ura előtt! Mert dicsőítve meghajolni ajtaja küszöbén bizony jobb néktek, mint mindkét világok tisztelete, és alávetni magatokat Kinyilatkoztatásának jobb néktek, mint mindaz, mi a mennyekben és a földön teremtetett.
98. Mondd: Ó, emberek! Én csupán Isten kedvéért intelek titeket, s nem várok jutalmat tőletek. Mert az Én jutalmam Istennél van, Ki Engem létrehozott, felemelt az igazság erejével, és a Róla való megemlékezés Forrásává tett teremtményei közt. Siessetek meglátni ezen mennyei és dicső Látványt, a Helyet, ahol Isten felállította Trónusát. Ne kövessétek, mit a Gonosz suttog szívetekben, mert ő bizony arra bujtogat titeket, hogy bujaságtokat és kéjsóvár vágyaitokat kövessétek, és megakadályozza, hogy az egyenes Ösvényen járjatok, melyet ezen mindent átfogó és mindeneket lebíró Ügy megnyitott.
99. Mondd: A Gonosz oly módon jelent meg, mit a teremtés szeme még soha nem látott. Ki a Mindenek Felett Könyörületes Szépsége, hasonlóféleképpen olyan díszben öltött testet, melynek párját a múltban soha nem láthatták. A Mindenek Felett Könyörületes Hívása hallatszott, és amögött a Sátáné. Jó azoknak, kik figyelmeznek Isten Szavára, és arcukat az Ő trónusa felé fordítják, hol egy legszentebb és legáldottabb Látványt pillanthatnak meg. Mert ha valaki bárki más szeretetét dédelgeti a szívében az Enyém mellett, lettlégyen az akár mustármagnyi is, képtelen lesz bebocsátást nyerni Királyságomba. Erről tesz bizonyságot, mi a Lét Könyvének bevezetőjét díszíti, ó, bár megértenétek! Mondd: Íme a Nap, mikoron Isten legnagyobb kegye testet öltött. Mindenek hangja, mik a mennyekben odafent és a földön idelent vannak, az Én Nevem hirdeti és az Én dicsőségem zengi, ó, bár hallanátok!
100. Ó, Isteni Kinyilatkoztatás Temploma! Fújd meg a trombitát Nevemben! Ó, Isteni Misztériumok Temploma! Hallasd Urad, a Feltételek Nélküli, a Lebéklyózhatatlan harsonaszavát! Ó, Mennyei Hajadon! Lépj elő a Paradicsom termeiből, és hirdesd a világ népének: Isten igazságosságára! Ím, eljött a Világok Legszeretettebbje – Ki mindig is minden megértő szív Vágya volt, és Ki a mennyben és a földön lévő minden [teremtmény] dicsőítésének, valamint a korábbi és a jövőbeli nemzedékek csodálatának Tárgya!
101. Vigyázzatok, ne habozzatok felismerni e ragyogó Szépséget, mikor megjelenik korlátlan hatalmának és fenségének teljességében. Ő bizony az Igaz Úr, és Mellette – akár egyetlen szolgája előtt is – mindenki más olyan, mint a semmi, és a semmibe olvad, mikor arcról találkozik ragyogásának kinyilatkoztatásával. Siessetek hát, hogy elérhessetek kegyelmének élővizéhez, és ne legyetek a hanyagok közül valók. Ami pedig azt illeti, aki habozik, akár csak a pillanatnál kevesebbet is, Isten bizony minden munkáját semmivé teszi, és visszaküldi a harag trónusához; nyomorult bizony azok lakhelye, kik haboznak!
IX. PIUS PÁPA102. Ó, Pápa! Szakítsd szét a fátylakat! Eljött az Urak Ura a felhők árnyékában, és Isten, a Mindenható, a Lebéklyózhatatlan beteljesítette a parancsolatot. Oszlasd el a ködöt Urad erejével, és emelkedj fel neveinek és tulajdonságainak Királyságába! Ezt parancsolta néked a Legmagasabb Tolla Urad, a Mindenható, a Mindeneket Lebíró rendelkezése szerint. Ő bizony újra alászállott a mennyből, miként alászállott az első alkalommal. Vigyázz, ne vitatkozz Véle, amint a farizeusok tették tiszta jelek vagy bizonyság nélkül. Jobb kezéről folynak a kegyelem élővizei, baljáról az igazságosság nemes Bora, míg Előtte lépdelnek a Paradicsom angyalai, jeleinek lobogóit hordozván. Óvakodj, nehogy bármely név elzárjon téged Istentől, a föld és a menny Teremtőjétől. Hagyd a világot magad mögött, s fordulj Urad felé, Kin keresztül fény ragyogta be az egész földet.
103. A Királyságot Mi nevünk, a Mindenek Felett Dicső díszével ékesítettük. Emígyen parancsolta ezt Isten, minden dolgok Alkotója. Vigyázz, nehogy üres képzelgéseid visszatartsanak téged, mikor a Bizonyosság Napja felragyog Urad, a Hatalmas, a Jóakaró Kinyilatkoztatásának láthatára fölött. Palotákban lakozol, miközben Ő, Ki a Kinyilatkoztatás Királya, a legkietlenebb lakhelyen él? Hagyd őket azokra, kik ilyenek után vágyódnak, és fordítsd arcodat örömmel és örvendezve a Királyság felé!
104. Mondd: Ó, föld népei! Az erő és bizonyosság kezével romboljátok le szívetekben a nemtörődömség lakhelyeit, és építsétek fel ott az igazi tudás udvarházait, hogy a Mindenek Felett Könyörületes fényének sugarát azokra vethesse. Jobb ez néktek, mint mindaz, mire a Nap süt, és erről tesz bizonyságot Ő, Ki markában tartja a végső parancsolatot. Mikor a Vágyott eljött nagy dicsőségében, Isten szellője simította végig a világot, s minden kő, és a föld minden röge is így kiáltott: „Ím eljött a Megígért! Istené a Királyság, a Hatalmasé, a Kegyesé, a Megbocsátóé!”
105. Vigyázz, nehogy az emberi tudás elzárjon téged minden tudás Legfőbb Tárgyától, vagy a világ elriasszon Tőle, Ki azt teremtette és pályára állította! Állj ki Urad, az Irgalom Urának nevében a föld népei között, s a bizalom kezével ragadd meg az Élet Serlegét. Igyál először te abból, majd ajánld azoknak, kik minden vallás követői közül feléje fordulnak. Emígyen kelt fel a Kinyilatkoztatás Holdja a bölcsesség és megértés láthatára fölött.
106. Szaggasd szét az emberi ismeretek fátylait, nehogy elzárjanak azok tőle, Aki az Én Nevem, az Önmagától Való. Idézd észbe Őt, Ki a Lélek* volt: Mikor eljött, korának legtanultabbjai mondtak ítéletet Fölötte a saját országában, miközben egy egyszerű halász hitt Benne. Vigyázzatok hát, ó, megértő szívű emberek! Te bizony nevei mennyországának egyik Napja vagy. Óvd magad, nehogy a sötétség terítse ki föléd fátylát, és elzárjon téged Fényétől! Majd pedig fontold meg, mit Urad, a Mindenható, a Mindenek Felett Bőkezű a Könyvben aláküldött.
107. Mondd: Csendesítsétek le tollaitokat, ó tudós papok gyülekezete, mert ím a Dicsőség Tollának éles hangja hallik föld és menny között! Dobjátok el mindeneteket, és ragadjátok meg szilárdan, mit Mi erővel és hatalommal kinyilatkoztattunk néktek. Ütött az Óra, mely Isten tudásában rejtezett, minekutána a föld minden atomja hirdette: „Ím, eljött az Örök Úr nagy dicsőségében! Alázatos és bűnbánó szívvel siessetek Hozzá, ó, föld népei!” Mondd: Mi bizony váltságul adtuk Magunkat életetekért. De jaj, mikor újra eljöttünk, menekülni láttunk titeket Előlünk, mi okból szerető kedvességem szeme keserű könnyeket hullatott népemért. Féljétek Istent, ó, ti értők!
108. Nézd azokat, kik ellene fordultak a Fiúnak, mikor eljött Ő hozzájuk korlátlan hatalommal és erővel. Hány farizeus várakozott arra, hogy megpillanthassa, és jajgatott, mert távol van Tőle! És mégis, mikor eljövetelének illata elsuhant felettük és szépsége feltárult, elfordultak Tőle és vitatkoztak Véle. Emígyen osztjuk meg véled, mi a Könyvekben és Szent Iratokban feljegyzésre került. Csupán néhányan fordultak Arca felé, és ők nélkülöztek minden hatalmat az emberek között. És ma mégis minden ember, ki hatalommal bír és uralommal rendelkezik, az Ő Nevében pöffeszkedik! Hasonlóféleképpen, nézd, hányan vannak a szerzetesek, kik Nevemben bezárkóztak templomaikba, és kik, mikor a meghatározott idő beteljesedett s felfedtük Mi Szépségünket, nem ismertek meg Bennünket, ámbátor Minket szólongatnak estidőn és hajnal hasadtakor. Látjuk, miként ragaszkodnak Nevemhez, és mégis elfátyolozva maradnak Tőlem. Bizony, furcsa dolog ez.
109. Mondd: Vigyázzatok, nehogy imádságaitok visszatartsanak Attól, Ki minden imádság tárgya, avagy istenimádatotok távol tartson Tőle, Ki minden tisztelet tárgya! Szaggassátok szét meddő képzelgéseitek fátylait! Íme Uratok, a Mindenható, a Mindenek Tudója, Ki eljött, hogy megébressze a világot, és egyesítsen mindeneket, kik a földön lakoznak. Forduljatok a Kinyilatkoztatás Hajnalához, ó, emberek, és ne késlekedjetek akár egy szempillantásig sem! Olvassátok az Evangéliumot, és mégis visszautasítjátok, hogy elismerjétek a Mindenek Felett Dicső Urat? Bizony, nem illendő ez hozzátok, ó, tanultak gyülekezete!
110. Mondd: Ha megtagadod e Kinyilatkoztatást, mily bizonyság alapján hittél Istenben? Mutasd fel azt! Emígyen küldettek le Isten felszólításai a Legmagasabb Tolla által Urad, a Mindenek Felett Dicső parancsára e Táblában, melynek láthatáráról Fényének dicsősége sugárzott elő. Hányan vannak szolgáim, kiknek cselekedetei fátyollá lettek közöttük és önnön lényük között, és kiket ez nem engedett közel húzódni Istenhez, Aki a szeleket felkavarja.
111. Ó, szerzetesek gyülekezete! A Mindenek Felett Irgalmas illatai suhantak végig az egész teremtés felett. Boldog, ki lemondott vágyairól, és szilárdan megragadta a vezérlet fonalát. Valóban, azok közül való ő, kik Uruk színe elé járultak e Napon, mikor nyugtalanság vett erőt a föld lakóin, és félelem fogott el mindeneket, hacsak nem kímélte meg őket Isten, Ki meggörbíti az emberek nyakát.
112. Testeteket ékesítitek-e, miközben Isten ruházatát a gyűlölet vére szennyezi a tagadás népének kezeitől? Lépjetek elő lakhelyetekről, és szólítsátok az embereket Isten, az Ítélet Napja Urának Királyságába! A Szó, mit a Fiú elrejtett, ím testté lőn. Leküldetett e napon az emberi templom formájában. Áldassék az Úr, az Atya! Bizony, legnagyobb fenségében jött el Ő a nemzetekhez. Fordítsátok arcotokat Feléje, ó, igazak gyülekezete!
113. Ó, minden vallás követői! Látjuk, hogy a tévelygés vadonában bolyongtok tébolyodottan. Ti ezen Óceán halai vagytok, miért tartjátok hát vissza magatokat attól, mi életeteket fenntartja? Lássátok, ott zúg az arcotok előtt! Siessetek hozzá minden irányból. Ímé a Nap, mikor a Szikla* hangosan szól és kiált, s Urának, a Mindenek Birtokosának, a Legmagasabbnak dicsőségét ünnepli, mondván: „Ím, eljött az Atya, és mi megígértetett néktek a Királyságban, beteljesült!” Ez az a Szó, melyet a nagyság fátylai mögött őriztek, és mely – mikor az Ígéret beteljesedett – tiszta jelekkel sugárzott elő az Isteni Akarat láthatárán.
114. Testem azért viselte el a bebörtönzést, hogy lelketek megszabadulhasson a szolgaságtól, és azért fogadtuk el a megaláztatást, hogy ti felemeltethessetek. Kövessétek a dicsőség és uralom Urát, és nem minden istentelen elnyomót! Testem a kereszt után vágyódik, fejem pedig a lándzsa öklelését várja a Mindenek Felett Könyörületes ösvényén, hogy a világ megtisztíthassék vétkeitől. Emígyen ragyogott elő az isteni tekintély Napcsillaga az Ő Kinyilatkoztatásának láthatárán, Ki minden nevek és tulajdonságok Birtokosa.
115. A Korán népe felkelt Ellenünk, és olyan kínzással kínzott, hogy a Szentlélek feljajdult, a vihar felüvöltött, és a felhők is sírtak Felettünk. Van a hitetlenek között, aki azt képzelte: a csapások visszariaszthatják Bahát attól, hogy beteljesítse, mit Isten, minden dolgok Teremtője célként kijelölt. Mondd: Nem, arra, Ki az esőt útjára indítja! Semmi nem tarthatja Őt vissza attól, hogy megemlékezzen Uráról!
116. Isten igazságára! Ha a tűzbe vetnék, melyet a szárazföldön szítottak fel, Ő bizonyosan az óceán legközepén fogja felemelni fejét és hirdeti: „Ő mindenek Ura, mik a mennyben, és mindenek Ura, mik a földön vannak!” S ha sötét verembe vetik, a föld legfenségesebb magaslatain látják meg újra, amint ott ül s az egész emberiségnek kiáltja: „Íme, eljött a Világ Vágya, méltóságában, hatalmában és páratlan uralmában!” S ha a föld mélyére temetik, Lelke felszárnyal a mennybolt tetejére s onnan zúgja a hívást: „Ím, nézzétek, eljött a Dicsőség; lássátok: ímhol Isten, a Legszentebb, a Kegyes, a Mindenkinél Hatalmasabb Királysága!”** S ha vérét ontják, annak minden cseppje felkiált, s e Névvel fogja segítségül hívni Istent, melyen keresztül köpönyegének illata szállt minden irányban.
117. Bár ellenségeim kardja fenyeget Bennünket, mégis, az egész emberiséget Istenhez, a föld és a menny Alkotójához szólítjuk, és olyan segítséget nyújtunk Néki, melyet sem a zsarnokság seregei, sem pedig a gonoszság népének tekintélye nem akadályozhat. Mondd: Ó, föld népei! Szórjátok szét meddő képzelgéseitek bálványait Uratok, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Tudója nevében, és forduljatok Feléje ezen a Napon, melyet Isten a napok Királyává tett.
118. Ó, Legfőbb Főpap! Figyelmezzen füled arra, mit Legnagyobb Nevének hangján a porladó csontok Alkotója tanácsol néked! Add el minden díszed s éked, és költsd el azt Isten ösvényén, Ki az éjszakát hozza el a nappal után, és a nappalt az éjszaka után. Hagyd országod a királyokra, arcod a Királyság felé emelve lépj elő hajlékodból, és a világtól elfordulva zengjed Urad dicséretét a föld és a menny között. Emígyen parancsolta néked a Nevek Birtokosa Urad, a Mindenható, a Mindenek Tudója nevében. Intsd a királyokat, és mondd: „Bánjatok méltányosan az emberekkel! Óvakodjatok, nehogy áthágjátok a Könyvben meghatározott korlátokat!” Valóban, ez illik hozzád. Vigyázz, ne sajátítsd ki magadnak a világ dolgait és gazdagságát! Hagyd azokra, kik ezután vágyakoznak, és ahhoz ragaszkodjál, mit Ő, a teremtés Ura néked rendelt. Ha valaki a föld minden kincsét is ajánlaná előtted, ne is legyél hajlandó rájuk pillantani! Légy olyan, mint Urad volt valaha! Emígyen szólotta a Kinyilatkoztatás Nyelve azt, mit Isten a teremtés könyvének díszévé tett.
119. Nézd a gyöngyöt, mely belső természetéből fakadóan ragyog. Ha selyembe burkolják, csillogása és szépsége elrejtetik. Hasonlóféleképpen, az ember nagysága viselkedésének kitűnőségében rejlik, és hogy arra törekszik, ami rendeltetéséhez méltó, nem pedig a gyermekes játszadozásban vagy időtöltésben. Tudd, hogy igazi díszed Isten szeretete, és hogy elfordulsz mindentől Rajta kívül, nem pedig a fényűző dolgok, miket bírsz. Hagyd ezeket olyanokra, akik utánuk törekednek, és fordulj Istenhez, Kinek Akaratából a folyók folynak.
120. Mi a Fiú nyelvéről elhangzott, példabeszédekben nyilatkoztatott ki, míg Ki ezen a Napon az Igazságot hirdeti, példabeszédek nélkül szól. Vigyázz, nehogy az ostoba képzelődés kötelékéhez ragaszkodjál, és megtartóztasd magad attól, mit Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Bőkezű Királyságában elrendelt! Ha magával ragad téged verseim mámora, és úgy döntesz, hogy Uradnak, a föld és menny Teremtőjének trónusa eléje járulsz, akkor vedd szeretetemet köpönyegedül, a Rólam való megemlékezést pajzsodul, és az Istenbe, minden erő Kinyilatkoztatójába vetett bizodalmadat eledeledül.
121. Ó, a Fiú követői! Mi újfent elküldtük hozzátok Jánost, és Ő bizony a Bayán vadonában így kiáltott: „Ó, világ népei! Mossátok meg szemeteket! Közel a Nap, mikor megláthatjátok a Megígértet, és színe elé járulhattok! Ó, az Evangélium követői! Készítsétek elő az utat! Közeleg a Dicsőséges Úr eljövetelének Napja! Álljatok készen a Királyságba belépni. Emígyen parancsolta ezt Isten, Ki a hajnalt pirkadni rendeli.”
122. Halljátok meg, mit az Örökkévalóság Galambja búg az Isteni Lótuszfa ágain: Ó, föld népei! Elküldöttük, kinek neve János volt, hogy vízzel kereszteljen titeket, testeteket megtisztítandó a Messiás megjelenésére. Majd Ő a szeretet tüzével és a lélek vizével tisztított meg benneteket bűneitektől, ezen Napokat előre látva, mikor a Mindenek Felett Irgalmas szerető kedvessége kezéből az élet vizével szándékozott benneteket megtisztítani. Íme, az Atya, Kiről Ézsaiás beszélt, és a Vigasztaló, Kiről a Lélek kötött véletek szövetséget. Nyissátok fel szemeteket, ó, püspökök gyülekezete, hogy megláthassátok Uratokat a hatalom és dicsőség Trónusán ülve!
123. Mondd: Ó, minden hit népei! Ne azok útján járjatok, kik a farizeusokat követték, és így elfátyolozták magukat a Lélektől! Bizony, messze tévelyedtek ők, és tévednek. Az Időtlen Szépség eljött Legnagyobb Nevében, és az egész emberiséget be kívánja bocsátani legszentebb Királyságába. A tisztaszívűek Isten Királyságát látják testet ölteni Arca előtt. Siessetek oda, és ne kövessétek a hitetleneket és az istenteleneket! És ha a szemetek ez ellen van, vájjatok ki!10 Emígyen rendelte az Örök Úr Tolla, miként megparancsolta Néki az egész teremtés Ura. Ő bizony azért jött el újra, hogy titeket megváltson, ó, föld népei. Megölnétek Őt, Ki örök életet kíván néktek adni? Féljétek Istent, ó, ti belsőleg látók!
124. Ó, emberek! Figyelmezzetek arra, mit a Mindenek Felett Dicső Uratok kinyilatkoztatott, és fordítsátok arcotokat Isten, e világ és az eljövendő világ Ura felé! Emígyen utasít benneteket az isteni sugallat Napcsillagának Hajnalpontja, miként az egész emberiség Alkotója megparancsolta. Mi bizony a fényre teremtettünk benneteket, és nem kívánunk a tűzben hagyni. Lépjetek ki, ó, emberek, a sötétségből e Nap kegyelmével, mely az isteni gondviselés láthatárán felragyogott, s forduljatok afelé megszentelt szívvel és szilárd lélekkel, látó szemmel és sugárzó arccal! Emígyen tanácsolja néktek a Legfőbb Elrendelő mindent meghaladó dicsősége székhelyéről, hogy felszólításai tán közelebb vonzhassanak titeket neveinek Királyságához.
125. Áldott, ki hű maradt Isten Szövetségéhez, és jaj annak, ki megtörte azt, és nem hitt Benne, a titkok Tudójában. Mondd: Ez a Nagylelkűség Napja! Rázzátok fel magatokat, hogy uralkodókká tehesselek benneteket Királyságom országaiban! Ha követtek Engem, meglátjátok, mit néktek ígértek, társaimmá teszlek benneteket fenségem birodalmában és szépségem bizalmasaivá erőm és hatalmam mennyországában mindörökkön örökké. Ha fellázadtok Ellenem, irgalmamból el fogom viselni, hogy tán megébredhessetek és felkelhessetek a nemtörődömség kerevetéről. Emígyen ölelt át bennetek irgalmam. Féljetek Istent, és ne kövessétek azokat, kik elfordultak az Ő Arcától, bár Nevét szólongatják nappal és éjnek évadján!
126. Bizony, eljött az aratás napja, és a dolgok elválasztattak egymástól. Az igazságosság edényeibe tette Ő azt, mit választott, és a tűzrevalót a tűzbe hajította. Emígyen parancsolta Uratok, a Hatalmas, a Szerető e megígért Napon. Valóban, azt rendel el, amit kíván. Nincsen más Isten, csak Ő, a Mindenható, a Mindeneket Lebíró. Az Isteni Rostáló vágya az volt, hogy minden jó dolgot Lényegemnek tegyen félre. Nem is beszélt Ő másról, mint ami megismertet titeket Ügyemmel, s benneteket Annak ösvényére vezérel, Kinek említése dísze minden szent Könyvnek.
127. Mondd: Ó, keresztények gyülekezete! Egy korábbi alkalommal kinyilatkoztattuk már Magunkat néktek, de nem ismertetek fel. Ez még egy alkalom, mely néktek adatott. Íme Isten Napja; forduljatok Hozzá! Bizony, alászállott Ő a mennyből, miként lejött először, és azt kívánja, hogy benneteket irgalma árnyékában védelmezzen. Valóban, Ő a Magasztos, a Hatalmas, a Legfőbb Segítő. A Szeretett Úr nem szeretné, ha benneteket vágyaitok tüze emésztene el. Ha el vagytok zárva Tőle, miként fátyollal, ez nem történik semmi egyéb okból, mint a ti tulajdon csökönyösségetek és tudatlanságotok miatt. Rólam beszéltek, és nem ismertek. Engem hívtok, és nem figyelmeztek Kinyilatkoztatásomra, bár mindent meghaladó dicsőséggel jöttem el Én hozzátok a lét előtti lét mennyországából. Tépjetek szét a fátylakat Nevemben és Uralmam erején keresztül, hogy megtalálhassátok az Uratokhoz vezető ösvényt.
128. A Dicsőség Királya fenségének és magasztosságának frigysátrából e hívást hallatja, mondván: Ó, Evangélium népe! Kik korábban nem lakoztak a Királyságban, most beléptek oda, míg látjuk, hogy ti a kapunál haboztok. Uratok, a Mindenható, a Mindeneknél Bőkezűbb nevében szaggassátok szét a fátylakat, s Nevemben lépjetek be oda! Emígyen parancsol néktek, Ki számotokra örök életet kíván. Bizony, hatalmasabb Ő minden dolgoknál. Áldottak, kik felismerték a Fényt, és odasiettek. Ők a Királyságban lakoznak, és Isten választottainak ételében és italában részesülnek.
129. Sötétségben találunk titeket, ó, Királyság gyermekei! Ez bizony nem illik hozzátok. Vajon féltek cselekedeteitek miatt a Fényt látván? Forduljatok Feléje! A ti Mindenek Felett Dicső Uratok megáldotta országait lépteivel. Emígyen tesszük néktek nyilvánvalóvá annak ösvényét, Kit a Lélek megjövendölt. Bizony tanúbizonyságot teszek Róla, miként Ő is tanúbizonyságot tett Rólam. Valóban, azt mondta Ő: „Jöjjetek Utánam, és Én emberek halászaivá teszlek titeket!”* Ma azonban ezt mondjuk: „Jöjjetek Utánam, hogy az emberiség megébresztőivé tehessünk benneteket!” Emígyen jegyezte fel a parancsolatot a Kinyilatkoztatás Tolla e Táblán.
130. Ó, Legmagasabb Tolla! Mozdulj, s emlékezzél meg más királyokról is ezen áldott és ragyogó Könyvben, hogy tán felkelhessenek azok a nemtörődömség kerevetéről, meghallhassák, mit a Csalogány az Isteni Lótuszfa ágain dalol, és ezen legcsodásabb és legnemesebb Kinyilatkoztatásban Isten felé siethessenek.
III. NAPÓLEON131. Ó, Párizs Királya!11 Mondd meg a papoknak, hogy ne kongassák tovább a harangokat! Istenre, az Igazra! Ím, megjelent a Leghatalmasabb Harang a Legnagyobb Név formájában, és Urad, a Legmagasztosabb, a Legmagasabb Akaratának keze zengeti azt Nevében, a Mindenek Felett Dicsőben a Halhatatlanság mennyországában. Emígyen küldettek le néked újra Urad hatalmas versei, hogy kiállhass, és megemlékezhess Uradról, a föld és menny Teremtőjéről ezen napokban, mikor a föld összes törzse gyászolt, megremegtek a városok alapzatai, s a vallástalanság pora lepett be minden embert azokon kívül, kiket Isten, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs kegyesen megkímélt. Mondd: Ím, fényfelhőkben eljött a Lebéklyózhatatlan, hogy megébressze a világot Nevének, a Leg-könyörületesebbnek szellőivel, egyesítse annak népeit, és minden embert ezen mennyből aláküldött Asztal köré gyűjtsön. Vigyázz, nehogy megtagadd Isten kegyét, miután az leküldetett néked. Jobb ez számodra, mint minden, mivel bírsz, mert ami tiéd, az elenyészik, míg ami Istené, az megmarad. Valóban, azt rendeli el Ő, amit csak kíván. Bizony, a megbocsátás szellői fújdogálnak Urad, az Irgalom Istene irányából; ki afelé fordul, megtisztíttatik bűneitől, minden fájdalomtól és betegségtől. Boldog az ember, ki feléjük fordult, és jaj annak, ki hátát mutatta nékik.
132. Ha lelked fülét minden teremtett dolgok felé fordítanád, ezt hallanád: „Ím, eljött az Örök Úr nagy dicsőségében!” Mindenek Uruk dicséretét zengik. Vannak, akik megismerték Istent és emlékeznek Rá; mások pedig emlékeznek Rá, de nem ismerik Őt. Emígyen rögzítettük Mi parancsolatunkat egy könnyen érthető Táblában.
133. Figyelmezzen füled, ó, Király, a Hangra - a Tűzből szólít az, mi ezen zöldellő Fában lobog e Sínai-hegyen, mely felemeltetett a szent és hófehér Pont fölé, az Örökkévaló Város mögött: „Bizony, nincsen más Isten csak Én, a Mindig Megbocsátó, a Legirgalmasabb!” Igen, elküldtük Mi Őt, Kit megsegítettünk a Szentlélekkel, hogy bejelenthesse néktek e Fényt, mely Urad, a Legmagasztosabb, a Mindenek Felett Dicső Akaratának láthatáráról elősugárzott, és Kinek jelei nyugaton kinyilatkoztattak. Fordítsátok arcotokat Feléje e Napon, melyet Isten minden egyéb napnál magasztosabbá tett, és mikor a Mindenek Felett Kegyelmes túláradó dicsőségét ragyogtatta rá mindenekre a mennyben, s mindenekre a földön. Állj ki Istent szolgálni, és segítsd az Ő Ügyét! Ő bizony megsegít majd téged a látható és láthatatlan seregeivel, s mindenek királyává tesz, mik felett a Nap felkél. Urad valóban a Mindek Felett Erős, a Mindenható.
134. A Legkönyörületesebb szellői suhantak tova minden teremtett dolgok fölött; boldog, ki felfedezte illatukat, és ép és sértetlen szívvel azok felé fordult. Díszítsd templomodat Nevem ékével, nyelvedet a Rólam való megemlékezéssel és szívedet az Irántam, a Mindenható, a Legmagasabb felé való szeretettel. Nem kívántunk Mi mást számodra, csak mi jobb néked, mint amivel bírsz, és a föld összes kincse. Urad bizony a tudó, Ki mindenről értesült. Állj ki Nevemben szolgáim elé, és mondd: „Ó, a föld népei! Forduljatok Feléje, Ki felétek fordult. Bizony, Isten Arca Ő közöttetek, az Ő Bizonysága és Útmutatója néktek. Olyan jelekkel jött el hozzátok, melyeket senki más nem tud felmutatni.” Az Égő Csipkebokor hangja hallatszik a világ legbenső szívében, és a Szentlélek szól hangosan a nemzetek között: “ Ím, eljött a Vágyott, nyilvánvaló uralommal!”
135. Ó, Király! Lehullottak a tudás mennyországának csillagai, kik Ügyem igazságát a birtokukban lévő dolgokon keresztül próbálják meghatározni, és kik Nevemben Istent szólítják. És mégis, mikor eljöttem hozzájuk dicsőségemben, elfordultak. Ők valóban a bukottak közül valók. Bizony ezt hirdette Isten Lelke, mikor eljött hozzátok az igazsággal, Ő, Kivel a zsidó doktorok vitáztak, míg végül elkövették, minek okán feljajdult a Szentlélek, s eleredtek az Istenhez közel állók könnyei. Nézd, hogy egy farizeus, ki hetven éven keresztül imádta Istent, miként utasította vissza a Fiút, mikor megjelent, miközben a házasságtörő bebocsátást nyert a Királyságba. Emígyen int téged a Toll, miként megparancsolta Néki az Örök Király, hogy értesülhess afelől, mi korábban történt, és eme Napon az igazul hívők közé számíthassál.
136. Mondd: Ó, szerzetesek gyülekezete! Ne zárkózzatok be templomaitokba és kolostoraitokba! Lépjetek elő onnan engedélyemmel, majd foglalatoskodjatok azzal, mi előnyére lesz néktek és másoknak. Emígyen parancsolja az Ítélet Napjának Ura. Zárjátok be magatokat szeretetem erődjébe. Bizony, ez az elzárkózás illik hozzátok, ó, bár tudnátok! Ki magát házába zárja, valójában olyan, mint a holt. Az emberhez az illik, hogy felmutassa, ami hasznára válik az emberiségnek. Aki nem hoz gyümölcsöt, a tűzre való. Emígyen int benneteket Uratok; valóban Ő a Mindenható, a Bőkezű. Lépjetek házasságra, hogy helyetekbe más léphessen. Mi bizony a bujálkodást tiltottuk meg néktek s nem azt, mi hűséghez vezet. Természetetek sugalmazását követtétek, és hátatok mögé vetettétek Isten törvényét? Féljetek Istent, és ne legyetek ostobák! Ha nem lenne ember, ki Földemen Engem említene, hogyan tudnának feltárulni Tulajdonságaim és Neveim? Gondolkozzatok, és ne legyetek azok közül valók, kik fátyollal zárták el magukat Tőle, és a most is mélyen szunnyadók közé tartoznak. Ő, Ki nem házasodott meg, nem talált helyet, hol lakozzon, sem hol fejét lehajtsa az okból, mit az álnokok keze művelt. Az Ő szentsége nem azon dolgokban állt, melyekben ti hittetek és melyeket képzeltetek, hanem azokban, melyek Hozzánk tartoznak. Kérdezzetek, hogy tudatára ébredhessetek rangjának – magasztosabb az, mint a föld minden népének hiábavaló képzelődése. Áldottak az értők.
137. Ó, Király! Hallottuk a szavakat, melyeket Oroszország cárjának mondtál válaszul a háborúval kapcsolatos döntést illetően.12 Urad bizony tud, és értesül mindenről. Ezt mondtad: „Kerevetemen aludtam, mikor a Fekete-tengerbe fulladt elnyomottak jajszava felébresztett engem.” Ezt mondtad – hallottuk –, és bizony Urad tanúja annak, amit Én mondok. Bizonyságot teszünk, hogy valójában nem az ő jajszavuk ébresztett fel téged, hanem saját vágyaid sugallata, mert megpróbáltunk Mi téged, és könnyűnek találtunk. Értsd meg szavaim jelentését, és légy az értők közül való! Nem kívánunk elítélő szavakat intézni hozzád, minthogy tiszteljük a méltóságot, mit e halandó életben reád ruháztunk. Mi bizony az udvariasságot választottuk, s a Hozzá közel állók igazi jelévé tettük. Az udvariasság bizony olyan öltözék, mely mindenkinek jól áll, lettlégyen fiatal vagy öreg. Jó annak, ki templomát ezzel díszíti, és jaj annak, ki ezen nagy kegyelemtől megfosztatik. Ha őszinte lettél volna szavaidban, nem hajítottad volna hátad mögé Isten Könyvét, mikor a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs elküldte néked. Megpróbáltunk Mi téged azzal, és másnak találtunk, mint amit állítottál. Emelkedj fel, és adj elégtételt azért, mi hozzád el nem jutott. A világ és minden, mivel bírsz, hamarosan elenyészik, és Istené, Uradé és ősatyaid Uráé marad a királyság. Az illendő hozzád, hogy ügyeid kezelését ne a vágyaid szabják meg. Féld e Méltatlanul Bántalmazott sóhajait, és óvd Őt az igazságtalanul cselekvők dárdáitól.
138. Tetteid miatti büntetésként királyságod felbomlásba taszíttatik, és birodalmad kiesik a kezedből.13 Akkor majd megtudod, hogy mennyire nyilvánvalóan tévedtél. Zűrzavar ragadja meg az egész népet azon a földön, hacsak nem állsz ki, hogy megsegítsd ez Ügyet, és nem követed az Egyenes Ösvényen Őt, Ki Isten Lelke. Elbizakodottá tett csillogásod? Életemre! Nem fog az sokáig tartani, sőt hamarosan letűnik, hacsak nem kapaszkodsz erősen ezen szilárd Kötelékbe. Látjuk, hogy a megaláztatás miként lohol utánad, és te nem törődsz véle. Az illendő néked, hogy mikor meghallod az Ő Hangját a dicsőség trónusáról, mindent eldobj, mivel bírsz, és így kiálts: „Itt vagyok, ó, mindenek Ura, mik a mennyben és a földön vannak!”
139. Ó, Király! Irakban voltunk, mikor eljött az elválás órája. Az iszlám királyának* parancsolatára lépteinket irányába igazítottuk. Megérkezésünk után a rosszakaratúak kezétől oly dolgok estek Vélünk, melyeket a világ könyvei megfelelően soha le nem írhatnak. Miért is a Paradicsom lakói, és azok, kik a szentség menedékében lakoznak, feljajdultak; és az emberek mégis vastag fátyolba burkolóznak. Mondd: Gáncsoskodtok azzal, Ki eljött hozzátok Isten tiszta bizonyítékát és bizonyságát, az Ő bizonyságtételeit és jeleit hordozván? Ezen dolgok nem Tőle származnak, hanem attól jőnek, Ki Őt felemelte, elküldte az igazság erejével, és lámpássá tette az egész emberiség számára.
140. Helyzetünk napról napra rosszabbodott, sőt óráról órára, mígnem elővezettek Minket tömlöcünkből, s égbekiáltó igazságtalansággal a Legnagyobb Börtönbe vetettek. És hogyha bárki megkérdezi őket: „Milyen bűn miatt börtönözték be őket?” így válaszolnának, mondván: „Bizony, a Hitet egy új vallással kívánták pótolni”. Ha néktek az a jobb, ami ősi, miért vetettétek el, mi a Tórában és az Evangéliumban leküldetett? Magyarázzátok meg, ó, emberek. Életemre, ezen a napon nincs hely, ahová menekülhetnétek. Ha ez az én bűnöm, akkor Mohamed, Isten Apostola is elkövette ezt Előttem, előtte pedig az, Ki Isten Lelke volt, és még korábban Ki Istennel társalgott. És ha az lenne a bűnöm, hogy magasztaltam Isten Szavát és kinyilatkoztattam Ügyét, akkor valóban Én vagyok a legnagyobb bűnös! Egy ilyen bűnt el nem cserélnék a föld és a menny királyságáért sem.
141. E Börtönbe való megérkezésünk után közölni kívántuk a királyokkal Uruk, a Hatalmas, a Mindenek Felett Dicsőített üzeneteit. Bár számos Táblában adtuk tovább, mi megparancsoltatott Nékünk, megtesszük ezt még egyszer Isten kegyelmének jeleként. Tán felismerik az Urat, Ki alászállott a felhőkben nyilvánvaló és korlátlan hatalommal.
142. Amint megpróbáltatásaim sokasodtak, úgy nőtt szeretetem is Isten és az Ő Ügye iránt, annyira, hogy semmi, mit az önfejűek seregei rám mértek, nem volt képes arra, hogy célomtól eltántorítson. Ha a föld legmélyébe rejtenének is, mégis azt találnák, hogy a felhőkön szárnyalok, és Istent, az erő és hatalom Urát szólítom. Felajánlottam Magam Isten útján, és mivel szeretem s jókedvét keresem, megpróbáltatások után sóvárgok. Bizonyságot tesznek erről az Engem sújtó csapások, melyekhez hasonlót egyetlen ember sem szenvedett el még. Fejemen minden hajszál azt kiáltja, mit az égő csipkebokor szólt a Sínai-hegyen, és testemben minden ér Istent hívja, mondván: „Ó, bár lekaszaboltak volna ösvényeden, hogy a világ megébreszthessék, és minden népe egyesíthessék!”. Emígyen parancsolta ezt meg a Mindenek Tudója, a Mindenekről Értesült.
143. Tudd bizonyosan, hogy alattvalóidat Isten bízta rád. Vigyázz ezért rájuk, miként saját magadra vigyázol. Óvakodj, nehogy a farkasok váljanak a nyáj pásztoraivá, vagy a gőg és önhittség ne engedjen téged a szegényhez és elhagyotthoz fordulni. Ha Urad, a Mindenek Felett Irgalmas szavainak kelyhéből az örök élet titokzatos Borát kortyolnád, képessé válnál arra, hogy feladj mindent, mit bírsz, és Nevemet hirdesd az egész emberiség előtt. Tisztítsd meg hát lelkedet a világtól való elfordulás vizével. Bizony, Ő az Istenről Való Megemlékezés, mely a teremtés láthatárán elősugárzott, s megtisztítja lelkedet a világ szennyétől. Hagyd oda palotáidat a sír népének és birodalmadat bárkinek, aki azután vágyakozik, majd pedig fordulj a Királysághoz. Isten valóban ezt választotta néked, ha azok közül vagy, kik feléje fordulnak. Kik e Kinyilatkoztatásban nem fordultak Isten Orcája felé, azokban bizony nincs élet. Úgy mozognak, miként önös vágyaik diktálják, de valójában a holtak közé számíttatnak. Ha arra vágynál, hogy tovább hordozod uralmad súlyát, hordozd azt úgy, hogy ezzel segíted Urad Ügyét. Dicsőíttessék ez állapot, hová ha bárki elér, elért az minden jóhoz, mely a Mindenek Tudójától, a Mindenek Felett Bölcstől fakad.
144. Emelkedj fel Nevemben a lemondás láthatára fölé, majd fordítsd arcodat a Királyság felé Urad, az erő és hatalom Urának parancsára. Korlátlan hatalmam erejével állj a föld lakói elé, és mondd: „Ó, emberek! Ím, eljött a nap, és Isten illatai szórattak szét az egész teremtés fölött. Kik elfordultak Arcától, saját romlott vágyaik reménytelen áldozatai – valóban, az eltévelyedettek közé tartoznak.”
145. Királyságod testét díszítsd Nevem öltözékével, majd állj ki, hogy Ügyemet tanítsd. Jobb ez néked, mint mivel bírsz: Isten ezáltal felmagasztalja neved a királyok között. Hatalmas Ő minden dolgok fölött. Járj az emberek közt Isten nevében, az Ő hatalmának erejénél fogva, hogy felmutathasd jeleit a föld népei között. Égj ragyogón ezen halhatatlan tűz lángjával, melyet a Mindenek Felett Könyörületes gyújtott a teremtés legbensőbb szívében – így szíttathatik fel szeretetének heve kegyeltjei szívében. Kövesd az Én utam, és ragadd el az emberek szívét a Rólam, a Mindenhatóról, a Legmagasztosabbról való megemlékezésen keresztül.
146. Mondd: Kiből ma nem érződik az Uráról, a Mindenek Felett Könyörületesről való megemlékezés édes illata, az bizony érdemtelen az emberi állapotra. Azok közül való, kik önös vágyaikat követték, és nemsokára szörnyű veszteségben találja magát. Vajon az illendő-e néktek, hogy magatokat a Kegyelem Istenével hozzátok kapcsolatba, és mégis olyan dolgokat cselekedjetek, melyeket a Gonosz követett el? Nem, annak szépségére, Ki a Mindenek Felett Dicsőített, ó, bárcsak tudnátok! Tisztítsátok meg szíveteket a világ szeretetétől, nyelveteket a rágalmazástól, végtagjaitokat pedig mindentől, mi visszatarthat benneteket attól, hogy közelebb húzódhassatok Istenhez, a Hatalmashoz, a Mindenek Felett Dicsőítetthez. Mondd: Világ alatt azt értsétek, mi elfordít benneteket Tőle, Ki a Kinyilatkoztatás Hajnalhelye, és afelé hajlít benneteket, mi nem válik előnyötökre. Ami ezen a napon elriaszt benneteket Istentől, az valóban a világiasság lényege. Tartózkodjatok tőle, és húzódjatok közelebb e Legnemesebb Képhez, e ragyogó és sugárzó Trónushoz. Áldott, ki nem engedi, hogy bármi közé és Ura közé álljon. Bizony nem érheti baj, ki a világ jótéteményeiből igazsággal vesz, minthogy Mi minden dolgot azon szolgáinknak teremtettünk, kik híven hisznek Istenben.
147. Ha szavaitok, ó, emberek, különböznek tetteitektől, mi fog benneteket megkülönböztetni azoktól, kik megvallják hitüket az Úrban, Istenükben, és mégis, mikor alászállott Ő a felhők árnyékában, visszautasították Őt, s gőgösen pöffeszkedtek Isten, az Összehasonlíthatatlan, a Mindentudó előtt? Ne ontsátok senki vérét, ó, emberek, se ne ítéljetek meg senkit igaztalanul. Emígyen parancsolta néktek Ő, Ki tud, Ki mindenről értesült. Kik felfordulást okoznak a földön, miután az jól el lett rendezve, azok bizony túlléptek a Könyvben meghatározott korlátokon. Nyomorult lesz a törvényszegők lakhelye!
148. Isten kötelességül írta elő mindenkinek Ügye tanítását. Aki felemelkedik e feladat teljesítésére, még mielőtt Üzenetét hirdetné, fel kell ékesítenie magát a becsületes és dicséretreméltó jellem díszével, hogy szavai megnyerjék azok szívét, kik fogékonyak Hívására. E nélkül soha nem is remélheti, hogy hallgatóit befolyásolja.* Emígyen utasít benneteket Isten. Ő, valóban, a Mindig Megbocsátó, a Legirgalmasabb.
149. Kik másokat igazságosságra intenek, miközben maguk igazságtalanságot követnek el, azokat annak okán, mit nyelvük mondott, hamissággal vádolják a Királyság lakói, és kik Uruk, a Mindenható, a Jóakaró trónusa körül keringenek. Ne kövessetek el olyat, emberek, mely meggyalázza neveteket és Isten Ügyének tiszta nevét az emberek között. Vigyázzatok, ne közelítsetek olyan dologhoz, melytől visszariad elmétek. Féljétek Istent, és ne kövessétek az eltévelyedettek lába nyomát. Ne bánjatok hűtlenül felebarátotok javaival. Legyetek megbízhatóak a földön, és ne tartsátok vissza a szegénytől a dolgokat, melyeket Isten az Ő kegyelmén keresztül néktek adott. Ő valóban kétszer annyit ad néktek, mint amivel most bírtok. Bizony, Ő a Mindenek Felett Bőkezű, a Legnagylelkűbb.
150. Mondd: Elrendeltük, hogy Ügyünk taníttassék a szó erejével. Vigyázzatok, nehogy üres vitába bonyolódjatok bárkivel. Ki teljességgel Urának kedvéért kiáll Ügyét tanítandó, a Szentlélek meg fogja erősíteni, és lelkébe plántálja azt, ami be fogja ragyogni a világ szívét, hát még akkor mennyivel jobban azokét, akik Őt keresik. Ó, Bahá népe! Vegyétek be az emberek szívének erődjét a bölcsesség és szavak kardjával. Kik vágyaik által indítva véletek vitatkoznak, azok valóban sűrű fátyolba burkolóznak. Mondd: A bölcsesség kardja forróbb, mint a nyári hőség és élesebb, mint az acélpengék, ó, bár megértenétek. Vonjátok ki Nevemben és hatalmam erején keresztül, majd ezzel foglaljátok el azok szívének városait, kik bezárkóztak romlott vágyaik erődjébe. Emígyen parancsolja néktek a Mindenek Felett Dicső Tolla, miközben az önfejűek kardjai alatt foglal helyet.
151. Ha felfedeztek egy más által elkövetett bűnt, rejtsétek azt el, hogy Isten is elrejthesse a tieiteket. Ő bizony az Elrejtő, az Áradó Kegyelem Ura. Ó, föld gazdagjai! Ha szegénnyel találkoztok, ne kezeljétek lenézően. Gondolkozzatok el azon, miből teremtettetek. Közületek mindenki egy hitvány folyadékcseppből teremtetett.14 Illendő számotokra, hogy szavahihetőek és megbízhatóak legyetek – ez ékesíti majd templomotokat, emeli fel neveiteket, magasztalja rangotokat az emberek között, és hatalmas viszonzást biztosít néktek Isten előtt.
152. Hallgassatok, ó, föld népei arra, mit a minden nemzetek Urának Tolla parancsol néktek. Tudjátok bizonyosan, hogy a múlt Törvénykorszakai legmagasabb, végső beteljesülésüket abban a Törvényben érték el, mely ezen Legnagyobb Óceánból leágazott. Siessetek oda parancsunkra. Mi bizony azt rendelünk el, amit csak kívánunk. Tekintsetek a világra emberi testként: különféle betegségek sújtják, és felépülése attól függ, hogy minden összetevő elemét összhangba hozzák-e. Gyűljetek aköré, mit előírtunk néktek, és ne kövessétek a széthúzást szítók lába nyomát.
153. Minden Ünnepek a két Legnagyobb Ünnepben nyerték el beteljesedésüket, és két másik Ünnepben, melyek az ikernapokra esnek – és a Legnagyobb Ünnepek közül az első azon napok, mikoron Isten minden, a mennyben és földön lakozóra szórta legnagyszerűbb Neveinek áradó ragyogását, a második pedig azon nap, mikoron felemeltük Mi azt, Ki az emberiségnek e Nagyszerű Bejelentés örömhírét hirdette.15 Emígyen vetette ezt papírra a Könyvben a Hatalmas, az Erős. Az ezen négy tökéletes napon kívüli napokon foglalatoskodjatok mindennapi tevékenységetekkel, és ne tartóztassátok meg magatokat szakmátok és mesterségetek űzésétől. Emígyen nyilatkoztatott ki a parancs, és bocsátotta ki a törvényt Uratok, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs.
154. Mondd: Ó, papok és szerzetesek gyülekezete! Egyetek abból, mit Isten törvényesnek rendelt néktek, és ne riadjatok vissza a hústól. Isten kegyelme jeleként megengedte néktek, hogy egy rövid időszakot kivéve magatokhoz vegyétek. Ő bizony a Hatalmas, a Jótevő. Vessetek el mindent, mit bírtok, és ragaszkodjatok ahhoz, mi Isten szándéka volt. Ez válik az előnyötökre, ha az értők közül vagytok. Tizenkilenc napos böjtöt rendeltünk néktek a legmérsékeltebb évszakban, és ezen ragyogó és fénylő Törvénykorszakban mentesítettünk benneteket több alól. Emígyen fektettük le és tettük világossá számotokra, hogy mit kell betartanotok, hogy követhessétek Isten parancsolatait, és egységesek lehessetek abban, mit a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs számotokra kijelölt. Ő, Ki az Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas, szívében azt a vágyat élteti, hogy az egész emberi fajt egy léleknek és egy testnek lássa. Siessetek, hogy elnyerjétek részeteket Isten nagy kegyéből és irgalmából e Napon, mely elhomályosít minden más teremtett Napot. Mily nagy boldogság vár az emberre, ki mindenéről lemond azon vágyában, hogy elnyerje Isten adományait! Tanúsítjuk, hogy ez az ember Isten áldottjai közé tartozik.*
155. Ó, király! Tégy bizonyságot arról, miről Isten Saját Maga és Saját Magának tett bizonyságot a föld és menny teremtése előtt, hogy nincsen más Isten, csak Én, az Egy, az Egyetlen, a Legmagasztosabb, az Összehasonlíthatatlan, a Megközelíthetetlen. Állj ki a legnagyobb szilárdsággal Urad, a Mindenek Felett Dicső Ügyében. Emígyen utasítottak téged e csodás Táblában. Mi bizony nem kívántunk mást néked, csak azt, mi jobb számodra, mint minden e földön. Erről tesz bizonyságot az összes teremtett dolog, és mögöttük e könnyen érthető Könyv.
156. Gondolkozz el a világról, és népének állapotáról. Őt, Kinek kedvéért a világot létrehozták, a legkietlenebb városban? börtönözték be annak okából, mit a csökönyösek keze művelt. Börtönvárosa láthatáráról az emberiséget Isten, a Magasztos, a Nagy Hajnalához szólítja. Örvendezel-e a kincseknek, melyekkel bírsz, tudván, hogy elenyésznek? Örülsz-e annak, hogy egy földdarabot uralsz, mikor Bahá népének véleménye szerint az egész világ csak annyira értékes, mint egy halott hangya szembogara? Hagyd ezt azokra, kik azután vágyódnak, és fordulj ahhoz, Ki a Világ Vágya. Hová lettek a büszkék és az ő palotáik? Nézz be sírjaikba, hogy tanulhass e példából, minthogy tanulsággá tettük azt Mi minden szemlélőnek. Ha magával ragadnának téged a Kinyilatkoztatás szellői, elmenekülnél a világból, a Királyság felé fordulnál, és elköltenél mindent, mivel bírsz, hogy közel kerülhessél ezen magasztos Képhez.
157. Látjuk, hogy az emberiség nagy része neveket imád, és miként te is láthatod, szörnyű veszélynek teszik ki magukat abban a puszta reményben, hogy nevüket továbbörökíthetik, miközben minden értő lélek tanúságot tesz, hogy a halál után az ember neve semmit sem fog néki érni, hacsak nem annyira, mint amennyire kapcsolatban van Istennel, a Mindenhatóval, a Mindenek Felett Dicsőítettel. Emígyen ragadták el őket meddő képzelgéseik viszonzásul azért, mit kezük művelt. Nézd, mily kicsinyes az emberek elméje. A legnagyobb erőfeszítéssel keresik azt, mi nem válik hasznukra, mégis, ha megkérdeznéd tőlük: „Származik-e bármiféle előny abból, amit kívántok?”, azt látnád, hogy teljesen megdöbbennének. Ha egy pártatlan gondolkodású lélek találtathatnék, az így válaszolna: „Nem, a világok Urára!” Ím, ilyen az emberek állapota, és mindazé, mivel bírnak. Hagyd meg őket ostobaságukban, és fordítsd pillantásodat Isten felé. Bizony ez illik hozzád. Majd pedig figyelmezz Urad tanácsára és mondd: Dicsőíttessél, ó, Mindenek Istene, kik a mennyben és a földön vannak!
II. SÁNDOR CÁR158. Ó, Oroszország cárja! Nyisd meg füled Isten, a Király, a Szent hangja előtt, és fordulj a Paradicsom felé, azon Helyhez, ahol Az lakozik, Ki a mennybéli gyülekezet között a legnagyszerűbb címeket viseli, és Ki a teremtés királyságában Isten, a Sugárzó, a Mindenek Felett Dicső néven neveztetik. Vigyázz, nehogy vágyad eltérítsen attól, hogy Urad, a Könyörületes, a Legirgalmasabb arca felé forduljál. Bizony, meghallottuk, miért könyörögtél Uradhoz, miközben titokban beszélgettél Véle. Minekutána feltámadt szerető kedvességem szellője, felzúgott irgalmam tengere, és igazsággal válaszoltunk néked. Urad bizony a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs. Míg rabláncba és bilincsbe verve a börtönben sínylődtem, egyik követed* megsegített Engem. Ezért Isten olyan rangot rendelt néked, melyet senki tudása fel nem foghat az Övéén kívül. Vigyázz, nehogy elkótyavetyéld e magasztos állást. Urad bizony azt cselekszi, amit akar. Isten eltöröl vagy megerősít, amit csak kíván, és Véle van minden dolgok tudása egy Őrzött Táblán.
159. Vigyázz, nehogy uralmad visszatartson téged attól, Ki a Legfőbb Uralkodó. Ő bizony alászállott Királyságával, és minden atom hangosan így kiált: „Ímé, alászállott az Úr az Ő nagy fenségében!” Eljött az Atya, és a Fiú a szent völgyben felkiált: „Ím, itt vagyok, ím, itt vagyok, ó, Uram, én Istenem!”, míg a Sínai hegye a Házat körbejárja, és az Égő Csipkebokor fennhangon szól:** „A Mindenek Felett Kegyelmes eljött a felhőkön alászállva. Áldott, ki közel húzódik Hozzá, és jaj azoknak, kik távol vannak Tőle.”
160. Emelkedj fel az emberek között e mindent legyőző Ügy nevében, és hívd össze a nemzeteket Isten, a Magasztos, a Hatalmas színe elé. Ne légy azok közül való, kik Istent egyik nevén szólítják, de mikor megjelent az, Ki minden nevek Tárgya, megtagadták Őt, elfordultak Tőle, és végezetül nyilvánvaló igazságtalansággal elítélték. Gondold meg s idézd észbe a napokat, mikor Isten Lelke megjelent, és Heródes ítéletet mondott fölötte. Isten azonban megsegítette Őt a láthatatlan seregeivel, megvédte Őt igazsággal és aláküldte Őt egy másik földre ígérete szerint. Bizony elrendeli Ő, amit kíván. Urad valóban megőrzi azt, akit akar, légyen bár a tenger közepén, a kígyó torkában, vagy fenyegesse az elnyomók kardja.
161. Áldott a király, kit a dicsőség fátylai nem riasztottak vissza attól, hogy a Szépség Hajnala felé forduljon, és ki lemondott mindenéről abbéli vágyában, hogy elnyerje Isten dolgait. Ő bizony az Úr szemében a legnagyszerűbb ember, magasztalják a Paradicsom lakói, és azok, kik reggel és este a Magasságbéli trónus körül keringenek.
162. Ismét mondom: Figyelmezz hangomra, mely börtönömből szólít, hogy megismertessen téged a dolgokkal, mik Szépségemmel estek azok kezétől, kik Dicsőségem megnyilvánulásai, és megláthasd, mily nagy volt az Én türelmem hatalmam ellenére, és béketűrésem erőm ellenére. Életemre! Ha ismernéd a Tollam által aláküldött dolgokat, s felfedeznéd Ügyem kincseit és misztériumaim gyöngyeit, melyek Neveim tengerében és Szavaim serlegében rejteznek, Nevem iránt érzett szeretetedből s dicsőséges és magasztos Királyságom utáni vágyódásodban letennéd éltedet ösvényemen. Tudd, hogy bár testemet ellenségeim kardja fenyegeti, és végtagjaimat számlálhatatlan csapás sújtja, lelkem mégis olyan örömmel teli, mellyel nem hasonlítható össze a föld minden öröme sem.
163. Fordítsd szívedet feléje, Ki a világ számára a dicsőítés Középpontja, és mondd: „Ó, föld népei! Megtagadtátok, Kinek ösvényén vértanúságot szenvedett az, Ki eljött az igazsággal, hírt hozván Uratoktól, a Magasztostól, a Nagytól?” Mondd: Olyan Hír ez, melynek hallatán ujjongott a Próféták és Küldöttek szíve. Ő az, Kire a világ szíve emlékszik, s Ki megígértetett Isten, a Hatalmas, a Mindenek Felett Dicső Könyveiben. A Küldöttek keze esengőn emelkedett Isten a Hatalmas, a Dicsőített felé abbéli vágyukban, hogy találkozhassanak Vélem. Erről tesz bizonyságot, mit a Szent Iratokban a Hatalom és Erő Ura leküldött.
164. Egyesek feljajdultak, hogy távol vannak Tőlem, mások megpróbáltatásokat szenvedtek ösvényemen, és megint mások letették életüket Szépségem kedvéért, ó bár tudnátok. Mondd: Én bizony nem kerestem, hogy Önmagam magasztaljam, hanem inkább, hogy Istent dicsőítsem, ó, bár tisztességesen ítélnétek. Semmi nem látható Bennem Istenen és az Ő Ügyén kívül, ó, bár felismernétek. Én vagyok az, Kit Ézsaiás nyelve dicsőített, Kinek nevével ékes mind a Tóra, mind az Evangélium. Emígyen rendeltetett Urad, a Legirgalmasabb Szent Irataiban. Ő bizony tanúságot tett Felőlem, miként Én is tanúságot teszek Felőle. És Isten tesz bizonyságot szavaim igazsága felől.
165. Mondd: A Könyvek semmi egyébért nem küldettek alá, mint hogy megemlékezzenek Rólam. Ki fogékony hívásukra, megérzi azokból Nevem és Dicséretem édes illatát, és kinek szíve legmélye nyitott a hallásra, annak minden szavából ezt hallja: „Ím, eljött az Igaz Úr! Ő valóban a világok Szerette!”
166. Egyedül Isten kedvéért ad néked tanácsot nyelvem és mozdul tollam említésedre, mert Engem nem sebezhet meg mindenek tagadása és rosszindulata, kik a földön lakoznak, és az egész teremtés hűsége sem válik előnyömre. Mi bizony arra szólítunk téged, mi Nékünk megparancsoltatott, és nem vágyunk semmire tőled, csak hogy kerülj közelebb ahhoz, mi előnyödre válik mind ezen, mind pedig az eljövendő világban. Mondd: Megölnétek azt, Ki titeket az örök életre hív? Féljétek Istent, és ne kövessetek minden ellenszegülő elnyomót.
167. Ó, föld gőgösei! Úgy hiszitek-e, hogy palotákban lakoztok, míg a Kinyilatkoztatás Királya a legnyomorúságosabb hajlékban él? Nem, Életemre! Sírboltokban laktok, ó, bár látnátok. Bizony, kit ezen napokban nem moccant meg Isten szellője, a minden nevek és tulajdonságok Urának szemében a holtak közé számíttatik. Keljetek hát ki az én és vágy sírjából, és forduljatok Isten Királysága felé, Ki a magasságbéli, és alant a föld trónusának Birtokosa, hogy megláthassátok, mit néktek korábban Uratok, a Mindenek Tudója megígért.
168. Azt gondoljátok, hogy a dolgok, melyekkel bírtok, előnyötökre válnak? Hamarosan mások lesznek azok gazdái, ti pedig visszatértek a porba, és nem lesz senki, aki segítsen vagy támogasson benneteket. Mi előny származik egy életből, melyet legyőzhet a halál, vagy egy létezésből, mely megsemmisülésre van ítélve, vagy egy jólétből, mely alá van vetve a változásnak? Dobjátok el a dolgokat, miket bírtok, és fordítsátok arcotokat Isten kegyei felé, melyek e csodálatos Névben aláküldettek.
169. Emígyen zengi néked dallamait a Legmagasabb Tolla, Urad, a Mindenek Felett Dicső engedélyével. Mikor meghallottad és elmondtad őket, mondd: „Dicsőíttessél, ó, minden világok Ura, minthogy megemlítettél engem annak nyelvén keresztül, Ki Önnön Magad Megnyilvánulása egy olyan időben, mikor a Legnagyobb Börtönben volt bebörtönözve, hogy az egész világ igazi szabadságra juthasson.”
170. Áldott a király, kit hatalma nem tartott vissza az ő Legfőbb Uralkodójától, és ki szívében Istenhez fordult. Ő bizony azok közé számíttatik, kik eljutottak oda, mit Isten, a Hatalmas, a Mindenek Felett Bölcs akart. Ez a király hamarosan azt találja, hogy a Királyság birodalmainak uralkodói közé számíttatik. Urad bizony hatalmas minden dolgok felett. Azt adja, amit akar, annak, akinek akarja, és visszatartja, mit kíván, attól, akitől akarja. Ő, bizony, a Mindenek Felett Hatalmas, a Mindenható.
VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ171. Ó, londoni királynő! Nyisd meg füled Urad, az egész emberiség Urának hangja előtt, mely az Isteni Lótuszfáról szólít: Bizony, nincsen más Isten, csak Én, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs! Dobj félre mindent, mi a földön van, és ékesítsd királyságod fejét az Uradról, a Mindenek Felett Dicsőről való megemlékezés koronájával. Igen, eljött Ő a világba legnagyobb dicsőségében, és minden, mi az Evangéliumban említtetett, beteljesítésre került. Szíria földje megtiszteltetett Urának, minden emberek Urának léptei által, és észak és dél megrészegült jelenlétének borától. Áldott, ki belélegezte a Legirgalmasabb illatát, és ezen sugárzó hajnalon Szépségének Hajnalpontjához fordult. Az Aqsá mecsetet Urának, a Mindenek Felett Dicsőnek szellői rezgetik, míg Bathá* beleborzong Isten, a Magasztos, a Legmagasabb hangjába. S így, ezen Nagy Néven keresztül, minden egyes kövük az Úr dicsőségét zengi.
172. Tedd félre vágyadat, majd fordítsd szíved Urad, az Örökkévaló felé. Mi Isten kedvéért említünk téged, és azt kívánjuk, hogy nevedet azért dicsérjék, mert megemlékezel Istenről, a föld és a menny Teremtőjéről. Bizony tanúja Ő annak, amit mondok. Értesültünk, hogy betiltottad a rabszolga-kereskedelmet, mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában. Igen, ezt rendelte el Isten ezen csodás Kinyilatkoztatásban. És bizony jutalmat rendelt Ő néked ezért. Az Úr megérdemelt viszonzásban részesíti a jótevőt, ha követed, mit a Mindenek Tudója, a Mindenekről Értesült néked aláküldött. Ami pedig azt illeti, aki elfordul és gőgösen pöffeszkedik, miután tiszta bizonyságok szállottak alá hozzá a jelek Kinyilatkoztatójától, az ilyen munkáját Isten semmissé teszi. Néki valóban hatalma van minden dolgok felett. Az ember cselekedetei akkor elfogadhatóak, ha felismerte [a Megnyilvánulást]. Ki elfordul az igaz Úrtól, az bizony teremtményei közül a leghomályosabban látó. Emígyen rendelte ezt a Mindenható, a Leghatalmasabb.
173. Azt is hallottuk, hogy a tanácskozás gyeplőjét a nép képviselőinek kezébe adtad. Te bizony jól cselekedtél, mert ezáltal megerősíttetik ügyeid épületének alapzata, és megnyugvást talál mindenki szíve, aki a te árnyékodban él, légyen bár magas vagy alacsonyrendű. Illendő azonban számukra, hogy légyenek megbízhatóak Szolgái között, és tekintsék magukat mindenek képviselőinek, akik a földön lakoznak. Emígyen tanácsolja nékik e Táblában az Uralkodó, a Mindenek Felett Bölcs. És ha közülük bárki lépteit a Gyűlés felé irányozza, forduljanak annak szemei a Legmagasabb Láthatár felé, és mondja: „Ó, Istenem! Legdicsőbb nevedre kérlek, segíts meg engem abban, mi szolgáid ügyeinek boldogulására van, és felvirágoztatja városaidat. Bizony hatalmad van Néked minden dolgok fölött!” Áldott, ki a Gyűlésbe Isten kedvéért lép be, és az emberek között színtiszta igazsággal ítél. Ő valóban az áldottak közé tartozik.
174. Ó, ti, kik a nép választott képviselői vagytok minden országban! Tanácskozzatok együtt, és csak arra legyen gondotok, ami az egész emberiségnek javára és állapotának javítására szolgál, ha a körültekintően vizsgálódók közé tartoztok. Tekintsétek a világot, mint az emberi testet, melyet, bár teremtésekor ép és tökéletes volt, különféle okokból súlyos zavarok és betegségek sújtottak. Egyetlen napra sem könnyebbülhetett meg, sőt betegsége egyre súlyosabb lett, mert olyan tudatlan orvosok kezébe jutott, akik szabadjára engedték önös vágyaikat és végzetesen tévedtek. És ha egyszer egy jó orvos kezelése folytán e testnek egyik tagja meg is gyógyult, a többi éppoly sérült maradt, mint előtte. Emígyen világosít fel titeket a Mindentudó, a Mindenek Felett Bölcs.
175. Látjuk, miként vergődik ma a világ olyan uralkodók kénye-kedvének kitéve, akik annyira megrészegedtek a gőgtől, hogy még saját legjobb érdekeiket sem veszik észre, nemhogy felismernének egy ilyen megdöbbentő és kihívó Kinyilatkoztatást. És ahányszor egyikük igyekezett a helyzeten javítani, indítéka bevallottan vagy leplezve saját nyeresége volt, így indítéka méltatlansága korlátozta igyekezete gyógyerejét.
176. Amit az Úr elrendelt, mint az egész világ gyógyulásának egyedüli gyógyszerét és leghatalmasabb eszközét, az minden népének egyesülése egy egyetemes Ügyben, egy közös Hitben. Ez pedig másképpen el nem érhető, mint egy tapasztalt, mindenható és ihletett Orvos erejével. Ez bizony az igazság, és minden más csupán tévelygés.* De minden egyes alkalommal, mikor azon Leghatalmasabb Eszköz eljött, s azon Fény elősugárzott az Örök Hajnalból, visszatartották Őt tudatlan orvosok, kik felhőként tolakodtak Közé és a világ közé. Ezért, hogy a világ nem tudott meggyógyulni, sőt betegsége megmaradt egészen a mai napig. Képtelen voltak ők arra, hogy megvédelmezzék vagy gyógyító kezelést adjanak néki, míg Azt, Ki az Erő és Hatalom Megnyilvánulása volt az emberek között, visszatartotta célja elérésétől, amit a tudatlan orvosok keze művelt.
177. Tekintsétek ezen napokat, mikor az Örök Szépség eljött a Legnagyobb Névben, hogy megébressze a világot, és egyesítse annak népeit. Ők azonban kifent kardokkal keltek fel Ellene, és elkövették, minek okán feljajdult a Hűséges Lélek, míg végezetül bebörtönözték a legnyomorúságosabb városban, és lefeszegették hívei ujjait köpönyegének szegélyéről. Hogyha bárki azt mondaná nékik: „Ím, eljött, Ki megreformálja a világot”, ezt válaszolnák, mondván: „Valójában bebizonyosodott, hogy széthúzást szít!” – és ezt annak ellenére, hogy soha nem találkoztak Véle, és nem is fogták fel, hogy egyetlen pillanatig sem törekedett a Maga megvédésére. Ő mindig is ki volt szolgáltatva a gonosztevők kénye-kedvének. Egyszer börtönbe vetették, máskor száműzték, majd pedig országról országra hajszolták. Emígyen mondtak ítéletet Felettünk, és Isten bizony tudja, mit mondok. Az Úr az ilyen embereket teremtményei legtudatlanabbjai közé sorolja. Levágják önnön tagjaikat, és észre sem veszik; megfosztják magukat attól, mi a legjobb lenne nékik, és nem is tudnak róla. Olyanok, mint a kicsiny gyermek, ki nem tudja megkülönböztetni a bajkeverőt az újítótól, sem a gonoszt az igaztól. Látjuk őket ezen a Napon, nyilvánvalóan sűrű fátyolba burkolva.
178. Ó, ti, uralkodói a földnek! Miért homályosítjátok el a Nap ragyogását és akadályozzátok sugárzását? Figyeljetek a tanácsra, melyet a Legmagasabb Tolla ad néktek, hogy tán mind ti, mind pedig a szegények nyugalomra és békére juthassatok. Könyörgünk Istenhez, segítse meg a föld királyait, hogy békét teremthessenek a földön. Bizony azt teszi Ő, amit akar.
179. Ó, királyai a földnek! Látjuk, hogy minden évben növelitek kiadásotokat, és annak terhét alattvalóitokra hárítjátok. Ez bizony merő és durva igazságtalanság. Féljétek e Bántalmazott sóhajait és könnyeit, és ne helyezzetek túl nagy terhet népeitekre. Ne raboljátok ki őket, hogy magatoknak palotákat építsetek; válasszátok számukra inkább azt, amit magatoknak is választanátok. Így tárjuk fel szemetek előtt azt, ami hasznotokra válik, bár megértenétek. A népetek a kincsetek. Vigyázzatok, nehogy uralmatok megsértse Isten parancsolatait, s gyámoltjaitokat nehogy rablók kezére adjátok. Általuk uralkodtok, javaikból éltek, segítségükkel hódítotok. Mégis mily megvetéssel néztek rájuk! Milyen különös, mily nagyon különös!
180. Most, hogy a Legnagyobb Békét visszautasítottátok, ragaszkodjatok ehhez a Kisebb Békéhez, hogy netán valamennyire javíthassatok saját helyzeteteken és alattvalóitokén.
181. Ó, uralkodói a földnek! Béküljetek ki egymás között, hogy ne legyen szükségetek több fegyverre, mint országaitok és területeitek megvédésére. Vigyázzatok, nehogy figyelmen kívül hagyjátok a Mindentudó, a Hűséges tanácsát.
182. Egyesüljetek, ó, a föld királyai, mert ezáltal fog a viszály vihara lecsillapulni közöttetek, és találnak nyugalomra népeitek, ha azok közül valók vagytok, kik megértik. Ha közületek bárki fegyvert ragad a másik ellen, forduljatok ellene mindnyájan, mert ez nem más, mint nyilvánvaló igazságtétel.* Emígyen buzdítottunk Mi titeket a korábban aláküldött Táblában**, és figyelmeztetünk benneteket újra, hogy kövessétek, mit a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs kinyilatkoztatott. Ha bárki menedéket keres nálatok, nyújtsatok annak védő kezet, és ne áruljátok el. Ezt tanácsolja néktek a Legmagasabb Tolla, miként az parancsolja, Aki a Mindenek Tudója, a Mindenekről Értesült.
183. Vigyázzatok, nehogy úgy cselekedjetek, mint az iszlám királya† cselekedett, mikor parancsára eljöttünk hozzá. Miniszterei oly igazságtalanul mondtak ítéletek Felettünk, hogy az egész teremtés feljajdult, és elhamvadt az Istenhez közel állók szíve. Az én és szenvedély szelei kényük-kedvük szerint mozgatják őket, és azt találtuk, hogy az állhatatosság teljes hiányában szenvednek. Valóban, azok közül valók, kik messze tévelyedtek.
184. Fogd vissza tollad, ó, Örök Úr Tolla, és hagyd őket magukra, mert elmerültek ostoba képzelgéseikben. Említsd meg a királynőt, hogy tiszta szívvel fordulhasson a mindent meghaladó dicsőség helyszíne felé, ne akadályozza szemét abban, hogy az Ura, a Legfőbb Elrendelő felé tekinthessen, és megismerhesse, mit az egész emberiség Teremtője a Könyvekben és Táblákban kinyilatkoztatott – Ő, Kin keresztül a Nap elsötétedett, a Hold megfogyatkozott, és felharsant a Hívás föld és menny között.
185. Fordulj Istenhez, és mondd: Ó, Legfőbb Uram, én csupán hűbéresed vagyok, és Te vagy bizony a Királyok Királya. Esdeklő kezeimet kegyelmed és ajándékaid mennyországa felé fordítottam. Küldd hát le reám nagylelkűséged felhőiből azt, mi megszabadít mindentől Rajtad kívül, és Magadhoz vonz engem. Könyörgöm Hozzád, ó, Uram, Nevedre, melyet Te a nevek királyává és Önnön Magad megnyilvánulásává tettél mindenek számára, kik a mennyben és a földön vannak, hogy szaggasd szét a fátylakat, melyek leereszkedtek közém és aközé, hogy felismerhessem Jeleid Hajnalpontját s Kinyilatkoztatásod Hajnalát. Te vagy bizony a Mindenható, a Mindeneknél Erősebb, a Mindenben Bővelkedő. Ne fossz meg engem, ó Uram, irgalmad köpönyegének illatától napjaidban, és rendeld számomra azt, mit leírtál Te azon szolgálóidnak, kik hittek Benned és a Te jeleidben, felismertek Téged, és szívüket Ügyed láthatára felé fordították. Te vagy bizony a világok Ura, és azok közül, kik irgalmat mutatnak, a Legirgalmasabb. Segíts meg hát engem, ó, Istenem, hadd emlékezhessem meg Rólad szolgálóid között, és segíthessem Ügyedet országaidban. Majd pedig fogadd el azt, mire nem figyelmeztem, mikor Orcád fénye felragyogott. Hatalmad van Néked bizony minden dolgok felett. Dicsőség Néked, ó, Te, Kinek kezében van a mennyek és a föld királysága.
NASZREDDIN SAH186. Ó, Föld Királya! Figyelmezz e Hűbéres hívására: Bizony, szolga vagyok Én, Ki hitt Istenben és az Ő jeleiben, és ösvényén feláldoztam Magam. Erről tesznek bizonyságot az Engem most érő csapások, melyekhez hasonlót ember korábban soha el nem szenvedett. Uram, a Mindenek Tudója tanúskodik szavaim igazságáról. Én az embereket senki máshoz nem szólítottam, csak Istenhez, Uradhoz és a világok Urához, és szeretete kedvéért olyan megpróbáltatásokat álltam ki, melyeket a teremtés szeme még soha nem látott. Erről tesznek bizonyságot azok, kiket az emberi képzelgés fátylai el nem téríthettek attól, hogy a Legmagasztosabb Látvány felé forduljanak, rajtuk túl pedig Ő, Kinél van minden dolgok tudása az óvott Táblában.
187. Akárhányszor is záporoztatták alá a gyötrelmek felhői a szenvedések nyilait Isten, a Minden Nevek Ura ösvényén, Én siettem, hogy találkozzam vélük, miként minden tisztességes és értő lélek igazolja. Hány éjszaka volt, mely a mező állatait vackaikban találta és a levegő madarait fészkükön, míg ez Ifjú láncokba és bilincsbe verve senyvedett, és senki nem volt, ki segítette vagy támogatta volna.
188. Idézd észbe Isten irántad való irgalmát: hogyan szabadított és segített meg Téged a látható és láthatatlan seregeivel, mikor bebörtönöztek más lelkekkel együtt; mígnem a Király Irakba küldött, miután feltártuk Mi előtte, hogy nem tartozol a viszály magvetői közé. Kik romlott vágyaikat követik és félrehajítják Isten félelmét, valóban szörnyen tévednek. Az országban zavart keltőkhöz, az emberek vérét ontókhoz, a mások javain törvénytelenül élősködőkhöz Nékünk bizony semmi közünk nincs, és könyörgünk Istenhez, ne is hozzon kapcsolatba Minket vélük akár ebben, akár az eljövendő a világban, hacsak bűnbánóan meg nem térnek Hozzá. Bizony, Ő a Legirgalmasabb azok közül, akik irgalmat mutatnak.
189. Ki Isten felé fordul, minden cselekedetével meg kell különböztesse magát másoktól, és azt kell kövesse, mit megparancsoltak néki a Könyvben. Emígyen határoztatott el egy sugárzó Táblában. Akik azonban Isten parancsolatait a hátuk mögé vetik, és saját vágyaik sugallatát követik, bizony szörnyen eltévelyednek.
190. Ó, Király! Uradra, a Mindenek Felett Irgalmasra szólítalak téged, tekints szolgáidra kegyesen és bánj vélük igazságosan, hogy Isten is irgalmasan bánhasson véled. Hatalmas a te Urad, hogy azt tegye, amit csak kíván. A világ a maga összes megaláztatásával és dicsőségével együtt elmúlik, és Istené marad a királyság, a Legmagasztosabbé, a Mindenek Tudójáé.
191. Mondd: Ő gyújtotta meg a megnyilatkozás lámpását, és táplálja azt a bölcsesség és megértés olajával. Túl magasan van a te Urad, a Mindenek Felett Irgalmas ahhoz, hogy a világegyetemben bárki is ellenálljon Hitének. Korlátlan hatalma erejével azt nyilatkoztat ki, amit kíván, és megvédi azt kegyelt angyalai seregével. Mérhetetlenül magasabb Ő szolgáinál, és megkérdőjelezhetetlen uralmat gyakorol egész teremtése fölött. Bizony, Ő a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs.
192. Ó, Király! Olyan voltam Én is, mint a többi ember, kerevetemen szunnyadoztam, mikor ím, a Mindenek Felett Dicsőséges szellői kezdtek susogni Felettem, s megtanítottak minden elmúlt dolgok titkára. Ez a dolog nem Tőlem ered, hanem attól, Aki a Mindenható és Mindentudó. És megparancsolta Nékem, hogy emeljem fel hangom föld és ég között, s ezért zúdultak Rám olyan csapások, melyek hallatán minden értő szívű ember könnye patakzani kezd. Az emberek között szokásos tudást Én soha nem tanultam; iskoláikba be nem léptem. Kérdezd a városban, ahol lakoztam, hogy megbizonyosodhass, nem tartozom azok közé, kik hamisan szólanak.* Ez csak egy levél, melyet Urad, a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőítendő szele megrázott. Miként lehetne nyugalomban, mikor tombol a vihar? Ó, nem, arra, Ki minden Nevek és Tulajdonságok Ura! Úgy mozgatja azt, miként jónak látja.** A múlandó semmi azelőtt, Ki az Örökkönvaló. Mindent lebíró felszólítása elért Engem, s arra indított, hogy dicsőítését szóljam az emberek között. Olyan voltam, mint a holt, mikor parancsa kimondatott. Urad, a Könyörületes, az Irgalmas akaratának keze átformált Engem. Vajon beszélhet-e valaki önszántából olyat, mi ellen tiltakozni fog nála minden ember, magas és alacsonyrendű? Nem, arra, Ki a Tollat megtanította az örök misztériumokra, csak az, Kit a Mindenható, a Mindenek Felett Erős kegyelme megerősített.
193. A Legmagasabb Tolla emígyen szól Hozzám, mondván: Ne félj. Mondd el őfelségének, a sahnak, mi történt Véled. Bizony, szíve ott van Urad, az Irgalom Urának ujjai között, hogy tán az igazságosság és nagylelkűség napja felkelhessen szíve láthatárán. Emígyen határozta meg visszavonhatatlanul a parancsolatot Ő, a Mindenek Felett Bölcs.
194. Nézz ez Ifjúra, ó, Király, az igazságosság szemével, majd pedig ítéld meg igazul, mi Véle esett. Bizony, Isten a saját árnyékává tett téged az emberek között, és erejének jelévé mindenek számára, kik a földön lakoznak. Ítélkezz Közöttünk és közöttük, kik Minket bizonyíték és megvilágosító erejű könyv nélkül bántalmaztak. Akik téged körülvesznek, saját magukért szeretnek téged, míg ezen Ifjú önnön magadért. És nem volt más vágya, mint hogy téged közel vonzhasson a Kegyelem trónusához, és az igazság jobb keze felé fordíthasson. Urad tesz bizonyságot arról, mit Én kijelentek.
195. Ó, Király! Ha füled figyelmezne a Dicsőség Tollának éles hangjára és az Örökkévalóság Galambjának búgására, mely a Lótuszfa ágain – min túl nincs haladás – zeng dicséretet Istennek, minden nevek Alkotójának és a föld és menny Teremtőjének, olyan állapotba jutnál, ahol a lét világában nem látnál semmi mást, csupán a Dicsőített Úr ragyogását, uralmadat minden javad közül a legmegvetendőbbnek tekintenéd, ráhagynád arra, ki azután vágyódhat, és arcodat a láthatár felé fordítanád, mely Orcája fényében ragyog. És nem lennél te hajlandó az uralkodás terhét viselni, hacsak nem a célból, hogy segítsd Uradat, a Magasztost, a Legmagasabbat. És akkor megáldana téged a Mennybéli Gyülekezet. Ó, mily nagyszerű e legmagasztosabb állás, ha felemelkedhetnél oda egy olyan uralom ereje által, mely elismerten Isten nevéből származik.
196. Vannak az emberek között, akik azt állítják, hogy ez Ifjúnak semmi egyéb célja nincs, mint saját nevének továbbörökítése, míg mások szerint a világ hiúságait keresi Magának – mindezt annak ellenére, hogy életem napjaiban soha nem találtam biztonságos helyet, lettlégyen az akár csak talpalatnyi is. Minden időben a megpróbáltatások óceánjába merültem, melynek teljes mértékét senki fel nem foghatja, csak Isten. Valóban, Ő tudja, mit mondok. Hány nap rázták meg keményen szeretteimet a Rám zúduló csapások, és hány éjszaka volt, mikor rokonaim életemet féltve keservesen sírtak és jajongtak! És ezt senki nem tagadhatja azokon kívül, kik megfosztattak az igazmondás képességétől. Elképzelhető-e, hogy Ő, Ki azt várja, hogy élete bármely pillanatban véget érhet, világi hiúságok után loholjon? Mily furcsa azok elképzelése, akiknek beszédét szeszélyeik sugalmazzák, és kik utat vesztve bolyonganak az én és a vágy vadonában! Nemsokára elszámolásra szólíttatnak fel szavaikról, és azon a napon nem fognak találni senkit, aki barátjuk lenne, vagy segítene nékik.
197. És az emberek között vannak, akik azt mondják, hogy Ő nem hitt Istenben – mégis, testem minden tagja bizonyságot tesz, hogy nincsen más Isten csak Ő, hogy Kiket igazul felemelt és iránymutatásával útjukra indított, azok a teremtés királyságában legnagyszerűbb neveinek Megnyilvánulásai, legmagasztosabb tulajdonságainak Feltárói és Kinyilatkoztatásának Tárházai, hogy rajtuk keresztül tétetett Isten bizonysága tökéletessé mindenek számára Saját Magán kívül, emeltetett fel az Isteni Egység zászlaja s nyilvánult meg a szentség jele, és Rajtuk keresztül minden lélek utat talált a Magasságbéli Trónus Urához. Bizonyságot teszünk, hogy nincsen más Isten, csak Ő, hogy Ő örök időktől fogva egyedül volt és senki más nem volt Mellette, s Ő örök időkig az lesz, Aki mindig is volt. Túl magasan van a Mindenek Fölött Irgalmas ahhoz, hogy az Őt felismerők szíve felfogja igazi természetét, vagy hogy az emberek elméje Lényegének kifürkészésében reménykedhessen. Bizony, magasztosabb Ő mindenki más megértésénél Saját Magán kívül, és megszentelten áll mindenek felfogása fölött az Önmagáén kívül. Ő örök időktől fogva független volt az egész teremtéstől.
198. Emlékezz a napokra, mikor Bathá* napja felragyogott Urad, a Magasztos, a Legmagasabb akaratának láthatárán, és idézd fel, hogy a kor papjai és hittudósai miként fordultak el Tőle, s a tanultak mily módon viszálykodtak Véle – és így tán megértheted, mi ezen a Napon rejtve marad a dicsőség fátylai mögött. Minden oldalról oly szörnyűvé vált a helyzete, hogy arra utasította társait, hogy költözzenek el.** Emígyen öltött testet a parancsolat az isteni dicsőség mennyországából. Emlékezz továbbá arra, hogy mikor ugyanezen társak egyike Etiópia királya elé járult, és szépségesen idézte néki a Korán egyik szúráját, az így szólt a kíséretéhez: „Bizony, ezt a Mindenek Tudója és Mindenek Felett Bölcs nyilatkoztatta ki. Ki elfogadja az igazságot és hisz Jézus tanításaiban, semmilyen módon nem tagadhatja azt, amit most hallottunk. Bizony, tanúságot teszünk igazságáról, miként tanúságot teszünk annak igazságáról is, melyet Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való Könyveiből kaptunk.
199. Istenre esküszöm, ó, Király! Ha füled a Csalogány dalára figyelmezne, mely – miként Urad, a Mindenek Felett Irgalmas megparancsolta – sokfajta hangnemben dalol a titokzatos ágon, elvetnéd uralmadat, arcodat a mindent meghaladó dicsőség eme Helyszíne felé fordítanád, kinek láthatára fölött ragyog a Hajnal Könyve16, és elköltenél mindent, mivel bírsz, abbéli hevedben, hogy elnyerhesd Isten dolgait. És akkor magad az elragadtatás és dicsőség csúcsán, a fenség és függetlenség ormán találnád. Emígyen jegyezte fel a parancsolatot a Mindenek Felett Irgalmas Tolla a Minden Könyvek Anyja oldalain. Mit érnek a dolgok, melyek ma még tieid, de holnap már másokéi? Válaszd magadnak, mit Isten választott az Ő kiválasztottjainak, és az Úr hatalmas uralmat ad néked Királyságában. Könyörgök Istenhez, segítse meg Felségedet, hogy figyelmezzen a Szóra, minek sugárzása beborította az egész világot, és védjen meg téged azoktól, kik messze tévelyedtek Jelenlétének udvarától.
200. Dicsőség Néked, ó, Uram, Én Istenem! Hány fejet tűztek ösvényeden lándzsák hegyére, és hány kebel lett jókedved kedvéért a nyilak céltáblájává! Hány szívet téptek szét szavad magasztalásáért és Ügyed hirdetéséért, és hány szem sírt keservesen az Érted való szeretet okán! Legnagyobb Nevedre könyörgöm Hozzád, melyet Legnagyszerűbb Neveid Hajnalpontjává és Legmagasztosabb Tulajdonságaid Hajnalává tettél, ó, Te, Ki a Királyok Királya és a letaposottak Megsajnálója vagy: távolítsd el a fátylakat, melyek Közéd és teremtményeid közé tolakodtak, és nem engedték, hogy Kinyilatkoztatásod Láthatára felé fordulhassanak. Majd pedig legmagasztosabb Szavaddal engedd, ó, Istenem, hogy a feledés és káprázat bal kezétől a tudás és bizonyosság jobb keze felé fordulhassanak, megtudhassák, mi a célod vélük bőkezűségeddel és kegyelmeddel, és arcukat afelé fordíthassák, Ki Ügyed Megnyilvánulása és jeleid Kinyilatkoztatója.
201. Ó, Istenem! Te vagy a Mindenekben Bővelkedő, Kinek kegyelme végtelen. Ne tartsd távol szolgáidat a leghatalmasabb Óceántól, melyet tudásod és bölcsességed gyöngyeinek tárházává tettél, és ne fordítsd el őket kapudtól, melyet szélesre tártál mindenek előtt, kik mennyedben, és mindenek előtt, kik földeden vannak. Ó, Uram! Ne hagyd magukra őket, mert nem értik, és menekülnek attól, mi jobb számukra, mint minden, mit földeden teremtettél. Fordítsd feléjük, ó, Istenem, kegyed és nagylelkűséged pillantását, és szabadítsd meg őket az önzéstől és szenvedélytől, hogy közel húzódhassanak legmagasztosabb Láthatárodhoz, megízlelhessék a Rólad való megemlékezés édességet, és örömüket lelhessék a Kenyérben, melyet aláküldöttél Akaratod mennyországából és kegyelmed égboltozatáról. Nagylelkűséged örök időktől fogva átfogja az egész teremtést, és irgalmad meghalad minden dolgokat. Nincsen más Isten csak Te, a Mindig Megbocsátó, a Legkönyörületesebb.
202. Dicsőséges vagy, ó, Uram, én Istenem! Jól tudod, szívemet mennyire megdobogtatta Ügyed, és vérem úgy forr ereimben szereteted tüzétől, hogy annak minden egyes csöppje emígyen kiált belső nyelvével: „Add, hogy kedvedért kiontathassak én a földre, ó, Uram, a Legmagasabb, hogy abból szárba szökkenhessen, mi Tábláid szándéka volt, és mit elrejtettél mindenek szeme elől azon szolgáid kivételével, kik kegyelmed kezéből megízlelték a tudás kristálytiszta patakját, és ajándékaid kupájából kortyolták a megértés csendesen csobogó vizét!”
203. Tudod jól, ó, Istenem, Én minden ügyemben csupán azt kerestem, hogy miként engedelmeskedhetek parancsodnak, hogy minden egyes szavammal csupán a Te dicsőítésedet kívántam zengeni, és hogy mindennel, mi Tollamból előáramlott, csupán azt szerettem volna, ha elnyerhetem tetszésedet és kinyilatkoztathatom, mit korlátlan uralmadon keresztül megparancsoltál Nékem.
204. Látod, ó, Uram, zavarodottan állok földeden. Bármikor teszek említést arról, mit megparancsoltál Nékem, teremtményeid gáncsoskodnak Ellenem, mégis, ha elhanyagolnám, mit betartanom parancsoltál, megérdemelném haragod korbácsát, és messze távolíttatnék közelséged mezőitől. Ó, nem, dicsőségedre! Arcomat jókedved felé fordítottam, és elfordultam a dolgoktól, melyekhez szolgáid vonzódnak. Befogadtam mindent, mi Tiéd, és lemondtam mindenről, mi messze vezethet engem közelséged menedékétől és dicsőséged magaslataitól. Hatalmadra esküszöm! Ha szereteted szívemben lakozik, Engem semmi meg nem riaszthat, és tetszésed ösvényén a világ minden csapása sem félemlíthet meg. Mindez azonban a Te erődből és a Te hatalmadból fakad, a Te nagylelkűségedből és a Te kegyelmedből, nem önnön érdememből.
205. Oly Levél ez, ó, Istenem, melyet a Királynak szándékoztam küldeni. Tudod, hogy nem kívántam Én mást tőle, mint, hogy mutasson igazságosságot szolgáid iránt, s terjessze ki kegyeit Királyságod népére. Magam számára csak azt kívántam, mit Te is kívántál, és a Te segítségeddel nem vágyódom Én másra, mint arra, amire Te is vágyódsz. Pusztuljon a lélek, ki Tőled mást kíván, mint Tenmagad! Dicsőségedre esküszöm! Jókedvedet elnyerni az Én leghőbb vágyam, és célod [beteljesíteni] legnagyobb reményem. Könyörülj, ó, Istenem, ezen szegény teremtményen, Ki gazdagságod szegélyébe kapaszkodott, és e könyörgő léleknek, Ki Hozzád fohászkodik, mondván: „Te vagy bizony a hatalom és dicsőség Ura!” Segítsd meg, ó, Istenem, Őfelségét a sahot, hogy tartassa meg törvényeidet szolgáiddal, nyilvánítsa meg igazságosságodat teremtményeid között, és úgy kezelje e népet, miként másokkal teszi. Te vagy bizony az erő, a dicsőség és a bölcsesség Istene.
206. Az akkor uralkodó király jóváhagyásával és engedélyével e Szolga a Korlátlan Hatalom székhelyéről? Irakba utazott, és tizenkét évig abban az országban lakozott. Ezen időszakban körülményeinkről egyszer sem küldtek beszámolót udvarodnak, sem nem tettek diplomáciai lépéseket a külföldi hatalmak felé. Teljes bizodalmunkat Istenbe helyezvén azon a földön lakoztunk, mígnem eljött Irakba egy bizonyos tisztségviselő17, ki megérkezésekor elkezdte zaklatni a száműzöttek e szegény csoportját. Egyes külsőleg tanultak és más egyének felbujtására nap nap után nehézségeket támasztott ezen szolgáknak, ámbátor ők soha nem követtek el semmit, mely az államnak és népének kárára lett volna, vagy pedig ellentétes lett volna a birodalom polgárainak szabályaival és szokásaival.
207. Félvén, hogy ezen vétkezők cselekedetei oda vezethetnek, mely ellentétes a te világot díszítő ítéleteddel, e szolga rövid összefoglalót küldött a dolgokról a külügyminisztériumba Mírzá Sa'íd Khánnak18, hogy királyi színed elé terjessze ő azt, és engedelmeskedni lehessen bárminek, mit a dologgal kapcsolatban megparancsolni kegyeskednél. Hosszú idő telt el, de parancs nem került kiadásra. Végül a dolgok odáig jutottak, hogy azonnali viszály és vérontás veszélye fenyegetett. Ezért hát szükségből és Isten szolgáinak megvédése érdekében néhányan közülük az iraki kormányzóhoz fordultak.19
208. Ha ezen eseményeket a tisztesség szemével szemlélnéd, szíved ragyogó tükrében tisztává és nyilvánvalóvá válna, hogy ami történt, azt a körülmények váltották ki, és nem látszott más lehetőség. Őfelsége maga is tanúja, hogy bármely városban éltek is e népből néhányan, bizonyos tisztviselők ellenségeskedése mindig felszította a viszály és pörlekedés tüzét. E múlandó Lélek azonban Irakba érkezésekor megtiltotta mindenkinek, hogy nézeteltérésbe és viszálykodásba keveredjen. Tanúi e Szolgának tulajdon cselekedetei, mert köztudott és bizonyságot is tesznek róla, hogy bár e nép tagjai közül többen lakoztak Irakban, mint bármely más országban, senki nem lépte túl korlátait, és senki nem követett el vétkeket embertársai iránt. Pillantásukat Istenre szegezvén és bizalmukat Bele helyezvén mindnyájan békében éltek immár közel tizenöt éve, és bármi esett is vélük, türelmet mutattak s Istennek ajánlották magukat.
209. Miután e Szolga eme városba, Edirnébe érkezett, egyes irakiak és mások is kérdéseket intéztek Hozzá az „Istennek segítséget nyújtani” kifejezés értelmével kapcsolatban, mely a Szent Iratokban említtetik. Számos válasz került kiküldésre; az egyiket előtárom most ezen oldalakon, hogy bizonyítást nyerjen színed előtt: e szolgának nincsen más célja, mint a világ jobbítása és jól-létének előmozdítása. És amennyiben bizonyos isteni kegyek, melyek – bármennyire is méltatlan vagyok rájuk – Isten kegyelméből Reám ruháztattak, nem váltak világossá és kétségtelenné, legalább az tiszta és nyilvánvaló kell legyen, hogy az Úr, az Ő mindent meghaladó irgalmából és végtelen kegyelméből nem fosztotta meg szívemet az értelem díszétől. A rész, melyre utalás tétetett az „Istennek való segítségnyújtás” jelentésével kapcsolatban, az alábbi:
Ő az Isten, magasztaltassék az Ő dicsősége!210. Világos és nyilvánvaló, hogy az egy igaz Isten – dicsőíttessék az Ő említése! – megszentelten áll a világ, és minden fölött, mi abban van. Az „Istennek való segítségnyújtás” tehát nem azt jelenti, hogy bármely lélek küzdjön vagy viszálykodjon a másikkal. Azon Korlátlan Úr, Ki azt cselekszik, amit kíván, a teremtés királyságát, annak földjeit és tengereit a királyok kezére bízta, mert ők a saját mértékük szerint mind isteni erejének megnyilvánulásai. Ha belépnek az Igaz Úr árnyékába, Isten nagyra fogja őket becsülni, és ha nem, Urad bizony tud és lát minden dolgot.
211. Mit Isten – dicsőíttessék az Ő Neve! – magának kívánt, az szolgáinak szíve, mely szeretetének és a Róla való megemlékezésnek a kincsestára, és tudásának és bölcsességének a tárháza. Az Örök Király kívánsága mindig is az volt, hogy szolgái szívét megtisztítsa a világ dolgaitól, és mindentől, mi azzal kapcsolatos, hogy méltó befogadóivá válhassanak annak sugárzó dicsőségének, Ki minden nevek és tulajdonságok Királya. Ezért hát nem szabad idegent beengedni a szív városába, hogy az összehasonlíthatatlan Barát beléphessen lakhelyére. Ezalatt neveinek és tulajdonságainak túláradó ragyogását kell érteni, nem pedig magasztos Lényegét, minthogy azon páratlan Király a múltban és a jövőben is mindörökre megszentelten állt és áll felemelkedés és alászállás fölött.
212. Ebből következik tehát, hogy az ezen a napon, az Istennek való segítségnyújtás nem jelenti és nem is fogja soha azt jelenteni, hogy bármely lélekkel viszálykodni vagy vitatkozni kéne; ó, nem, Isten szemében az a jobb, ha az emberek szívének városait – melyeket az önzés és szenvedély seregei uralnak – a beszéd, a bölcsesség és a megértés kardjával hódítják meg. Így bárki is kívánja Istent segíteni, annak mindenekelőtt saját szívének városát kell legyőznie a belső jelentés és magyarázat kardjával, és őriznie kell azt minden más említésétől Istenen kívül, és majd csak azután indulhat el, hogy mások szívének városát bevegye.
213. Ez az Istennek való segítségnyújtás igazi jelentése. A pártütés soha nem volt kedves Isten előtt, sem nem voltak elfogadhatók azon cselekedetek az Ő szemében, melyeket a múltban bizonyos ostobák elkövettek. Tudd: jobb néked, hogy jókedve ösvényén megöljenek, mintha te ölnél. Az Úr szeretteinek e napon oly módon kell viselkedniük szolgái között, hogy tetteik és cselekedeteik által minden embert a Mindenek Felett Dicső paradicsomába vezessenek.
214. Arra, Ki a Szentség Hajnala fölött ragyog! Isten barátai sem a múltban, sem a jövőben nem fogják reményeiket soha a világra és annak múlandó tárgyaira szegezni. Az egy igaz Isten mindig is sajátjának tekintette az emberek szívét, az Ő kizárólagos tulajdonának – és ezt is csupán mindent meghaladó irgalma kifejeződéseként, hogy tán a halandó lelkek megtisztulhassanak és megszentelődhessenek mindentől, mi a por világához kapcsolódik, és bebocsáttatást nyerhessenek az örökkévalóság birodalmaiba. Mert máskülönben azon tökéletes Király Önmagában és Önmagán keresztül elegendő saját Magának, és független minden dolgoktól. Sem teremtményeinek szeretete nem válik előnyére, sem azok rosszindulata nem bánthatja meg Őt. Mindenek por-lakhelyekről léptek elő, és a porba is fognak visszatérni, míg az egy igaz Isten egyedül és egyedülvalóan székel trónusán, a trónon, mely fölötte áll időnek és térnek, szentségesebb minden szónál vagy kifejezésnél, utalásnál, leírásnál vagy meghatározásnál, és magasztosabb a lealacsonyodás és dicsőség bármely képzeténél. És senki nem ismeri ezt, csak Ő, és azok, kik ismerik a Könyvet. Nincsen más Isten, csak Ő, a Mindenható, a Mindenek Felett Bőkezű.
215. Az uralkodó jóindulatához mindamellett az illendő, hogy minden dolgot az igazság és könyörület szemével vizsgáljon meg, és ne elégedjen meg bizonyos egyének minden alapot nélkülöző kijelentéseivel. Könyörgünk Istenhez, segítse meg kegyesen a Királyt, hogy beteljesíthesse azt, mit Isten kíván, és bizony, mit az Úr kíván, az minden világok vágya kell legyen.
216. E Szolga később Konstantinápolyba szólíttatott, ahová a számkivetettek szerény csoportjával érkeztünk. Ezután egyáltalán nem törekedtünk arra, hogy bárkivel is találkozzunk, hiszen nem volt kérésünk, mit előadjunk – nem is volt célunk azon kívül, hogy mindenki számára bizonyítsuk: e Szolga nem táplál rosszindulatot magában, és soha nem is keveredett a pártütés szítóival. Az Úrra, Ki arra indította minden lények nyelvét, hogy dicsőségét zengjék! Bár bizonyos megfontolások nehézzé tették, hogy kérelmet intézzünk bárkihez, szükségszerűségből, bizonyos lelkek megvédésére megtétettek ezen lépések. Az Uram, igen, tudja, mi lakozik Bennem, és Ő tesz bizonyságot annak igazságáról, amit mondok.
217. Az igazságos király Isten árnyéka a földön. Mindenki igazságossága és kegye árnyékában kéne, hogy menedéket keressen, és ott pihenjen. Nem olyan dolog ez, mely különleges vagy pedig korlátozott hatásában, hogy egyik vagy másik személyre lehessen azt szűkíteni, minthogy az árnyék azt jellemzi, aki azt vetette. Isten – dicsőíttessék az Ő megemlékezése – Magát a világok Urának nevezte, mert Ő nevelgetett és még mindig Ő nevelget mindenkit. Dicsőíttessék hát kegyelme, mely megelőzött minden teremtett dolgokat, és irgalma, mely meghaladta a világokat.
218. Tiszta és nyilvánvaló, hogy tekintsék bár az emberek ez Ügyet igaznak vagy hamisnak, azok, kik nevével kapcsolatban vannak, elfogadták és befogadták azt, mint igazat, és mindenüket eldobták abbéli vágyukban, hogy Isten dolgaiban részesülhessenek. Ilyen lemondást mutatni a Mindenek Felett Irgalmas szeretetének ösvényén már magában is hű tanúja és ékesszóló bizonysága meggyőződésük igazságának. Láttak-e már valaha is olyat, hogy egy egészséges ítéletű ember ok nélkül feláldozná életét? És ha azt vetnék fel, hogy e nép bizony elveszítette a józan eszét, ez is igencsak valószínűtlen, mivel az ilyen viselkedés nem korlátozódott csupán egy lélekre vagy kettőre – ó, nem, minden osztályból hatalmas sokaság ivott az isteni tudás élő vizéből, és attól megrészegülvén szívvel és lélekkel az áldozat mezejére sietett a Szeretett útján.
219. Ha ezen lelkek, kik Isten kedvéért eldobtak maguktól mindent Rajta kívül, s életüket és javaikat ajánlották fel ösvényén, hamisnak tekintendők, akkor mily bizonyság és tanúságtétel által igazolható előtted annak az igazsága, amit mások állítanak? A néhai Hájí Siyyid Muhammad20 – magasztalja Isten az ő rangját, és merítse bele megbocsátásának és irgalmának óceánjába! – korának egyik legtanultabb hittudósa volt, a saját idejében pedig az egyik legistenfélőbb és legjámborabb ember. Oly nagyra becsülték őt, hogy dicséretét zengte minden nyelv, és igazságosságát és jámborságát mindenhol elismerték. Mégis, mikor kitört az ellenségeskedés Oroszországgal21, ő, aki saját maga hirdette meg a szent háborút, és címeres lobogóval hagyta el szülőföldjét, hogy hite támogatására siessen, egyetlen rövid összecsapás kényelmetlensége után odahagyta mindazon jót, mi célja volt, és visszatért oda, ahonnan jött. Ó, bár felemeltetne a fátyol, és nyilvánvalóvá válna, mi korábban rejtve volt az emberek szeme elől!
220. E nép több mint húsz éve nappal és éjszaka az uralkodó haragjának tárgya; mindegyiküket más-más vidékre szórta szét nemtetszésének viharos szele. Hány gyermek maradt atyátlanul, és hány atya volt, ki elvesztette fiát! Hány anya nem merte megsiratni legyilkolt sarjadékát a félelem vagy rettegés miatt! Hányan voltak, kik este még a legnagyobb gazdagsággal és jóléttel bírtak, és mikor a reggel jött, a legmélyebb megaláztatásba és nyomorba zuhantak! Nincs vidék, melynek földjét ne festette volna vérük, sem a mennynek olyan része, melybe sóhajaik fel nem szálltak volna. Az évek folyamán a megpróbáltatások dárdái zuhogtak szakadatlanul alá Isten parancsolatának felhőiből, mégis mindezen csapások és gyötrelmek ellenére az isteni szeretet lángja oly erősen lobogott szívükben, hogy mégha testüket ketté is tépték volna, akkor sem dobták volna el annak szeretetét, Ki a világok Legszerettebbje, de szívvel és lélekkel üdvözölték volna, mi vélük Isten ösvényén eshet.
221. Ó, Király! A Mindenek Felett Irgalmas kegyelmének szellői átformálták ezen szolgákat, és Szent Udvarához vonzották őket. „Az igazi szerető tanújele ruhájának ujján látható.”* Mégis, a külsőleg tanultak közül egyesek megzavarták a mostani uralkodó ragyogó szívét eme lelkekkel kapcsolatban, kik a Mindenek Felett Irgalmas tabernákuluma körül keringnek, és az igazi tudás Szentélyébe törekednek eljutni. Ó, bárcsak Őfelsége világot díszítő kívánsága kijelentené, hogy e Szolga hozassék szemtől szembe a kor papjaival és hittudósaival, és mutasson fel bizonyságokat és tanúságtételeket Őfelsége, a sah jelenlétében! E Szolga kész, és Istenben reménykedik, hogy egy ilyen gyűlést össze lehet hívni annak érdekében, hogy a dolog igazsága tisztává és nyilvánvalóvá válhasson Őfelsége, a sah előtt. Ezután pedig néked van jogod a parancsolásra, és Én készen állok korlátlan hatalmad trónusa előtt. Dönts akkor Mellettem vagy Ellenem.
222. A Mindenek Felett Irgalmas a Koránban, örök tanúságában a világ minden népéhez ezt mondja: „Kívánjátok magatoknak a halált, ha igazat mondotok!”22 Lásd, miként jelentette Ő ki, hogy a halál utáni vágy az őszinteség próbaköve! És ítéleted ragyogó tükrében kétségkívül tiszta és nyilvánvaló, hogy mely emberek választották e napon, hogy leteszik életüket a világ Szerettének ösvényén. Valóban, ha az ezen emberek hitét támogató könyveket az Isten ösvényén kiontott vérrel írnák – magasztaltassék az Ő dicsősége! –, akkor már számtalan kötet jelent volna meg az emberek között, hogy mindnyájan láthassák.
223. Hogyan – kérdezzük örömmel – lehetne kételkedni ezekben az emberekben, kiknek cselekedetei összhangban vannak szavaikkal, és helyettük azoknak hitelt adni, kik visszautasították, hogy világi hatalmukból egyetlen jottányit is feladjanak a Korlátozatlan ösvényén? Egyes papok és hittudósok, kik e Szolgát hitetlennek bélyegezték, soha nem is találkoztak Vélem. Soha nem láttak Engem, sem nem ismerkedtek meg célommal, mégis úgy beszéltek, ahogy kívántak, és úgy cselekedtek, miként vágytak. Holott minden állítás bizonyítást igényel, nem puszta szavakat és a külsődleges jámborság fitogtatását.
224. Ezzel kapcsolatban néhány vers szövegét idézzük ehelyütt Fatima – Isten áldása légyen véle – Rejtett Könyvéből perzsa nyelven, melyek kapcsolódnak a jelen témához, s így feltárulhatnak szemed előtt bizonyos, korábban rejtve maradt dolgok. A fent említett Könyv címzettjei – e Könyvet ma Rejtett Szavakként ismerik – azok, akiket bár külsőleg tudósnak és jámbornak ismernek, belsőleg mégis az önzés és szenvedély rabjai.
225. Ezt mondja: „Ó, ti együgyűek, kik mégis a bölcs nevet viselitek! Miért hordjátok pásztorok ruháját, mikor lelketek mélyén farkasokká váltatok, kik nyájamra törnek? Olyanok vagytok, mint a csillag, mely hajnal előtt kél, és bár sugárzónak és fényesnek tűnik, tévútra vezeti az Én városom vándorait, hogy a kárhozat ösvényeire tévedjenek.”
226. Hasonlóféleképpen ezt mondja: „Ó, ti, kik szépségesnek látszotok, bévül mégis rútak vagytok! Hasonlóak vagytok a tiszta, ám keserű vízhez, amely látszólag kristálytiszta, ám egyetlen cseppje sem állja ki az isteni Próbamíves próbáját. Igaz, a Nap sugara egyformán éri a port és a tükröt, visszfényük mégis különbözik, miként a csillag is a földtől; sőt mérhetetlen a különbség!”
227. És ismét hasonlóféleképpen ezt mondja: „Ó, vágy lényege! Hány hajnalon tértem be hajlékodba a Térnélküli birodalmaiból, és találtalak a kényelem fekhelyén mással foglalatoskodván, mint Vélem. Mire csakúgy, mint a szellem villanásnyi fénye, visszatértem az égi dicsőség birodalmaiba, és mit sem szóltam minderről mennyei menedékhelyemen a szentség seregeinek.
228. Valamint emígyen szól: „Ó, világ rabszolgája! Hány hajnalon lengedezett fölötted szerető kedvességem szellője, és ott talált a nemtörődömség fekhelyén mély álomba merülve. Majd megsiratván állapotod, visszatért oda, ahonnan jött.”23
229. Ezért a királyi igazságosság gyakorlásában nem elegendő, ha csak a felperest (a vádlót) hallgatják meg. Isten mondja a Koránban, mely az igazságot a hamisságtól megkülönböztető csalhatatlan mérleg: „Ti hívők! Ha egy gonosz ember jön hozzátok valami híreszteléssel, akkor tudjatok különbséget tenni, nehogy tudatlanul sújtsatok le emberekre és megbánjátok azt, amit cselekedtetek.”24 A szent Hagyományok emellett az alábbi figyelmeztetést tartalmazzák: „Ne higgy a pletykafészkeknek.” Egyes papok és hittudósok, kik soha nem láttak Minket, félreértették Ügyünk természetét. Azok azonban, kik találkoztak Vélünk, bizonyságot tesznek, hogy e Szolga nem szólt mást, mint ami összhangban van az Isten által a Könyvben megparancsoltakkal, és az alábbi áldott versre hívta fel a figyelmet, magasztaltassék az Ő Szava: „Vajon semmi másért nem gyűlölködtök Ellenünk, csak azért, mert hiszünk Istenben és abban, ami leküldetett Hozzánk, és abban, ami leküldetett korábban?”25
230. Ó, a kor Királya! Ezen menekültek szeme a Legirgalmasabb irgalma felé fordul, és csak arra figyelmez. Semmi kétség nincs afelől, hogy e megpróbáltatásokat az irgalom legmagasabb fokú kiáradása fogja követni, és eme szörnyű csapások után túláradó jólét következik. Hőn reméljük ugyanakkor, hogy Őfelsége a sah saját maga fogja megvizsgálni e dolgokat, és önt reményt a szívekbe. Mit Mi Felséged elé tártunk, az valóban legmagasabb javadat szolgálja. És Isten bizony elégséges tanú Számomra.
231. Dicsőíttessél, ó, Uram, én Istenem! Bizonyságot teszek, hogy a Király szíve valójában hatalmad ujjai közt van. Ha úgy kívánnád, ó, Istenem, hajlítsad azt a könyörületesség és irgalom irányába. Valóban, Te vagy a Mindenható, a Legmagasztosabb, a Legbőkezűbb. Nincsen más Isten csak Te, a Mindenek Felett Dicső, Kinek segítségét mindenki keresi.
232. Ami a tanultak előfeltételeit illeti, ezt mondja: „Ki a tanultak közül óvja önmagát, védelmezi hitét, ellenáll vágyainak és engedelmeskedik Ura parancsolatának, kötelező a nagy sokaságnak, hogy olyanná váljon, mint ő.”26 Ha a kor Királya elgondolkozna ezen kijelentésen, mely annak ajkáról fakadt, Ki a Mindenek Felett Irgalmas Kinyilatkoztatásának Hajnala, felismerné, hogy a szent Hagyományban említett tulajdonságokkal ékes emberek ritkábbak, mint a bölcsek köve; így hát nem kell hinni mindenkinek, aki tudósnak tünteti fel magát.
233. És ismét, ami az Utolsó Napok papjait és hittudósait illeti, ezt mondja: „Azon kor vallási doktorai lesznek a leggonoszabbak a menny árnyékába húzódó papok közül. Rosszindulat árad belőlük, és rájuk is fog az visszahullani.”* Majd ezt: „És amikor megnyilvánul az Igazság Lobogója, mind a Kelet, mind a Nyugat népe átkozza azt.”**,27 Ha bárki vitatná ezen hagyományokat, e Szolga felvállalja, hogy azok valódiságát bizonyítja, minthogy a hagyományozódás részletei a rövidség kedvéért itt kihagyattak.
234. Azok a tanult elmék, akik valóban ittak a világtól való elfordulás kelyhéből, soha nem avatkoztak e Szolga ügyeibe. Így például Shaykh Murtadá28 – magasztalja Isten az ő rangját, és engedje, hogy Kegyelme sátrában pihenhessen! – iraki tartózkodásunk alatt kedvességet mutatott Irányunkban, és soha nem beszélt másként ez Ügyről, mint amire Isten engedélyt adott néki. Könyörgünk Istenhez, segítsen meg kegyesen mindeneket, hogy az Ő akarata és jókedve szerint cselekedjék.
235. Most azonban mindenki elfeledkezett minden más megfontolásról, és e nép üldözésére indult. Így, ha bizonyos személyektől, kik Uruk kegyéből királyi irgalmad árnyékában pihennek és számtalan kegyben részesülnek, megkérdeznék: „Milyen szolgálatot nyújtottatok ti ezen királyi kegyekért cserébe? Vajon bölcs politika segítségével további területet csatoltatok a birodalomhoz? Vagy foglalatoskodtatok-e bármivel, ami biztosítja az emberek jólétét, a királyság virágzását és az állam tartós dicsőségét?” Akkor nem lesz más válaszuk, mint hogy igazul vagy hamisul rámutassanak egy csoportra királyi színed előtt, mondván, azok bábík, majd pedig azonnal mészárlásba és rablásba fogjanak. Tabrízban például, vagy Mansúríyyih egyiptomi városában e népből többeket csak váltságdíjért engedtek el és nagy összegekre tettek szert, mégis ezen dolgokról soha nem számolt be senki színed előtt.
236. Annak oka, hogy mindezen dolgok miért történhettek meg, az, hogy mikor üldözőik e szerencsétleneket védelem nélkül találták, félredobták a súlyosabb dolgokat, és helyettük e csapásoktól sújtott népet zaklatták. Számos vallás és különféle hitvallások élnek békében uralmad árnyékában. Hadd számítsák e népet is közéjük. Sőt azok, akik a Királyt szolgálják, legyenek áthatva oly magasztos céloktól és nemes szándékoktól, melyek folyamatosan arra sarkallják őket, hogy minden vallást az ő óvó árnyékába gyűjtsenek, és rajtuk tökéletes igazsággal uralkodjanak.
237. Isten törvényét betartatni semmi egyéb, mint igazságosság, és az egyetemes megelégedettség forrása. Mi több, az isteni előírások mindig az emberiség megóvásának oka és eszköze voltak és mindig is azok lesznek, miként az Ő magasztos szavai is bizonyságot tesznek erről: „A megtorlásban élet van számotokra. Gondoljátok meg ti, akiknek van eszetek!”29 Nem illene azonban Felséged igazságosságához, hogy egyetlen lélek bűne miatt egy egész népcsoport alávettessék haragod korbácsának. Az egy igaz Isten – magasztaltassék Neve – mondotta: „És senki nem cipeli egy másiknak a terhét.”30 Világos és nyilvánvaló, hogy minden közösségben voltak és lesznek is tudósok és tudatlanok, bölcsek és ostobák, kicsapongóak és jámborak. A legnagyobb mértékben valószínűtlen, hogy egy bölcs és mélyen gondolkodó lélek szörnyű cselekedetet kövessen el, mert az ilyen ember vagy a világ után vágyódik, vagy pedig elutasítja azt; ha az utóbbiak közé tartozik, biztosan nem figyelmezne másra Istenen kívül, és ezenfelül istenfélelme is visszarettentené őt a jogtalan és elítélendő cselekedetektől. Ha pedig az előzőek közé tartozik, ugyanolyan biztosan elkerülné azokat a tetteket, melyek elidegenítenék és megriasztanák az embereket, és úgy cselekedne, hogy elnyerje bizalmukat. Nyilvánvaló tehát: az elítélendő cselekedetek a múltban és a jövőben is mindig a tudatlan és ostoba lelkekből fakadnak. Könyörgünk Istenhez, óvja meg szolgáit attól, hogy máshoz forduljanak Rajta kívül, és hogy vonzza őket közelebb színéhez. Valóban, az Ő hatalma nagyobb minden dolgoknál.
238. Dicsőség néked, ó, Uram, Én Istenem! Hallod jajszavamat, és látod állapotomat, gyötrelmemet és szenvedésemet. Ismersz Te mindent, ami Bennem lakozik. Ha a hívás, melyet útjára bocsátottam, teljességgel Érted volt, akkor vonzd azáltal teremtményeid szívét tudásod mennyországa, az Uralkodóét pedig Neved, a Mindenek Felett Irgalmas trónusának jobbkeze felé. Majd adj néki részt a bőséges élelemből, mely nagylelkűséged mennyországából és irgalmad felhőiből alászállott, hogy lemondhasson mindenről, mije van, és kegyed udvara felé fordulhasson. Segítsd meg őt, ó Istenem, hogy támogassa Ügyedet, s magasztalja Szavadat teremtményeid között. Majd pedig, ó, Te, Kinek kezében vagyon a teremtés királysága, erősítsd meg a látható és láthatatlan világ seregeivel, hogy bevehessen minden várost a Te Nevedben, és korlátlan uralmadon és hatalmadon keresztül uralkodhasson minden földön lakozó felett! Bizony Te vagy a Legfőbb Elrendelő mind kezdetben, mind végül. Nincsen más Isten csak Te, a Leghatalmasabb, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs.
239. Oly szörnyű tévesen lett bemutatva Ügyünk színed előtt, hogy ha ezen nép bármely tagja elkövet bármi illetlen dolgot, úgy állítják azt be, mintha hitük sugallta volna. Arra, Ki mellett nincsen másik Isten! E Szolga még a dorgálást érdemlő tettek jóváhagyását is visszautasította, hát még azokat, melyek Isten Könyvében kifejezetten megtiltattak.
240. Isten megtiltotta az embereknek a borivást, és ez a tiltás az Ő Könyvében nyilatkoztatott ki és jegyeztetett fel. Mindezek ellenére, és azon tény ellenében, hogy a kor tudós elméi – növelje meg Isten az ő számukat – eltiltották az embereket ettől a nyomorult cselekedettől, mégis vannak néhányan, kik bort isznak. A büntetés azonban, mit ez maga után von, csupán azokra vonatkozik, akik ügyet sem vetnek erre, míg a legfőbb szentség ama nemes megnyilvánulásai magasztosan állnak és mentesek minden vád alól. Valóban, az egész teremtés, mind a látható, mind a láthatatlan, bizonyságot tesz szentségükről.
241. Ó, igen, e szolgák az egy igaz Istent annak tartják, Aki „azt teszi, amit akar”31 és „azt ír elő, amit akar”32, így nem tekintik lehetetlennek Egysége Megnyilvánulásainak folyamatos megjelenését eme esetleges és függő világban. Ha valaki nem ezt tartja, mennyiben különbözik azoktól, kik szerint Isten keze „meg van béklyózva”33? És ha az egy igaz Isten – dicsőíttessék az Ő említése – valóban a lebéklyózhatatlannak tekintendő, akkor bármilyen Ügyet is kíván eme Örök Király megnyilvánítani parancsolatának kútfejéből, azt mindenkinek el kell fogadnia. Istenen kívül nincs más végső segítség senkinek, és nincs biztos kikötő, ahova siethetnének; nincs más védelem egyetlen léleknek sem, és nincs menedék, mit Rajta kívül kereshetnének.
242. Annak számára, ki valamit állít, alapvető követelmény, hogy bizonyítékokkal és bizonyságokkal támassza alá, amit mond. Ezen túl az emberek – tudósok vagy tudatlanok – elutasítása soha nem bírt bármiféle fontossággal, és soha nem is fog. Isten Prófétái, az Isteni Egység óceánjának azon Gyöngyszemei és az Isteni Kinyilatkoztatás Tárházai mindig is az emberek visszautasításának és tagadásának tárgyai voltak. Miként mondja: „Minden közösség abban mesterkedett, hogy kezet vessen a Küldöttére. És hamis szóval feleseltek, hogy megcáfolják azzal az igazságot.”34 És továbbá: „Egyetlen Küldött sem jött el hozzájuk úgy, hogy gúnyt ne űztek volna belőle.”35.*
243. Fontold meg Annak törvénykorszakát, Ki a Próféták Pecsétje és a Választottak Királya – ajánltassék fel Érette az egész emberiség lelke! Mily kegyetlen dolgokat műveltek a tévelygés élharcosai a Mindenek Felett Dicsőséges azon Összehasonlíthatatlan Megnyilvánulásával, miután az Igazság Napcsillaga felkélt Hijáz láthatárán! Annyira nemtörődömök voltak, hogy minden sebre, melyet azon szent Lényen ejtettek, úgy tekintettek, mint minden cselekedetek legnagyobbikára, és eszközre Isten, a Legmagasabb eléréséhez. Mert Küldetése korai éveiben az akkori papok és hittudósok, mind a keresztények, mind a zsidók elfordultak a dicsőség mennyországának azon Napjától, miért is az összes ember, magasak és alacsonyrendűek nekigyürkőztek, hogy kioltsák a belső jelentések láthatárán sugárzó azon Égitest fényét. Ezek nevét meg is említik a régi idők könyveiben; közöttük van Wahb Ibn-i-Ráhib, Ka?b Ibn-i-Ashraf, ?Abdu’lláh-i-Ubayy, és más hozzájuk hasonlók.
244. A dolgok végül addig jutottak, hogy tanácskozást tartottak, és összeszövetkeztek tiszta vérének ontására, miként Isten – dicsőíttessék az Ő említése – mondja: „És emlékezz arra, amikor a hitetlenek cselt szőttek Ellened, hogy őrizetbe vegyenek, vagy megöljenek, vagy elűzzenek Téged. Cselt szőttek ők, ám Isten is cselt szőtt, és Isten a Legjobb Cselszövő.”36 És ezt mondja: „Ha keserves is néked az ő elfordulásuk, akkor sem változtathatsz azon. És ha képes lennél alagutat találni a föld mélyébe, vagy létrát az égbe, hogy valami csodás jelet hozzál onnan nékik, akkor sem változtathatnál rajtuk. Ha Isten akarta volna, bizony egyesítette volna őket az útmutatás követésére. Ne légy hát tudatlan a tudatlanok között!” 37 Istenre! Kegyeltjeinek szívét elemészti e két áldott vers súlya. Ezen jól megalapozott és megkérdőjelezhetetlen tényeket elfeledték, és korábban vagy mostanában senki nem állt meg, hogy elgondolkozzék a dolgokon, melyek azt sugallták az embereknek, hogy forduljanak el Isten fényének Kinyilatkoztatóitól, mikor Azok megjelentek.
245. Vagy nézd a Próféták Pecsétjének megjelenése előtt Jézust, Mária fiát. Mikor a Mindenek Felett Irgalmas azon Megnyilvánulása kinyilatkoztatta Magát, az összes pap és hittudós istentelenséggel és lázadással vádolta meg a hit azon Leglényegét. Végezetül Annás, kora legtanultabb papja és hittudósa, és Kajafás, a főpap jóváhagyásával Áldott Személye el kellett szenvedje, mit a toll szégyell megemlíteni, és erőtlen leírni. A széles világ sem tudta Őt többé befogadni, míg Isten végezetül felemelte a mennyországba.
246. Félünk, fárasztó lenne, ha minden Prófétáról részletes beszámolót adnánk. Nevezetesen, a Tóra tanult elméi szerint Mózes után nem jöhet független próféta új Törvénnyel. Állításuk szerint testet ölt majd Dávid házának egy Sarja, Ki a Tóra Törvényét fogja hirdetni, és segít, hogy annak parancsolatai mind keleten, mind nyugaton gyökeret verjenek és betartassanak.
247. Az Evangélium követői hasonlóféleképpen lehetetlennek tartják, hogy Jézus, Mária fia után – béke legyen Véle – egy új Kinyilatkoztatás hordozója ragyogjon fel Isten Akaratának hajnalában. Ezen állítás alátámasztására az Evangélium alábbi versére hivatkoznak: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”38 Azt tartják, hogy sem Jézus – béke legyen Véle – tanításait, sem pedig parancsolatait nem lehet megváltoztatni soha.
248. Az Evangéliumban egy helyütt ezt mondja: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok.”39 És szintén a János szerinti Evangéliumban egy Vigasztalóról jövendölt, aki Utána lesz eljövendő.40 Mi több, Lukács Evangéliumában egy sor jel és előjel került megemlítésre. A fenti kijelentéseket azonban egyes papok és hittudósok a saját képzelgéseik szerint értelmezték, és így nem tudták megragadni valódi jelentésüket.
249. Ó, sah! Bárcsak megengednéd, hogy elküldjem néked, mi megörvendezteti a szemeket, megnyugtatja a lelkeket, és meggyőz minden tisztességesen gondolkodó embert, hogy Véle vagyon a Könyv tudása. Egyesek, mivel képtelenek az ellenfeleik által hozott ellenvetésekre válaszolni, azt tartják, hogy a Tóra és az Evangélium megrontatott, holott a valóságban az ilyen, megrontásra történő utalások csak egyedi esetekre vonatkoznak.41 Ha nem lett volna az ostobák visszautasítása és a papok és hittudósok cinkos szemet hunyása, olyan magyarázatot adtam volna, mely megörvendezteti a szíveket, és azokat egy olyan birodalomba ragadja, ahol a szellők morajában e szavak hangzanak: „Nincsen más Isten, csak Ő!” Most azonban, minthogy az idő nem megfelelő, kijelentésem nyelve elnémult, és a magyarázat bora lepecsételtetett mindaddig, amíg Isten, hatalmának erején keresztül, azt feltörni nem kegyeskedik. Ő bizony a Mindenható, a Legerősebb.
250. Dicsőség Néked, ó, Uram, Én Istenem! Nevedre kérlek, mely által lebírtál Te mindeneket, kik a mennyekben, és mindeneket, kik a földön vannak, védelmezd meg Ügyed lámpását mindenhatóságod és bőségesen áradó kegyed üveggömbjében, máskülönben kitétetik az a tagadás viharának, melyet azok keltenek, kik még mindig ügyet sem vetnek Neved, a Lebéklyózhatatlan misztériumaira. Majd pedig bölcsességed olajával erősítsd meg lángjának fényét. Bizony, hatalmad van Néked földed és mennyed minden lakója fölött.
251. Azon legmagasztosabb Szóra könyörgöm Hozzád, ó, Uram, mely rettegést keltett mindenek szívében, kik a mennyekben és a földön vannak, azokon kívül, kik erősen megragadták a Te Biztos Fogódzódat, ne hagyj Engem teremtményeid között. Emelj fel Magadhoz, engedj belépnem irgalmad árnyékába, és adj innom gondviselésed tiszta borából, hogy fenséged szentségsátrában és kegyed baldachinja alatt lakozhassak. Hatalmas vagy Te megtenni, amit csak kívánsz. Bizony, Te vagy a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától való.
252. Ó, Király! Az igazságosság lámpásai kioltattak, és a zsarnokság tüze oly erővel tombolt minden oldalról, hogy népemet fogolyként vitték Zawrá’-ból* a Hadbáként is ismert Moszulba. Nem ez az első gaztett, melyet Isten ösvényén korábban elszenvedtek. Minden lélek számára illendő, hogy megfontolja és felidézze, mi a Próféta rokonaival esett, mikor az emberek fogságba vetették és Damaszkuszba vitték őket, mely Fayhá-ként is ismert. Közöttük volt azok fejedelme, kik Istent imádják, azok támasza, kik közel húzódtak Hozzá, és azok menedéke, kik Jelenléte után vágyódnak – légyen minden mások élete áldozat érette!42
253. Megkérdezték tőlük: „A szakadárok közül vagytok?”43 Ő így válaszolt: „Nem, a Mindenható Úrra. Mi csupán szolgák vagyunk, kik hittek Istenben és az Ő verseiben. Rajtunk keresztül áradt szét az öröm a hit orcáján. Rajtunk keresztül sugárzott elő a Mindenek Felett Irgalmas jele. Neveink említésekor Bathá** sivatagját víz borította el, és szertefoszlott a földet és mennyet elválasztó sötétség.”
254. „Nem tiltottátok-e azt, mit Isten törvényesnek tett – kérdezték tőlük –, vagy engedtétek, mit Ő megtiltott?” „Mi voltunk az elsők, kik az isteni parancsolatokat követtük.” – válaszolta – „Mi vagyunk Ügyének gyökere és eredete, minden jó kezdete és vége. Mi vagyunk az Örökkévaló jele, és a Róla való megemlékezés forrása a nemzetek között.”
255. Megkérdezték tőlük: „Elhagytátok-e a Koránt?” „A Mi házunkban nyilatkoztatta ki azt a Mindenek Felett Irgalmas.” – válaszolta – „Mi vagyunk a Mindenek Felett Dicső teremtés fölött susogó szellői. Mi vagyunk a Legnagyobb Óceánból kiágazó patakok, melyeken keresztül Isten megélesztette a földet, és újra meg fogja éleszteni, miután elhalt. Rajtunk keresztül áradtak szét az Ő jelei, nyilatkoztattak ki az Ő bizonyítékai, tárattak fel az Ő jelképei. Vélünk van rejtett jelentéseinek és ki nem mondott misztériumainak a tudása.”
256. „Akkor mily bűn miatt büntettek meg titeket?” – kérdezték tőlük. „Mert szeretjük Istent – válaszolta –, és mert elfordultunk mindentől Rajta kívül.”
257. Nem a pontos szavait mondtuk el – béke legyen véle! –, hanem egyetlen felcsillanást osztottunk meg az örök élet bennük rejtező óceánjából, hogy kik figyelmeznek arra, megébreszthessenek és tudatára ébredjenek, mi esett Isten bizalmasaival egy elveszett és akaratos nemzedék kezétől. Látjuk, a most élő emberek megbélyegzik a korábbi korok elnyomóit, míg ők saját maguk még nagyobb gonosztetteket követnek el – és nem is tudnak róla!
258. Isten a tanúm: célom nem lázadás szítása volt, hanem meg akartam tisztítani szolgáit mindentől, mi megakadályozta őket abban, hogy közelebb húzódjanak Hozzá, az Ítélet Napjának Urához. Kerevetemen szunnyadoztam, amikor ím, Uram, a Mindenek Felett Irgalmas szellői susogtak el Felettem, megébresztettek álmomból, s megparancsolták Nékem, hogy emeljem fel hangom föld és ég között. Ez a dolog nem Tőlem ered, hanem Istentől. Erről tesznek bizonyságot Birodalmának és Királyságának lakói, és azok, kik múlhatatlan dicsősége városaiban lakoznak. Arra, Ki az Igazság! Nem félek Én a szenvedéstől az Ő ösvényén, sem attól, hogy megpróbáltatás zúdul Reám, mert szeretem Őt, és jókedve útján járok. Bizony, Isten a megpróbáltatást reggeli harmattá tette zöldellő mezőjén, és kanóccá Lámpásában, mely megvilágítja a földet és a mennyet.
259. Vajon örökre megmarad-e az ember gazdagsága, vagy megvédi-e őt attól, Ki nemsokára az üstökénél ragadja meg? Ha azokat nézzük, kik a sírkövek alatt, a por ölelésében nyugosznak: különbséget tud-e tenni valaki bármikor is az uralkodó porladó koponyája és alattvalója szétmálló csontjai között? Ó, nem, arra, Ki a Királyok Királya! Meg tudja-e valaki különböztetni az urat a hűbérestől, vagy azokat, kik vagyont s gazdagságot élveztek azoktól, kiknek még cipőjük és gyékényük sem volt az övék? Istenre! Eltöröltetett minden megkülönböztetés azok kivételével, kik támogatták az igazakat, és igazsággal uralkodtak.
260. Hová lettek a letűnt idők tudósai, papjai, hittudósai és hatalmasai? Mi történt körültekintő véleményükkel, éleselméjű megfigyeléseikkel, mélyenszántó meglátásaikkal, bölcs kijelentéseikkel? Hová tűntek rejtett kincsestáraik, hivalkodó díszeik, aranyozott kereveteik, szétdobált szőnyegeik és párnáik? Elmúlt nemzedékük mindörökre! Minden elenyészett, és Isten rendelkezéséből semmi nem marad belőlük, csak szétszórt por. Kimerült a gazdagság, mit gyűjtöttek, szétszórattak a tárházak, melyeket összehordtak, elherdálták a kincseket, miket elrejtettek. Semmi nem látható most, csak elhagyott kedvenc lakhelyeik, tetőjüket vesztett otthonaik, gyökerestül kifordított fatörzseik és megfakult dicsőségük. Egyetlen belátással rendelkező ember sem engedné, hogy a gazdagság elfordítsa pillantását végső céljáról, és egyetlen megértéssel bíró sem hagyná, hogy a kincsek visszatartsák őt attól, hogy a Mindenek Birtokosához, a Legmagasabbhoz forduljon.
261. Hol van, ki uralkodott mindeneken, mik felett a nap felkelt, ki pazarló pompában élt a földön, és a világ és teremtményeinek az élvezeteit kereste? Hol van a napbarnította légió parancsnoka, s ki magasra emelte az arany lobogót? Hol van Zawrá’ uralkodója, hol Fayhá zsarnoka44? Hol vannak azok, kiknek királyi gazdagsága előtt szégyenkeztek a föld kincsestárai, és kiknek bőkezűsége és áradó nagylelkűsége láttán még maga az óceán is elképedt? Hol van, ki karját lázadón nyújtotta ki, s ki kezét a Mindenek Felett Könyörületes ellen fordította?
262. Hol vannak, kik a földi örömöket és a testi vágyak gyümölcsét hajszolták? Hová lettek gyönyörűséges és bájos asszonyaik? Hol vannak hajladozó ágaik, terebélyes bokraik, büszke udvarházaik, lugasos kertjeik? És mi történt ezen kertek örömeivel – elragadó parkjaikkal és lágy szellőikkel, csacsogó patakjaikkal, sóhajtó szeleikkel, búgó galambjaikkal és susogó leveleikkel? Hol vannak tündöklő reggeleik és mosolytól redőzött, sugárzó orcáik? Jaj nékik! Mindnyájan elenyésztek, és portakaró alá tértek pihenni. Nevükről senki nem hall és őket senki nem említi, senki nem tud ügyeikről, és jeleikből semmi sem maradt.
263. Hogyan? Vitatják az emberek azt, aminek ők saját maguk a tanúi? Megtagadják, miről tudják, hogy igaz? Nem tudom, milyen vadonban kóborolnak! Nem látják, hogy olyan utazáson vesznek részt, ahonnan nincs visszafordulás? Meddig fognak még vándorolni hegyről medencébe, völgyből dombra? „Vajon nem jött-e el az idő azok számára, akik hisznek, hogy megalázkodjon az ő szívük Isten előtt?”45 Áldott, ki azt mondta, vagy most fogja mondani: „Igen, Uramra! Eljött az idő, és ütött az óra!”, és ezek után elfordul mindentől, mi volt, és teljességgel átadja magát Néki, Ki a Világegyetem Birtokosa és az egész teremtés Ura.
264. Ó, mily remény! Mert betakarítani mást nem lehet, csak mit elvetettek, s nem lehet behajtani mást, csak mit befektettek46, hacsak nem az Úr kegyelméből és ajándékából. Vajon megfogant-e már a világ méhében valaki, akit a dicsőség fátylai nem fognak visszatartani attól, hogy felemelkedjen Ura, a Mindenek Felett Dicső, a Legmagasabb királyságába? Vajon megvan-e még bennünk, hogy olyan tetteket vigyünk véghez, melyek eloszlatják szenvedéseinket, és közel vonzanak minket ahhoz, Ki az okok Okozója? Könyörgünk Istenhez, bánjon vélünk bőkezűsége, és nem igazságossága szerint, és adja, hogy azok közé tartozhassunk, kik arcukat Uruk felé fordították, és elvágták magukat minden mástól.
265. Olyan dolgokat láttam, ó, sah, Isten ösvényén, mit szem még soha nem látott, fül még soha nem hallott. Ismerőseim megtagadtak Engem, és útjaim összeszűkültek. A jólét forrása kiszáradt, és a könnyed élet lugasa elfonnyadt. Mily számosak a megpróbáltatások, melyek alázáporoztak Reám, és hamarosan újra alá fognak záporozni. És Én megyek előre, arcomat afelé fordítva, Ki a Mindenható, a Mindenekben Bővelkedő, míg mögöttem siklik a kígyó. Szemem annyi könnyet elsírt már, hogy könnyben úszik ágyam.
266. De nem saját magam miatt szomorkodom. Istenre! Fejem, Ura iránti szeretetében, a dárda után vágyódik. Soha nem haladtam el egy fa mellett sem, hogy szívem így ne szólt volna hozzá, mondván: „Ó, bárcsak kivágnának téged az Én nevemben, és testemet felszegeznék rád Uram ösvényén!” – mert látom, hogy az emberek részeg bódulatukban utat tévesztve és tudattalanul támolyognak. Magasra emelték szenvedélyeiket, és letették Istenüket. Olybá tűnik, gúnynak vették az Ő Ügyét, játéknak és mulatságnak tekintik, s mindenkor azt hiszik, hogy jót cselekszenek, és a biztonság fellegvárában lakoznak. Holott a dolog nem úgy áll, mint ahogy ők elképzelni szeretnék: holnap majd meglátják azt, mit ma még oly nagy kedvvel tagadnak!
267. A gazdagság és hatalom birtokosai Bennünket nemsokára Edirne földjéről Akkó városába száműznek. Ahogy mondják, ez a világ legnyomorúságosabb városa, megjelenésében a legcsúnyább, éghajlatát tekintve a legutálatosabb, és vize a legrosszabb. Mintha a baglyok városa lenne, melynek falain belül más nem is hallatszik, csak rikoltásuk visszhangja. Úgy határoztak, hogy oda börtönözik be ez Ifjút, hogy maradék napjainkra bezárják Előttünk a könnyebbség és kényelem ajtóit, és megfosszanak Bennünket a világ minden előnyétől.
268. Istenre! Bár fáradtság béklyóz és éhség emészt, a puszta kő az ágyam, és társaim a mező állatai, nem fogok Én panaszkodni, hanem tűrni fogok türelemmel, miként a kitartással és szilárdsággal felruházottak is tűrtek korábban türelmesen Isten, az Örök Király és a nemzetek Teremtőjének erejéből, és köszönetet mondok Néki minden körülmények között. Imádkozunk, hogy bőkezűségéből ezen bebörtönzésen keresztül szabadítsa meg az emberek nyakát a láncoktól és bilincsektől – magasztaltassék az Úr –, és hasson oda, hogy őszinte arccal annak arca felé forduljanak, Ki a Hatalmas, a Bővelkedő. Kész Ő válaszolni bárkinek, aki Őt szólítja, és közel van azokhoz, kik Véle bizalmasan társalognak. Könyörgünk Hozzá továbbá, hogy ezen vigasztalan gyötrelmet tegye Ügye Templomának pajzsává, s védje meg azt az éles kardok és hegyes tőrök támadásától. A csapások mindig is Ügyének felmagasztalásához és Nevének dicsőítéséhez vezettek. Ez volt Isten megvalósult módszere az elmúlt századokban és korokban. Amit az emberek most elmulasztanak megérteni, hamarosan fel fogják fedezni azon a napon, mikor paripáik megbotlanak, pompájuk felgöngyölíttetik, pengéik kicsorbulnak és lábuk megbotlik.
269. Nem tudom, meddig fogják még sarkantyúzni önzésük és szenvedélyeik paripáját, és bolyongani a tévelygés és tudatlanság vadonában. Vajon fennmarad-e a hatalmasok pompája, vagy a megalázottak nyomorúsága? Vajon örökké fog-e élni az, ki a legmagasabb díszhelyen ül, és ki felért a hatalom és dicsőség csúcsára? Ó, nem, Uramra, a Mindenek Felett Irgalmasra! Minden, mi a földön van, elmúlik, és csak Urad, a Mindenek Felett Dicső, a Legnagylelkűbb arca örök.47
270. Mely páncélt nem ütötte át a romlás nyila, és mely királyi homlokot nem fosztott meg díszétől a sors keze? Mely erőd állt ellen a Halál Hírnöke közeledtének? Mely trónus nem zúzatott darabokra, mely palota nem omlott a porba? Ha az emberek megízlelnék Uruk, a Mindenható, a Mindenek Tudója irgalmának nemes borát, mely rájuk a túlnani világban vár, bizonyosan abbahagynák a gáncsoskodást, és csupán arra törekednének, hogy elnyerjék ezen Ifjú tetszését. Most azonban elrejtettek Engem egy sötét fátyol mögé, melynek szövedékét maguk szőtték a meddő képzelgés és üres képzelődés ujjaival. Isten hófehér keze nemsokára lyukat szakít ez éjszaka sötétjén, és hatalmas kaput nyit meg e Város előtt. Azon a Napon az emberek csapatosan lépnek be oda, azt szólván, mit korábban a vádaskodók mondtak48, hogy testet öltsön végül az, mi a kezdetben megjelent.
271. Vajh itt kívánnak-e továbbra is tanyázni, mikor egyik lábuk már a kengyelben van? Azt keresik, hogyan térhetnek vissza, miután már eltávoztak? Nem, arra, Ki az Urak Ura, ez csak az Ítélet Napján következhet be, a Napon, mikor az emberek kikelnek sírjaikból, és örökségükről kérdezik őket. Jó annak, ki ama Napon nem roskadozik terhe súlya alatt, a Napon, mikor a hegyek porba omlanak, és mindenek összegyülekeznek, hogy Isten, a Legmagasztosabb színe előtt kikérdezzék őket. Bizony szigorú Ő a büntetésben.
272. Könyörgünk Istenhez, tisztítsa meg bizonyos papok és hittudósok szívét a haragtól és ellenségeskedéstől, hogy a dolgokra megvetéstől el nem homályosított szemmel nézhessenek. Emelje fel őket egy olyan magasztos állapotba, ahol sem a világ vonzereje, sem pedig a hatalom csábítása nem térítheti el őket attól, hogy a Legfőbb Láthatár felé fordítsák pillantásukat, és sem világi előny, sem pedig testi vágy nem akadályozhatja őket azon Nap elérésében, mikor a hegyek porba omlanak. Bár most örvendeznek a csapások felett, melyek Reánk zúdultak, hamarosan eljön a nap, mikor jajgatni és sírni fognak. Uramra! Ha választhatnék egyfelől az általuk élvezett gazdagság és fényűzés, könnyű élet és kényelem, tisztelet és dicsőség, másfelől pedig a csapások és megpróbáltatások között, melyek Enyé Ím, habozás nélkül jelen helyzetemet választanám, és nem lennék hajlandó ezen nehézségek akár egyetlen atomját is elcserélni arra, ami a lét világában teremtetett.
273. Ha nem lettek volna a gyötrelmek, melyek Engem Isten ösvényén értek, az életnek nem lett volna édessége Számomra, és létem semmiképp nem vált volna hasznomra. Azok számára, kik belátással bírnak, és kiknek szemei a Magasztos Látványon csüngnek, nem titok, hogy életem legnagyobb részében olyan voltam, mint a rabszolga, aki egy vékony fonálra felfüggesztett kard alatt ül, és nem tudja, vajon hamarabb, vagy később zuhan-e alá. És mégis, mindennek ellenére köszönetet mondunk Istennek, a Világok Urának, és dicsőítjük Őt minden időben és minden körülményben. Ő bizony tanúként áll minden dolog fölött.
274. Könyörgünk Istenhez, tárja szélesre köpönyegét, hogy a valóban hívők odasiethessenek, és őszinte szerelmesei menedéket találhassanak ott. Halmozza el az embereket bimbókkal malasztja rózsalugasából, és csillagokkal gondviselése láthatáráról. Kérjük Istent továbbá, kegyesen segítse meg a Királyt, hogy úgy cselekedjék, miként Ő akarja és Néki tetszik, és erősítse meg abban, mi közel vonzza őt Isten legnagyszerűbb neveinek Hajnalához, hogy ne támogassa az igazságtalanságot, amit lát, alattvalóira tekintsen a szerető kedvesség szemével, és védje meg őket az elnyomástól. Könyörgünk továbbá Istenhez – magasztaltassék –, hogy gyűjtse az egész emberiséget a Legnagyobb Óceán Öble köré, mely óceán minden egyes cseppje azt hirdeti, hogy Ő az öröm Hírnöke a világnak, és minden nép Megébresztője. Dicsőíttessék Isten, az Ítélet Napjának Ura!
275. És végezetül, könyörgünk Istenhez, magasztaltassék az Ő dicsősége, tegyen képessé téged arra, hogy megsegítsd Hitét, és az Ő igazsága felé fordulhass, hogy úgy tudj ítélkezni az emberek fölött, miként saját rokonaid fölött tennéd, és azt válaszd számukra, mit önnön magad számára is választanál. Ő bizony a Mindenek Felett Erős, a Legmagasztosabb, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való.
* * *276. Emígyen építettük Mi meg a Templomot az erő és hatalom kezével, ó, bár tudnátok. Íme a Templom, mely néktek a Könyvben megígértetett. Húzódjatok közelebb hozzá. Ez az, mi előnyötökre válik, ó, bár megértenétek. Legyetek igazságosak, ó, föld népei! Mi jobb: ez, vagy egy olyan templom, melyet agyagból építenek? Fordítsátok hát arcotokat feléje. Ezt parancsolta néktek Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való. Kövessétek parancsait, és dicsérjétek Istent, Uratokat azért, mit rátok ruházott. Bizony, Ő az igazság. Nincsen más Isten, csak Ő. Kinyilatkoztatja Ő, amit kíván, szavaival: „Legyen, és van.”
SURÍY-I-RA’ÍS1. Figyelmezz, ó, Vezér49, Isten, a Korlátlan Úr, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való Hangjára! Bizony, hangosan szól az Ő hangja menny és föld között, az egész emberiséget az anyagtól független dicsőség helyéhez szólítván. Sem nyögésed, sem a körülötted lévők csaholása, sem a világ seregeinek ellenállása nem tartóztathatja a Mindenhatót attól, hogy célját elérje. Az egész világot lángra lobbantotta Urad, a Mindenek Felett Dicső Szava, mely gyengédebb, mint a reggeli szellő. Testet öltött az az emberi templom formájában, és Isten e templomon keresztül megébresztette szolgái közül az őszinték lelkét. Belső lényegét tekintve e Szó az élővíz, mely által Isten megtisztította azok szívét, akik Őfelé fordultak és elfeledkeztek minden másról, s melyen keresztül hatalmas Nevének trónusához vonzotta őket. Ráhintettük Mi azt a sírok népére, és ím, kiemelkedtek ők azokból, pillantásukat Uruk ragyogó és sugárzó Szépségére szegezve.
2. Ó, Vezér, elkövetted azt, minek láttán Mohamed, Isten Apostola feljajdult a Legmagasztosabb Paradicsomban. A világ büszkévé tett téged, olyannyira, hogy elfordultál annak Orcájától, Kinek fénye beragyogta a Mennyei Gyülekezetet. Hamarosan kézzelfogható veszteség lesz osztályrészed.** Szövetkeztél a perzsa konzullal, hogy ártalmamra legyetek, bár Én a fenség és nagyság forrásától egy olyan Kinyilatkoztatással érkeztem hozzátok, mely megvigasztalta Isten kegyeltjeinek szemét.
3. Istenre! Ez az a Nap, mikor a ki nem alvó Tűz minden teremtett dolgok belsejéből emígyen kiált: „Ím, eljött minden világok Legszeretettebbje!” És minden dolgok előtt ott áll egy Mózes, ki Urad, a Mindenható, a Mindenek Tudója Szavára figyelmez. Ha leráznánk magunkról e halandó öltözéket, melyet gyengeségtek okán viselünk, mindenek, mik a mennyben és a földön vannak, felajánlanák Értem lelküket. Erről Urad Maga tesz bizonyságot. Azonban senki nem ismerheti ezt fel, csak aki Isten, a Mindenható, a Legerősebb iránt érzett szeretetéből elfordult minden mástól.
4. Azt képzelted magadról, hogy képes vagy kioltani a tüzet, melyet Isten gyújtott lángra a teremtés szívében? Nem, arra, Ki az örök Igazság, bár tudnád! Sőt, amiatt, mit kezed művelt, csak még nagyobb lángokkal lobogott, és még nagyobb hévvel égett. Nemsokára beborítja majd az egész földet, és mindeneket, mik rajta lakoznak. Emígyen rendelte ezt Isten, és a föld és menny erői sem képesek arra, hogy célját meghiúsítsák.
5. Közelg már a nap, amikor megváltozik s kicsúszik a Király kezéből a Rejtelmek Földje* s minden, mi a környékén található, amikor zűrzavar tör ki, hangos jajszók harsannak fel, a rosszindulat bizonyítékai válnak láthatóvá mindenfelé és általános felfordulás uralkodik el amiatt, amit a zsarnokok seregeinek keze ezen foglyokkal művelt. A dolgok menete megváltozik, s az állapotok oly szörnyűvé lesznek, hogy a kietlen dombokon nyögni fog a homok, és a fák a hegyeken sírni fognak, s mindenből vér fog kibuggyanni. Akkor majd meglátod, mily szörnyű nyomorúságban lesznek az emberek.50,**
6. Ó, Vezér! Kinyilatkoztattuk Mi magunkat néked egyszer a Tíná hegyén, egyszer a Zaytá hegyén51, és most ismét e megszentelt Helyen. Te azonban romlott hajlamaidat követve elmulasztottad, hogy válaszolj, és így a nemtörődömök közé számíttattál. Gondolkozz el, és idézd fel az időt, mikor Mohamed tiszta bizonyságokkal érkezett a Mindenhatótól, a Mindenek Tudójától. Az emberek bevett szokása volt, hogy rejtekből és a piacokon kővel dobálják meg, és visszautasították Isten, Urad, és atyáid Urának jeleit. És megtagadták Őt a tanultak, az ő követőik, s hasonlóképpen a föld királyai is, miként a régi elbeszélésekben hallhattad. Ezek közé tartozott Huszrau52, kinek Mohamed áldott levelet küldött, Istenhez szólítván őt, és megtiltván néki a hitetlenséget. Bizony, Urad mindent tud. Gonosz és romlott vágyait követve Huszrau azonban gőgösen pöffeszkedett Isten előtt, és széttépte a Táblát. Bizony, ő a legmélyebb pokoltűz lakói közé számíttatik.
7. Hatalma volt-e Fáraónak megállítani Isten kezét, hogy ne gyakorolhassa korlátlan uralmát, mikor országában fékezhetetlenül és könnyelműen viselkedett, s a vétkesek közé számíttatott? Saját házából, és akarata ellenére emeltük Mi fel Őt, Ki Istennel társalgott. Mi bizony képesek vagyunk célunkat elérni. Idézd fel továbbá, Nimród miként szította fel az istentelenség tüzét, hogy annak lángjai elemésszék Ábrahámot, Isten Barátját; Mi azonban az igazság hatalmával megszabadítottuk Őt, és megragadtuk Nimródot haragunk dühével. Mondd: Az Elnyomó* halálra adta a világok Szerettét, hogy kioltsa Isten fényét az emberek között, és eltiltsa őket az örök élet forrásától Urad, a Kegyes, a Legbőkezűbb napjaiban.
8. Mi is kinyilatkoztattuk Isten Ügyét városaiban, és magasba emeltük a Róla való megemlékezést azok között, kik valóban hisznek Benne. Mondd: Ez Ifjú azért jött, hogy megébressze a világot és egyesítse minden népét. Közeleg a nap, mikor győzedelmeskedik, ami Isten célja volt, és látni fogod, miként alakul át a Föld egy mindennél dicsőségesebb Paradicsommá. Emígyen íratott ez meg a Kinyilatkoztatás Tollával e nagy fontossággal bíró Táblában.
9. Hagyd oda a Vezér említését, ó, Toll, és idézd észbe Aníst, az istenszeretet azon belső bizalmasát, ki elszakította magát az önfejűektől és a hitetlenektől. Oly erővel szaggatta ő szét a fátylakat, hogy a Paradicsom lakói is hallhatták reccsenésüket. Dicsőíttessék Isten, az Uralkodó, az Erős, a Mindenek Tudója, a Mindenek Fölött Bölcs.
10. Ó, csalogány! Fordítsd füled a Mindenek Felett Dicső hangja felé ezen éjszakán, mikor felfegyverzett csapatok fogtak körbe Bennünket, miközben Mi a legnagyobb öröm állapotában maradunk. Ó, bárcsak vérünket ontanák a földre, és testünket a porba vetnék Isten ösvényén! Valóban, ez az Én vágyam, és mindazoké, kik Engem kerestek, és beléptek legcsodásabb, összehasonlíthatatlan Királyságomba.
11. Tudd, ó, szolga, hogy egy napon megébredve Isten szeretteit elleneink kénye-kedvének kitéve találtuk. Minden kapu előtt őr állt, és senki nem léphetett se be, se ki. Bizony súlyos igaztalanság esett, mert Isten szerettei és az Ő rokonai étel nélkül maradtak az első éjszakán. Ez volt a sorsa azoknak, kiknek kedvéért megteremtetett a világ, s mindaz, mi benne létezik. Jaj nékik, akik ezt elkövették, és azoknak, akik őket ilyen gonoszságba vitték! Isten nemsokára elemészti lelküket a tűzben. Bizony, Ő a legkegyetlenebb bosszúálló.
12. Az emberek körülvették a házat, muszlimok és keresztények sírtak Érettünk, és jajszó hangzott fel a föld és menny között amiatt, amit az elnyomók kezek művelt. Megfigyeltük, hogy a Fiú követőinek sírása hangosabb volt, mint a többieké – jel ez azoknak, kik gondolkoznak.
13. Egyik társam életét ajánlotta fel Isten szeretetéből önkezével torkát elvágván – olyan cselekedet ez, melyről nem is hallottak a korábbi századokban, és melyet az Úr, hatalma erejének bizonyítékaként, ezen Kinyilatkoztatásra tartott fenn.53 Valóban, Ő a Lebéklyózhatatlan, a Mindeneket Lebíró. Ami pedig azt illeti, aki emígyen ölte meg magát Irakban54, bizony ő a Vértanúk Királya és Szerette, s minek tanújelét adta, az bizonyság volt Istentől a világ minden népe számára. Ezen lelkeket Isten Szava befolyásolta, megízlelték emlegetésének édességét, és a Véle való újraegyesülés szellői olyannyira elragadták őket, hogy elfordultak mindentől, mik a földön lakoznak, s fénytől sugárzó arccal fordultak az Isteni Orca felé. És bár olyat tettek, mit Isten megtiltott, mégis, irgalma zálogaként megbocsátott Ő nékik. Valóban, Ő a Mindig Megbocsátó, a Legkönyörületesebb. Olyannyira elragadta e lelkeket a Mindeneket Lebíró, hogy az akarat gyeplői kezükből kicsúsztak, míg végül felemelkedtek a Láthatatlan lakhelyéhez, s Isten, a Mindenható, a Mindenek Tudója színe elé járultak.
14. Mondd: Ez Ifjú eltávozott ezen országból, s minden fa és kő alá egy olyan letéteményt helyezett, melyet Isten nemsokára elő fog hozni az igazság erején keresztül. Emígyen jött el az Igaz, és teljesült be az Elrendelő, a Mindenek Felett Bölcs parancsa. A föld és menny seregei erőtlenek Ügyének ellenállni, és a világ minden királya és uralkodója sem tudja célját meghiúsítani soha. Mondd: A viszontagság az olaj, mely e Lámpás lángját táplálja, s ezáltal növekszik fénye, ó, bár tudnátok. Valóban, a megátalkodottak tagadása csupán Hitének hirdetését szolgálja, és Ügyének és Kinyilatkoztatásának terjedését a világban mindenhol.
15. Mily nagy az áldás rajtatok, minthogy Uratok, a Mindenható, az Örökkévaló szeretetének kedvéért odahagytátok otthonaitokat és addig vándoroltatok, mígnem beléptetek a Rejtelmek Földjére egy olyan időben, mikor az elnyomás tüze lobogott, és a viszály hollójának károgása messze hallatszott. Társaim vagytok gyötrelmeimben, mert ti Vélem voltatok az éjsötét éjszakán, mikor rettenve dobbant azok szíve, kik bizonyságot tesznek Isten egységéről. Beléptetek ti e vidékre szeretetünk kedvéért, és parancsunk okán hagytátok azt el. Isten igazságosságára! Miattatok a föld büszkébb, mint az ég. Mily nagyszerű e végtelenül fenséges, e dicső és magasztos bőkezűség! Megfosztattatok fészkeitektől, ó az öröklét madarai, Uratok, a Lebéklyózhatatlan kedvéért, de igazi otthonotok a Mindenek Felett Könyörületes kegyének szárnya alatt találtatik. Áldottak az értők.
16. Ó, Dhabíh-m! A lélek lehelete suhogjon fölötted és azok fölött, kik véled kerestek közösséget, belélegezték tőled Jelenlétem édes illatát, s figyelmeztek arra, mely által megszenteltetik az igaz keresők szíve. Adj hálát Istennek, hogy elértél e Legnagyobb Óceán partjaira, és halld, a föld atomjai miként hirdetik: „Ő a világok Legszeretettebbje!” A föld lakói igaztalanul bántalmazták Őt, és nem ismerték fel, kinek Nevét szakadatlan szólongatják. Elvesztek, akik nemtörődömök maradtak, és szembeszálltak Véle, Kinek szeretteiért is illendő lett volna, ha életüket ajánlják, hát még az Ő saját fénylő és sugárzó Szépségéért!
17. Légy türelmes, bárha szívedet az Istentől való elválasztottság tüze emészti is, mert magasztos állást rendelt Ő néked színe előtt. Sőt, most is Arca előtt állsz, és a hatalom és erő nyelvén olyan szavakat osztunk meg véled, melyeket még az őszinték füle sem hallhatott. Mondd: Ha Ő csupán egyetlen szót ejtene is ki, azon szó édessége felülmúlna mindent, mit az emberek mondanak.
18. Ha Mohamed, Isten Apostola megérte volna e Napot, így kiáltott volna fel: „Ó, Isteni Hírnökök Vágya, bizony felismertelek!” Ha Ábrahám megélte volna e Napot, a földre borulva, az Úr, Istened előtti legnagyobb alázattal szintén így kiáltott volna: „Ó, mennyben és földön mindennek az Ura, szívem békével telik el. Tanúsítom, hogy felfedted Te előttem Hatalmad egész dicsőségét s Törvényed teljes fenségét!* És bizonyságot teszek, hogy Kinyilatkoztatásodon keresztül telt el bizonyossággal és megelégedettséggel az igazhívők szíve.” Ha Mózes Maga is megélte volna, hasonlóképpen felemelte volna hangját, mondván: „Minden dicsőség Néked, hogy arcod fényét reám emelted s azok közé helyeztél, kiknek megadatott, hogy Orcádat megpillanthassák!”**
19. Nézd az embereket és az ő állapotukat. Gondolkozz el a dolgokról, miket ezen áldott, ezen legszentebb és páratlan Napon szájuk szólt és kezük művelt. Kik Isten Ügye jóhírét bemocskolták és a Gonoszhoz fordultak, azokat átkozza minden teremtett dolog, és a tűz lakói közé számíttatnak. Valóban, ki figyelmezett hívásomra, azt nem zavarja mindenek zajongása, kik a földön lakoznak, s akit más szavai is befolyásolnak az Enyémen kívül, az soha nem is hallotta meg hívásomat. Istenre! Az ilyen ember megfosztatott attól, hogy belépjen Királyságomba, elzáratott fenségem és hatalmam birodalmaitól, és azok közé tartozik, kik mindent elvesztettek.
20. Ne bánkódj amiatt, mi téged ért. Szeretetemért elhordoztad, mit a legtöbb ember soha el nem viselt. Urad tudja, és mindenről értesült. Véled volt a találkozókon és összejöveteleken, és hallotta, mi ömlött szíved forrásából megemlékezésként Uradról, a Mindenek Felett Könyörületesről. Ez bizony bőséges kegyének jele.
21. Isten a királyok közül hamarost felemel egyet, ki segédkezet fog nyújtani az Ő szeretteinek. Bizony, átfog Ő minden dolgokat. A szívekbe bele fogja oltani az Úr szeretteinek szeretetét. Igen, ezt rendelte el visszavonhatatlanul Ő, Ki a Mindenható, a Jóakaró.
22. Könyörgünk Istenhez, örvendeztesse meg szolgái szívét hívásoddal, tegyen téged a vezérlet lobogójává országaiban, és segítse meg rajtad keresztül a megalázottakat. Ne figyelmezz arra, ki nagy lármát csapott, és még most is zajong. Legyen néked mindenben elégséges Urad, a Mindig Megbocsátó, a Legnagylelkűbb. Meséld el szeretteimnek, amit láttál és amit megtudtál ez Ifjú történetéről, és add át nékik, mit véled tudattunk. Bizony Urad megsegít és vigyáz rád minden időben és minden körülmények között. A Magasságbéli Gyülekezet áldása vegyen körül téged, és a szent család rokonsága és levelei, kik a mennyei Fa körül keringenek, magasztaljanak téged csodás dicsérettel.
23. Ó, Kinyilatkoztatás Tolla! Idézd észbe őt*, kinek levele ezen éjsötét éjszakán ért el Hozzánk. Ő az, aki vidékről vidékre barangolt, mígnem elért a Városhoz** Ura, a Mindenható, a Legmagasabb irgalmának menedékét keresve. Hőn várván Ura kegyeit egy éjszakát töltött ott, de – miként Isten rendelte – a következő reggel továbbindult, szomorúsággal töltvén el ez Ifjú szívét. Erről Maga a Mindenható tesz bizonyságot.
24. Ó, mily áldott vagy, mivel a kinyilatkoztatás borát a Mindenek Felett Irgalmas kezéből vehetted, és a Legszeretettebb édes illata olyannyira magával ragadott, hogy lemondtál a kényelemről, és azok közé számíttattál, kik Paradicsomába siettek, Urad, a Kegyes, a Páratlan jeleinek Hajnalpontjába. Boldog, ki a belső misztériumok borát kortyolta Ura pártfogásából, és megrészegedett eme hamisítatlan és kristálytiszta italtól. Istenre! A fenség és nagyság mennyországába repít ez minden igaz hívőt, és minden kétséget bizonyossággá változtat.
25. Ne szomorkodj amiatt, mi véled esett, hanem helyezd minden bizodalmad Istenbe, a Mindenhatóba, a Mindenek Tudójába, a Bölcsbe. Építsd házad az isteni kijelentések szilárd alapzatára, és adj hálát Uradnak. Bizony jobban megelégít Ő téged, mint a föld összes népe.
26. Igen, Isten feljegyezte neveiteket egy olyan Táblára, ahol gondosan őrzik minden elmúlt dolgok rejtett titkait. A hívek hamarosan emlegetni fogják száműzetésteket és minden utatokat, mit az Ő ösvényén megtettetek. Bizony, szereti Ő azokat, akik szeretik Őt, és Ő az őszinték segítője. Isten igazságosságára! A Magasságbéli Gyülekezet szeme felétek fordul, és ujjaik felétek nyúlnak. Emígyen vesz benneteket körbe Uratok bőkezűsége. Ó, bárcsak felismernék az emberek, hogy mit mulasztottak el Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Dicsőített napjaiban.
27. Adj hálát Istennek, mert megsegített téged, hogy megismerhesd Őt és beléphess körbekerített udvarába akkor, mikor az istentelenek körülvették Urad családját és az Ő szeretteit, és leplezetlen kegyetlenséggel taszították ki őket otthonaikból azzal a szándékkal, hogy majd a tenger partján válasszanak el bennünket egymástól. Bizony Urad tudja, mi rejtezik mélyen a hitetlenek keblében. Mondd: Szaggassátok bár darabokra testünk, akkor sem száműzhetitek Isten szeretetét a szívünkből. Valóban, áldozatul teremtettünk, és ez a mi dicsőségünk az egész teremtés előtt.
28. Ó, te, ki az istenszeretet tüzében izzik! Tudd, hogy leveled elért Hozzánk, és értesültünk tartalmáról. Könyörgünk Istenhez, erősítsen meg téged szeretetében és tetszésében, segítsen meg téged Ügye hirdetésében, és számoljon azok közé, akik kiálltak Hitének győzelméért.
29. Ami a kérdésedet illeti a lélekről: Tudd, hogy az emberek között számos értekezés és sok vélemény kering annak állomásairól. Ezek között található a királyság lelke, az uralom lelke, a mennyei lélek, az isteni lélek, a megszentelt lélek, továbbá a jóakaratú lélek, a megelégedett lélek, az Istennek tetsző lélek, a sugalmazásban részesülő lélek, a lobbanékony lélek és az érzéki lélek. Minden csoport saját kijelentéseket tett róla, és nem hajlunk Mi arra, hogy a múlt magyarázataival foglalkozzunk. Bizony Uradnál van az előző és utóbbi nemzedékek tudása.
30. Ó, bárcsak Trónusunk előtt lehetnél, hogy magától a Nagyság Nyelvétől hallhasd, amit kívánsz, és felhághass a tudás legmagasabb ormaira annak kegyéből, Ki a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs! Az istentelenek azonban közénk álltak. Vigyázz, ne légy szomorú emiatt. Elégedj meg azzal, amit egy visszavonhatatlan parancsolat elrendelt, és legyél azok közül való, akik türelemmel tűrnek.
31. Tudd, hogy a lélek, mely minden emberben közös, a dolgok összeelegyítése és azok éretté válása után lép elő, miként ezt a csírában láthatod: miután előre elrendelt állapotáig kifejlődött, Isten megnyilvánítja a lelket, mely abban lappangó módon jelen volt. Urad bizony azt tesz, amit kíván, és elrendel, amit kedve tart.
32. Ami az [Isten] szándéka szerinti lelket illeti, azt bizony Isten Szava hívta elő, és olyan, hogy ha Ura szeretetének tüze táplálja, lángját sem az ellenkezés vize, sem a világ óceánjai ki nem olthatják. Azon lélek valóban az ember fájában lobogó tűz, mely ezt hirdeti: „Nincsen más Isten, csak Ő!” Aki figyelmez annak hívására, azok közül való, akik Színe elé járultak. És mikor leveti magáról e földi keretet, Isten a legkiválóbb formában támasztja fel újra, és belépteti egy fenséges paradicsomba. Urad valóban hatalommal rendelkezik minden dolgok fölött.
33. Tudd továbbá, hogy az ember élete a szellemből fakad, és a szellem arra fordul, amerre a lélek fordítja. Fontold meg, amit kinyilatkoztattunk néked, hogy felismerhesd Isten Lelkét, mely nyilvánvaló uralommal jelent meg a bőkezűség Hajnala fölött.
34. Tudd azt is, hogy a lélek két szárnnyal rendelkezik: ha a szeretet és megelégedettség légkörében szárnyal, akkor a Mindenek Felett Könyörületeshez kapcsolódik, és ha az önzés és vágy környezetében repül, akkor a Gonoszhoz tartozik; Isten óvjon és védjen bennünket és védjen meg titeket is ettől, ó, ti, kik felfogjátok! Ha a lelket az istenszeretet tüze lobbantja lángra, jóindulatúnak és Istennek tetszőnek nevezik, de ha a vágy tüze emészti, érzéki lélekként ismerik. Emígyen magyaráztuk el néked e tárgyat, hogy tiszta megértésre juthass.
35. Ó, a Legmagasabb Tolla! Magyarázd el annak, ki Uradhoz, a Mindenek Felett Dicsőhöz fordult azt, mi függetlenné teszi őt az emberek beszédétől. Mondd: A szellem, az elme, a lélek, és a látás és hallás képessége csupán egyetlen valóság, mely eszközei sokfélesége okán számos kifejeződést nyer. Miként megfigyelheted, az ember megértésre, mozgásra, beszédre, hallásra és látásra való képessége mind Ura ezen benne rejlő jeléből ered. Lényegét tekintve egyetlen, eltérő eszközei miatt mégis számos. Ez bizony a valós igazság. Például, ha figyelmét a hallás eszköze felé fordítja, akkor a hallás és annak tulajdonságai nyilvánulnak meg. Hasonlóképpen, ha a látás eszköze felé fordul, eltérő hatás és tulajdonság jelenik meg. Gondolkozz el erről, hogy megérthesd a valódi jelentését annak, amit át kívánunk adni, függetleníthesd magad az emberek véleményétől, és a bizonyságot nyertek közé számíthassál. Csakúgy, ha Isten ezen jele az agy, a fej, és olyan eszközök felé fordul, az elme és lélek képességei nyilvánulnak meg. Bizony Urad hatalmas azt tenni, ami Néki tetszik.
36. Mindaz, amit itt említettünk, megvilágítást nyert a Táblákban, melyeket válaszul nyilatkoztattunk ki a Korán egymással kapcsolatban nem álló betűire vonatkozó kérdésekre.* Elmélkedj rajtuk, hogy megérthesd, mi aláküldetett annak Királyságából, Ki a Mindenható, a Mindenek Felett Dicsőített. Így azt választottuk, hogy ehelyütt tömörek leszünk. Könyörgünk Istenhez: e rövid magyarázaton keresztül ismertesse meg véled, mit szavak soha nem is remélhetnek kimeríteni, s e kupával adjon néked innod végtelen óceánjaiból. Urad bizony a Mindenekben Bővelkedő, Ki megingathatatlan hatalmában.
37. Ó, az Időtlen Úr Tolla! Idézd fel ‘Alít**, ki Véled lakozott Irakban egy ideig, mígnem a világ Napcsillaga el nem távozott onnan. Odahagyta ő otthonát, hogy Színed elé járulhasson akkor, mikor foglyok voltunk Mi olyanok kezében, akik megfosztattak a Mindenek Felett Irgalmas édes illataitól. Ne siránkozz amiatt, mi Isten ösvényén Vélünk és véled esett. Légy nyugodt, és tarts ki. Bizony győzedelmessé teszi Ő azokat, akik szeretik Őt, és hatalma meghalad minden dolgokat. Ki Hozzá fordul, felderíti ezzel a Magasságbéli Gyülekezet arcát, és erre Maga Isten a tanúm.
38. Mondd: Ó, emberek, azt képzelitek, hogy miután visszautasítottátok Őt, Akin keresztül a világ vallásai megnyilvánultak, ti még mindig hívek vagytok Isten Hitéhez? Isten igazságosságára! A Tűz lakói közé számíttattok. Emígyen jegyezte le a rendelkezést a Táblákban Isten Tolla. Mondd: A kutyák csaholása soha el nem riaszthatja a Csalogányt attól, hogy dalát zengje. Gondolkozz el kicsinyég, hogy tán felfedezhess egy ösvényt, mely az Örök Igazsághoz vezet.
39. Mondd: Dicsőíttessél, ó, Uram, én Istenem! A könnyekre esedezem Hozzád, melyeket szeretteid ontottak Utánad való vágyódásukban, s azok sóvárgására, kik szívéből jajszó kél, mert távol vannak Tőled, és a Legszeretettebbre, Ki elleneid kezébe esett: segítsd meg kegyesen azokat, kik kegyed és szerető kedvességed óvó szárnyai alatt kerestek menedéket, és nem sóvárogtak más Úr után Rajtad kívül.
40. Odahagytuk mi otthonainkat, ó, Urunk, hőn áhítva, hogy találkozhassunk Véled, s arra vágyódva, hogy egyesülhessünk Véled. Átkeltünk mi országokon és tengereken, hogy Színed elé járulhassunk, és fülünk hallhassa verseidet. Mikor azonban elérkeztünk a tenger partjára, visszatartattunk Tőled, mert az istentelenek közénk és Orcád fénye közé tolakodtak.
41. Ó, Urunk! Epesztő szomjúság ragadott meg minket, és Nálad vannak az öröklét csendesen csobogó vizei. Hatalmas vagy Te megtenni, amit kívánsz. Ne tagadd meg tőlünk keresésünk tárgyát. Majd írd elő nékünk azt a jutalmat, melyet azon szolgáidnak rendeltél, akik közel lehetnek Hozzád, és teljességgel átadják magukat akaratodnak. Tégy bennünket oly állhatatossá szeretetedben, hogy semmi se tarthasson bennünket vissza Tőled, vagy rettentsen bennünket vissza imádatodtól. Hatalmas vagy Te, hogy azt cselekedd, ami Néked tetszik. Bizony, Te vagy a Mindenható, a Legnagylelkűbb.
LAW?-I-RA’ÍS1. A LEGMAGASABB TOLLA EZT HIRDETI: Ó, te, ki azt képzelted magadról, hogy minden ember közül a legmagasabb rangú vagy55, és ez isteni Ifjút – Kin keresztül felragyogott és csillogni kezdett a Magasságbéli Gyülekezet szeme – minden teremtmények közül a legalacsonyabbnak tekintetted! Ezen Ifjú nem kért sem tőled, sem a hozzád hasonlóktól semmit, minthogy időtlen időktől fogva bármikor is léptek ki az Örökkévalóság Birodalmából a Mindenek Felett Irgalmas Megnyilvánulásai és el nem halványuló dicsősége Képviselői e halandó világba, s tárták fel magukat, hogy a holtakat új életre keltsék, a hozzád hasonlók bajkeverőknek és vádolhatóknak tekintették ezen megszentelt Lelkeket, az Isteni Egy-ség Templomait, Akiktől a föld népeinek megújítása kell függjön. Ezen emberek bizony mindnyájan visszatértek már a porba. Te is hamarosan ott leled majd honod, és súlyos veszteséget szenvedsz.
2. De mégha ezen Életadó és Világmegújító a szemedben zendülésben és viszálykeltésben lenne is bűnös, mily bűnt követhetett el egy csoport nő, gyermek és szoptatós anya, hogy így rájuk zúduljon haragod és dühöd ostora? Gyermeket soha egyetlen hit vagy vallás sem tekintett felelősnek. Az isteni Parancs Tolla mentesítette őket, mégis, zsarnokságod és elnyomásod tüze őket is emészti. Ha bármely hithez vagy valláshoz tartozónak tekinted magad, akkor tudnod kell, hogy az összes mennyei Könyv és Istentől sugallt és súlyos Szent Írás tiltja a gyermekek felelősségre vonását. És emellett ilyen helytelen cselekedeteket még a hitetlenek sem követtek el. Minthogy minden dolognak hatása van – mely tényt nem tagadhatja senki azokon kívül, kik megfosztattak a józan gondolkodástól és megértéstől –, bizonyos, hogy e gyermekek sóhaja és ezen bántalmazottak jajszava a megfelelő következménnyel fog járni.
3. Kifosztottál és igaztalanul megraboltál egy olyan csoportot, akik az uralmad alatt lévő területeken soha fel nem lázadtak, kormányoddal szemben nem voltak engedetlenek, hanem megmaradtak maguknak, és nappal és éjszaka Isten emlegetésével foglalatoskodtak. Később, mikor kibocsátották a parancsot ez Ifjú száműzéséről, mindnyájukat rémület fogta el. A kiűzetésemért felelős hivatalnokok azonban kijelentették: „A többieket semmivel nem vádolták meg, és őket a kormány nem száműzte. Ha el akarnak téged kísérni, senki nem fog ellenkezni velük.” E szerencsétlen lelkek így maguk fizették a költségeiket, eladták minden javukat, és – megelégedvén azzal, hogy a társaságunkban lehetnek, s teljes bizodalmukat Istenbe helyezvén –, újra Véle utaztak, amíg az akkói erőd nem lett Bahá börtöne.
4. Megérkezésünk után őrök vettek körül bennünket, és férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket egyaránt a katonai barakkokba zártak. Az első éjszaka mindnyájan étel és ital nélkül maradtak, mert az őrök őrizték a barakkok kapuját, és senkit nem engedtek ki. Senki nem gondolt ez igaztalanul bántalmazottak sorsával. Vízért könyörögtek, és még azt is megtagadták tőlük.
5. Múlik az idő, s mi még mindig e barakkokban vagyunk bezárva mindnyájan, annak ellenére, hogy az öt év alatt, mit Edirnében töltöttünk, a város minden lakója, tanult vagy tanulatlan, gazdag vagy szegény bizonyságot tett ezen szolgák tisztaságáról és szent életéről. Mikor ez Ifjú eltávozóban volt onnan, Isten egyik szerette megpróbálta saját életét elvenni, annyira elviselhetetlen volt számára ez Igaztalanul Megbántottat elnyomóinak kezében látnia. Az utazás alatt háromszor voltunk kénytelenek hajóról hajóra átszállni, és nyilvánvaló, hogy ennek eredményeként mennyire szenvedtek a gyermekek. Partra szállásunkkor négy hívőt elválasztottak Tőlünk, és nem engedték, hogy Vélünk tartsanak. Amint ez Ifjú éppen elhagyta a hajót, a négy egyike, kinek neve ?Abdu’l-Ghaffár volt, a tengerbe vetette magát, és senki nem tudja, mi lett a sorsa ezután.56
6. Mindez csupán egy csepp a gonosz cselekedetek óceánjából, melyek Ránk zúdultak, és ez még mindig nem elég néktek! A hivatalnokok minden nap új parancsot érvényesítenek, és nem látható, zsarnokságuknak mikor lesz vége. Éjjel és nappal új dolgokat módolnak ki. Az állami raktárakból minden rabnak napi három cipót utaltak ki, melyet megenni senki nem tud. A világ kezdetétől a mai napig ily kegyetlenséget senki nem látott vagy hallott még.
7. Annak igazságosságára, Ki Bahát arra indította, hogy fennhangon szóljon mindenek előtt, mik a mennyben és a földön vannak! Azok társaságában, kik lelküket, testüket és anyagi javaikat ajánlották fel Isten, a Mindeneknél Hatalmasabb, a Mindeneket Lebíró, a Mindenható szeretetéért, néktek sem rangotok nincs, sem a nevetek nem említhető. Az Úr szemében egy maréknyi agyag is több, mint a ti országotok és uralmatok, egész hatalmatok és vagyonotok. Ha úgy kívánná, a porba taszítana benneteket. Hamarosan megragad Ő titeket bosszuló haragjában, viszály szíttatik fel közöttetek, és országaitok felbomlanak. És akkor majd sírtok és jajveszékeltek, és nem találtok senkit, aki segítene vagy gyámolítana benneteket.
8. Eme dolgok említésével nem az a célunk, hogy megébresszünk álmotokból, mivel Isten haragjának dühe olyannyira körülvett, hogy úgysem figyelmeznétek rá. Sem nem kívánjuk Mi elősorolni mindazon igazságtalanságot, mely ezen tiszta és áldott lelkekre zúdult, mert olyannyira megrészegültek ők a Mindenek Felett Irgalmas borától, és olyannyira magával ragadta őket élő vizének mámorosító hatása, hogy akkor is elégedettek maradnának és köszönetet mondanának Néki, ha akár a világ minden kegyetlenségét is kellene elszenvedniük az Ő kedvéért. Ezen lelkekben soha nem lakozott sérelem, és nem is fog. Ó, nem, vérük folytonosan azért rimánkodik és könyörög a világok Urához, hogy ontathassék ki a porba Ösvényén, és fejük arra vágyódik, hogy lándzsahegyen vonultassák fel annak kedvéért, Ki a szívek és lelkek Szerelmese.
9. Több esetben zúdult rátok balsors, és ti mégsem figyelmeztetek rá, egy kicsit sem. Az egyik a tűzvész volt, mely a Város nagy részét elpusztította57 az igazságosság lángjaival, s melyről számos költemény is született, kijelentve, hogy ilyen tűzvész még soha nem esett. És ti csak még jobban pöffeszkedtetek. Járvány is kitört, de még erre sem figyelmeztetek! Csak várjatok, mert Isten haragja már készen áll, hogy elemésszen benneteket. Hamarosan meglátjátok, mi Parancsolatom Tollából aláküldetett.
10. Tán naivul azt hittétek, hogy dicsőségtek múlhatatlan és uralmatok örök? Nem, arra, Aki a Mindenek Felett Irgalmas! Dicsőségtek nem lesz tartós, és az Én megaláztatásom sem tart sokáig. Az igaz ember szemében az ilyen megaláztatás a dicsőségek dicsősége.
11. Mikor még gyermek voltam, és nem értem el az érettség korát, atyám Teheránban megszervezte egyik bátyám esküvőjét, és miként szokásban van abban a városban, az ünnepségek hét nap és hét éjszaka tartottak. Az utolsó nap bejelentették, hogy be fogják mutatni a „Szelim szultán sah” című bábjátékot. Számos herceg, előkelőség és a főváros sok méltósága sereglett össze az eseményre. Én az épület egyik felső szobájában ültem, és figyeltem, mi történik. Hamarosan felállítottak egy sátrat az udvaron, és kis idő múltán néhány kicsiny emberi alak lépett ki abból – úgy tűnt, egyikük sem magasabb egy arasznál –, és így kiáltottak: „Őfelsége közeleg! Azonnal rendezzétek el az üléseket!” Ekkor további alakok jelentek meg, néhányan – ahogy látható volt – söprögetéssel foglalatoskodnak, mások vizet hintettek szét, és ezután egy másik, akit a város fő kikiáltójaként mutattak be, hangosan meghívta az embereket a királyi audienciára. Utána alakok számos csoportja bukkant fel és foglalta el helyét, az első perzsa szokás szerint kalapban és széles selyemövben, a második csatabárdokat lóbálva, a harmadik pedig gyalogosokból és hóhérokból állt, és talpveréshez használt dereseket hozott. Végezetül fenségesen és koronát viselve egy királyi alak jelent meg a legnagyobb gőggel és nagysággal viselkedvén, haladtában néha megállván majd újra elindulván, aki nagy ünnepélyességgel, higgadtsággal és méltósággal közeledett, hogy elfoglalja helyét a trónusán.
12. És akkor sortűz dördült, trombiták zengtek, és a királyt és a sátrat füst borította el. Amikor az felszállt, az uralkodó a trónon ült, körülötte miniszterek, hercegek és állami méltóságok voltak láthatóak, akik, miután elfoglalták helyüket, most tisztelettel álltak előtte. Aztán egy elfogott tolvajt hoztak a király elé, aki kiadta a parancsot, hogy az elkövetőt le kell fejezni. A főhóhér pillanatnyi késedelem nélkül levágta a tolvaj fejét, amiből vérszerű folyadék távozott. Ezután a király audienciát tartott az udvarával, mialatt hír érkezett, hogy az egyik határvidéken lázadás tört ki. Minekutána a király szemlét tartott csapatai felett, és számos ezredet indított el tüzérséggel a felkelést leverni. Néhány pillanattal később ágyúlövések zaja hallatszott a sátor mögül, és bejelentették a csata elkezdését.
13. Ez Ifjú nagy csodálkozással nézte az előadást. Mikor az audiencia befejeződött, a függönyt összehúzták, és mintegy húsz perc múlva egy ember jelent meg a sátor mögül, hóna alatt egy dobozzal.
14. „Mi ez a doboz?” – kérdeztem tőle –, „és miféle előadás volt ez? “
15. „Ez a díszes parádé és a kifinomult szerkezetek” – válaszolta az ember –, „a király, a hercegek, a miniszterek, az ő pompájuk és dicsőségük, hatalmuk és erejük, minden, amit láttál, most ebben a dobozban van.”
16. Uramra esküszöm, Aki Ajka egyetlen szavával hozott létre minden teremtett dolgot! Attól a naptól kezdve ez Ifjú szemében ehhez az előadáshoz volt hasonlatos a világ minden dísze – semmiféle súllyal és következménnyel nem bírtak, sem nem fognak bírni, lettlégyen az akár annyi, mint egyetlen mustármag. Ó, mily nagyon csodálkoztam azon, hogy az emberek ilyen haszontalanságokkal hivalkodjanak, míg akik belső látással bírnak, bizton felismerik, hogy mily elkerülhetetlen az emberi dicsőség lehanyatlása, még mielőtt meglátnák annak bárminémű bizonyságát. „Soha nem tekintettem egyetlen dologra sem anélkül, hogy ne láttam volna előre annak elmúlását, és Isten, bizony, elégséges tanú erre!”
17. Mindenkihez az illendő, hogy az élet eme rövid útját őszintén és tisztességgel járja végig. Ha valaki elmulasztja felismerni Őt, Ki az Örök Igazság, legalább viselkedjék értelmesen és igazságosan. Ezen külső díszek, látható kincsek, földi hívságok, csatasorba állított seregek, cicomás öltözékek, ezek a büszke és beképzelt lelkek valamennyien hamarosan a sír mélyére szállnak alá csakúgy, mint abba a dobozba. Az élesen látók szemében mindezen ellentét, széthúzás és gőg nem tűnt és soha nem is fog többnek tűnni, mint gyermeki játszadozás. Óvakodjatok, és ne legyetek azok közül valók, kik látják, és mégis tagadják.
18. Hívásunk nem ezen Ifjúval vagy Isten szeretteivel kapcsolatos, mert ők már most is súlyosan megpróbáltatnak és bebörtönzést szenvednek, s nem várnak semmit az olyanoktól, mint te. Célunk az, hogy te emeld fel fejed a nemtörődömség kerevetéről, rázd le a közömbösség álmát, és szűnj meg Isten szolgáival igazságtalanul szembenállni. Törekedj az elnyomottak szenvedéseit enyhíteni, míg hatalmad és befolyásod fennáll. Ha tisztességesen ítélnéd meg és éleslátó szemmel figyelnéd e múlandó világ viszályait és foglalatosságait, készségesen elismernéd, hogy olyanok azok, mint a bábjáték, mit előbb leírtunk.
19. Figyelmezz az egy igaz Isten szavaira, és ne büszkélkedj a világ dolgaival. Mi történt azokkal, kik hozzád hasonlóan hamisan követeltek maguknak uralmat a földön, kik azt keresték, miként olthatják ki Isten fényét az Ő országában, és ronthatják le hatalmas épületének alapzatát városaiban? Hol vannak most? Légy igaz ítéletedben, és térj vissza Istenhez – Ő tán eltörli hiábavaló életed kihágásait. Jaj, de tudjuk, hogy soha nem fogod ezt megtenni, mert olyan fokú a te kegyetlenséged, hogy felszítja az a pokol tüzét és jajszóra indítja a Szellemet, megremegteti a Trónus oszlopait és beleremeg a hívek szíve.
20. Ó, föld népei! Figyelmezzen belső fületek e Sérelmet Szenvedett hívására, és álljatok meg, hogy elgondolkozzatok a történeten, mit elmondtunk. És akkor tán nem emészt majd benneteket az önzés és szenvedély tüze, sem nem engeditek, hogy ez alsó világ hiábavaló és értéktelen tárgyai visszatartsanak benneteket Tőle, Ki az Örök Igazság. Dicsőség és megaláztatás, gazdagság és szegénység, nyugalom és gyötrelem mind elmúlik majd, és a föld minden népe hamarosan sírjában tér nyugalomra. Ezért hát minden éleslátó függessze tekintetét az öröklétre, hogy az Örökkévaló Király kegyéből tán beléphessen a halhatatlan Királyságba, és Kinyilatkoztatása Fájának árnyékában lakozhasson.
21. Bár e világ csalástól és hamisságtól terhes, mégis folyamatosan figyelmeztet minden embert közelgő elmúlására. Az atya halála azt hirdeti a fiúnak, hogy ő is sírba száll majd. Ó, hadd tudhatnák meg a világ lakói, kik gazdagságot halmoztak fel maguknak és távolra tévelyedtek az Egy Igaztól, hogy végül ki fogja kezét rátenni kincseikre, de – Bahá életére – senki nem tudja azt Istenen kívül, magasztaltassék az Ő dicsősége.
22. Saná’í, a költő – Isten irgalma legyen véle – ezt mondta: „Vigyázzatok, ó, ti, kiknek helytelen viselkedése elsötétítette arcotokat! Vigyázzatok, ó, ti, kiknek szakállát az idő festette fehérre!” De jaj, legtöbben mélyen alszanak. Olyanok ők, mint az ember, aki részegségében egy kutyához kezdett vonzódni, ölelgette és játékszerévé tette, és mikor eljött a ráeszmélés reggele és a Nap fénye beragyogta a láthatárt, rádöbbent, hogy vonzalma tárgya csupán egy kutya. Megszégyenülve és lelkifurdalástól gyötörten tért vissza hajlékába.
23. Ne gondold, hogy megaláztad ez Ifjút, vagy diadalt arattál Fölötte. A legalantasabb teremtmény uralkodik fölötted, és észre sem veszed. Minden dolgok legalacsonyabbika és legvisszataszítóbbika tart uralma alatt, és ez semmi egyéb, mint az én és szenvedély, mely mindig is elítélendő volt. Ha nem ezt akarná Isten tökéletes bölcsessége, te magad is tisztán megláthattad volna tehetetlenségedet, s mindazokét, kik a földön lakoznak. Megaláztatásunk bizony Ügyének dicsősége, ó, bár megértenétek.
24. Ez Ifjú mindig is vonakodott attól, hogy udvariatlanul szóljon, mert a Mi öltözékünk az udvariasság, s ezzel ékesítjük kegyelt szolgáink templomát. Máskülönben egyes cselekedetek, melyek hited szerint rejtve maradnak, napvilágra kerültek volna e Táblában.
25. Ó, hatalom és erő képviselője! Nem volt szükség arra, hogy a fiatal gyermekeket és Isten szegényeit hivatalnokok és katonák kísérjék. Gallipoliba való érkezésünkkor Elébünk járult egy ?Umar nevű őrnagy. Isten tudja jól, hogy mit mondott. Néhány gondolatváltás után, melyben említést tett ártatlanságáról és a te bűnösségedről, kijelentettük: „Már az elején össze kellett volna hívni egy gyűlést, ahol a kor tanultjai találkozhattak volna ez Ifjúval, hogy eldönthessék, milyen jogsértést követtek el ezek a szolgák. De a dolog most már túlnőtt ennek a megfontolásán, és ahogy állítod, azzal bíztak meg, hogy börtönözz be Bennünket a legvigasztalatlanabb városban. Van valami, amelyet, ha lehetségesnek találsz, arra kérlek, terjessz Őfelsége, a szultán elé: hadd találkozhasson ez Ifjú tíz percre véle, hogy az uralkodó kérhessen Tőle bármit, amit elégséges bizonyítéknak talál és bizonyságnak tekint Annak igazmondására nézve, Ki az Igazság. És ha Isten képessé teszi Őt ezt felmutatni, akkor bocsássa el e sokat szenvedetteket, hadd mehessenek szabadon.”
26. Megígérte, hogy átadja ez üzenetet, és visszatér Hozzánk a válasszal, de nem kaptunk hírt felőle. Bár nem illendő Annak, Ki az Igazság, hogy más ember színe elé járuljon – hiszen mindenek azért teremtettek, hogy engedelmeskedjenek Néki –, mégis, ezen kicsiny gyermekek állapotát és a nők nagy számát tekintve, kik oly messze vannak barátaiktól és hazájuktól, beleegyeztünk Mi most ebbe. Ennek ellenére nem történt semmi. ?Umar él és megtalálható. Kérdezd tőle, hogy az igazság ismertté válhasson előtted.
27. Legtöbb társunk betegen fekszik e börtönben, és senki nem tudja, mi esett Vélünk, kivéve Istent, a Mindenhatót, Mindenek Tudóját. A megérkezésünk utáni napokban e szolgák közül kettő is felsietett a magasságbéli birodalmakba. Az őrök egy teljes napon keresztül erősködtek, hogy hacsak nem fizetnek nékik a halotti lepelért és a temetésért, azon áldott testeket nem lehet eltávolítani, pedig senki nem kért tőlük semmilyen segítséget. Akkor minden földi javat nélkülöztünk, és kértük, hogy hagyják ránk a dolgot, s engedjék meg, hogy az itt lévők vigyék a testeket, de visszautasították. Végezetül egy szőnyeget vittek a bazárba eladni, és az így kapott összeget átadták az őröknek. Később tudomásunkra jutott, hogy csupán egy sekély sírt ástak, amelybe beletették mindkét áldott testet, bár kétszer akkora összeget vettek el, mint amibe a halotti leplek és a temetés került.
28. Erőtlen a toll leírni és a nyelv elmondani a gyötrelmeket, miket elszenvedtünk. Mégis, édesebb Számomra a méznél az ilyen megpróbáltatások keserve. Ó, bár Isten ösvényén és szeretetének kedvéért minden pillanatban a világ minden szenvedése zúdulna e múlandó Lélekre, Ki az isteni tudás óceánjába merül!
29. Türelemért és béketűrésért esedezünk Istenhez, mivel te csupán egy gyenge lény vagy, és hiányzik belőled a megértés. Ha megébrednél, és belélegeznéd az öröklét mezőiről susogó fuvallatok illatát, azonnal odahagynál mindent, mivel bírsz és melynek örvendsz, és azt választanád, hogy e Legnagyobb Börtön egyik ütött-kopott szobájában lakozz. Könyörögj Istenhez, adjon néked olyan érett megértést, amely segít megkülönböztetni a dicséretreméltó cselekedeteket azoktól, melyek csak feddést érdemelnek. Béke azzal, ki a vezérlet útját követi!
LAW?-I-FU’ÁD1. Káf. Zá’.58 A nagyság tengerén túlról szólítunk téged, a karmazsinszín földről, a megpróbáltatás láthatáráról. Bizony nincsen más Isten, csak Ő, a Mindenható, a Legnagylelkűbb. Járj szilárd léptekkel Ügyemben, és ne kövesd azok útját, akik vágyuk tárgyához elérkezvén megtagadták Istent, az Urak Urát. Nemsokára megragadja őket haragjában, és bizony Ő a Mindenek Felett Hatalmas, a Mindeneket Lebíró.
2. Tudd, hogy Isten korlátlan hatalmával megragadta azt, aki a legelső volt a Fölöttünk ítéletet mondók között. Mikor kínzatását látta közelegni, Párizsba szökött, hogy az orvosoknál keressen menedéket.
3. „Nincs senki, aki segítene nekem?” – kérdezte.
4. Szájon vágták, és azt mondták néki: „Nincs menekvés!”59
5. És mikor a harag angyala felé fordult, majdnem elalélt a félelemtől. „Van egy házam tele kincsekkel – könyörgött. – Van egy palotám a Boszporusz partján, mely alatt a folyók folynak.”
6. Az angyal így válaszolt: „Nem fogadtatik el tőled váltságdíj ezen a napon, mégha minden látható és láthatatlan dolgot is felajánlanál. Nem hallod-é Isten gyermekeinek sóhaját, kiket bizonyíték vagy tanúvallomás nélkül börtönbe vetettél? Tetted miatt feljajdultak a Paradicsom lakói, és kik reggel és estidőn a magasságbéli Trónus körül keringenek. Urad haragja szállt alá reád, és rettenetes Ő a fenyítésben.”60
7. Ezt válaszolta: „Én parancsoltam az embereknek, és íme, itt a felhatalmazásom.”
8. „Szád ne szóljon, ó, Ítélet Napjának tagadója!”61
9. Így rimánkodott: „Kaphatnék egy kis haladékot, hogy családomért küldhessek?”
10. „Szó sem lehet róla, ó, te ki nem hisz Isten verseiben!”
11. Ezek után a feneketlen mélység őrzői szóltak hozzá: „A Pokol kapui tárva várnak téged, ó, te, ki elfordultál Uradtól, a Lebéklyózhatatlantól! Térj vissza annak tüzébe, mert már vágyódik utánad. Elfelejtetted tán, ó, eltaszított, hogy zsarnokságod miként tett túl magának Fáraónak, a Karók Urának62 kegyetlenségein is, mikor korod Nimródja voltál? Istenre! Romlottságod széthasította a szentség fátylát, és beleremegtek a menny oszlopai. Hol találsz most mentsvárat? Ki véd meg Urad, a Mindeneket Lebíró rettenetes ostorától? Nincs menedék számodra e Napon, ó, hitetlen kétkedő!” Minekutána haláltusa rántotta görcsbe, és nem látott többet. Emígyen ragadtuk meg Mi őt dühödt haragunkban, és szigorú a te Urad a büntetésében.
12. Majd egy angyal szólította őt a Trónus jobb keze felől: „Lásd a szenvedések angyalát. Van-e hová menekülni a poklon kívül, hol felforr a szív?”63 És a fenyítések angyala átvette szellemét, és hang szólott: „Lépj be a feneketlen mélységbe, mely a Könyvben megígértetett, és melynek létét nappal és éjszaka tagadtad!”
13. Hamarosan elbocsátjuk Mi azt is, ki hasonló volt hozzá*, és megragadjuk a Főnököt, ki az ország fölött uralkodik**, és bizony Én vagyok a Mindenható, a Mindeneket Lebíró. Légy állhatatos Isten Ügyében, és magasztald Urad reggel és estidőn. Ne hagyd, hogy lelked fényét kioltsák annak rágalmai, kit olyannyira elvakítottak adományaink, hogy elfordult Istentől, minden nevek Urától. Úgy lelkesíti ő odaadó követőit, miként a Gonosz suttog a sajátjainak. Hamarosan látni fogod nagy veszteséget szenvedni mind ebben, mind az eljövendő világban. Valóban, azok közül való ő, akikre csapásoktól terhes kínzatás vár. Egy levelet intézett ő valakihez abban az országban, a romlottság terjesztőinek irományát, melyben kigúnyolta Istent, és papírra vetette, minek láttán döbbenet lett úrrá minden teremtett dolgon. Mondd: Találsz-e majd bárkit, aki megvédene téged, mikor lesújt rád Isten, a Mindeneknél Erősebb, a Lebéklyózhatatlan haragja?
14. Emígyen mondtuk el néked, mi az emberek szívének mélyén rejtezik. Bizony Urad a Mindenható, a Mindenek Tudója. Emelkedj fel ez Ügy győzelméért, és gyűjtsd össze szeretteimet. Segíts nékik meglátni az igazságot e Napon, mikor az emberek lába megbotlott. Mondd: Minden igaz hívőnek feladata, hogy segítse Urát. Bizony, Ő a te segítőd, míg az embereknek nincs kihez fordulniuk e Napon.
15. Majd megragadtuk Mi Mihdít64, kinek isteni büntetést ígértünk Könyveinkben és Szent Iratainkban. Mikor rettenetes fenségünk körbeölelte, így rimánkodott: „Nem kezdhetném újra?”
16. Egy hang szólt fennhangon: „Jaj néked, ki nem hiszel a Feltámadás Napjában! Ez a legmélyebb tűz, és lángját már felszították néked. Hiábavaló és meddő életedben lemondtál te minden igazságos cselekedetről, és most nincs senki, aki megóvna Istentől. Bizony miattad emésztődött el minden szív, és jajdult fel a Szentlélek is.”
17. Így esedezett: „Nincs nekem mégsem menedékem?”
18. „Nem, Uramra, mégha bármilyen lehetséges eszközhöz folyamodnál is!”
19. Minekutána oly gyötrelmesen jajdult fel, hogy beleremegett a sírok népe, és megragadta a legyőzhetetlen erő Keze. Majd egy hang szólott: „Térj vissza a harag székhelyéhez a pokoltűzben; nyomorult és gonosz légyen lakhelyed!”
20. Emígyen ragadtuk Mi meg őt, miként megragadtuk azokat is, kik előtte jártak. Nézzétek házaikat, melyeket a pókoknak hagytunk lakhelyül, és figyelmezzetek, ó, értők! Ő az, ki szembeszállt Istennel, és kinek a harag versei kinyilatkoztattak a Könyvben. Áldott, ki ezt olvassa és tartalmát mérlegeli, mert valóban jó végkimenet vár rá.
21. Emígyen mondtuk el néked a gonosztevők történetét, hogy szemed vigaszt nyerhessen. Ami pedig téged illet, semmi más nem vár rád, mint egy áldott vég.
SÚRIY-I-MULÚK1. ÍME EGY TÁBLA E SZOLGÁTÓL, Kit Husszeinnek neveznek a nevek királyságában, a föld királyainak gyülekezetéhez. Tán nyílt elmével közelíthetnek hozzá, felfedezhetik üzenetéből az isteni gondviselés misztériumait, és azok közé tartozhatnak, kik megértik jelentését – így esetleg elvethetnek maguktól mindent, mivel bírnak, a szentség hona felé fordulhatnak, s közelebb húzódhatnak Istenhez, a Mindenek Felett Dicsőhöz, az Összehasonlíthatatlanhoz.
2. Ó, föld királyai! Figyelmezzetek Isten Hangjára, mely ezen fenséges, gyümölcstől roskadozó, a szent Síkon a Karmazsinszín Hegyen magasra nőtt Fáról hallatszik, és ezen szavakat zengi: „Nincsen más Isten, csak Ő, a Hatalmas, a Mindeneknél Erősebb, a Mindenek Felett Bölcs.” E Helyet az Úr azok számára szentelte meg, kik ahhoz közelítenek, egy Hely, ahol az Ő hangja hallható a Szentség mennyei Fájáról. Féljétek Istent, ó, királyok gyülekezete, és ne engedjétek magatok megfosztani e legmagasztosabb kegytől. Hajítsátok aztán félre a dolgokat, mikkel bírtok, és ragadjátok meg Isten, a Magasztos, a Nagy Fogódzóját. Fordítsátok szívetek Isten Arca felé, hagyjátok el azt, minek követésére vágyaitok indítottak benneteket, és ne legyetek azok közül valók, kik elvesznek.
3. Mondd el nékik, ó, szolga, ?Alí* történetét, mikor igazul jött el Ő hozzájuk, magával hozván dicső és nagy fontossággal bíró Könyvét, kezében tartva Isten tanúságtételét és bizonyságát, és szent és áldott jelképeit. Ti királyok azonban nem figyelmeztetek Isten Emlegetésére az Ő napjaiban, nem engedtétek, hogy a fények vezéreljenek benneteket, melyek egy sugárzó Mennyország láthatára fölött keltek fel és sugárzottak elő. Nem vizsgáltátok meg Ügyét, bár ha ezt teszitek, jobb lett volna az néktek, mint minden, mire a nap alásugárzik, ó, bár felfognátok. Nem törődtetek a dologgal, mígnem Perzsia papjai és hittudósai – azon kegyetlenek – ítéletet nem mondtak Felette, és igaztalanul le nem mészárolták. Lelke felszárnyalt Istenhez, és a Paradicsom lakói és a[z Isten] Közelében lévő angyalok keservesen zokogtak e kegyetlenség láttán. Vigyázzatok, ne legyetek mostantól oly gondatlanok, mint korábban voltatok. Térjetek vissza Istenhez, Alkotótokhoz, és ne tartozzatok a nemtörődömök közé.
4. Mondd: Felkélt a helytartóság Napcsillaga, a tudás és bölcsesség Pontja nyilvánvalóvá lett, és megnyilvánult Isten, a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs Bizonyságtétele. Mondd: Felkélt az örökkévalóság Holdja a menny közepén, és fénye bevilágította a fenti birodalmak lakóit. Arcom kibontakozott a fátylak mögül, és mindenekre szórta ragyogását, mik a mennyben és a földön vannak; és ti mégsem fordultatok Feléje, holott Érte teremtettetek, ó, királyok gyülekezete! Kövessétek ezért tehát azt, mit néktek mondok, figyelmezzen arra szívetek, és ne legyetek azok közül valók, kik elfordultak. Mert a ti dicsőségtek nem a hatalmatokban rejlik, hanem abban, hogy mennyire vagytok közel Istenhez és engedelmeskedtek parancsának, melyet szent és óvott Tábláiban leküldött. Ha egyikőtök uralkodna az egész föld fölött, afölött, mi abban és azon van, a tengerein, országain, hegyein, síkságain és mégsem emlékezne meg róla Isten, mindez semmi előnyére sem szolgálna, ó, bár megértenétek.
5. Tudjátok, hogy a szolga dicsősége az Istenhez való közelségben rejlik, és hacsak nem húzódik közel Hozzá, semmi más nem szolgálhat előnyére, mégha ő uralná is az egész teremtést. Mondd: Isten szellői suhantak felettetek a Paradicsom lakhelyei felől, de ti ügyet sem vetettetek rájuk, és inkább megmaradtatok önfejűségetekben. Útmutatást is kaptatok Istentől, de nem követtétek, és inkább azt választottátok, hogy elutasítjátok annak igazságát. Isten Lámpása gyúlt meg Ügyének tartójában, de ti nem törődtetek azzal, hogy sugárzó dicsőségét keressétek, és közel húzódjatok fényéhez. És még mindig a nemtörődömség kerevetén szunnyadoztok!
6. Álljatok hát ki, acélozzatok meg lábatok, pótoljátok, mit korábban elmulasztottatok, majd pedig induljatok el szent Udvara felé, hatalmas Óceánjának partján, hogy a tudás és bölcsesség gyöngyszemei, melyeket Isten sugárzó szívének kagylójában gyűjtött össze, megnyilváníttathassanak előttetek. Íme a tanács, ami leginkább előnyötökre válik; éljetek vele, s így tartozzatok az igazul vezéreltek közé. Vigyázzatok, nehogy akadályozzátok Isten szellőjét abban, hogy szívetek felett lengedezhessen, mely szellőn keresztül megébresztetik azok szíve, kik Hozzá fordultak. Figyelmezzetek a tiszta intésekre, melyeket számotokra e Táblában kinyilatkoztattunk, hogy Isten is figyelmezhessen rátok, és megnyithassa előttetek irgalmának kapuit. Bizony, Ő a Könyörületes, az Irgalmas.
7. Ne vessétek el Isten félelmét, ó, a föld királyai, és vigyázzatok, hogy ne hágjátok át a határokat, melyeket a Mindenható kijelölt. Tartsátok meg a parancsolatokat, melyeket Könyvében néktek előírt, és jól vigyázzatok, hogy korlátait át ne lépjétek. Figyeljetek oda, hogy ne tegyetek igazságtalanságot senkivel, még egy mustármagnyira sem. Járjátok az igazságosság útját, mert az bizony az egyenes út.
8. Rendezzétek nézeteltéréseiteket és csökkentsétek fegyverkezéseteket, hogy költségeitek terhe is csökkenhessen, és hogy elmétek és szívetek megnyugodhasson. Gyógyítsátok be a titeket megosztó széthúzás sebeit, és többé nem lesz szükségetek fegyverekre, azon kívül, melyet városaitok és területeitek védelme kíván. Féljétek Istent és vigyázzatok, nehogy túllépjetek a mérséklet határain, és a szertelenek közé számíttassatok.
9. Hallottuk, hogy költségeiteket minden évben növelitek, és annak terhét alattvalóitokra hárítjátok. Ez bizony több annál, mit el tudnak viselni, és szörnyű igazságtalanság. Döntsetek igazul az emberek között, ó, királyok, és legyetek az igazságosság jelképei közöttük. Ez illene hozzátok, ha igazul ítélnétek, és ez felel meg rangotoknak.
10. Vigyázzatok, hogy ne bánjatok igaztalanul senkivel, aki hozzátok fellebbez és belép árnyékotokba. Járjatok Isten félelmében, és legyetek azok közül valók, kik Istennek tetsző életet élnek. Ne erőtökben, hadseregeitekben és kincseitekben bízzatok. Helyezzétek minden bizodalmatokat és bizalmatokat Istenbe, Ki megteremtett titeket, és kérjétek segítségét minden dolgotokban. Tőle jön egyedül segítség. Megsegíti Ő, akit kíván, a mennyek és a föld seregeivel.
11. Tudjátok, hogy a szegények Isten bizalmának zálogai közöttetek. Óvakodjatok, nehogy méltatlanná váljatok e bizalomra, igaztalanul bánjatok velük, s a hűtlenek útját járjátok. Biztosan el kell majd számolnotok az Ő zálogáról azon a napon, amikor felállíttatik az Igazságosság Mérlege, a napon, amikor mindenki elnyeri, ami őt megilleti, s minden ember cselekedetei, légyen bár szegény vagy gazdag, megmérettetnek.
12. Ha nem figyelmeztek a tanácsokra, melyeket e Táblában összehasonlíthatatlan és egyértelmű nyelven kinyilatkoztattunk, isteni büntetés fog rátok törni minden irányból, és igazságosságának ítélete mondatik ki ellenetek. Azon a napon nem lesz erőtök, hogy ellenálljatok Néki, és fel fogjátok ismerni saját tehetetlenségeteket. Legyetek irgalmasak magatokhoz és azokhoz, kik alattatok vannak. Ítéljetek közöttük a szabályok szerint, miket Isten az Ő legszentebb és legmagasztosabb Táblájában előírt, a Táblában, melyben Ő minden egyes dolognak meghatározott mértéket szabott, minden dolgokat világosan elmagyarázott, és amely Önmagától is figyelmeztetés azoknak, akik hisznek Benne.
13. Vizsgáljátok meg Ügyünket, érdeklődjetek a dolgok felől, melyek Vélünk megestek, döntsetek igazságosan Közöttünk és ellenségeink között, és legyetek azok közül valók, kik méltányosan bánnak embertársaikkal. Ha a zsarnok kezét meg nem állítjátok, ha az elesettek jogait meg nem védelmezitek, mi jogon kérkedtek az emberek előtt? Mi az, amire valóban büszkék lehettek? Ételetek és italotok az, mellyel büszkélkedtek, vagy a kincstáraitokba gyűjtött gazdagság, vagy díszeitek sokfélesége és ára, mellyel magatokat ékesítitek? Ha az igazi dicsőség ilyen múlandó dolgok birtoklásából fakadna, akkor a föld, melyen jártok, inkább dicsekedhetne, mint ti, mert az lát el titeket és adományozza néktek mindezeket a Mindenható parancsolatára. Isten elrendelése szerint a föld belsejében rejtezik minden, amivel csak bírtok. Belőle nyeritek gazdagságotokat irgalma jeléül. Lássátok hát a helyzeteteket, azt, amivel kérkedtek! Bárcsak felfognátok!
14. Ó, nem! Arra, Aki markában tartja az egész teremtés királyságát! Valódi és maradandó dicsőségetek sehol sem található, kivéve, ha szilárdan ragaszkodtok Isten parancsolataihoz, teljes szívetekből betartjátok törvényeit, eltökélten igyekeztek, hogy mások is betartsák azokat, és állhatatosan járjátok az igaz utat.*
15. Ó, a kereszténység királyai! Nem hallottátok-e Jézus, Isten Lelkének mondását: „Elmegyek, és újra eljövök hozzátok?”65 Akkor hát, mikor újra eljött hozzátok a mennynek felhőiben, miért nem fordultatok Felé, hogy megláthassátok arcát, és azok közül valók lehessetek, kik Színe elé járultak? Máshol ezt mondja: „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.”66 És nézzétek, amikor Ő elhozta az igazságot, ti mégis elutasítottátok, hogy Feléje forduljatok, továbbra is játékaitokkal és képzelődéseitekkel szórakoztatok. Nem üdvözöltétek Őt, nem kerestétek Jelenlétét sem, hogy Isten igéjét Saját szájából hallhassátok és részesülhessetek a Mindenható, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Bölcs sokoldalú bölcsességéből. Mulasztásotok által megakadályoztátok, hogy Isten lehelete rátok szálljon, és megfosztottátok lelketeket illatának édességétől. Továbbra is örömmel kalandoztok romlott vágyaitok völgyében. Ti és minden, ami a tiétek, el fog múlni. Biztosan vissza fogtok térni Istenhez, és akkor számot kell adnotok tetteitekről Annak színe előtt, Ki az egész teremtést összegyűjti.*
16. És tovább, nem hallottátok, mi jegyeztetett fel az Evangéliumban azokról, „akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek”67, vagyis azokról, akik Isten erejéből nyilvánultak meg? Ennélfogva nyilvánvaló, hogy a teremtés világában igenis testet ölthet egy ember, aki valóban Istentől, a Mindenhatótól, a Mindenek Tudójától, a Mindenek Felett Bölcstől jött. Akkor miként lehet, hogy mikor Ügyünkről hírt kaptatok, elmulasztottatok a saját ajkainkról felvilágosítást kérni, hogy megkülönböztethessétek az igazságot a hamisságtól, felfedezhessétek céljainkat és célkitűzéseinket, és értesülhessetek a megpróbáltatásokról, melyeket egy gonosz és önfejű nemzedék kezétől elszenvedtünk?
17. Ó, párizsi király követe!68 Elfelejtetted-e tán a kijelentést, mely a Jánostól való Evangéliumban feljegyeztetett a Szóról, és azokról, kik annak Megnyilvánulásai? És nem figyeltél a Lélek** tanácsaira sem a Szó Megnyilvánulásairól, és így a nemtörődömök közé számíttattál? Ha nem így van, miért szövetkeztél Perzsia követével69, hogy Reánk zúdítsd, mi megrendítette a belátással és megértéssel rendelkezők szívét, megríkatta az örökkévalóság Birodalmának lakóit, és gyászba borította azok lelkét, kik közel vannak Istenhez? És mindezt anélkül követted el, hogy törekedtél volna Ügyünket megvizsgálni, vagy igazságát felfedni. Mert nem nyilvánvaló kötelességed-e megvizsgálni ezen Ügyet, megismertetni magad a dolgokkal, melyek Vélünk estek, hogy méltányosan ítélhess, és hű maradhass az igazságossághoz?
18. Napjaid leperegnek, szolgálatod véget ér, és tulajdonod elenyészik s nem lészen többé. És akkor a mindenható Király színe előtt felelned kell majd azért, mit kezed elkövetett. Hány követ járt előtted e világban, férfiak, kiknek ereje meghaladta a tiédet, állapotukban fölötted álltak, meghaladtak gazdagságban, s mégis visszatértek a porba, se nevük, se nyomuk nem maradt a földön, és most súlyos bűntudat mardossa őket. Közöttük voltak, kik elmulasztották, hogy teljesítsék kötelességeiket Isten felé, saját vágyaikat követték, és a paráznaság és romlottság útját járták. És voltak közöttük olyanok is, kik betartották, mi Isten verseiben előíratott, igazul ítéltek azon isteni útmutatás segedelmével, mely árnyékában lakoztak, és beléptek Uruk irgalmának menedékébe.
19. Figyelmeztetlek téged, és azokat, akik olyanok, mint te: ne bánjatok senkivel úgy, mint Vélünk bántatok. Vigyázzatok, ne kövessétek a Gonosz lépteit, és ne járjatok az igaztalanok útján. Csak annyit vegyetek el e világból, amennyire szükségetek van, és tartózkodjatok attól, mi meghaladja azt. Legyetek méltányosak minden ítéletetekben, ne hágjátok át az igazságosság határait, és ne legyetek azok közül valók, kik letértek ösvényéről.
20. Húsz év telt el, ó, királyok, mialatt Mi minden egyes nap megízleltük egy újabb csapás fájdalmát. Azok közül, kik Előttünk jártak, egyik sem szenvedte el a dolgokat, miket Mi elviseltünk. Bárcsak látnátok! Azok, kik Ellenünk fordultak, halálra adtak Minket, vérünket ontották, kifosztottak tulajdonunkból, becsületünket bemocskolták. Bár tudtatok a Minket ért legtöbb csapásról, mégsem állítottátok meg a támadó kezét. Talán nem világos kötelességetek-e megfékezni az elnyomó zsarnokságát, és igazságosan bánni alattvalóitokkal, hogy magas igazságérzetetek teljességében megmutatkozhasson az egész emberiség előtt?
21. Isten a ti kezetekbe adta a nép kormányzásának gyeplőit, hogy igazságosan uralkodjatok felettük, védelmezzétek az eltaposottak jogait, és büntessétek a gonosztevőket. Ha elhanyagoljátok kötelességteket, mit Isten a Könyvében előírt néktek, nevetek azok közé számíttatik majd, akik igazságtalanok Isten szemében. Súlyos lesz bizony a tévedésetek. Ahhoz ragaszkodtok, mit képzeletetek alkotott, és elvetitek Isten, a Legmagasztosabb, a Megközelíthetetlen, a Mindeneket Lebíró, a Mindenható parancsolatait? Dobjátok félre a dolgokat, mivel bírtok, és ragaszkodjatok ahhoz, mit Isten parancsolt néktek. Keressétek az Ő kegyelmét, mert aki azt keresi, az Ő egyenes Ösvényét járja.
22. Fontoljátok meg a helyzetünket, és lássátok a sok bajt és csapást, ami próbára tesz Bennünket. Ne felejtsetek el Minket, akár csak egy pillanatra sem, és ítéljetek igazságosan Közöttünk és ellenségeink között. Ez biztosan kézzelfogható előnyötökre lesz. Így mondjuk el néktek történetünket, és számolunk be a dolgokról, melyek vélünk estek, hogy megszabadíthassatok Minket bajainktól és könnyíthessetek terheinken. Aki kívánja, szabadítson meg Minket szenvedésünktől; ami pedig azt illeti, aki nem kívánja, az Én Uram bizonyára a legjobb segítő.
23. Figyelmeztesd az embereket, ó, Szolga, és ismertesd meg velük a dolgokat, miket aláküldöttünk Néked, senki félelme ne riasszon Téged, és ne légy azok közül való, kik ingadoznak. Közeleg a nap, mikor Isten felmagasztalja Ügyét, és dicsőíteni fogja bizonyságát mindenek szemében, kik a mennyekben és kik a földön vannak. Helyezd minden körülmények között teljes bizodalmadat Uradba, szegezd Rá tekinteted, és fordulj el mindazoktól, kik megtagadják igazságát. Legyen Isten, az Urad a Te elégséges megelégítőd és segítőd. Megfogadtuk, hogy biztosítjuk a Te győzelmedet a földön, és felmagasztaljuk Ügyünket minden ember előtt, még ha egy király sem akad, aki arcát Feléd fordítaná.*
24. Hívd emlékezetedbe a városba (Konstantinápoly) érkezésedet, mikor a szultán miniszterei azt gondolták, hogy Te nem ismered az ő törvényeiket és szabályaikat, és Téged a tudatlanok közé soroltak. Mondd: Igen, Istenemre! Tudatlan vagyok mindenben, kivéve azt, amit jótékony kegyéből Istennek tetszett, hogy megtanítsa Nékem. Ezt bizonyossággal tanúsítjuk, és habozás nélkül megvalljuk.
25. Mondd: Ha a törvényeket és szabályokat, melyekhez ragaszkodtok, magatok állítottátok fel, akkor Mi semmiképpen sem fogjuk azokat követni. Így utasított Engem Ő, Ki a Mindenek Felett Bölcs, a Mindenről Értesült. Ez volt az utam a múltban, és ez marad a jövőben is Isten erejével és hatalmával. Ez bizony az igaz és helyes út. Ha azokat Isten rendelte el, akkor mutassátok fel bizonyítékaitokat, ha azok közül valók vagytok, akik az igazat mondják. Mondd: Mi leírtunk mindent, amit Néked tulajdonítottak és mindent, amit Véled tettek, a Könyvben, mely nem hagyja említés nélkül egy ember tetteit sem, legyenek bármilyen jelentéktelenek.
26. Mondd: Illendő néktek, ó, az állam miniszterei, hogy betartsátok Isten előírásait, lemondjatok saját törvényeitekről és szabályaitokról, és hogy az igazul vezéreltek közé tartozzatok. Jobb ez néktek, mint minden, amit birtokoltok, bár tudnátok. Ha megszegitek Isten parancsolatát, munkáitokból egy szemernyi sem lesz elfogadható Isten szemében. Nemsokára meg fogjátok látni a következményeit annak, amit e hiábavaló életben tettetek, és meg fogtok fizetni érte. Ez bizony az igazság, a kétségtelen igazság.
27. Mily nagy azok száma, akik letűnt korokban ugyanazt követték el, amit ti és bár rangban felettetek álltak, végül mégis porrá lettek, és az elkerülhetetlen pusztulásnak adattak át. Bár megfontolnátok Isten Ügyét a szívetekben! Az ő nyomukban fogtok járni, és olyan helyre kell belépnetek, ahol sem barátot, sem segítséget nem találtok. Valóban felelnetek kell tetteitekért, felelősségre vonnak kötelességbeli mulasztásotokért Isten Ügyét illetően, és azért, hogy megvetően visszautasítottátok az Ő szeretteit, akik nyilvánvaló őszinteséggel jöttek hozzátok.
28. Ti vagytok azok, kik együtt tanácskoztatok őket illetően, ti követtétek inkább saját vágyaitok sugallatát, és vetettétek el Isten, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindenható parancsolatát.
29. Mondd: Hogyan! Ragaszkodtok saját fortélyaitokhoz és elvetitek Isten előírásait? Ti bizony magatoknak ártotok és másoknak. Bár felfoghatnátok! Ha szabályaitok és elveitek igazságosságon alapszanak, akkor miért van, hogy csak azokat tartjátok be, melyek megegyeznek romlott hajlamaitokkal, és visszautasítjátok azokat, melyek vágyaitokkal ellenkeznek? Milyen jogon állítjátok hát, hogy igazságosan ítéltek az emberek között? Arra valók a szabályaitok és az elveitek, hogy megindokolják Annak üldöztetését, Ki parancsotokra megjelent előttetek, hogy elutasíthassátok Őt, hogy minden nap súlyos sérelmet követhessetek el Rajta? Volt-e Ő valaha is, akár csak egy rövid pillanatra, engedetlen veletek szemben? Irak minden lakója, és rajtuk kívül minden józan megfigyelő is tanúsítja Szavaim igazságát.
30. Ítéljetek igazságosan, ó, ti államférfiak! Mi az, amit elkövettünk, ami indokolhatná száműzetésünket? Mi a vád, mely felhatalmazott elűzésünkre? Mi kerestünk fel titeket, és lásd, ti tagadtátok meg, hogy fogadjatok Minket! Istenre! Ez durva igazságtalanság, amit elkövettetek – olyan igazságtalanság, melyhez semmi más földi igazságtalanság nem mérhető. Erről Maga a Mindenható tanúskodik.*
31. Áthágtam-e bármikor törvényeiteket, vagy engedetlen voltam-e bármely követetekkel szemben Irakban? Kérdezzétek őket, hogy józan ítélettel viselkedhessetek Irányunkban, és a jólértesültek közé számíttathassatok. Fordult-e Ellenünk panasszal bárki bármikor hozzájuk? Hallott-e Tőlünk közülük valaha valaki akár egyetlen szót is, amely ellenkezett volna bármivel, mit Isten Könyvében kinyilatkoztatott? Mutassátok fel a bizonyítékotokat, hogy igazolhassuk tetteiteket, és elismerhessük állításaitokat!
32. Ha a saját alapelveiteknek és mércéteknek megfelelően kívántatok volna Vélünk bánni, az lett volna az illendő, ha tiszteltek és becsültök Bennünket, mert betartottuk a parancsaitokat, és követtük, mit elrendelni kívántatok. Hasonlóképpen, illendő lett volna, ha visszafizetitek a tartozásokat, melyekbe kívánságaitokat végrehajtandó Irakban vertük Magunkat. Figyelmeznetek kellett volna Ránk, meghallgatni panaszunkat, és méltányosan ítélkezni, úgy, miként saját magatokkal szemben tennétek. Nem kívántátok volna Nékünk, mit magatoknak nem kívántatok, hanem a nagylelkűséget választottátok volna. Istenre! Nem cselekedtetek Irányunkban sem a saját alapelveitek és mércétek, sem pedig egyetlen élő emberéi szerint, hanem saját gonosz és önfejű szenvedélyetek suttogása szerint, ó, megátalkodottak és fennhéjázók gyülekezete!
33. Ó, Szentség Madara! Szárnyalj a Vélem való társalgás mennyországában, és ismertesd meg az emberekkel, mit tártunk fel Néked a halhatatlanság zúgó óceánjaiban, a dicsőség hegye mögött. Ne rémülj meg senkitől, és helyezd bizodalmad Istenbe, a Mindenhatóba, a Jóakaróba. Igen, megvédünk Mi Téged azoktól, akik Istentől származó tiszta jelek vagy megvilágosító Könyv nélkül súlyos megpróbáltatásokat zúdítottak Rád.
34. Mondd: Isten a tanúm, ó, hanyagok gyülekezete! Nem azért jöttünk hozzátok, hogy felfordulást terjesszünk országaitokban, vagy a széthúzás magvait hintsük el népeitek között. Ó, nem, sőt inkább az uralkodó parancsának engedelmeskedve jöttünk, hogy emeljük tekintélyeteket, bölcsességünk útjára tanítsunk benneteket, és emlékeztessünk arra, mit már elfelejtettek – miként igazul szól Ő: „És intsél! Az intés használ a hívőknek.”70 De ti nem figyelmeztetek a Lélek édes dallamaira, és tudatlanul is ellenségeink hangjára figyeltetek, azokra, akik romlott hajlamaik sugalmait követik, kiknek cselekedeteit a Gonosz kedvessé tette a szemükben, és kiknek nyelve rágalmakat szórt Ránk. Nem hallottátok-e, mi nyilatkoztatott ki mindenek felett dicső és csalhatatlan Könyvében: „Ha egy gonosz ember jön hozzátok valami híreszteléssel, akkor tudjatok különbséget tenni.”71 Miért hajítottátok hát hátatok mögé Isten parancsát, és követtétek azokat, akik rosszban törik a fejüket?
35. Hallottuk az egyik rágalmazó állítását, miszerint e Szolga uzsorát gyakorolt, mikor Irakban lakozott, és Magának halmozott fel kincseket. Mondd: Miként ítélhettek meg valamit, melyről nincsen tudomástok? Miként szórhattok rágalmakat Isten szolgáira, és dédelgethettek ilyen gonosz gyanút magatokban? És miként lehetne igaz ez a vád, mikor Isten megtiltotta e gyakorlatot szolgáinak a legszentebb és jól őrzött Könyvben, melyet Mohamednek, Isten Apostolának és a Próféták Pecsétjének nyilatkoztatott ki a Könyvben, melyet az Ő saját tartós bizonyságtételének rendelt, és útmutatásának és figyelmeztetésének az egész emberiség számára? Ez csupán az egyik olyan dolog, ahol ellene mondtunk Mi Perzsia papjainak és hittudósainak, minthogy Mi – a Könyv szövegének megfelelően – megtiltottuk az embereknek az uzsora gyakorlását. Isten Maga tesz bizonyságot szavaim igazságáról. „Egyáltalán nem mentem föl magam. A lélek bizony folyton-folyvást a rosszra ösztökél.”72 A Mi szándékunk csupán az igazság feltárása, hogy ti magatok tudjatok róla, és tartozzatok azok közé, kik istenes életet élnek. Vigyázzatok, ne figyelmezzetek azok szavaira, kikből a rosszindulat és irigység bűzös szaga árad; ne figyeljetek rájuk, és álljatok ki az igazságosság mellett.
36. Tudjátok, hogy a világ hiúságaival és pompájával el fog múlni. Semmi sem marad fenn, csak Isten Királysága, ami senkihez sem tartozik, csak Hozzá, Ki a mindenek Korlátlan Ura, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenható. Éltetek napjai leperegnek, és minden, amivel foglalatoskodtok, minden, amivel büszkélkedtek, el fog tűnni. Az Ő angyalainak egy csoportja minden bizonnyal felszólít titeket, hogy jelenjetek meg a helyen, ahol az egész teremtést remegés fogja majd el, és minden zsarnok elborzad. Felelnetek kell azért, amit ebben a hiábavaló életetekben műveltetek, és meg fogtok fizetni érte. Ez a nap elkerülhetetlenül eljön számotokra, az óra, melyet senki sem állíthat vissza. Erről tesz bizonyságot Annak a Nyelve, Ki igazat beszél és minden dolgok Tudója.*
37. Féljétek Istent ti, a Város (Konstantinápoly) lakói, és ne vessétek a viszály magvait az emberek között. Ne járjatok a Gonosz ösvényein. Éltetek kevés hátralévő napjaiban járjátok az egy igaz Isten útjait. Napjaitok elmúlnak, amint elődeiteké is elmúlt. Porrá váltok ismét, amint hajdan atyáitok azzá váltak.
38. Tudjátok meg, hogy Én senkitől nem félek Istenen kívül. Csak Benne bízom, csak Hozzá ragaszkodom, és nem kívánok semmi mást, csak amit Ő kíván Számomra. Ez valóban a szívem vágya, bár tudnátok. Én felajánlottam lelkemet és testemet áldozatul Istennek, minden világok Urának. Aki megismerte Istent, nem fog mást ismerni, csak Őt, és aki félt Istentől, nem fog mástól félni, csak Tőle, még ha az egész föld hatalmai kelnének is fel ellene. Én csupán az Ő parancsára beszélek, és Isten erejével és hatalmával nem követek mást, csak az Ő igazát. Ő bizony megjutalmazza az igazakat.
39. Mondd el, ó, Szolga, amit a Városba érkezésed idején láttál, hogy a Te bizonyságtételed fennmaradhasson az emberek között, és figyelmeztetésül szolgáljon azoknak, akik hisznek. Amikor megérkeztünk a Városba, úgy találtuk annak kormányzóit és véneit összegyűlve, mint gyerekeket, akik agyaggal játszva szórakoztak. Egyet sem láttunk, aki elég érett lett volna, hogy elfogadja Tőlünk akár az igazságokat, melyekre Isten tanított Minket, akár bölcsességünk csodás szavait. Magunkban zokogtunk értük, a vétkeikért, és hogy teljesen megfeledkeztek arról, amiért teremtettek. Ezt láttuk Mi ebben a Városban, és úgy határoztunk, hogy lejegyezzük a Könyvünkben, hogy figyelmeztetésül szolgálhasson számukra és az egész emberiség számára.
40. Mondd: Ha ti ezt az életet és annak hívságait hajszoljátok, ezt akkor kellett volna tennetek, amikor még anyátok méhébe voltatok zárva, mert akkor folytonosan közeledtetek e célhoz, bár értenétek. Amióta azonban megszülettetek és felnőttetek, állandóan távolodtok e világtól, és a porhoz közeledtek. Mire jó hát ez a telhetetlen halmozása a földi kincseknek, mikor napjaitok meg vannak számlálva, és szinte esélyetek sincs. Nem akartok hát, ó, nemtörődömök, végre felébredni álmotokból?
41. Hallgassatok a tanácsra, melyet e Szolga ad néktek Isten szerelméért. Ő bizony nem kér viszonzást tőletek, elfogadta, mit Isten rendelt Számára, és teljességgel alávetette Magát Isten Akaratának.
42. Éltetek napjai már jórészt leperegtek, ó, emberek, és végetek gyorsan közeleg. Vessétek hát el a dolgokat, miket magatok fabrikáltatok és amikhez ragaszkodtok, és kapaszkodjatok erősen Isten rendeléseibe, hogy szerencsésen elnyerhessétek, amit Ő néktek szánt, és azokhoz tartozzatok, akik a helyes úton járnak. Ne a világ dolgaiban és hiú díszeiben leljétek örömötöket, és ne azokban reménykedjetek. Az Istenről való megemlékezésben bízzatok, Ki a Legmagasztosabb, a Legnagyobb. Ő hamarosan semmivé teszi mindazt, amit bírtok. Őt féljétek, és ne feledjétek a veletek kötött Szövetségét, s ne legyetek azok közül valók, akik mint egy fátyollal zárattak el Tőle.
43. Vigyázzatok, nehogy büszkeség töltsön el Isten előtt, és nehogy megvetően forduljatok el az Ő szeretteitől. Alkalmazkodjatok alázatosan a hűségesekhez, akik hisznek Istenben és az Ő jeleiben, kiknek szíve az Ő egységéről tanúskodik, nyelve az Ő egyedüliségét hirdeti, s akik csak az Ő engedelmével beszélnek. Emígyen buzdítunk és intünk benneteket igazsággal, hogy talán megébredjetek.
44. Egy lelket se terheljetek meg annyira, amennyit magatoknak sem óhajtanátok, és senkinek se kívánjatok oly dolgokat, amiket magatoknak nem kívánnátok. Ez a legjobb tanácsom néktek, bár megfogadnátok.
45. Tiszteljétek azokat a hittudósokat és tanult embereket közületek, akiknek életvitele hivatásuknak megfelelő, akik nem lépik át az Isten által szabott határokat, s akiknek ítélete összhangban áll Isten parancsolataival, amint azokat Könyvében kinyilatkoztatta. Tudjátok, hogy ők a vezérlet lámpásai mindazoknak, kik a mennyekben és a földön vannak. Akik azonban semmibe veszik a köztük élő hittudósokat és tanult embereket, azok bizony megmásítják a kegyet, mellyel Isten kitüntette őket.
46. Mondd: Várjatok csak, míg Isten meg nem változtatja kegyelmét irántatok. Semmi sem kerüli el figyelmét. Ő ismeri mind a mennyek, mind a föld titkait. Tudása mindent felölel. Ne örvendezzetek azon, amit tettetek vagy a jövőben tenni fogtok, és ne ujjongjatok a megpróbáltatások felett, melyekkel Minket sújtotok, mert ilyen eszközökkel nem tudjátok emelni rangotokat, ha tetteiteket józan ésszel vizsgálnátok. Arra sem lesztek képesek, hogy a Mi magasztos rangunkat csökkentsétek. Sőt, Isten még megtetézi jutalmunkat azért, hogy kitartó türelemmel viseltük el a Reánk rótt szenvedéseket. Ő bizony megnöveli azok jutalmát, akik békével tűrnek.
47. Tudjátok meg, hogy időtlen idők óta megpróbáltatás és szenvedés a sorsa Isten kiválasztottjainak és szeretteinek és azon szolgáinak, akik mindentől elszakadtak Rajta kívül, azok sorsa, akiket semmilyen áru, sem nyüzsgés nem csábít el a Mindenhatóról való megemlékezéstől, azoké, akik nem beszélnek, amíg Ő nem szólt, és azoké, akik az Ő parancsolatai szerint cselekednek. Ez Isten ősidők óta gyakorolt eljárása, és ez marad a jövőben is. Áldottak az állhatatosan tűrők, azok, akik türelmesek a csapások és nehézségek idején, akik nem panaszkodnak balsorsukról, és akik a megnyugvás ösvényét járják.*
48. Ami Vélünk esett, korábban is megtörtént. Nem a Mi serlegünk az első, mit az iszlám országaiban a földre hajítottak, sem nem ez az első alkalom, mikor az ilyen cselszövők Isten szerettei ellen áskálódtak. Az Általunk elszenvedett gyötrelmek hasonlóak a megpróbáltatásokhoz, miket korábban Husszein imám elszenvedett. Mert rosszindulatú és gonosz szívű cselszövők hírnökei érkeztek hozzá, arra hívván, hogy menjen ki a városból; és mikor rokonai társaságában elment hozzájuk, teljes erejükkel ellene fordultak, míg meg nem ölték őt, le nem mészárolták fiait és fitestvéreit, és fogságba nem ejtették a család maradékát. Így történt ez korábban, és Isten bizony tanúskodik szavaim igazságáról. Ágából senki nem maradt életben, sem fiatal, sem öreg, kivéve fiát, ?Alí al-Awsat-ot, akit Zaynu’l-Ábidín néven ismernek.
49. Ha a mérlegelők közé tartoztok, lássátok hát, ó, nemtörődömök: mily fehéren izzott Isten szeretetének tüze korábban Husszein szívében! Lángja oly forróvá hevült, hogy az odaadás és vágyódás végül kiragadta a türelem gyeplőjét kezéből, és annak szeretete, Ki a Mindeneket Lebíró annyira elragadta szívét, hogy felajánlotta lelkét, szellemét, javait s mindenét Isten, a világok Urának ösvényén. Istenre! Édesebb volt ez szemében, mint a föld és menny királysága. Mert az igaz szerelmes nem vágyik másra, csak az újbóli egyesülésre szerettével, és a keresőnek nincsen más célja, csak hogy keresése tárgyát meglelje. Szívük az újraegyesülésre vágyik, miként a test vágyódik a lélek után, sőt még ennél is nagyobb a vágyódásuk, ó, bár felfognátok!
50. Mondd: Ugyanez a tűz izzik most az Én keblemben, és azt szeretném, ha e Husszein hasonlóképpen tehetné le életét, remélve, hogy elérhet egy ilyen magasztos és fennkölt állapotot, ahol a szolga meghal önnön magának, és Istenben, a Mindenhatóban, a Magasztosban, a Nagyban él. Ha feltárnám néktek, hogy Isten mily misztériumokat rejtett el ebben, bizton életeteket ajánlanátok az Ő ösvényén, lemondanátok javaitokról, és eldobnátok mindent, mivel bírtok, hogy elérhessétek e mindent meghaladó és mindenek felett dicső állapotot. Isten azonban fátylat borított szívetekre és elhomályosította szemeteket, máskülönben megértenétek misztériumait, és tudatára ébrednétek jelentésüknek.
51. Mondd: Az őszinte lélek vágyódik az Istenhez való közelségre, miként a csecsemő vágyik anyja melle után, sőt még hőbb ez a vágyódás, ha tudnátok. És ismét: vágyódása olyan, mint a szomjazó áhítozása a kegyelem élővize, vagy a bűnösé a megbocsátás és irgalom után. Emígyen magyarázzuk Mi néktek az Ügy misztériumait, s osztjuk meg véletek, mi függetlenné tesz benneteket mindentől, mivel eleddig foglalatoskodtatok, hogy tán beléphessetek a Szentség Udvarába ezen magasztos Paradicsomban. Istenre esküszöm! Ki oda belép, bizony soha nem fogja azt elhagyni, és ki azt szemléli, soha nem fog attól elfordulni, mégha a hitetlenek és tagadók kardcsapásai zúdulnának is rá. Emígyen mondtuk el néktek, mi Husszeinnel esett, s könyörgünk Istenhez, rendelje azt Nékünk, mit néki rendelt. Bizony, Ő a Legnagylelkűbb, a Mindenek Felett Bőkezű.
52. Isten igazságosságára! Tettén keresztül a szentség illatai borítottak be minden dolgot, Isten bizonysága tökéletessé vált, és bizonyságtétele nyilvánvalóvá lett minden ember számára. És utána Isten felemelt egy népet, akik megbosszulták halálát, levágták ellenségeit, és sorsát siratták hajnalban és estidőn. Mondd: Isten Könyvében azt ígérte, hogy lesújt minden elnyomóra a zsarnoksága miatt, és kigyomlálja a bajkeverőket. Tudjátok, hogy az ilyen szent tettek magukban is nagy hatást gyakorolnak a lét világára – ezen befolyás azonban kifürkészhetetlen mindenkinek azokon kívül, kiknek szemét Isten felnyitotta, szívét megszabadította az elhomályosító fátylaktól, és kiknek lelkét igazul vezérelte.
53. Közeleg a nap, amikor Isten feltámaszt majd egy népet, mely emlékezetbe idézi napjainkat, elmondja megpróbáltatásaink történetét, és jogaink helyreállítását fogja követelni azoktól, akik Vélünk minden bizonyíték nélkül nyilvánvaló igazságtalansággal bántak el. Isten bizonyosan uralja azok életét is, akik Minket bántalmaztak, és jól ismeri tetteiket. Ő kétségtelenül számon kéri rajtuk bűneiket. Ő valóban a legádázabb bosszúálló.
54. Így beszéltük el néktek az egy igaz Isten történeteit, és küldtük le az Általa előre elrendelt dolgokat, hogy tán az Ő megbocsátását kérhessétek, visszatérhessetek Hozzá, őszinte megbánással beismerhessétek rossz cselekedeteiteket, felébredhessetek szendergéstekből, felemelkedhessetek közönyötökből, jóvátehessétek a dolgokat, miket észre sem vettetek, és azok közül valók legyetek, kik jót tesznek. Aki akarja, ismerje el Szavaim igazságát, aki pedig nem akarja, forduljon el. Az Én egyetlen kötelességem, Isten Ügyével szembeni mulasztásaitokra emlékeztetni titeket, ha netán azokhoz tartoztok, akik figyelnek intelmemre. Ezért hallgassatok beszédemre, térjetek meg Istenhez bűnbánattal, hogy Ő kegyesen irgalmazhasson néktek, lemoshassa bűneiteket és megbocsáthassa vétkeiteket. Az Ő irgalma felülmúlja haragját, és kegyelme felölel mindeneket, kik életre hívattak és élettel ruháztattak fel, akár a múltban akár a jövőben.*
55. Ó, állam minisztereinek gyülekezete! Azt hiszitek-e szívetekben, hogy megfosztani jöttünk benneteket földi javaitoktól és haszontalan csecsebecséitektől? Nem, Arra, Ki kezében tartja lelkem! Szándékunk az volt, hogy tisztán lássátok: nem ellenkezünk Mi az uralkodó parancsaival, sem nem kell Bennünket a lázadók közé sorolni. Tudjátok bizonyosan: Isten, az Ő választottainak és szeretteinek szemében a föld minden kincse, az arany, az ezüst és az azokban lévő ritka és kivételes drágakövek oly értéktelenek, mint egy marék agyag. Mert mindaz, mi a földön létezik, nemsokára az enyészeté lesz, és Istené marad a királyság, a Mindenek Felett Erősé, az Összehasonlíthatatlané. Mi elenyészik, soha nem válhat a Mi előnyünkre – vagy akár a tiétekre, ó, bár elgondolkoznátok ezen.
56. Isten igazságosságára! Nem beszélek Én hamisul, és nem mondok semmi mást, mint minek kimondására Isten utasított. Erről tesznek bizonyságot maguk e Tábla szavai is, ha elgondolkoznátok a tartalmáról. Ne kövessétek saját vágyaitok sugalmait, sem a lelketekben rejtőzködő Gonosz suttogását. Ehelyett kövessétek inkább Isten Ügyét mind külső, mind belső életetekben, és ne legyetek a nemtörődömök közül valók. Jobb ez néktek, mint minden, mit házaitokban felhalmoztatok, és minden, mit nappal és éjszaka kerestetek.
57. A világ elmúlik, miként minden dolog is, melynek szívetek örvendezik, vagy mellyel az emberek előtt büszkélkedtek. Tisztítsátok meg szívetek tükrét a világ mocskától és mindentől, mi abban van, hogy Isten sugárzó fényét tükrözhesse vissza. Bizony, így szabadulhattok majd meg mindentől Istenen kívül, és nyerhetitek el Uratok, a Legbőkezűbb, a Mindenek Tudója, a Mindenek Felett Bölcs tetszését. Valóban, felfedtük Mi szemetek előtt, mi előnyötökre fog válni ezen világban és a hit birodalmában is, s mely a megváltás ösvényére vezet benneteket. Ó, bárcsak efelé fordulnátok!
58. Figyelmezz, ó, Király*, Annak beszédére, Aki az igazat szólja, Aki nem kéri tőled, hogy megjutalmazd oly dolgokkal, melyeket Isten választása szerint rád ruházott, Aki tévedhetetlenül az egyenes Ösvényt járja. Ő az, Ki téged Istenhez, Uradhoz szólít, Aki megmutatja néked a helyes utat, az utat, mely az igazi boldogsághoz vezet, hogy tán azok közé tartozhassál, akiknek jó lesz.
59. Vigyázz, ó, Király, ne gyűjts magad köré olyan minisztereket, akik romlott hajlam vágyait követik, akik elvetették maguktól azt, ami rájuk lett bízva, és nyilvánvalóan elárulták a beléjük helyezett bizalmat. Légy bőkezű mások felé, miként Isten bőkezű volt hozzád, és ne hagyd néped érdekeit ilyen miniszterek kénye-kedvére. Ne told félre Isten félelmét, és légy azok közül való, kik becsületesen cselekednek. Gyűjts magad köré olyan minisztereket, kikből a hit és igazságosság illatát érzed, velük tanácskozzál, és határozz legjobb belátásod szerint, és légy azok közül való, akik nagylelkűen cselekszenek.
60. Tudd bizonyosan, hogy aki nem hisz Istenben, az sem nem megbízható, sem nem őszinte. Ez bizony az igazság, a kétségtelen igazság. Ki Istennel szemben csalárdul viselkedik, az királyával szemben is csalárdul fog viselkedni. Az ilyen embert semmi el nem riaszthatja a gonosztól, semmi nem akadályozhatja abban, hogy embertársát elárulja, semmi nem késztetheti, hogy egyenesen járjon.
61. Óvakodj államod ügyeinek gyeplőit mások kezébe adni, és ne helyezd bizalmad olyan miniszterekbe, akik méltatlanok a bizalmadra, és ne légy azok közül való, akik nemtörődömségben élnek. Kerüld azokat, kiknek szíve elfordult tőled, ne bízz bennük és ne bízd rájuk saját ügyeidet és azokét, akik a te hitedet vallják. Vigyázz, nehogy megengedd a farkasnak, hogy Isten nyájának pásztorává legyen, és ne hagyd az Ő szeretteinek sorsát a rosszakaratúak kénye-kedvére. Ne várd el, hogy azok, akik megsértik Isten törvényeit, megbízhatóak vagy őszinték lesznek a hitben, amit vallanak. Kerüld őket és légy résen, nehogy ármánykodásuk és mesterkedésük ártson néked. Fordulj el tőlük, és szegezd tekinteted Istenre, a te Uradra, a Mindenek Felett Dicsőre, a Legbőkezűbbre. Aki teljesen átadja magát Istennek, Isten bizonyosan vele lesz; és aki minden bizalmát Istenbe helyezi, Isten bizony megvédi azt bármitől, ami árthat néki, és megóvja minden gonosz cselszövő gáncsaitól.
62. Ha hallgatnál beszédemre és megfogadnád tanácsomat, Isten oly magasztos rangra emelne téged, hogy az egész földön senki cselszövése nem érinthetne téged vagy árthatna neked. Tartsd be, ó, Király legbensőbb szíveddel és egész lényeddel Isten előírásait, és ne járd az elnyomók útját. Ragadd meg és tartsd erősen hatalmad kezében néped ügyeinek gyeplőit, és személyesen vizsgálj meg mindent, ami velük kapcsolatos. Ne hagyd, hogy bármi is elkerülje figyelmed, mert ez biztosítja a legfőbb jót.
63. Adj hálát Istennek, hogy téged választott ki az egész világból és királlyá tett azok fölött, kik hitedet vallják. Illendő számodra, hogy megbecsüld a csodás kegyeket, melyekkel Isten elhalmozott, és hogy folyamatosan dicsőítsd az Ő nevét. Legjobban úgy tudod Őt dicsőíteni, ha szereted az Ő szeretteit, oltalmazod és megvéded szolgáit a csalárdok ármányától, hogy többé senki se nyomhassa el őket. Sőt, ki kell állnod, hogy betartasd Isten törvényét közöttük, hogy azok közül való lehess, kik szilárdan állnak az Ő törvényében.
64. Ha teszel azért, hogy az igazságosság folyóinak vize öntözze alattvalóidat, Isten bizonyosan megsegít téged látható és láthatatlan seregeivel és megerősít téged az ügyeidben. Nincsen más Isten, csak Ő. Övé az egész teremtés és annak birodalma. Hozzá tér vissza a hívek munkája.
65. Ne számíts a kincseidre. Helyezd minden bizalmadat Isten, a te Urad kegyelmébe. Legyen Ő a te kincsed bármiben, amit cselekszel, és légy azok közül való, kik alávetették magukat az Ő Akaratának. Legyen Ő a te segítőd és gazdagodj az Ő kincseivel, mert Véle van a mennyek és a föld minden kincse. Azoknak adja Ő ezeket, akiknek akarja, és visszatartja azoktól, akiktől akarja. Nincsen más Isten, csak Ő, a Mindenek Birtokosa, a Mindenek Felett Dicsőített. Mind csak koldus Irgalma ajtaja előtt; mind tehetetlen Uralma kinyilatkoztatásával szemben, és mind az Ő kegyeiért könyörög.
66. Ne lépd át a mérsékletesség korlátait, és bánj igazságosan azokkal, akik téged szolgálnak. Adj nékik szükségük szerint, és ne olyan mértékben, mely megengedi nékik, hogy gazdagságot halmozzanak fel, személyüket cicomázzák, otthonukat díszítsék, számukra is haszontalan dolgokat szerezzenek be, és a túlzók közé számíttassanak. Bánj velük pártatlan igazsággal, hogy közülük senki ne szenvedjen szükséget, de senkit se kényeztess fényűzéssel. Ez csupán nyilvánvaló igazságosság.
67. Ne engedd, hogy az alantas uralkodjon és pöffeszkedjen a nemes és tiszteletreméltó emberek felett, és ne hagyd, hogy a nemes gondolkodásúak a megvetendők és érdemtelenek kénye-kedvének legyenek kitéve, mert ezt láttuk Mi, mikor megérkeztünk a Városba (Konstantinápoly), és erről Mi tanúbizonyságot teszünk. Lakói között találtunk egyeseket, kik óriási gazdagsággal bírtak és túlzott pompában éltek, míg mások súlyos szükséget szenvedtek és szörnyű nyomorban voltak. Ez bizony nem illendő a te uralmadhoz és nem méltó rangodhoz.
68. Legyen tanácsom elfogadható néked, és törekedj arra, hogy igazságosan uralkodj az emberek között, hogy Isten felmagasztalhassa nevedet, és igazságosságod hírét messze hintse a világban. Vigyázz, nehogy túl hatalmassá tedd minisztereidet alattvalóid kárára. Féld a szegények és a becsületes szívűek sóhaját, akik minden nap hajnalán sorsukat panaszolják, légy jótevő uralkodójuk. Ők bizony a te földi kincseid. Ezért illendő számodra, hogy megóvd kincseidet azok támadásától, akik téged megrabolni kívánnak. Érdeklődj ügyeik iránt, bizonyosodj meg minden évben, sőt minden hónapban helyzetükről, és ne légy azok közül való, kik elhanyagolják kötelességüket.
69. Lebegjen a szemed előtt Isten csalhatatlan Mérlege, és mintha a Színe előtt állnál, mérd meg e Mérlegen cselekedeteidet életed minden napján, minden percében. Számolj el magaddal, mielőtt számadásra hívnak a Napon, amikor senki nem lesz képes megállni Istentől való félelmében, a Napon, amikor remegni fog a közömbösek szíve.
70. Illendő minden királynak, hogy olyan bőkezű legyen, mint a nap, mely elősegíti minden élőlény növekedését, és mindnek megadja az őt megillető részt, melynek jótéteményei nem saját magában rejlenek, hanem Általa rendeltetett el, Ki a Leghatalmasabb, a Mindenható. A Király legyen oly nagylelkű, oly adakozó kegyelmében, mint a felhők, melyek jótevő kiáradása alázáporozik minden földre Annak intésére, Ki a Legfőbb Elrendelő, a Mindenek Tudója.
71. Figyelj arra, hogy államügyeidet ne bízd teljesen másokra. A te feladataidat senki nem láthatja el jobban, mint te saját magad. Emígyen világosítjuk meg néked Bölcsességünk szavait és küldjük le rád azt, mi képessé tesz arra, hogy az elnyomás balkezéről az igazság jobb kezére állhass, és megközelíthesd Kegyeinek csillogó óceánját. Íme az ösvény, melyet az előtted járó királyok tapostak, azok, akik méltányosan bántak alattvalóikkal, és a tántoríthatatlan igazságosság útját járták.
72. Te vagy Isten árnyéka a földön. Törekedj hát, hogy oly módon cselekedj, mely méltó egy ily kiemelt, ily magasztos rendeltetéshez. Ha nem fogadod meg a dolgokat, melyeket Mi aláküldtünk rád és megtanítottunk néked, bizonyosan elveszíted e nagyszerű és egyedülálló megtiszteltetést. Térj hát vissza és ragaszkodj teljesen Istenhez, tisztítsd meg szívedet a világtól és hívságaitól, és ne engedd, hogy bármi idegen szeretete oda belépjen, és benne lakozzon. Isten fényének ragyogása csak akkor tudja besugározni szívedet, ha megtisztítod azt az ilyen szeretet minden nyomától, mert senkinek nem adott Isten egy szívnél többet. Ez bizony elrendeltetett és leíratott ősi Könyvében. És miként az emberi szív, ahogy Isten megalkotta, egy és oszthatatlan, illendő számodra odafigyelni, hogy vonzalma is egy és oszthatatlan legyen. Ragaszkodj ezért szíved teljes vonzalmával az Ő szeretetéhez, és fordulj el bárki más szeretetétől Rajta kívül, hogy Ő megsegíthessen téged, hogy alámerülhessél Egysége óceánjában, és képessé tegyen téged arra, hogy Egyedüliségének igaz zászlóvivője légy. Isten a tanúm. Egyetlen célom e szavak kinyilatkoztatásával néked az, hogy megszenteljelek téged a föld múlandó dolgaitól, és segítsek néked belépni az örök dicsőség birodalmába, hogy tán Isten engedelmével azok közül való lehess, kik ott lakoznak és uralkodnak.*
73. Nem hallottad-e, ó, Király, mit szenvedtünk el minisztereid kezétől, és miként kezeltek ők Bennünket, vagy azok közé tartozol, akik nem törődtek ezzel? Ha hallottál és tudtál róla, miért nem tiltottad meg minisztereidnek, hogy ilyeneket kövessenek el? Miért kívántad annak, Ki betartotta a parancsodat és engedelmeskedett utasításodnak azt, mit egyetlen király sem kívánna egyetlen alattvalójának sem? És ha nem tudtál róla, akkor ez bizony igen súlyos hiba, ha az istenfélők közé tartozol. Ezért elmondom néked, mit szenvedtünk el az elnyomók kezétől.
74. Tudd hát: Mi a te saját parancsodra jöttünk városodba, és nyilvánvaló tiszteletben léptünk be oda. Ők azonban kivetettek Bennünket onnan egy olyan megaláztatással, mellyel a földön egyetlen megaláztatás sem hasonlítható össze, ha a jól értesültek közül való vagy. Utazni kényszerítettek, amíg el nem értünk a helyre**, ahová senki sem lép be, kivéve azokat, akik fellázadtak az uralkodó hatalma ellen, és a bűnösök közé számíttatnak. Tették pedig ezt annak ellenére, hogy Mi soha nem voltunk irányodban engedetlenek, akárcsak egy pillanatra is, mert mikor hallottuk a parancsodat, engedelmeskedtünk annak, s alávetettük Magunkat akaratodnak. Minisztereid azonban a Vélünk való foglalkozásban sem Isten mércéit és parancsolatait nem tartották be, sem nem figyelmeztek arra, mi a Próféták és Küldöttek számára kinyilatkoztatott. Nem mutattak Felénk irgalmat, és megcselekedték, mit a hívők közül soha egyetlen egy sem tett meg felebarátjával, vagy hívő nem zúdított hitetlenre. Isten tudja, és tanúskodik szavaink igazságáról.
75. Mikor kivetettek Bennünket városodból, olyan alkalmatosságokra raktak, melyeket csomagok és hasonlók szállítására használnak. Így kezeltek bennünket, ha tudni akarod az igazat. Így bocsátottak útra Bennünket, és vittek a városba, melyet a lázadók lakhelyének tartanak. Megérkezésünkkor nem találtunk házat, ahol lakhattunk volna, és így kényszerűen egy olyan helyen húztuk meg magunkat, ahová senki sem lép be, hacsak nem nagyon nélkülöző idegen. Ott maradtunk egy ideig, majd, minthogy egyre jobban szenvedtünk a hely szűkösségétől, házakat kerestünk és béreltünk, melyeket lakói a rendkívüli hideg miatt odahagytak. Így a tél közepén arra kényszerültünk, hogy olyan házakban legyen a lakhelyünk, ahol senki sem lakik, csak a nyári hőségben. Sem családom, sem azok, akik követtek Engem, nem rendelkeztek a szükséges ruházattal, amely megvédte volna őket a hidegtől azon a fagyos télen.
76. Ó, bárcsak a minisztereid azon alapelvek szerint bántak volna Vélünk, mint amit maguk között alkalmaznak! Mert – Istenre – nem bántak Vélünk sem Isten parancsolatai, sem az általuk követett gyakorlat szerint, sem az emberek között szokásos módon, de még úgy sem, ahogy a föld szűkölködői fogadják az utazót. Íme, az összefoglaló arról, amit kezüktől elszenvedtünk, és mit igazmondó és őszinte módon mondunk el néked.
77. És mindez annak ellenére esett meg Vélem, hogy az ő saját parancsukra jöttem el hozzájuk, és nem ellenkeztem a hatalmukkal, mely a te sajátodból fakad. Emígyen fogadtuk el és tartottuk be az utasításukat. Ők azonban úgy látszik, elfeledték, Isten mit parancsolt. Az Úr ezt mondja, és az Ő szava az igazság: „És vedd szárnyaid alá a hívőket!”73 Olybá tűnik, csupán a saját kényelmükkel és nyugalmukkal törődtek, és fülük süket volt a szegények sóhajára és az elnyomottak jajszavára. Mintha azt hinnék, hogy ők tiszta fényből teremtettek, a többieket pedig porból formálták volna. Mily nyomorúságos az elképzelésük! Mi mind hitvány folyadékcseppből teremtettünk. 74
78. Istenre esküszöm, ó, Király! Nem kívánok Én hozzád folyamodni azok ellen, kik Engem üldöznek. Szomorúságomat és fájdalmamat csakis Istennek panaszlom, Ki megteremtett Engem és őket, Ki jól ismeri állapotunkat, és Aki mindenre figyel. Figyelmeztetni szeretném őket cselekedeteik következményére, hogy talán elálljanak attól, hogy másokkal is úgy bánjanak, mint Vélem, és azokhoz tartozzanak, kik ügyelnek figyelmeztetésemre.
79. A megpróbáltatások, melyek Minket érnek, a nyomorúság, melytől szenvedünk, a különböző bajok, melyek Minket körülvesznek, mind el fognak múlni, csak úgy, mint a kedvtelésük is, melynek örvendeznek és a gazdagságuk is, mit élveznek. Ez bizony az igazság, melyet senki e földön nem tagadhat. A napok, mikor arra kényszerülünk, hogy a porban lakozzunk, hamarosan véget érnek, miként a napok is, mikor ők foglalták el a tisztelet trónusát. Isten bizonyosan igazsággal fog ítélni Közöttünk és köztük, és Ő valóban a legjobb bíró.
80. Köszönetet mondunk Istennek mindazért, ami Minket ért, és türelmesen elviseljük a dolgokat, miket Ő elrendelt a múltban, vagy a jövőben még elrendel. Belé helyeztem bizodalmamat; az Ő kezébe tettem Ügyemet. Ő bizonyára megjutalmazza azokat, akik türelmesen tűrnek, és bizalmukat Belé helyezik. Övé a teremtés és annak birodalma. Felmagasztal Ő akit akar, és megaláz, akit akar. Nem tartozik Ő számadással tetteiről. Ő bizony a Mindenek Felett Dicső, a Mindenható.
81. Figyelmezzen füled, ó, Király, a szavakra, miket hozzád intéztünk. Késztesd az elnyomót, hogy hagyjon fel zsarnokságával, és távolítsd el az igazságtalanságok elkövetőit azok közül, kik a hitedet vallják. Isten igazságosságára! A csapások, miket Mi elszenvedtünk olyanok, hogy a tollat, mely azokról beszámol, hatalmába keríti a gyötrelem. Senki, aki igazul hisz és vallja Isten egységét, nem tudja elviselni elmondásuk terhét. Oly nagy volt szenvedésünk, hogy még ellenségeink is sírva fakadtak Miattunk, és rajtuk kívül minden értő személy is. Mindezen csapások annak ellenére mérettek Ránk, hogy megpróbáltunk hozzád közeledni, arra utasítottuk az embereket, hogy térjenek árnyékodba, hogy erős vára lehess te azoknak, akik hiszik és vallják Isten egységét.
82. Voltam-e valaha, ó, Király engedetlen feléd? Megszegtem-e bármikor is bármely törvényedet? Azon követeid közül, akik téged Irakban képviseltek, tud-e valamelyik is bizonyítékot felmutatni, hogy nem voltam hűséges hozzád? Ó, nem, Arra, Ki a minden világok Ura! Egyetlen pillanatra sem lázadtunk Mi ellened vagy követeid ellen. És ha Isten úgy akarja, soha nem is fogunk lázadni ellened, még ha súlyosabb megpróbáltatások várnak is Ránk, mint amit már eddig elszenvedtünk.
83. Napközben és éjnek évadján, esténként és reggelente Istenhez imádkozunk érted, hogy Ő kegyesen segítsen néked, hogy engedelmes légy Hozzá és betartsd parancsolatát, hogy megoltalmazhasson Ő téged a gonoszok seregeitől. Tégy hát, ahogy neked tetszik, és bánj úgy Vélünk, ahogy rangodhoz illő és uralmadnak megfelelő. Ne feledkezz meg Isten törvényéről semmiben, mit el kívánsz érni most vagy a jövőben. Mondd: Dicsőíttessék Isten, minden világok Ura!*
84. Azt képzeled, ó, a sah követe a városban (Konstantinápoly), hogy Én tartom kezemben Isten Ügyének végső sorsát? Gondolod, hogy az Én bebörtönzésem vagy a szégyen, mit el kellett szenvednem, vagy akár halálom és teljes megsemmisülésem gátolhatja útját? Szánalmas, amit szívedben dédelgettél! Bizony azok közül való vagy, akik szívük hiú képzelgéseit követik. Nincsen más Isten, csak Ő. Elég hatalmas Ő ahhoz, hogy megnyilvánítsa Ügyét, felmagasztalja bizonyságát, létrehozzon bármit, amit akar, és oly magasra emelje, hogy sem saját kezed, sem azoké, akik elfordultak Tőle, soha meg nem érinthetik vagy sérthetik azt.
85. Azt hiszed, hatalmadban áll meghiúsítani Akaratát, megakadályozni Őt abban, hogy végrehajtsa ítéletét, vagy eltéríteni Őt attól, hogy gyakorolja korlátlan Uralmát? Ámítod magad, hogy bármi is a mennyekben vagy a földön szembeszállhat az Ő Hitével? Nem, Őrá, Ki az Örök Igazság! Semmi az egész teremtésben nem tudja keresztezni az Ő szándékát. Vesd el hát a merő képzelgést, melyet követsz, mert merő képzelgés soha sem léphet az igazság helyébe. Légy azok közül való, akik őszintén megbánták vétkeiket és visszatértek Istenhez, az Istenhez, Aki teremtett téged, Aki táplált téged és követté tett azok között, akik hitedet vallják.
86. Tudd továbbá, hogy Ő Az, Aki parancsával teremtett mindeneket, ami a mennyekben van, és mindeneket, ami a földön van. Akkor hogyan győzhetné le Őt az, amit parancsával Maga teremtett? Magasan fölötte áll Isten mindannak, amit elképzeltek Róla, ó ti, a rosszindulat népe! Ha ez Ügy Istentől való, senki sem szállhat szembe véle; ha viszont nem Istentől való, akkor a hittudósok közületek és azok, akik saját romlott vágyaikat követik, és akik fellázadtak Ellene, bizonyára elegendőek lesznek ahhoz, hogy legyőzzék.
87. Nem hallottad-e, hogy régen egy hívő ember a fáraó családjából, mit mondott és mit adott tovább Isten Apostolának, Kit Ő minden emberi teremtmények közül kiválasztott, rábízta Üzenetét és Irgalmának Forrásává tett mindenek számára, kik a földön laknak? Azt mondta, és bizony az igazat szólta: „Meg akartok ölni egy embert, mert azt mondja: ’Az én Uram Isten’ – holott nyilvánvaló bizonyítékokkal jött hozzátok a ti Uratoktól? Ha hazudik, akkor a hazugsága őellene fordul. Ha azonban igazat mond, akkor benneteket fog sújtani annak egy része, amivel fenyeget titeket.”75 Íme, mit Isten kinyilatkoztatott az Ő Hőn Szeretettjének csalhatatlan Könyvében.
88. És ti mégsem hallgattatok parancsolatára, törvényét semmibe vettétek, visszautasítottátok tanácsát, amint az Könyvében feljegyeztetett, és azok közül valók vagytok, kik messze tévelyedtek Tőle. Hányan vannak, akik minden évben és minden hónapban miattatok adattak halálra! Mily sokféle az igazságtalanság, melyet elkövettetek – igazságtalanságok, melyekhez hasonlót a teremtés szeme soha sem látott, krónikás soha fel nem jegyzett! Hányan vannak az újszülöttek és csecsemők, kik árvák lettek, és az atyák, kik fiaikat vesztették el kegyetlenségtek miatt, ó, ti igazságtalanok! Mily gyakran emésztette magát egy nővér és gyászolta öccsét, mily gyakran siratta egy feleség a férjét és egyedüli eltartóját!
89 Gonoszságtok csak egyre nőtt, mígnem lemészároltátok Őt (a Bábot), Ki szemét soha el nem fordította Isten, a Legmagasztosabb, a Legnagyobb orcájától. Bárcsak úgy öltétek volna Őt meg, miként az emberek egymást megölni szokták! Ti azonban olyan körülmények között mészároltátok le Őt, mit ember még soha nem látott. A mennyek keservesen sírtak Felette, és azok lelke, kik Isten közelében vannak, jajveszékeltek szenvedése láttán. Talán nem a Prófétátok ősi Házának Sarja volt Ő? Talán nem terjedt el messze földön közöttetek a híre, mint az Apostol direkt leszármazottja? Akkor hát miért bántatok úgy el Véle, ahogyan még ember nem bánt el egy másikkal, bármily messze néztek is vissza az időben? Istenre! A teremtés szeme még soha nem látott hozzátok hasonlót. Lemészároljátok Őt, Ki Prófétátok Házának Sarja, és örvendeztek és ünnepeltek a tisztelet ülésein trónolva! Átkokat szórtok azokra, akik előttetek jártak, és akik ugyanazt követték el, amit ti is elkövettetek, miközben tudatában sem vagytok saját rémtetteiteknek!
90. Ítéljetek tisztességesen. Vajon azok, akiket átkoztok és akikre a gonoszt idézitek, másképp cselekedtek-e, mint ti? Talán nem ölték meg ők Prófétájuk leszármazottját (Husszein imámot), miként ti is megöltétek sajátotok leszármazottját? Nem hasonló a viselkedésetek az övékéhez? Akkor miért állítjátok, hogy ti különböztök tőlük, ó, ti a viszály szítói az emberek között?
91. Amikor elvettétek az Ő életét, egyik követője kiállt, hogy megbosszulja halálát. Ismeretlen volt, és a tervére, amit kigondolt, nem ügyelt senki. Végül elkövette azt, ami előre elrendeltetett. Ezért illendő számotokra, hogy ne vádoljatok mást, csak magatokat azért, amit elkövettetek, bár igazságosan ítélkeznétek. Ki az az egész földkerekségen, aki azt tette, amit ti? Senki, Arra, Ki minden világok Ura!
92. A föld minden uralkodója és királya tiszteli és nagyra tartja Prófétáik és szentjeik leszármazottait, bár megértenétek. Ti azonban oly cselekedetekért vagytok felelősek, amilyet senki más soha nem tett. Gonosztetteik miatt minden értő szív szomorúsággal telt el. És ti mégis megmaradtatok tudatlanságotokba merülve, és képtelenek vagytok felismerni saját tetteitek gonoszságát.
93. Megátalkodtatok csökönyösségetekben, míg fel nem keltetek Ellenünk, bár Mi nem követtünk el semmit, ami igazolta volna ellenségeskedéseteket. Nem félitek Istent, Ki megteremtett és megalkotott titeket, Ki lehetővé tette, hogy erőssé váljatok, és azokkal egyesített titeket, kik átadták magukat Néki (muszlimok)? Meddig tartotok ki még konokságotokban? Meddig hárítjátok el még, hogy elgondolkozzatok? Meddig tart még, míg lerázzátok szendergésteket és felébredtek közömbösségetekből? Meddig akarjátok még tagadni az igazságot?
94. Fontoljátok meg szívetekben. Viselkedéstek és azon dolgok ellenére, amit kezetek művelt, sikerült-e elfojtanotok Isten tüzét vagy kioltanotok Kinyilatkoztatásának fényét – a fényt, mely ragyogással borította el azokat, akik a halhatatlanság zúgó óceánjába merülve magukhoz vonzották a lelkeket, akik valóban hiszik és vallják az Ő egységét? Talán nem tudjátok, hogy Isten Keze a tiétek felett van, hogy visszavonhatatlan Parancsa felülmúlja minden cselvetéseteket, hogy Ő fölötte áll szolgáinak, hogy megfelel a Céljának, hogy azt teszi, amit csak kíván, hogy Ő nem tartozik számadással azért, amit tesz, hogy elrendeli, ami Néki tetszik, hogy Ő a Leghatalmasabb, a Mindenható? Ha igaznak hiszitek mindezt, akkor miért nem hagytok fel a bajkeveréssel és leltek békét magatokban?
95. Minden nap új igazságtalanságokat követtek el, és úgy bántok Vélem, mint ahogy a múltban is tettétek Vélem, bár én soha meg sem próbáltam ügyeitekbe avatkozni. Soha ellent nem álltam néktek, sem a törvényeitek ellen nem lázadtam. Nézzétek, végül is miként tettetek fogollyá Engem e távoli országban! Tudjátok azonban bizonyosan, hogy bármit is művel kezetek vagy a hitetlenek keze, soha nem fogja, mint ahogy a múltban sem tudta soha megváltoztatni Isten Ügyét vagy eltéríteni az Ő útját.
96. Figyelmezz intésemre, ó, Perzsia népe! Ha kezetek megöl Engem, Isten biztosan felemel valakit, aki elfoglalja a halálom által megüresedett széket, mert ez Isten módszere, mely régóta megvalósul, és Isten módszere nem változik. Arra törekedtek, hogy kioltsátok Isten fényét, mely földjére sugárzik alá? Isten ellenére van, amire vágyakoztok. Kiterjeszti Ő a fényét, még ha iszonyodtok is tőle szívetek mélyén.
97. Állj meg röviden és gondolkozz el, ó, követ, és ítélj igazságosan. Mit követtünk Mi el, ami okot adhat neked, hogy megrágalmazz Minket a Király miniszterei előtt, hogy vágyaidat követve, az igazságot eltorzítva vádakat emelj Ellenünk? Mi soha nem találkoztunk, kivéve, amikor egyszer láttunk atyád házában Husszein imám vértanúságának megemlékezésén. Ilyen alkalmakkor senkinek nem volt lehetősége arra, hogy másoknak kifejtse véleményét és hitét beszélgetésben vagy vitában. Magad is tanúsítod szavaim igazát, ha őszinte vagy. Nem vettem részt más olyan összejövetelen, ahol megismerhetted volna gondolkozásomat Te vagy bárki más. Akkor hát hogyan mondasz ítéletet Felettem, amikor nem hallottad bizonyságtételemet Saját ajkamról? Nem hallottad-e, amit Isten, magasztaltassék az Ő dicsősége, mondott: „Ha valaki a béke üdvözletével köszönt benneteket, ne mondjátok neki: ’Te nem vagy hívő!’”76 „És ne taszítsd ki [a közösségből] azokat, akik reggel és este [egyre csak] Urukhoz fohászkodnak, orcája [látását] áhítozván!”77 Elhagytad te azt, mit Isten Könyve előírt, és mégis hívőnek tartod magad!
98. Annak dacára, amit cselekedtél, nem él bennem rosszakarat ellened – és erre Isten az Én tanúm – és másokkal szemben sem, bár tőled és másoktól olyan bántalmakban van részünk, amilyet egy Isten egységében hívő sem tud elviselni. Ügyem egyedül Isten kezében van, és egyedül Istenben bízom, senki másban. Nemsokára leperegnek napjaid, miként azoké is, akik most kihívó gőggel embertársaik előtt kérkednek. Hamarosan Isten színe elé lesztek szólítva, és számot kell adnotok tetteitekről, és megfizettek azért, mit kezetek művelt, és nyomorúságos a gonosztevők hajléka!
99. Istenre! Ha rádöbbennél, hogy mit cselekedtél, keserű könnyekkel siratnád magad, és Istenhez menekülnél, és életed minden napját önmagad emésztve és gyászban töltenéd, míg Isten meg nem bocsát néked, mert Ő bizony a Legnagylelkűbb, a Mindenek Felett Bőkezű. Te azonban halálod órájáig kitartasz konokságodban, minthogy teljes szíveddel, lelkeddel és legbensőbb lényeddel a világ hiúságaival foglalkozol. Távozásod után felfedezed majd, amit kinyilatkoztattunk számodra, és meglátod, hogy minden cselekedeted feljegyzésre került a Könyvben, melyben leíratnak minden földön lakó munkái, legyenek azok nagyobbak vagy kisebbek, mint egy atom súlya. Figyelj hát ezért tanácsomra, hallgass a szíveddel beszédemre, ne vesd el gondatlanul szavaimat és ne légy azok közül való, kik elutasítják igazságomat. Ne hivalkodj a dolgokkal, mik néked adattak. Tartsd szem előtt, ami Isten, a Veszélyben Oltalmazó, a Mindenek Felett Dicső Könyvében kinyilváníttatott: „Miután elfeledték azt, amivel meginttettek, tágra nyitottuk nékik minden dolog kapuját.”78 Miként mi is megnyitottuk előtted és a hozzád hasonlók előtt e föld kapuit és díszeit. Várd csak meg, ami e szent vers második felében megígértetett, mert ez az ígéret Tőle van, Ki a Mindenható, a Mindenek Felett Bölcs – olyan ígéret, mely nem bizonyul majd hamisnak.
100. Nem ismerem az ösvényt, amit választottatok, és amin jártok, ó, rosszakaróim gyülekezete! Mi Istenhez szólítunk titeket, az Ő Napjára emlékeztetünk, hirdetjük néktek a Véle való újra egyesülésetek örömhírét, az Ő udvarához viszünk titeket közelebb, és aláküldjük néktek csodás bölcsessége zálogait, és lásd, mégis miként utasítotok vissza Minket, hogyan bélyegeztek Minket hitetlennek oly vádak alapján, melyeket hazug szátok ejt ki, és miként ármánykodtok Ellenünk! S mikor megnyilvánítjuk Mi néktek azt, mit Isten bőséges kegyével Ránk ruházott, azt mondjátok, „Ez csupán varázslat.” Ugyanezt mondták a nemzedékek, melyek előttetek és ugyanolyanok voltak, mint ti, bár meglátnátok. Ezáltal megfosztottátok magatokat Isten nagylelkűségétől és kegyelmétől, és soha nem nyeritek el ezeket addig a napig, amikor Isten ítél majd Közöttünk és köztetek, és bizony Ő a legjobb bíró.
101. Egyesek közületek azt mondták: „Ő az, Ki azt állítja, hogy Isten.” Istenre! Szörnyű rágalom ez. Én csupán Isten szolgája vagyok, Ki hisz Benne és az Ő jeleiben, és az Ő Prófétáiban és az Ő angyalaiban. Nyelvem, szívem, belső és külső lényem tanúskodik arról, hogy nincsen más Isten, csak Ő, hogy minden más az Ő parancsolatából teremtetett, és Akaratából nyert formát. Nincsen más Isten, csak Ő, a Teremtő, a holtakat Feltámasztó, a Megébresztő, a Pusztító. Én vagyok az, Ki fennhangon beszélek a kegyekről, melyekkel Isten az Ő nagylelkűségében elhalmozott Engem. Ha ez az Én bűnöm, akkor bizony Én vagyok a legnagyobb bűnös. Én és a családom a hatalmatokban vagyunk. Tegyetek, ahogy akartok, és ne habozzatok, hogy visszatérhessek Istenhez, Uramhoz, és eljuthassak a helyre, ahol többé nem látom arcotokat. Ez bizony az Én legfőbb kívánságom, az Én leghőbb vágyam. Helyzetemről Isten bizony megfelelően tájékozott, és figyel.
102. Gondold meg, hogy Isten szeme előtt vagy, ó, Követ!79 Ha te nem is látod Őt, Ő tisztán lát téged. Figyeld és ítéld meg igazságosan Ügyünket. Mit követtünk el, ami arra indított téged, hogy Ellenünk fordulj és szidalmazz Minket az emberek előtt, ha az igazak közül való vagy? A Király* parancsára hagytuk el Teheránt, és engedélyével lakhelyünket Irakba tettük át. Ha vétkeztem ellene, akkor miért engedett szabadon? És ha ártatlan voltam, miért sújtottál Minket oly megpróbáltatással, melyet azok közül, kik a hitedet vallják, egy sem szenvedett el? Irakba érkezésem után bármely tettem aláásta talán a kormány tekintélyét? Ki az, akiről elmondható, hogy bármi elvetendőt talált viselkedésünkben? Kérdezd magad az ottani népet, hogy azokhoz tartozz, kik meglátták az igazságot.
103. Tizenegy évig lakoztunk azon a földön, amikor megérkezett az a kormányodat képviselő követ80, akinek a nevét tollunk irtózik említeni, aki borra adta a fejét, kéjvágyait követte, gonosztetteket követett el, romlott volt és megrontotta Irakot. Erről tanúskodik Bagdad legtöbb lakója, ha megkérdeznéd őket, és ha az igazságot keresnéd. Ő volt az, ki jogtalanul magához ragadta embertársai tulajdonát, ki mellőzte Isten összes parancsolatát, és elkövetett mindent, amit Isten megtiltott. Végül vágyait hajszolva felkelt Ellenünk, és az igaztalanok útját követte. Hozzád intézett levelében megvádolt Bennünket, te pedig hittél néki és követted útján, anélkül, hogy bármi bizonyítékot vagy megbízható bizonyságot kértél volna tőle. Nem kértél tőle magyarázatot, sem nem igyekeztél kivizsgálni az ügyet vagy megbizonyosodni felőle, hogy az igazság megkülönböztethető legyen a hamisságtól számodra, hogy tisztán láthass. Állapítsd meg magad, hogy milyen ember volt ő, megkérdezvén azokat a követeket, akik akkoriban Irakban voltak, valamint a város** kormányzóját és a főtanácsost, hogy megtudhasd az igazságot, és a jól értesültek közé tartozhassál.
104. Isten a Mi tanúnk! Mi semmilyen körülmények között nem szegültünk ellen néki vagy másnak. Mi minden helyzetben betartottuk Isten parancsait, és soha nem voltunk azok között, kik rendbontást okoztak. Erről ő maga tanúskodik. A célja az volt, hogy letartóztasson Minket és visszaküldjön Perzsiába, hogy ezáltal növelje hírét és hírnevét. Te ugyanazt a bűnt követted el, ugyanazon céllal. Mindketten egyenlő szinten álltok Isten, a mindenek korlátlan Urának, a Mindentudónak a szemében.
105. E szavakat hozzád intézvén nem az a célunk, hogy könnyítsünk nyomorúságunk terhén, vagy hogy közbenjárásra indítsunk bárkinél. Ó, nem, Arra, Ki a minden világok Ura! Mi azért tártuk eléd az egész dolgot, hogy talán rádöbbenj arra, mit cselekedtél, hogy tán tartózkodhass attól, hogy másokat is úgy bántalmazz, mint Minket, és azok közé tartozhassál, kik valóban megbánást mutattak Isten előtt, Aki teremtett téged és minden dolgokat, és hogy a jövőben értelemmel cselekedhess. Jobb lenne ez néked, mint minden, amivel bírsz, és mint a követi tisztséged, melynek napjai meg vannak számlálva.
106. Vigyázz, nehogy arra vegyenek rá, hogy szemet hunyj az igazságtalanság felett. Fordítsd szívedet szilárdan az igazságosság felé, és ne torzítsd el Isten Ügyét, hanem légy azok közül való, akiknek szeme azon dolgokra irányul, amik kinyilatkoztattak az Ő Könyvében. Semmilyen körülmények között ne kövesd gonosz vágyaid sugallatát. Tartsd be Isten, az Urad, a Jóságos, az Örök Úr törvényét. Egész biztosan porrá leszel újra, és semmivé válsz, mint minden dolgok, melyekben most örömödet leled. Ím, így szól az igazság és dicsőség Nyelve.
107. Nem emlékszel-e Isten figyelmeztetésére az elmúlt időkből, hogy azok közül való lehess, kik megszívlelik intését? Ő ezt mondta, és Ő bizony az igazat mondja: „[A földből] teremtettünk benneteket és oda fogunk visszatéríteni és onnan fogunk másodszor is előhozni benneteket.”81 Ez az, amit Isten elrendelt mindeneknek, akik a földön lakoznak, legyenek bár magas vagy alacsony rendűek. Ezért hát nem illendő annak, aki a porból teremtetett, aki oda is tér vissza, és újból előhozatik abból, hogy büszkén hivalkodjon Isten és az Ő szerettei előtt, hogy dölyfösen gúnyolja őket, és elteljék megvető gőggel. Ó, nem, inkább az illendő néked és a hozzád hasonlóknak, hogy alávessétek magatokat Azoknak, Kik Isten egységének Megnyilvánulásai, és alázatosan csatlakozzatok a hívekhez, akik mindenükről lemondtak Isten kedvéért, elszakadtak a dolgoktól, melyek az emberek figyelmét lekötik és eltávolítják őket Isten, a Mindenek Felett Dicső, a Mindenek Felett Dicsőített ösvényétől. Emígyen küldjük Mi le néked azt, mi javadra válik és azok javára, akik minden bizalmukat és bizodalmukat Urukba helyezték.*
108. Ó, ti, a Város papjai és hittudósai! Az igazsággal jöttünk el Mi hozzátok, míg ti ügyet sem vetettetek rá. Olybá tűnik, mintha halottak lennétek, önnön magatok leplébe burkolózva. Nem járultatok Színünk elé, holott ha azt teszitek, jobb lett volna az néktek, mint minden más cselekedetetek. Igazat szólok: tudjátok, hogy felkelt a helytartóság Napcsillaga, és mégis elfordultatok tőle. Az örökkévalóság Holdja emelkedett magasra a menny kellős közepén, és ti továbbra is fátyolba burkolóztok. Az isteni bőkezűség Csillaga ragyogott fel az örök szentség láthatárán, s ti mégis távol tévelyedtetek tőle.
109. Tudjátok, hogy a vezetőitek, akiknek hűséget esküdtetek, akikkel büszkélkedtek, kiket nappal és éjszaka emlegettek és kiknek nyomdokából kerestek útmutatást – ha ők most élnének, Köröttem keringenének, s nem távolodnának el Tőlem sem estidőn, sem reggel. Ti azonban még egy pillanatnál kevesebb ideig sem fordítottátok arcotokat Orcám felé, gőgösen pöffeszkedtetek, és nem törődtetek ezen Igaztalanul Bántalmazottal, Kit olyannyira megkínoztak az emberek, hogy azt tették Véle, amit csak kívántak. Elmulasztottátok, hogy állapotom felől érdeklődjetek, sem nem szereztetek értesülést a dolgokról, mik Vélem estek. Így hát visszatartottátok magatokat a szentség fuvallataitól és a bőkezűség szellőitől, melyek e sugárzó és tündöklő Pontból susognak.
110. Olybá tűnik, hogy a külsődleges dolgokhoz ragaszkodtatok, megfeledkeztetek a belsőkről, és mást mondtok, mint amit cselekedtek. A neveket imádjátok, és mintha átadtátok volna magatokat nekik. Ezen okból emlegetitek vezetőitek nevét. És ha eljönne hozzátok valaki hozzájuk hasonló vagy magasabb rangú, menekülnétek előle. Az ő neveiken keresztül toltátok fel magatokat, biztosítottátok székeiteket, éltek és virágoztok. És ha vezetőitek újra megjelennének, nem adnátok fel vezető helyeiteket, nem fordulnátok feléjük, sőt még arcotokat sem fordítanátok az irányukba.
111. Úgy találtunk benneteket, mint a legtöbb embert, neveket imádva, melyeket életük folyamán emlegetnek, és mellyel jól elfoglalják magukat. Mikor azonban e nevek Viselői megjelennek, megtagadják őket és sarkon fordulnak. Emígyen találtunk benneteket, ítéltük meg tetteiteket, s tettünk bizonyságot minden cselekedetetekről ezen a napon. Tudjátok, hogy Isten nem fogja ma elfogadni gondolataitokat, sem hogy megemlékeztek Róla, sem hogy Feléje fordultok, sem imáitokat, sem virrasztástokat, hacsak e Szolga megítélése szerint nem születtek újjá, ó, bár megértenétek.
112. Istenre! Elültetett a helytartóság fája, világosan meghatároztatott a tudás Pontja, és megalapíttatott Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való korlátlan hatalma. Féljétek az Urat. Ne kövessétek gonosz vágyaitok sugalmazását, hanem tartsátok be Isten törvényét minden nap. Újítsátok meg az általatok követett út szabályait, hogy a vezérlet fénye vezethessen, és az Igaz Úr ösvényén siethessetek tova.
113. Ó, ti, a Város bölcsei és a világ filozófusai! Vigyázzatok, nehogy az emberi tudás és bölcsesség oda juttasson, hogy gőgösen pöffeszkedjetek Isten, a Veszélyben Oltalmazó, az Önmagától Való előtt. Tudjátok, hogy az igazi bölcsesség az istenfélelem, hogy megismeritek Őt, és felismeritek Megnyilvánulásait. E bölcsesség azonban csak azok számára elérhető, kik elfordulnak a világtól, s Uruk jókedvének útján járnak. Vajh nagyobb-e a tudásotok, mint azé, aki egy holdat talált ki, amely felkelt az egyik kútból és lenyugodott a másikban, s melynek fénye három mérföldről látható volt?82 Isten bizony kitörölte a nyomát minden munkájának, és visszaküldte őt a porba, miként már hallottátok, vagy most halljátok.
114. Hány bölcs és filozófus volt, akik egyenlőek voltak vele tudásban és bölcsességben, sőt túl is szárnyalták! És mily hatalmas azok száma, kik egyenlőek veletek, vagy túl is szárnyalnak benneteket! Egyesek hittek Istenben, mások nem, és társakat állítottak Melléje. Az utóbbiakat végezetül a Tűzbe vetették, hogy ott találják meg lakhelyük, míg az előbbiek visszatértek Uruk irgalmába, ott lakozni. Mert Isten nem a tudományotokról kérdez benneteket, hanem hitetekről és viselkedéstekről. Vajon nagyobbak vagytok-e bölcsességben, mint Ő, ki létrehozott benneteket, Ki megalkotta a mennyeket és mindent, mi azokban van, a földet, és mindent, mi azon lakozik? Kegyes Isten! Övé az igazi bölcsesség. Övé az egész teremtés és annak birodalma. Arra ruházza Ő a bölcsességét, akit az emberek közül erre kiválaszt, és visszatartja attól, akitől akarja. Bizony Ő az Adományozó és a Visszatartó, és valóban Ő a Mindeneknél Bőkezűbb, a Mindenek Felett Bölcs.
115. Ó, a világ tanultjai! Nem törekedtetek Színünk elé járulni, hogy figyelmezzetek a Lélek dallamaira, és meglássátok, mit kegyeskedett Reám ruházni Isten az Ő bőkezűségéből. Bizony, e kegyelemből most már nem részesülhettek, ó, bár tudnátok. Ha Színünk elé törekedtetek volna kerülni, olyan tudással ruháztunk volna fel benneteket, amely függetlenné tett volna minden mástól. De nem tettétek, és így teljesíttetett be Isten rendelése. Most már megtiltatott Nékem azt feltárni, minthogy boszorkánysággal vádolnak Bennünket, ha felfogjátok, mit értek ezalatt. Ugyanezen szavakat mondották a régi idők tagadói is, olyan emberek, kiket a halál régen elragadott, és most a tűzben lakoznak, szörnyű sorsukat siratván. A most élő tagadók hasonlóképpen találkoznak majd gyászos végükkel. Íme annak visszavonhatatlan rendelése, Ki a Mindeneknél Erősebb, az Önmagától Való.
116. Végezetül pedig azt tanácsolom néktek, ne hágjátok át Isten határait, sem ne figyelmezzetek az emberek viselkedésére és szokásaira, mert ezek „nem hizlalják és nem is csillapítják az éhséget.”* Ehelyett szegezzétek pillantástokat Isten előírásaira. Aki azt kívánja, fogadja meg e tanácsot, mint Urához vezető ösvényt, és aki úgy szeretné, térjen vissza saját hiábavaló képzelgéseihez. Bizony, Uram függetlenül áll mindenek fölött, kik a mennyekben és a földön vannak, és mindenek fölött mindannak, mit mondanak és tesznek.
117. Ezen szavakkal zárom, melyeket Isten mondott, magasztaltassék az Ő dicsősége: „Ha valaki a béke üdvözletével köszönt benneteket, ne mondjátok néki: ’Te nem vagy hívő.’”83
118. Béke veletek, ó, hívek gyülekezete, és dicsőíttessék Isten, a világok Ura.