Web - Windows - iPhone
Bahá’í Publishing Trust, Wilmette, Illinois 60091, USA, 1990
Lektorálta: Manno JuditBahá'í Publishing Trust, Wilmette, Illinois 60091, USA, 1993
Lektorálta: Manno JuditA sah reformjai új reményt adnak egy valaha volt nagy nemzetnek 8
…az országgyűlések létrehozásának célja az igazságosság és becsületesség megteremtése… 23
Ellentétben lenne-e reformok bevezetése és valós erővel bíró intézmények kialakítása Isten jótetszésével? 25
A civilizáció alapelveinek és módszereinek más országokból történő átvétele … teljességgel megengedett 30
A tanultság és műveltség mellett az állam két hatalmas erőre alapul, a törvényhozó és a végrehajtó hatalomra 35
… a tudás birtokosa legyen hite védelmezője 38
Egy példázat 43Egy külsőleg ismeretlen és rang nélküli ember is képes a megváltás reggelébe elkísérni egy büszke uralkodót, ha a tiszta szívűek erényeit mutatja fel 47
A Próféták és Isten Szentjeinek nemes viselkedése kell legyen a mérce, nem a bigottság 47
…ellen kell álljon a szenvedélyeinek… 53Eljő az idő, mikor a háború tűrhetetlen dologgá válik 59
A földön semmi nem állhat ellent az igazságosság seregeinek… 62
…engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak… 63
Ó, Perzsia népe! Meddig tart még kábulatod és levertséged? 80
Az európai civilizáció alapelemei az iszlámból erednek 80
A tudás elsajátításának és a műveltség megszerzésének fontossága 91
Ami azon elemeket illeti, akik úgy hiszik, hogy nem szükséges, és nem is ildomos kölcsönözni a civilizáció alapelveit… 96
ELŐSZÓEz a könyv ‘Abdu’l-Bahá üzenetét tartalmazza, melyet 1875-ben Perzsia uralkodóihoz és népéhez intézett. Az eredeti perzsa szöveg először Bombayben (India) jelent meg 1882-ben. Az első angol fordítást 1910-ben Londonban adták ki, majd 1918-ban Chicagóban a „Mysterious Forces of Civilization” (A civilizáció titokzatos erői) címen. A jelenlegi magyar fordítás angol szövegét Marzieh Gail készítette, aki mind a perzsa, mind az angol nyelvet tökéletesen ismerte.
Isten, a Kegyelmes, a Könyörületes nevében!1. Dicséret és hála a Gondviselésnek, amely minden létező valóságból kiválasztotta az ember valóságát, és megtisztelte értelemmel és bölcsességgel, mindkét világ két legragyogóbb fényével. Ezen nagyszerű ajándékon keresztül minden korszakban új és csodálatos formákat rajzolt a teremtés tükrére. Ha objektíven tekintünk a lét világára, nyilvánvaló, hogy a létezés temploma korszakról korszakra folyamatosan felékesíttetett egy friss kegyelemmel, és kitüntettetett egy örökké változó ragyogással, amely a bölcsességből és a gondolat erejéből fakad.
2. Isten eme legnagyobb jele legelsőként áll a teremtés rendjében és legelső rangban, és magasabbrendű minden teremtett dolognál. Tanúskodik erről a Szent Hagyomány: „Isten mindenek előtt az elmét teremtette meg.” A teremtés hajnalától fogva úgy teremtetett, hogy az ember templomában nyilváníttassék ki.
3. Szenteltessék meg az Úr, Ki e furcsa, mennyei erő kápráztató sugaraival sötétség-világunkat a fény világai irigységének tárgyává tette: „És a föld Ura fényében ragyog.”1 Szent és magasztos Ő, Ki által az emberi természet ezen korlátlan kegyelem hajnalává tétetett: „A Könyörületes megtanította a Koránt. Ő teremtette az embert, [és] megtanította neki az érthető beszédet.”2
4. Ó, ti, kiknek elmétek van, hogy tudjatok! Emeljétek fel esengő kezeteket az egy Isten mennyországa felé, alázkodjatok meg és hajoljatok meg Előtte, köszönjétek meg Neki ezt a legmagasabb ajándékot, és kérleljétek, hogy gondoskodjon rólunk addig, míg e jelen korban istenszerű gondolatok nem sugárzanak ki az emberiség tudatából, és hogy ezen Isten által felszított tűz, mely az emberi szívre bízatott, soha ki ne aludjon.
5. Gondoljátok meg alaposan: mindezen igencsak változatos jelenségek, ezen elméletek, e tudás, ezen műszaki eljárások és filozófiai rendszerek, ezen tudományok, művészetek, mesterségek és találmányok mind az emberi elme kiáradásai. Amely nép mélyebbre merészkedett ezen parttalan tengerbe, végezetül kitűnt a többiek közül. Egy nemzet boldogsága és büszkesége abban áll, hogy mennyire tud napként felragyogni a tudás magas mennyországában. „Vajon egyenlők lennének a tudók a tudatlanokkal?”3 És az egyén becsülete és kiválósága abban áll, hogy a világ tömegei között váljon a közjó forrásává. Elképzelhető-e nagyobb ajándék, mint ez, ha valaki magába tekintve úgy találja, hogy Isten megerősítő kegyelméből embertársai békéjének és jól-létének, boldogságának és előremenetelének forrásává vált? Nem, az egy igaz Istenre, nincs ennél nagyobb áldás, sem tökéletesebb öröm.
6. Meddig fogunk még sodródni a szenvedély és hiábavaló vágy szárnyain; meddig fogjuk még napjainkat vadak módjára a tudatlanság és káromlás mélységeiben morzsolni? Isten szemet adott nekünk, hogy körülnézzünk a világban, és megragadhassuk azt, ami előrelendíti a civilizációt és az élet művészetét. Fület adott nekünk, hogy meghalljuk és okuljunk a tudósok és filozófusok bölcsességéből, és elkezdjük tökéletesíteni és gyakorolni azokat. Érzékek és képességek adattak nekünk, hogy azokat a közjó szolgálatára szenteljük; hogy mi, akik kiemelkedünk minden más létforma közül felfogó és észbeli képességekben, minden időben és minden módon, lettlégyen az alkalom nagy vagy kicsi, közönséges vagy kivételes, addig dolgozzunk, amíg az egész emberiség nem gyűjtetik biztonságosan a tudás bevehetetlen erősségébe. E célból az emberi boldogság új alapjait kell folytonosan létrehoznunk, új eszközöket kell megteremtenünk és előmozdítanunk létrejöttüket. Mily nagyszerű, mily tiszteletreméltó az ember, ha felvállalja, hogy kötelességeinek eleget tegyen, és mily nyomorult és megvetni való, ha szemeit becsukja a társadalom jóléte előtt, és drága éltét saját önös érdekeinek és hasznának hajszolására fecsérli. Az ember akkor részesül a legfőbb boldogságban, és akkor pillantja meg Isten jeleit a világban és az emberi lélekben, ha a nemes erőfeszítések paripáját a civilizáció és igazságosság útján sarkantyúzza. „És megmutatjuk nekik a jeleinket a föld tájain és saját magukban.”4
7. És az ember legalantasabb nyomorúsága ugyanakkor, ha fásult, közönyös, eltompult módon él, és csak állati vágyainak él. Ilyen állapotban a legmélyebb tudatlanságban és vadságban tengődik és alacsonyabbra süllyed, mint az oktalan barmok. „Olyanok ők, mint a barom! Nem! Ők még tévelygőbbek! ... Isten szemében a legrosszabb élőlények a süketek és némák, akik nem élnek az eszükkel.”5
8. Erősen fogadjuk meg hát, hogy nekiveselkedünk, és megragadjuk mindazon eszközöket, melyekkel az egész emberi faj békéjét és jól-létét és boldogságát, tudását, kultúráját és szorgalmát, méltóságát, értékét és állását emelhetjük. Emígyen fog kivirulni az emberben rejlő képességek talaja a tiszta szándék és önzetlen erőfeszítés helyreállító vizén keresztül a saját magában rejlő kiválósága segítségével, bont virágot dicséretreméltó képességekben, és fordul termőre és virágzik gazdagon, amíg csak fel nem veszi majd a versenyt a tudás azon rózsakertjével, mely valaha atyáinké volt. Akkor válik majd Perzsia e szent földje minden értelemben az emberi tökéletességek középpontjává, és miként a tükör tükrözi vissza a világcivilizáció teljes ragyogását.
9. Minden dicséret és tisztelet illesse az isteni bölcsesség Hajnalát, a Kinyilatkoztatás Hajnalpontját (Mohamedet) és leszármazottjainak szent sorát, minthogy mindent átfogó bölcsességének, egyetemes tudásának messzeható sugarai által Yathrib (Medina) és Bathá (Mekka) vad lakói csodálatos módon és oly rövid idő alatt tudatlanságuk mélységeiből felemeltettek, a tudás magaslataira emelkedtek, és a művészetek, természettudományok és emberi tökéletesedés központjává váltak, a boldogságnak és igazi civilizációnak a világ láthatárán ragyogó csillagaivá.
10. Őfelsége, a sah, most [1875] elhatározta, hogy odahat a perzsa nép előrehaladása érdekében, megteremti jólétét és biztonságát, és országát felvirágoztatja. Saját jószántából segítséget nyújtott alattvalóinak, erőt és méltányosságot mutatott, remélve, hogy az igazságosság fényével Iránt a kelet és a nyugat irigységének tárgyává teheti, és népének testében újra keringésbe hozhatja azon kifinomult szenvedélyt, mely Perzsia történetének első nagy korszakait jellemezte. Miként a józan ítélőképességűek számára nyilvánvaló, az író ez okból érezte szükségét annak, hogy kizárólag Isten kedvéért, és ezen nemes törekvés előtti tisztelgés gyanánt papírra vessen egy rövid nyilatkozatot bizonyos sürgető kérdésekkel kapcsolatban. Bizonyítandó, hogy egyetlen célja a közjó előmozdítása, nevét nem tárja fel.6 Minthogy úgy hiszi, hogy az igazságosság felé történő iránymutatás már önmagában is igazságos cselekedet, ezen néhány rövid tanácsot ajánlja országa fiainak egy hűséges barát lelkületével, tanácsokat, melyek kizárólag Isten kedvéért hangzanak el. Urunk, Ki minden dolgot ismer, tanúskodik róla, hogy ezen Szolga nem keres mást, csak mi helyes és jó; mert Ő, Ki Isten szeretetének sivatagában vándorol, olyan birodalomba érkezett, hol sem tagadás vagy igenlés, sem pedig dicséret vagy vádaskodás keze Őt meg nem érintheti. „Isten kedvéért táplálnak benneteket. Nem akarunk tőletek sem fizetséget, sem hálát.”7
11. „Rejtett a kéz, a toll mégis parancsra mozdul,
Szökken a ló, bár a lovasra homály borul.”12. Ó, Perzsia népe! Lapozzatok bele azon virágos oldalakba, melyek egy másik időről, egy régmúlt korról mesélnek. Olvassátok őket, és ámuljatok, lássátok a nagyszerű képet magatok előtt. Irán abban az időben olyan volt, mint a világ szíve, ragyogó fáklyaként világlott az emberiség tömegei között. Ereje és dicsősége reggelként sugárzott fel a világ láthatárán, és tudásának tündöklő fénye beragyogta keletet és nyugatot. Azok kiterjedt birodalmának híre, kik koronáját hordták, még az északi sarkkörön élőkhöz is elért, és a Királyok Királyának hatalmas híre alázatra késztette Görögország és Róma uralkodóit. A világ legnagyobb filozófusai csodálkoztak el a birodalom kormányzásának bölcsességét látván, és politikai rendszere modellé vált az akkor ismert négy földrész minden királya számára. Az összes nép közül kiemelkedett országának kiterjedettsége okán, és mindenki tisztelte dicséretreméltó kultúrája és civilizációja miatt. A világnak mintegy sarkpontja volt, a tudományok és művészetek forrása és középpontja, a nagyszerű találmányok és felfedezések kútfeje, az emberi erények és tökéletességek gazdag bányája. E kiváló nemzet egyes tagjainak értelme és bölcsessége elkápráztatta más népek gondolkodóit, és az éleselméjűség és gyors felfogású lángelme, mely e nemes faj egészét jellemezte, kiváltotta az egész világ irigységét.
13. A perzsa történetírásokban lejegyzettek mellett az Ótestamentum – amely manapság minden európai nép körében szent és hitelesnek elismert Szöveg – is kijelenti, hogy Kürosz idejében, akit az iráni művekben Isfandíyár fia Bahman néven ismernek, a Perzsa Birodalom háromszázhatvan tartománya India és Kína belsejétől Jemen és Etiópia legtávolabbi területéig terjedt.8 A görög beszámolók feljegyzik továbbá, hogy e büszke uralkodó miként támadt rájuk megszámlálhatatlan nagy sereggel, és tette a porral egyenlővé addig győztes uralmukat. Jöttébe beleremegtek az összes kormányzat pillérei; a mérvadó arab munka, Abu’l-Fidá történelme szerint leigázta az egész ismert világot. Hasonlóképpen jegyezték le ezen és más művekben, hogy Firaydún, a Píshdádíyán dinasztia* egyik királya – aki belső tökéletessége, ítélőképessége, széles tudása és folyamatos sikereinek hosszú sorozata miatt kiemelkedik az előtte volt és őt követő uralkodók közül – az egész ismert világot felosztotta a három fia között.
14. Miként erről bizonyságot tesznek a világ legkiválóbb népeinek évkönyvei, az első, a Földön megalapított kormány, a nemzetek között megszervezett legelső birodalom Perzsia trónja és diadémja volt.
15. Ó, Perzsia népe! Ébredj részeg álmodból! Emelkedj ki levertségedből! Itélj igazul: vajon a becsület parancsa engedi-e, hogy e szent föld, valaha a világ civilizációjának kútfeje, a dicsőség és öröm forrása az egész emberiség számára, kelet és nyugat irigysége, sajnálat tárgya legyen, mely felett szánakozik minden nemzet? Valaha a legnemesebb nép volt mind közül, engeded-e, hogy a jelenkor történetírása az eljövendő korszakok számára mostani elfajult állapotát jegyezze fel? Önelégülten elfogadod-e mostani nyomorúságát, mikor hajdan az egész emberiség vágyának földje volt? E megvetendő restség, a küzdelem eme hiánya, e teljes tudatlanság miatt a legelmaradottabb nemzetként kell-e, hogy számon tartsák?
16. Vajon Perzsia népe a letűnt korokban nem volt-e az értelem és bölcsesség kútfeje és nem járt-e élen azokban? Isten kegyelméből nem sugárzott-e napcsillagként az isteni tudás láthatáráról? Miként lehet, hogy ma meg vagyunk elégedve e nyomorúságos állapottal, belemerülünk kicsapongó szenvedélyeinkbe, megvakítottuk magunkat, hogy ne lássuk a legmagasabbrendű boldogságot, azt, mi tetsző Isten előtt, és mindnyájan önös ügyeinkkel és nemtelen személyes előnyünk hajszolásával foglalatoskodunk?
17. E minden országok legszebbike valaha lámpás volt, melyből az isteni tudás, tudomány és művészet, nemesség és nemes törekvés, bölcsesség és bátorság sugarai törtek elő. Mára, népének tunyasága és levertsége, kábultsága, fegyelmezetlen életmódja, büszkeségének és törekvésének hiánya miatt nagyszerű magasabbra rendeltsége teljességgel elhomályosult, és fénye sötétséggé silányult. „A hét mennyország és a hét föld is siratja a hatalmast, ha az a porba hullik.”
18. Ne képzeljük, hogy Perzsia népe vele született okból szenvedne hiányt értelemben, avagy hogy lényeglátásban és megértésben, öröklött életbölcsességben, intuícióban és éleselméjűségben vagy természetes képességeiben alacsonyabbrendű lenne másoknál. Isten ments! Éppen ellenkezőleg, mindig is túlhaladta a többi népet istenadta adottságaiban. Mi több, Perzsia, a maga mérsékelt éghajlata és természeti szépségei, szerencsés földrajzi adottságai és gazdagon termő talaja miatt, rendkívüli mértékben áldott. Amire azonban sürgősen szüksége van, az a komoly megfontolás, a határozott cselekvés, a képzés, az ihlet és a bátorítás. Népének hatalmas erőfeszítést kell tennie, és büszkeségét fel kell ébreszteni.
19. Ma a földgolyó öt kontinense közül Európa és Amerika legtöbb része az, amely híres és ismert törvényéről és rendjéről, kormányzásáról és kereskedelméről, művészetéről és iparáról, tudományáról, filozófiájáról és oktatásáról. Mégis, a régi időkben ezek voltak a világ népei közül a legvadabbak, a legtudatlanabbak és a legállatiasabbak. Barbárnak bélyegezték őket, vagyis minden tekintetben durvának és civilizálatlannak. Továbbá, a Krisztus utáni ötödik századtól a tizenötödikig, abban az időszakban, amit középkornak neveznek, Európa népei között olyan rettenetes harcok és vad megrázkódtatások, olyan kegyetlen csaták és borzalmas cselekedetek voltak a megszokottak, hogy az európaiak jogosan nevezik ezt a tíz századot a „Sötét Középkornak”*. Európa haladásának és civilizációjának alapjait a keresztény időszámítás tizenötödik évszázadában alapozták meg, és attól kezdve ma is látható kultúrájának minden eleme folyamatosan fejlődött nagy elmék hatására, a tudás határainak kitágítása eredményeként, és erőtől duzzadó és ambiciózus erőfeszítések okán.
20. Most, Isten kegyelméből és egyetemes Megnyilvánulásának lelki befolyása alatt Irán tisztességesen gondolkodó uralkodója összegyűjtötte népét az igazságosság menedékébe, és a császári cél őszintesége királyhoz méltó cselekedetekben mutatkozott meg. Remélve, hogy uralma versenyre kel a dicső múlttal, azt kereste, hogy miként tud méltányosságot és tisztességet teremteni, elősegíteni az oktatást és a civilizációs folyamatokat e nemes ország minden részében, és lehetőségből tényszerű valósággá változtatni mindent, mi előrehaladását biztosítja. Nem láttunk mostanáig olyan uralkodót, aki az ügyek gyeplőjét hozzáértő kezében tartja, és akinek nemes elhatározásától függ minden alattvalójának jóléte, hogy ez az uralkodó – miként hozzá, mint jóakaratú atyához illik – erőfeszítéseit népének képzésére és kiművelésére összpontosította volna, jól-létük és lelki békéjük biztosítását kereste volna és illő érdeklődést mutatott volna érdekeik iránt; e Szolga, és a Hozzá hasonlók ezért mindeddig csendben maradtak. Most azonban tisztán látható a józan ítélőképességűek előtt, hogy a sah saját akaratából elhatározta, hogy igazságos kormányzást teremt, és biztosítja minden alattvalójának felemelkedését. Tiszteletre méltó szándéka így életre hívta e jelen nyilatkozatot.
21. Bizony furcsa: ahelyett, hogy köszönetet mondanánk ezen ajándékért, mely valóban a Mindenható Isten kegyelméből fakad, hogy egyként emelkednénk fel hálásan és lelkesen és imádkoznánk, hogy ezen nemes célok naponta sokszorozódjanak meg, egyesek, kiknek józan értelmét megrontották a személyes indítékok, kik felfogóképességének tisztaságát elkendőzte az önérdek és önhittség, kik erejüket szenvedélyeik kiszolgálásának szentelik, kiknek büszkeségérzete a vezetés imádatává torzult, most ezzel szemben kibontották az ellenállás lobogóját, és hangosan méltatlankodnak. Eddig azért vádolták a sahot, hogy miért nem dolgozik saját kezdeményezéséből népének jólétéért és keresi, miként tudná megteremteni békéjét és jól-létét. Most, mikor útjára indította e nagyszerű művet, hangnemet váltottak. Egyesek azt állítják, hogy ezek újsütetű módszerek és külföldi izmusok, melyeknek semmi köze Perzsia jelenkori igényeihez és idő által megszentelt szokásaihoz. Mások a gyámoltalan népet szítják fel, amely nem tud semmit a vallásról, annak törvényeiről és alapelveiről, ezért nincs józan ítélőképessége sem – és azt mondják nekik, hogy ezek a modern módszerek pogány népek praktikái és ellentétesek az igazhit nagy becsben tartott kánonjaival, és ehhez még hozzáteszik a mondást: „Aki egy másik népet utánoz, az közülük való.” Az egyik csoport azt hajtogatja, hogy a reformokat csak nagyon körültekintően, lépésről lépésre szabad megvalósítani, és a sietség elfogadhatatlan. Egy másik azt tartja, hogy csak olyan intézkedéseket szabad tenni, amelyeket maguk a perzsák gondoltak ki, hogy nekik saját maguknak kell megreformálniuk államszervezetüket, oktatási rendszerüket és javítaniuk kultúrájuk állapotán, és hogy nem kell más nemzetektől kölcsönözni javító intézkedéseket. Röviden, minden frakció a maga sajátos illúzióját követi.
22. Ó, Perzsia népe! Meddig fogsz még tévelyegni? Meddig kell tartson még zavarodottságod? Meddig folytatódik még a vélemények ezen ütközése, ez a haszontalan ellenségeskedés, ez a tudatlanság, a gondolkozás ilyen elutasítása? Mások ébren vannak, és mi alusszuk álmatlan álmunkat. Más nemzetek mindent megtesznek, hogy helyzetükön javítsanak; minket csapdába ejtettek vágyaink és az élvezetek hajszolása, és minden lépésnél újabb kelepcébe botlunk.
23. Isten a tanúnk: nincsenek hátsó gondolataink, mikor e tárgyról beszélünk. Nem kívánjuk Mi senki kegyét keresni, sem Magunkhoz édesgetni bárkit, és anyagi hasznot sem remélünk ettől. Csak akként szólunk, mint aki hőn vágyja Isten jó tetszését, mert Mi elfordítottuk szemünket a világtól és népeitől, és az Úr óvó gondoskodásában keresünk menedéket. „Nem kívánok érte tőletek fizetséget. ... Az én fizetségem egyedül Istenre tartozik.”9
24. Akik azt állítják, hogy ezek a modern gondolatok csak más országokra vonatkoznak, és Irán esetében nem helytállóak, hogy nem felelnek meg követelményeinek, és nem illenek életmódjához, nem veszik figyelembe a tényt, hogy más nemzetek is olyanok voltak egykor, mint mi most. Nem járultak-e hozzá ezen új rendszerek és eljárások, ezen haladó kezdeményezések az országok előrehaladásához? Ártottak-e Európa népének ezek az intézkedések? Vagy talán nem érte-e el az anyagi fejlettség legmagasabb fokát általuk? Nem igaz-e, hogy Perzsia népe évszázadok óta úgy él, mint ahogy ma is látjuk, és a múlt életmintáját utánozza? Lett-e ennek látható előnye, született-e ebből haladás? Ha ezeket a dolgokat nem próbálták volna ki tapasztalat által, akkor egyesek, akiknek elméjében elhomályosult a velük született értelem fénye, fölöslegesen megkérdőjelezhetnék őket. Azonban, pontosan ezzel ellentétben, a haladás ezen előfeltételeit más országokban újra és újra kipróbálták, és előnyeik olyan nyilvánvalóan megmutatkoztak, hogy még a legtompább agy is felfoghatja őket.
25. Fontoljuk ezt most meg igazságosan és elfogultság nélkül: kérdezzük meg magunktól, hogy ezen alapelvek és szilárd, jól kipróbált eljárások közül melyik vallana kudarcot jelenlegi igényeink kielégítésében, ütközne Perzsia legjobb értelemben vett politikai érdekeivel, vagy lenne ártalmára népe általános jólétének? Káros lenne-e az oktatás kiterjesztése, a hasznos művészetek és tudományok fejlesztése, az ipar és technológia fellendítése? Mert az ilyen erőfeszítés emeli ki az egyént a tömegből, a tudatlanság mélyéről, és helyezi a tudás és emberi kiválóság legmagasabb szintjére. Vajon az igazságos törvénykezés, amely összhangban áll a társadalom boldogságát garantáló, az egész emberiség jogait védelmező és a támadások ellen bevehetetlen erődként szolgáló isteni törvényekkel – nos, akadályoznák-e boldogulásunkat és sikerünket az ilyen törvények, melyek biztosítják a társadalom tagjainak tisztességét és törvény előtti egyenlőségét?
26. Vagy ha az emberi felfogóképesség segítségével analógiát vonnánk jelenlegi körülményeinkkel és a kollektív tapasztalat által elért következtetéseinkkel, és jövőbeni valóságként pillanthatnánk meg most még csak lehetőségként létező helyzeteket – ésszerűtlen lenne-e már most olyan intézkedéseket tenni, amelyek garantálnák jövőbeni biztonságunkat? Rövidlátókörűnek, elővigyázatlannak és hibásnak látszana-e, a helyestől és illőtől való elrugaszkodás lenne-e, ha megerősítenénk kapcsolatainkat a környező országokkal, kötelező érvényű szerződésekre lépnénk a nagyhatalmakkal, barátságos kapcsolatokat ápolnánk a felénk jóindulatú kormányokkal, azt keresnénk, hogy miként tudjuk bővíteni a kereskedelmet a kelet és nyugat nemzeteivel, kiaknáznánk természeti erőforrásainkat, és emelnénk népünk gazdagságát?
27. Romlást hozna-e alattvalóinkra, ha a tartományi és kerületi kormányzók felmentetnének jelenlegi teljhatalmuk alól, ahol kényük és kedvük szerint tevékenykednek, és ehelyett a méltányosság és igazság korlátozná őket, és ha a halálbüntetést, bebörtönzést és hasonlókat tartalmazó ítéleteik a sah és a fővárosban székelő magasabb bíróságok jóváhagyásától függnének, akik először annak rendje és módja szerint megvizsgálnák az esetet, meghatároznák a bűncselekmény természetét és súlyosságát, majd igazságos ítéletet hoznának, amely az uralkodó jóváhagyó rendeletét igényelné? Ha a megvesztegetés és korrupció, melyet ma az ajándékok és kegyek kellemes nevével illetnek, mindörökre száműzetnének, vajon ez fenyegetné-e az igazságosság alapjait? A téves gondolkodás bizonyítéka lenne-e, ha a katonaságot, akik az államnak és a népnek szentelt élő áldozatok, és minden alkalommal a halállal szállnak bátran szembe, megszabadítanánk jelenlegi mély nyomorúságuktól és ínségüktől, megfelelően elrendeznénk létfenntartásukat, ruházkodásukat és lakhatásukat, és minden erőfeszítést megtennénk arra, hogy tisztjeiket a katonai tudományokra oktassuk, és ellássuk őket a legmodernebb tűz- és egyéb fegyverekkel?
28. Ha valaki azt vetné ez ellen, hogy a fentebb említett reformokat soha nem valósították még meg teljes körűen, az jobban tenné, ha a kérdést részrehajlás nélkül megvizsgálná, és tudná, hogy ezen hiányosságok az egységes közvélemény teljes hiányából, és az országot vezetők buzgalmának, elhatározottságának és odaadásának a hiányából erednek. Nyilvánvaló, hogy amíg az embereket nem nevelik, a közvélemény nincs megfelelően fókuszálva, és a kormányzati tisztségviselők – még az alsóbb szinteken levők is – nem szabadulnak meg a korrupció utolsó kis maradékától is, addig az országot nem lehet megfelelően igazgatni. A vágyott reformokat csak akkor lehet teljes körűen megvalósultnak tekinteni, ha a fegyelem, a rend és a jó kormányzat elér egy olyan szintet, mikor az egyén, még akkor is, ha teljes erejével erre törekedne, akkor sem lenne képes akár egy hajszálnyit is eltérni az igazságosságtól.
29. Továbbá, bármely intézmény – mégha az az emberiség legnagyobb javát szolgáló eszköz is – használható rossz célokra. Helyes vagy helytelen alkalmazásuk attól függ, hogy a közvélemény vezetői milyen fokán állnak a felvilágosodásnak, a képességnek, a hitnek, az őszinteségnek, az odaadásnak és az emelkedett szellemiségnek.
30. Valóban, a sah megtette, amit tennie kellett, és a javasolt jóindulatú intézkedések kivitelezése most már tanácskozó testületekben tevékenykedő személyek kezében van. Ha ők tisztának és emelkedett szelleműnek bizonyulnak, és mentesek maradnak a korrupció mocskától, Isten megerősítése őket a bőkezűség csalhatatlan forrásává fogja tenni az emberiség számára. Azt mondatja és íratja le velük majd Ő, mi áldás lesz az embereknek, úgy, hogy Irán nemes országának minden zugát beragyogja igazságuk és tisztességük, és azon fény sugarai bevilágítják az egész földet. „Istennek ez nem esik nehezére.”10
31. Máskülönben nyilvánvaló, hogy az eredmények elfogadhatatlanok lesznek. Ugyanis egyes országokban azt tapasztalták, hogy miután létrehozták az országgyűlést, azon testületek csak elcsüggesztették és összezavarták az embereket, és jószándékú reformjaik károsnak bizonyultak. Bár az országgyűlések felállítása és a tanácskozó testületek megszervezése alkotja a kormányzás fundamentumát és alapvetését, ezen intézmények számos lényegi követelménynek kell megfeleljenek. Először is, a megválasztott tagoknak becsületesnek, istenfélőnek, emelkedett szelleműnek és megvesztegethetetlennek kell lenniük. Másodszor pedig minden részletében ismerniük kell Isten törvényeit, a jog legmagasabb alapelveit, otthonosan kell mozogjanak azon szabályokban, melyek a belügyek és a külkapcsolatok vitelét határozzák meg, tapasztaltnak kell lenniük a civilizáció hasznos művészeteiben, és meg kell elégedjenek jogos járandóságukkal.
32. Ne képzeljük, hogy lehetetlen lenne ilyen tagokat találni. Isten és az Ő választottainak kegyelme, és az odaadók és megszenteltek nemes törekvései által minden nehézség könnyen legyőzhető, és minden probléma, bármennyire is bonyolult, könnyebbnek fog bizonyulni, mint a szem rebbenése.
33. Ha azonban ezen tanácskozó testületek tagjai hitványak, tudatlanok, nem ismerik a kormányzás és államigazgatás törvényeit, híján vannak a bölcsességnek, céljaikban alantasak, közömbösek, restek és haszonlesők, akkor semmi előny nem fog származni ilyen testületek megszervezéséből. Amíg a múltban, ha egy szegény ember a jogait akarta érvényesíteni, csak egy valakinek kellett ajándékot ajánlania, most vagy feladhatja az igazságtétel minden reményét, vagy minden tagot ki kell elégítenie.
34. Egy részletesebb vizsgálat bizton megmutatja, hogy az elnyomás és igazságtalanság, becstelenség, helytelen viselkedés és zűrzavar elsődleges oka az emberek vallásos hitének hiánya és az a tény, hogy nem részesültek oktatásban. Ha például az emberek szívből vallásosak, tudnak írni-olvasni és iskolázottak, és valami nehézség támad, a helyi hatóságokhoz fordulhatnak; ha nem nyernek igazságot, nem érvényesíthetik jogaikat és azt látják, hogy a helyi kormányzat viselkedése nem esik egybe az isteni tetszéssel és a király igazságosságával, akkor ügyüket magasabb bíróságok elé vihetik, és leírhatják, hogy a helyi kormányzat miként tért el a lelki törvénytől. Azok a bíróságok pedig berendelhetik az ügy helyi iratait, és így tétetik majd igazság. Nem megfelelő iskolázottságuk okán azonban a legtöbb embernek ma még ahhoz sincsen szókincse, hogy elmagyarázza, mit akar.
35. Ami azokat illeti, akiket egyes helyeken az emberek vezetőinek tekintenek: minthogy ez még csak az eleje egy új igazgatási folyamatnak, nem haladtak még eléggé előre a neveltetésükben ahhoz, hogy megtapasztalhatták volna az igazság kiszolgáltatásának élvezetét, megízlelhették volna a becsületesség előmozdításának lelkesültségét, vagy ihattak volna a tiszta lelkiismeret és az őszinte szándék forrásaiból. Nem értették meg jól, hogy az ember legmagasabb tisztessége és valós boldogsága az önbecsülésben, a nemes szándékokban és célokban, a feddhetetlenségben, az erkölcsi minőségben és az elme makulátlan tisztaságában rejlik. Ehelyett inkább azt képzelték, hogy nagyságuk a világi javak bármely eszközzel történő összegyűjtésében rejlik.
36. Álljon meg az ember, gondolkozzon el, és legyen igazságos: Ura mérhetetlen irgalmában őt emberi lénnyé tette, megtisztelte ezen szavakkal: „Az embert a legszebb alakkal teremtettük.”11 – és alásugározta rá az egy-ség hajnalából ébredő irgalmát, mígcsak Isten szavainak kútfejévé nem lett, a hellyé, hová alászállanak a menny misztériumai, és a teremtés reggelén a tökéletesség tulajdonságainak és a szentség malasztjának sugaraiba öltöztette. Hogyan rondíthatja el e makulátlan öltözéket az önös vágyak mocskával, vagy cserélheti fel ez örökké tartó tisztességet a romlottsággal? „Apró formának hiszed-é csupán magad, mikor a világegyetem rejtezik összecsukottan benned?”12
37. Ha nem a rövidség lenne a célunk, és hogy fő tárgyunkat kifejtsük, összefoglalnánk itt bizonyos, az isteni világból eredő témákat az ember valóságáról és magas állásáról, és az emberi faj mindent felülmúló értékéről és gazdagságáról. De hagyjuk ezt egy másik alkalomra.
38. A teremtésben a legmagasabb rang, a legfelső szféra, a legnemesebb, a legfenségesebb állás, akár látható, akár láthatatlan, akár alfa, akár ómega, Isten Prófétáit illeti, azon ténytől függetlenül, hogy külsőleg tekintve Ők legtöbbször nem bírtak semmivel saját szegénységükön kívül. Hasonlóképpen, kimondhatatlan dicsőség a része a Szenteknek, és azoknak, kik legközelebb vannak Isten Küszöbéhez, bár az ilyenek egy pillanatra sem foglalkoztak az anyagi előnyszerzéssel. Ezután következik azon igaz királyok rangja, kiknek híre, mint a nép védelmezőié és az isteni igazságosság kiszolgáltatóié betöltötte a világot, kiknek neve a nép jogai erőteljes bajnokaiként zengte be a teremtést. Ők nem gondolnak hatalmas vagyon gyűjtésére, hanem inkább úgy hiszik, hogy a saját gazdagságuk abban áll, hogy gazdaggá teszik az alattvalóikat. Számukra akkor van tele a királyi kincstár, ha minden egyes polgár tehetős és nyugalmas jólétben él. Nem az aranyukra és ezüstjükre büszkék, hanem a felvilágosodottságukra, és az elhatározottságukra, hogy elérik az egyetemes jót.
39. Utánuk következnek rangban az állam azon kiemelkedő és tiszteletreméltó vezetői és képviselői, akik Isten akaratát a maguké fölé helyezik, és kiknek államigazgatási készsége és a hivataluk vitelében szerzett bölcsességük a kormányzás tudományát a tökéletesség újabb magaslataira emeli. A tanultak világában a tudás lámpásaiként világítanak ők; gondolkodásuk, hozzáállásuk és cselekedeteik hazaszeretetüket és az ország fejlődése iránt érzett óvó aggodalmukat bizonyítják. Megelégedve egy szerény javadalmazással, nappalaikat és éjjeleiket fontos feladatok ellátásának szentelik, és annak, hogy új módszereket tervezzenek a nép előrehaladásának biztosítására. Bölcs tanácsaik hatásán, ítéletük józanságán keresztül kormányzásukat mindig is a világ kormányai által követendő példává emelték. Fővárosukat nagy világméretű vállalkozások középpontjává tették, és a személyes kiválóság legmagasabb szintjére emelkedvén és az elismertség és jellem legmagasabb csúcsaira elérvén nagy hírnévre tettek szert.
40. Majd a tudás elismert és sokat elért, dicséretreméltó emberi minőségekkel és hatalmas ékesszólással rendelkező képviselői következnek, kik szilárdan ragaszkodnak az istenfélelem erős kapaszkodójához, és a megváltás útján járnak. Elméjük tükrében a transzcendens valóságok formái tükröződnek vissza, és belső látásuk lámpása az egyetemes tudás napjából nyeri fényét. Éjjel és nappal az emberiség javát szolgáló tudományok aprólékos kutatásával foglalatoskodnak, és jó képességű diákok képzésének szentelik magukat. Bizonyos, hogy kifinomult ízlésüknek a királyok nekik ajánlott vagyona mit sem ér a tudás vizének egyetlen cseppjével szemben, és arany- és ezüsthegyek sem lehetnek súlyosabbak, mint egy nehéz probléma sikeres megoldása. Számukra a munkájukon túl lévő örömök csak játékszerek, és a szükségtelen javak megterhelő súlyát csak a tudatlanok és hitványok számára tartják kielégítőnek. Elégedetten, miként a madarak, köszönetet mondanak egy maréknyi magért, és bölcsességük dala elkápráztatja a világ legbölcsebb elméit.
41. És emellett vannak az ország minden részében éles elméjű és bölcs vezetők és befolyásos személyiségek, akik az állam oszlopait képezik. Rangjuk, állásuk és sikerük attól függ, hogy vajon az emberek jóakarói-e, és hogy keresik-e azokat az eszközöket, amelyek fejlesztik a nemzetet, és emelik polgárai gazdagságát és kényelmét.
42. Nézzük meg a következő esetet, amikor van valaki, aki országában kiemelkedő személyiség, buzgó, bölcs, tisztaszívű, belső képességeiről, értelméről és természetes éleslátásáról ismert – és emellett az állam fontos tagja is: mi lehet egy ilyen személy számára megtiszteltetés, tartós boldogság, rang és állás itt, vagy a túlvilágon? Az igazságra és igazságosságra való gondos odafigyelés, az elkötelezettség, elhatározottság és odaadás Isten jótetszése iránt, a vágy, hogy elnyerje az uralkodó kegyes elismerését, és kivívja az emberekét? Vagy inkább az, hogy annak érdekében, hogy lakomákban lelhesse örömét, éjjel pedig az élvezeteket hajszolhassa, nappal aláássa országát és összetöri népe szívét, mígnem Isten eltaszítja Magától, uralkodója előtt kegyvesztett lesz, népe rossz hírét kelti, és megérdemelt megvetéssel illeti? Istenre! A temetőben porladó csontok is jobbak, mint az ilyenek! Milyen értékkel bírnak ők, akik soha nem ízlelték meg a valódi emberi tulajdonságok mennyei étkét, sem nem ittak azon áldások kristálytiszta vizéből, melyek az emberi birodalom sajátjai?
43. Megkérdőjelezhetetlen, hogy az országgyűlések létrehozásának célja az igazságosság és becsületesség megteremtése, de minden a választott képviselők erőfeszítéseitől függ. Ha szándékuk tiszta, kívánatos eredmények és előre nem látott hasznos lépések fognak születni, de ha nem, biztos, hogy az egész értelmetlenné válik, az ország megreked, és a közügyek folyamatosan rosszabbodni fognak. „Azt látom, hogy ezer építő sem állhat meg egyetlen felforgatóval szemben, hát akkor még egyetlen építő, akit ezer felforgató követ?”
44. A fenti állítások célja legalábbis annak bizonyítása, hogy az ember boldogsága és nagysága, rangja és állása, öröme és békéje soha nem a személyes gazdagságában rejlett, hanem inkább kiváló jellemében, nemes céljaiban, széles tudásában, és abban, hogy nehéz problémákat tud megoldani. Mily nagyszerűen mondatott meg: „Hátamon egy gúnya, melyet, ha egy fillérért adnának el, az a fillér sokkal többet érne, mégis, azon gúnyában egy lélek rejtezik, mely, ha a világ összes lelkéhez mérnék, nagyobbnak és nemesebbnek bizonyulna azoknál.”
45. A jelen sorok írójának meglátása szerint jobb lenne, ha a független államokban a tanácskozó gyűlések nem-állandó tagjainak megválasztása a nép akaratától és választásától függne. Mert így a választott képviselők valamilyen szinten hajlanának az igazságosság gyakorlására, máskülönben megszenvedné a hírnevük, és elfordulna tőlük a közvélemény.
46. Ne képzeljük, hogy az író korábbi megjegyzései a gazdagság elítélését, vagy a szegénység dicséretét jelentenék. A gazdagság a legmagasabb fokon dicsérendő, ha azt valaki a saját erőfeszítésein keresztül és Isten kegyelméből szerzi, kereskedelemből, mezőgazdaságból, mesterségből, iparból, és emberbaráti célokra fordítja. Mindenek felett, ha egy megfontolt és találékony személy olyan lépéseket kezdeményezne, melyek egyetemesen gazdagítják az emberek tömegeit, nem lehetne ennél nagyobb vállalkozás, és Isten szemében a legmagasabbrendű eredménynek tekintetne, mert ez a jótevő egy egész sokaság igényeit elégítené ki, és biztosítaná a kényelmüket és jól-létüket. A gazdagság igencsak dicséretes, feltéve, hogy az egész népesség gazdag. Ha azonban néhányan aránytalanul nagy vagyonnal rendelkeznek, míg a többiek elszegényedettek, és az a vagyon sem nem gyümölcsözik, sem előny nem származik belőle, akkor ez csak teher a birtokosa számára. Ha azonban a tudás előrelendítésére, általános és egyéb iskolák alapítására, a művészet és ipar bátorítására, és az árvák és szegények képzésére fordítják – röviden, a társadalom jólétére szentelik –, akkor birtokosa Isten és ember előtt úgy fog megjelenni, mint minden, a földön lakó közül a legkiválóbb, és a paradicsom lakói egyikének fog tekintetni.
47. Ami azokat illeti, akik azt tartják, hogy a reformok bevezetése és valós erővel bíró intézmények kialakítása valójában ellentétben lenne Isten jótetszésével, megsértené az Isteni Törvényadó törvényeit, és ellene menne a Próféta egyes vallási alapelveinek és viselkedésének – nos, ezek gondolják végig, hogy miként lehetne ez így. Az ilyen reformok vajon azért sértenék a vallási törvényeket, mert azokat külföldiektől sajátítanánk el, és így mi is olyanokká válnák, mint ők, mivel „Aki egy másik népet utánoz, az közülük való”? Először is, ezek a dolgok a civilizáció evilági és anyagi berendezkedésével kapcsolatosak, a tudomány eszközeivel, a szakmai és művészeti előrehaladás járulékos elemeivel, és a kormányzás rendezett vitelével. Egyáltalán semmi közük sincs a szellem problémáihoz és a vallási tantételek összetett valóságaihoz. Ha az az ellenvetés tétetne, hogy a külföldi gondolatok behozatala még ott is elfogadhatatlan, ahol anyagi dolgokról van szó, ez az okoskodás csak az ellenkezők tudatlanságát és ostobaságát húzná alá. Elfelejtették tán az ünnepelt hadíth-ot (szent hagyományt): „Keresd a tudást, bárha Kínáig is kell menj utána”? Bizonyos, hogy Kína népe Isten szemében a legelutasítottabbak közé tartozott, mert bálványokat imádtak, és nem figyelmeztek a mindentudó Úrra. Az európaiak legalább „a Könyv népei”, hisznek Istenben, és kifejezetten rájuk utal ez a szent vers: „A hívők iránt a szeretetben pedig a legközelebb azokat találod, akik azt mondják: »Mi keresztények vagyunk«“.13 Ezért hát igenis megengedett, sőt helyénvalóbb is, hogy a tudást a keresztény országoktól sajátítsuk el. Miként lenne elfogadható Isten szemében, ha a tudást a pogányok között keresnénk, és visszataszító, ha a Könyv Népe között?
48. Emellett, a Szövetségesek Csatájában* Abú Súfyán elnyerte a Baní Kinánih, a Baní Qahtán és a zsidó Baní Qurayzih törzsek támogatását, és a Quraysh összes törzsével elindult, hogy kioltsa az Isteni Fényt, mely Yathrib (Medina) lámpájában világolt. Azon napokban a megpróbáltatások és csapások erős szelei süvítettek minden irányból, miként megíratott: „Vajon azt gondolják az emberek, hogy hagyják őket, hadd mondják »hiszünk«, anélkül, hogy próbára lennének téve?”14 A hívők kevesen voltak, és az ellenség nagy erőkkel támadt, el akarván takarni az Igazság újonnan felkelt Napját az elnyomás és zsarnokság porával. Ekkor a Próféta – a kinyilatkoztatás Hajnalpontja, a kegyelem végtelen ragyogásának Középpontja – színe elé járult Salmán (a perzsa), és elmondta, hogy Perzsiában az emberek a betolakodó ellenség ellen árkot ásnak a földjeik körül, és ez igen hatékony védelemnek bizonyul a hirtelen rajtaütések ellen. Vajon azt mondta-e az egyetemes bölcsesség azon Kútfeje, az isteni tudás Bányája válaszul, hogy ez a bálványimádó, tűzimádó mágusok között van szokásban, ezért aligha alkalmazhatják egyistenhívők? Vagy nem utasította-e ehelyett a követőit azonnal arra, hogy kezdjék el az árok ásását? Még Ő maga, az Ő áldott személye is megragadta a szerszámokat, és a többiek mellett dolgozott.
49. A különféle muszlim szellemi irányzatok könyvei, és a vezető pap-hittudósok és történészek írásai közismert tényként tárgyalják, hogy miután a Világ Fénye felkelt Hedzsáz felett, elárasztotta az egész emberiséget ragyogásával, és egy új isteni Törvény kinyilatkoztatásán keresztül új alapelveket és intézményeket teremtett, alapvető változást a világ minden részében, olyan szent törvények kerültek kinyilatkoztatásra, amelyek egyes esetekben megfeleltek a Tudatlanság Napjai15 gyakorlatának. Ezek közül Mohamed tiszteletben tartotta a vallási fegyvernyugvás hónapjait16, fenntartotta a disznóhúsra kimondott tilalmat, tovább használta a hold-naptárat és a hónapok neveit, stb. Az egyes szövegekben jelentős számú ilyen törvény kerül pontos felsorolásra:
50. „A Tudatlanság Napjaiban élők számos olyan szokást gyakoroltak, melyeket az Iszlám Törvénye később megerősített. Nem vették feleségül egyszerre anyát és lányát, és számukra a legszégyenletesebb dolog volt két testvért feleségül venni. Megbélyegezték azt, aki atyja feleségét vette nőül, gúnyosan atyja vetélytársának nevezve őt. Szokás volt közöttük, hogy elzarándokoltak a mekkai Házhoz, ahol elvégezték a látogatás ceremóniáját, magukra öltötték a zarándokok ruházatát, gyakorolták a Szentély körbejárását, futottak a két hegy között, megálltak az összes pihenőhelyen, és kővel dobálták Sátánt. Emellett szokásuk volt, hogy minden három éves időszakban beillesszenek egy további hónapot, hogy szeretkezés után rituális mosakodást végezzenek, hogy kiöblítsék a szájukat és vizet szívjanak fel az orrukon keresztül, hogy hajukat elválasszák, fogpiszkálót használjanak, vágják a körmüket, és szőrtelenítsék a hónaljukat. Hasonlóképpen, levágták a tolvaj jobb kezét.”
51. Isten ments, de feltételezheti-e valaki, hogy mivel az isteni törvények közül egyesek emlékeztetnek a Tudatlanság Napjainak gyakorlatára, melyek egy olyan nép szokásai voltak, akiktől minden nép iszonyodott, ebből az következik, hogy hiba van ezekben a törvényekben? Vagy – Isten ne adja – elképzelheti-e valaki, hogy a Mindenható Úr arra indíttatott volna, hogy fogadja el a pogányok véleményét? Az isteni bölcsesség rengeteg formát ölt. Vajon lehetetlen lett volna Mohamednek, hogy egy olyan Törvényt nyilatkoztasson ki, amely semmilyen módon nem emlékeztet semmiféle olyan gyakorlatra, amely a Tudatlanság Napjaiban volt szokásban? Éppen fordítva: mindent átfogó bölcsességének célja az volt, hogy megszabadítsa az embereket a kezüket és lábukat béklyózó fanatizmus láncaitól, és gátat vessen az ellenvetéseknek, melyek ma összezavarják az egyszerűek és elesettek elméjét, és megzavarják tudatukat.
52. Egyesek, akik nem ismerik eléggé az isteni Szövegek jelentését és a hagyományokban és írásban rögzített történelmet, azt bizonygatják majd erre, hogy a Tudatlanság Napjainak eme szokásai olyan törvények voltak, melyek Őszentségétől Ábrahámtól származtak, és a bálványimádók csak megőrizték őket. Ezzel kapcsolatban a Korán ezen versét citálják: „Kövesd Ábrahám vallását, Aki haníf volt.”17 Ennek ellenére tény, melyet az összes iszlám szellemi irányzat írásai is megerősítenek, hogy a fegyvernyugvás hónapjai, a holdnaptár, és a tolvaj jobb kezének büntetésül történő levágása nem képezték részét Ábrahám Törvényének. Akárhogy is, a Tóra fennmaradt, elérhető, és abban megtalálhatók Ábrahám törvényei. Olvassák el. Persze, akkor majd azt hajtogatják, hogy a Tórát meghamisították, és ennek bizonyítására ezt a koráni igét idézik majd: „Kiforgatják az Írás szavait.”18 Ismert azonban, hogy hol következett be ilyen torzítás, és a kritikai szövegekben és kommentárokban feljegyzésre is került.19 Ha tovább fejtegetnénk e tárgyat ezen rövid utaláson túl, fel kéne adnunk jelen célunkat.
53. Egyes beszámolók szerint az emberiséget arra utasították, hogy a vadállatoktól kölcsönözzön bizonyos jó tulajdonságokat és viselkedési mintákat, és ezekből tanuljon. Minthogy megengedett, hogy az állatvilág erényeit az emberek másolják, bizonyosan sokkal inkább lehetséges, hogy az anyagi tudományokat és technológiákat a külföldi népektől kölcsönözzük, akik legalább az emberi fajhoz tartoznak, és megkülönbözteti őket a józan ítélet és a beszéd képessége. És hogyha azt erősítgetnék, hogy ezek a dicséretreméltó tulajdonságok az állatok esetében velük születettek, mily bizonyság alapján állíthatják, hogy a civilizáció más népeknél meglévő ezen lényegi alapelvei, a tudás és a tudományok nem velük születettek? Van-e más Teremtő Istenen kívül? Mondd: Dicsőíttessék Isten!
54. A pap-hittudósok legtanultabbjai és legkitűnőbbjei, a legkiválóbb tudósok szorgalmasan tanulmányozták a tudás azon ágait, melyek gyökere és eredete a görög filozófusokban rejlik, például Arisztotelészben és a többiekben, és a legértékesebb eredménynek tekintették, ha a görög szövegekből elsajátították az olyan tudományokat, mint az orvoslás, és a matematika különféle ágai, beleértve az algebrát és számtant.20 A kiemelkedő pap-hittudósok mindegyike tanulmányozza és tanítja a logika tudományát, bár úgy gondolják, hogy megalapítója egy szabeus volt. Legtöbbjük kitart amellett, hogy ha egy tudós több tudományt is elsajátított, de tudása nem megalapozott a logikában, nem lehet megbízhatóan hagyatkozni a véleményére, elvonatkoztatásaira és következtetéseire.
55. Így tehát tisztán és megcáfolhatatlanul bebizonyíttatott, hogy a civilizáció alapelveinek és módszereinek más országokból történő átvétele, és a tudományok és technológiák tőlük történő elsajátítása – röviden, mindené, ami hozzájárul a közjóhoz – teljességgel megengedett. Ezt azért tettük, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsuk egy ilyen egyetemes előnnyel kecsegtető dologra, hogy az emberek teljes erejükkel kiállhassanak azt előrelendítendő, amíg – ha Isten megsegíti őket – ez a Szent Föld rövid idő alatt a nemzetek elejévé válhat.
56. Ó, ti bölcsek! Gondolkozzatok el mélyen: vajon összehasonlítható-e egy hagyományos puska egy Martini-Henry karabéllyal, vagy egy Krupp ágyúval? Vajon meghallgatná-e akár egy gyermek is azt, aki azt bizonygatná, a mi ódivatú tűzfegyvereink elégségesek számunkra, és haszontalan olyan fegyvereket importálni, melyeket külföldön találtak fel? Vagy ha valaki azt mondaná: „Mindig is állatok hátán szállítottuk az árukat egyik országból a másikba. Miért van szükségünk gőzmozdonyra? Miért próbálunk szolgaian utánozni más népeket?” – eltűrne-e egy intelligens ember egy ilyen kijelentést? Az egy igaz Istenre, nem! Hacsak valami hátsó gondolat vagy ellenséges érzület miatt nem utasítaná el, hogy elfogadja a nyilvánvalót.
57. Idegen nemzetek, mégha a legmagasabb szakértelemre jutottak is a tudományban, iparban és művészetben, nem haboznak gondolatokat kölcsönözni egymástól. Akkor miként engedhetnénk, hogy Perzsia, egy a legnagyobb szükségben lévő ország lemaradjon, semmibe vegyék, és magára hagyják?
58. Azon kiemelkedő pap-hittudósok és tanult emberek, akik az egyenes úton járnak, jártasak az isteni bölcsesség titkaiban és ismerik a szent Könyvek belső jelentéseit, kik szívükben az istenfélelem drágakövét viselik, és kiknek sugárzó arca a megváltás fényében ragyog – ők figyelnek a jelenkor igényeire, értik a modern idők követelményeit, és bizonyosan minden erejüket a tudás és civilizáció előrelendítésének bátorítására szentelik. „Vajon egyenlők lennének a tudók a tudatlanokkal? ... Vagy egyenlő-e egymással a sötétség és a világosság?”21
59. A lelkiekben tanultak az útmutatás lámpásai a nemzetek között, és a jószerencse csillagai, melyek az emberiség láthatáráról sugárzanak alá. Az élet forrásai ők azoknak, kik holtként feküsznek a tudatlanság és nemtörődömség halálában, és a tökéletesség tiszta vizű forrásai azok számára, kik velük született és általuk elkövetett hibáik pusztaságában szomjaznak és tévelyegnek. Ők az Isteni Egység jeleinek hajnalhasadási pontjai és a dicső Korán misztériumainak beavatottjai. Képzett orvosok ők a világ beteg teste számára, a biztos ellenszerei annak a méregnek, mely megmételyezte az emberi társadalmat. Ők azok, akik az emberiséget védelmező erős fellegvár, és a bevehetetlen menedék a súlyos megpróbáltatásokkal küszködőknek, a tudatlanság szorongó és kínzatást szenvedő áldozatainak. „A tudás olyan fény, melyet Isten azok szívébe vet, kiknek akar.”
60. Isten azonban minden dolognak jelet és jelképet teremtett, és normákat és próbákat rendelt hozzájuk, melyek által megismerhetők. A lelkiekben tanultakat belső és külső tökéletességek egyaránt kell jellemezzék: jó jellemmel kell bírjanak, felvilágosodott természettel, tiszta szándékkal, valamint az intellektus erejével, az elme ragyogásával és felfogóképességgel, intuícióval, diszkrécióval és előrelátással, nyugodt természettel, áhítatos tisztelettel és Isten szívből jövő félelmével. Mert az el nem gyújtott gyertya, bármilyen vastag és magas is legyen, nem jobb, mint a meddő pálmafa, vagy egy rakás száraz fa.
61. „Egy virágos arc biz’ duzzoghat, enyeleghet,
A kegyetlen szép fintoroghat, szenveleghet,62. Egy hiteles Hagyomány kijelenti: „Ami azt illeti, aki a tanultak közül egy23: meg kell védenie magát és hitét, ellen kell álljon a szenvedélyeinek, és engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak. Ezután pedig az emberek kötelessége, hogy az ő példáját kövessék.” Minthogy e nevezetes és szent szavak a tanultság összes ismérvét megtestesítik, helyénvaló egy rövid magyarázat. Aki rövidséget szenved ezen isteni minőségekben és nem mutatja fel e megkerülhetetlen követelményeket a saját életében, arra nem lehet úgy utalni, mintha tanult lenne, és nem méltó arra, hogy példaként szolgáljon a hívők számára.
63. A követelmények közül az első önmaga megvédése. Ez nyilvánvalóan nem arra utal, hogy védje meg magát a csapásoktól és az anyagi értelemben vett próbáktól, hiszen a Próféták és szentek egytől egyig a legsúlyosabb megpróbáltatásokat szenvedték el, amiket csak a világ felvonultathatott, és céltáblái voltak az emberiség összes kegyetlenkedésének és erőszakának. Életüket áldozták az emberek javáért és teljes szívből siettek vértanúságuk színhelyére; és belső és külső tökéletességeikkel az emberiséget a szerzett és veleszületett kiváló tulajdonságok új öltözékébe öltöztették. Az ’önmaga megvédésének’ elsődleges jelentése a szellemi és anyagi tökéletesség ismérveinek megszerzése.
64. A tökéletesség első ismérve a tanultság és az elme kulturális ismeretei, és e kiemelkedő állomást akkor lehet elérni, ha az egyén egyesíti magában az Istenre vonatkozó komplex és transzcendentális valóságoknak, a Korán politikai és vallási törvénye alapvető igazságainak, a többi vallás szent Iratai tartalmának, és azon szabályoknak és eljárásoknak az átfogó ismeretét, melyek hozzájárulhatnak ezen tiszteletreméltó ország haladásához és civilizációjához. Emellett ismernie kell a más nemzetek államvezetését jellemző törvényeket és alapelveket, szokásokat, körülményeket és viselkedési mintákat, valamint az anyagi és erkölcsi jellegű erényeket, jól kell értenie a jelenkori tudás összes hasznos ágához, és tanulmányoznia kell a korábban létezett kormányok és népek történelmi hagyatékát. Mert ha egy tanult személy nem ismeri a szent Szövegeket és az isteni és természettudományok egészét, a vallásjogot, a kormányzás művészetét, saját korának sokrétű tudását és a történelem nagy eseményeit, csődöt mondhat vészhelyzetben, és ez ellentmond az átfogó tudás szükséges követelményének.
65. Ha például egy szellemiekben tanult muszlim egy kereszténnyel vitatkozik, és nem tud semmit az Evangélium dicsőséges dallamairól, akkor bármennyit is oszt meg a Koránból és annak igazságaiból, képtelen lesz meggyőzni a keresztényt, és szavai süket fülekre találnak. Ha azonban a keresztény azt látja, hogy a muszlim jobban ismeri a kereszténység alapjait, mint maguk a keresztény papok, és jobban érti a Szent Iratok jelentését, mint ők, akkor boldogan elfogadja a muszlim érveit, sőt nem is tehet mást.
66. Mikor a Száműzetés Feje24 Ri?á imám, az isteni bölcsesség, megváltás és bizonyosság azon Lámpásának jelenlétébe járult, ha az imám, a tudás azon kincsesbányája beszélgetésük folyamán nem alapozta volna az érvelését a megfelelő, és az Exilarcha által ismert tekintélyekre, utóbbi soha nem ismerte volna el Őszentsége nagyságát.
67. Az állam ezeken kívül két hatalmas erőre alapul, a törvényhozó és a végrehajtó hatalomra. A végrehajtó hatalom gyújtópontja a kormány, míg a törvényhozóé a tanultak – és ha ez utóbbi nagyszerű támasz és pillér tökéletlennek bizonyul, miként lenne elképzelhető, hogy az állam meg tud állni magában?
68. Annak fényében, hogy a jelen időkben nehéz ilyen teljesen fejlett és átfogó tudással rendelkező egyéneket találni, és a kormány és a nép is nagy szükségét érzi a rendnek és útmutatásnak, alapvető fontosságú létrehozni egy tudóstestületet, melynek különböző csoportokba szerveződő tagjai egytől egyig a fent említett tudományágak egyikének szakértői. Ennek a testületnek a legnagyobb energiával és erővel kell megvitatnia a jelen és jövő összes követelményét, és megteremtenie az egyensúlyt és rendet.
69. Bíróságainkon a vallásjog mostanáig nem nyert döntő szerepet, mert minden uléma a saját érzése szerint bocsátott ki döntéseket, önkényes értelmezése és személyes véleménye alapján. Például két ember a bíróság elé járul, és az egyik uléma a felperes, a másik az alperes javára dönt. Előfordulhat az is, hogy ugyanaz a mujtahid* ugyanazon ügyben két egymással ellentétes határozatot ad ki azon az alapon, hogy egyszer az egyik, majd a másik irányban kapott sugallatot. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez az állapot összezavar minden fontos kérdést, és bizony veszélyezteti magának a társadalomnak az alapjait is. Mert sem a felperes, sem az alperes nem veszíti el soha az esetleges győzelem reményét, és mindketten arra fogják vesztegetni az életüket, hogy később megkíséreljenek olyan ítéletet kiharcolni, amely megfordítja az előzőt. Így hát egész idejüket a pereskedés tölti ki, azzal az eredménnyel, hogy életük teljességgel ezen vita körül forog, ahelyett, hogy jótékony hatású vállalásokkal, vagy a szükséges személyes dolgaikkal foglalkoznának. Ezen két pereskedő tulajdonképpen halott is lehetne, mivel szemernyit sem tudják szolgálni kormányukat vagy közösségüket. Ha azonban határozott és végleges ítélet születne, a jogosan elítélt fél szükségszerűen feladná az ügy újra megnyitásának minden reményét, megszabadulna ettől a tehertől, és visszatérne a saját és mások ügyeivel való foglalatoskodáshoz.
70. Minthogy a nép békéjének és nyugalmának biztosításának elsődleges eszköze, és a magasabb és alacsonyabb osztályokba tartozók előrehaladásának egyaránt leghatásosabb hajtóereje ez a mindeneknél fontosabb kérdés, kötelező a nagy tanácskozó gyűlés azon tanult tagjainak, akik részletekbe menően ismerik az isteni törvényt, hogy egy egységes, közvetlen és jól körülhatárolt eljárást dolgozzanak ki a perek elrendezésére. Ezt az okiratot aztán királyi paranccsal nyilvánosságra kell hozni az ország minden részében, és előírásait szigorúan be kell tartani. Ezen mindeneknél fontosabb kérdés a legsürgetőbb figyelmet igényli.
71. A tökéletesség második ismérve az igazságosság és pártatlanság. Azt jelenti ez, hogy nem szabad az ember saját egyéni nyereségére és önös előnyére tekintettel lenni, és Isten törvényeit úgy kell végrehajtani, hogy a legkisebb figyelmet sem szabad szentelni bármi másnak. Azt jelenti ez, hogy az embernek magát csupán Isten, a Mindenek Birtokosa egyik szolgájának szabad tekintenie, és a lelki kitűnőségre való törekvésen kívül soha nem szabad megkísérelnie, hogy másként is megkülönböztessék másoktól. Azt jelenti ez, hogy a közösség javára az egyén sajátjaként kell tekinteni. Röviden, azt jelenti ez, hogy az emberiséget egyetlen személynek kell tekinteni, az embernek önmagát pedig ezen testi forma egyik tagjának, és bizton kell tudnia, hogy ha fájdalom vagy sebesülés éri azon test bármely tagját, az elkerülhetetlenül szenvedést fog eredményezni az összes többinek.
72. A tökéletesség harmadik ismérve teljes őszinteséggel és tiszta szándékkal kiállni a tömegek nevelésért: megtenni mindent azért, hogy a tudás és hasznos tudományok különféle ágaira lehessen őket oktatni, bátorítani a modern haladást, szélesíteni a kereskedelmet, ipart és a művészeteket, és olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek növelik a nép gazdagságát. Mert a tömegek nem ismerik ezen létfontosságú eszközöket, pedig azok azonnali gyógyírként szolgálhatnának a társadalom krónikus bajaira.
73. Lényegi fontossággal bír, hogy a tudósok és a szellemi dolgokban tanultak teljes őszinteséggel, tiszta szándékkal és egyedül Isten kedvéért tanácsokat adjanak és buzdítsák a tömegeket, és tisztogassák meg látásukat azon szemcsöppel, amely a tudás. Mert az emberek ma babonájuk mélységeiben azt képzelik, hogy ha valaki hisz Istenben és az Ő jeleiben, a Prófétákban és az Isteni Kinyilatkoztatásokban és törvényekben, és odaadó és istenfélő személy, annak szükségszerűen tunyának kell maradnia, és henyéléssel kell napjait múlatni, hogy Isten szemében olyannak lássék, mint aki lemondott a világról és annak hiúságairól, szívét az eljövendő élet felé fordította, és elfordult az emberektől, hogy közelebb kerülhessen Istenhez. Minthogy e témát később kifejtjük még, félretesszük pillanatnyilag.
74. A tökéletesség további ismérvei közé tartoznak még Istent félni, Istent szeretni a szolgái iránt mutatott szereteten keresztül, szelídséget, béketűrést és nyugalmat gyakorolni, őszintének, megközelíthetőnek, irgalmasnak és könyörületesnek lenni; határozottsággal és bátorsággal, megbízhatósággal és erővel rendelkezni, arra törekedni és erőfeszítést tenni, hogy az ember nagylelkű, hűséges legyen, ne tápláljon rosszindulatot, buzgalommal és tisztességérzettel rendelkezzen, nemes szellemű és nagylelkű legyen, és tiszteletbe tartsa mások jogait. Ki eme kiváló emberi minőségekben hibádzik, az nem tökéletes. Ha ezen ismérvek mindegyikének belső jelentését elmagyaráznánk, „a vers 70 maund25 súlyú papírt tenne ki”.
75. A második szellemi követelmény, mely a tudás birtokosára vonatkozik az, hogy legyen hite védelmezője. E szent szavak nyilvánvalóan nem vonatkoznak kizárólag arra, hogy kutassa, mi következik a Törvényből, betartsa az istentisztelet formáit, kerülje a nagyobb és kisebb bűnöket, gyakorolja a vallási előírásokat, és mindezen módszerekkel védje a Hitet. Hanem inkább azt jelentik, hogy az egész népet kell megvédeni minden módon; hogy mindent meg kell tenni, minden lehetséges eszköz együttesét felhasználva Isten Szavának felemelésére, a hívek számának növelésére, Isten Hitének hirdetésére és magasztalására, és győzedelmessé tételére más vallások fölött.
76. Igen, ha a muszlim vallási hatóságok ragaszkodtak volna ezen irányhoz, miként tenniük kellett volna, mostanra már a föld minden népe Isten egységének óvó árnyékába gyűjtetett volna, és a „hogy győzelemre vigye azt az összes többi vallással szemben”26 ragyogó tüze Napként fénylett volna fel a világ szívében.
77. Krisztus után tizenöt évszázaddal Luther, aki eredetileg egy tizenkét fős katolikus testület tagja volt a pápai kormány székhelyén, és később útjára indította a protestáns hitet, ellentétbe került a Pápával bizonyos doktrínákkal kapcsolatban, pl. a szerzetesek házasodásának tilalma, az apostolok és múltbéli keresztény vezetők képeinek tisztelete és az azok előtti hajlongás, és más egyéb vallási gyakorlatok és ceremóniák miatt, amelyek rárakódtak az Evangélium rendelvényeire. Bár akkoriban a Pápa hatalma akkora volt, és olyan nagy tiszteletben tartották, hogy Európa királyai remegtek és reszkettek előtte, és hatalmának erős markában tartotta Európa összes nagy ügyét, mégis, mivel Luther álláspontja a vallási vezetők házasodásának szabadságát, a templomokban található képek és ábrázolások imádatát és az előttük való leborulást, valamint az Evangéliumhoz később hozzátett ceremóniák eltörlését illetően bizonyíthatóan helyes volt, és megfelelő módot választott véleményének terjesztéséhez, az utóbbi négyszáz akárhány esztendőben Amerika lakosságának többsége, Németország és Anglia lakóinak négyötöde és az osztrákok egy nagy százaléka, összességében mintegy százhuszonöt millió ember csatlakozott a protestáns egyházhoz különféle keresztény felekezetekből. E vallás vezetői még ma is mindent megtesznek annak terjesztésére, és Afrika keleti partvidékén – látszólag a szudáni és különféle néger törzsek emancipálása érdekében – általános és középiskolákat alapítottak és a teljességgel vad afrikai törzseket képzik és civilizálják, miközben valódi és elsődleges céljuk egyes muszlim néger törzsek áttérítése a protestantizmusra. Minden közösség a tagjainak előremeneteléért dolgozik, miközben mi (vagyis a muszlimok) csak alszunk!
78. Bár nem volt tiszta, hogy mi cél hajtotta előre ezt az embert, vagy hová akart eljutni, nézzétek, hogy a protestáns vezetők buzgó erőfeszítései miként terjesztették tanait messzire és távolra.
79. Nos, ha az egy igaz Isten nevezetes népe, megerősítéseinek befogadója, isteni segedelmének tárgya megfeszítené minden erejét, és teljes odaadással, Istenben bízva és minden mástól elfordulva elfogadna ilyen eljárásokat a Hit terjesztésére, és minden erőfeszítését e célra szentelné, biztos, hogy az Ő isteni fénye átölelné az egész Földet.
80. Néhányan, akik nem ismerik az események felszíne alatt rejtező valóságot, nem érzik a világ érverését ujjuk alatt, és nem tudják, milyen nagy adagban kell az igazságot adagolni ahhoz, hogy a hazugság ezen krónikus régi betegségét meg lehessen gyógyítani, úgy hiszik, hogy a Hit csak karddal terjeszthető, és véleményüket a „Kard által vagyok Próféta” hagyománnyal támasztják alá. Ha azonban e kérdést gondosan megvizsgálnák, látnák, hogy ezen a napon és ebben a korszakban a kard nem megfelelő eszköz a Hit terjesztésére, mert az az emberek szívét csak irtózással és rettegéssel töltené el. Mohamed Isteni Törvénye szerint nem megengedett, hogy a Könyv Népét rákényszerítsék a Hit elismerésére és elfogadására. Bár minden, az Isten egységében lelkiismeretesen hívő számára szent kötelesség az emberiség elvezetése az igazsághoz, a hagyományok: „Kard által vagyok Próféta”, és „Arra kaptam parancsot, hogy addig fenyegessem az emberek életét, amíg ki nem mondják, hogy »Nincsen más Isten, csak Isten«“, a Tudatlanság Napjaiban élő bálványimádókra vonatkoztak, akik vakságukban és állati természetük okán az emberi lények szintje alá süllyedtek. A kardcsapások által született hitben aligha lehet megbízni, és bármely csekély ok miatt visszasüllyed a tévelygésbe és hitetlenségbe. Mohamed mennybemenetele után, és miután felszárnyalt „az igaz ülésbe egy hatalmas uralkodó közelében”27, a Medina körüli törzsek elhagyták hitüket, és visszatértek a pogány idők bálványimádásához.
81. Emlékezzetek: mikor Isten Lelkének (Jézusnak) szent lehelete áradt szét Palesztina és Galilea tájain, a Jordán partjai mentén és a Jeruzsálem körüli vidéken, és az Evangélium gyönyörű melódiái zengtek a lelkileg megvilágosultak fülében, Ázsia, Európa, Afrika, Amerika és Óceánia – mely a Csendes- és Indiai-óceán szigetei és szigetvilágai – összes népe tűzimádó és pogány volt és még nem is hallott az Isteni Szóról, mely a Szövetség Napján28 hangzott fel. Csak a zsidók hittek egyedül Isten istenségében és egy-ségében. Miután Jézus kinyilatkoztatta Magát, szájának kristálytiszta és életet adó lehelete három éven keresztül leheltek örök életet azon terület lakóiba, és az Isteni Kinyilatkoztatáson keresztül megalapíttatott Jézus Törvénye, a gyógyír a beteg világ akkori sebeire. Jézus idején csak néhányan fordították arcukat Isten felé; valóban csak a tizenkét apostol és néhány asszony vált szívéből hívővé, és még az egyik apostol, Júdás, az iskarióta is elhagyta hitét, és maradtak tizenegyen. Miután Jézus felemelkedett a Dicsőség Birodalmába, e néhány lélek lépett elő szellemi kiválóságával és tiszta és szent cselekedetekkel, és indultak el Isten erejéből és a Messiás életadó leheletével, hogy megmentsék a világ összes népét. Az összes bálványimádó nemzet és a zsidók pedig teljes erejükkel táborba szálltak, hogy elfojtsák a Jeruzsálem szent lámpásában gyújtott isteni tüzet. „El akarják oltani Isten világosságát a szájukkal, ám Isten rendíthetetlen abban, hogy kiteljesítse az Ő világosságát, még akkor is, ha ez a hitetleneknek nem tetszik.”29 A legborzasztóbb kínzások közepette vetették e szent lelkek mindegyikét halálra: hentesbárddal vágták darabokra némelyikük tiszta és meg nem rontott testét és égették el őket kemencében, másokat rostélyra feszítve elevenen megégettek. A keresztények mindezen gyötrelmes megtorlás ellenére is tovább tanították Isten Ügyét, kardot hüvelyéből soha ki nem vontak, még egy orcát sem sebeztek meg. És végül Krisztus Hite körbefonta az egész világot, úgy, hogy Európában és Amerikában más vallásnak még nyoma sem maradt, és ma Ázsiában, Afrikában és Óceániában is emberek nagy tömegei élnek a Négy Evangélium menedékében.
82. Ím, a fenti cáfolhatatlan bizonyítékokkal teljességgel igazoltatott, hogy Isten Hitét az emberi tökéletességeken keresztül kell hirdetni, olyan jellemvonásokkal, melyek kiválóak és kellemetesek, olyan viselkedéssel, mely a szellemi felé fordul. Ha egy lélek saját akaratából közelít Isten felé, fogadják majd őt az Egy-ség Küszöbén, mert az a lélek mentes a személyes megfontolásoktól, a mohóságtól és az önző érdekektől, és Ura óvó védelme alatt keresett menedéket. Az emberek úgy ismerik majd, mint aki megbízható és szavahihető, mértékletes és lelkiismeretes, nemes gondolkodású és ragaszkodó, meg nem rontható és istenfélő. Ily módon tárul fel az Isteni Törvény kinyilatkoztatásának fő célja, mely a halál utáni világban a boldogság megteremtése, ebben pedig a civilizáció és a jellem kiművelése. És ami a kardot illeti, az csak olyan embert teremt, aki kifelé fog hívőnek mutatkozni, belülről pedig áruló és hitehagyott lesz.
83. Elmondunk most egy történetet példázatként mindenkinek. Arab krónikák mesélik, hogy a Mohamed eljövetele előtti időkben Nu’mán, Mundhir, a lakhmida fia, egy arab király, akinek székhelye a Tudatlanság Napjaiban Hirih-ben volt, egy nap oly sokszor nézett a boros kupa fenekére, hogy agya elködösödött, és józan esze cserbenhagyta. E részeg és öntudatlan állapotban megparancsolta, hogy két ivócimboráját, közeli és szeretett barátját, Mudallil fia Khalid-ot és Mas’úd-Kaldih fiát, ’Amr-t végezzék ki. Mikor a tivornyát kialudta, hívatta két barátját, és így tudta meg a szörnyű hírt. Szíve megkeseredett, és mivel igen szerette őket és vágyakozott utánuk, két gyönyörű síremléket állítatott nekik, és elnevezte azokat „Vérfoltosnak”.
84. Majd barátai emlékére kijelölte az évnek két napját, az egyiket a Gonosz Napjának, a másikat pedig a Megbocsátás Napjának, és kijelentette, hogy ezen a két napon minden esztendőben nagy pompával kivonul kíséretével a síremlékekhez, és a kettő közé ül. És bárkire esik is pillantása a Gonosz Napján, azt kivégezteti, de akit a Megbocsátás Napján lát meg, azt elhalmozza ajándékokkal és kiváltságokkal. Elhatározását erős esküvel pecsételte meg, és minden évben meg is tartotta.
85. Egy napon a király Mahmud nevű paripáján kilovagolt a síkságra vadászni. Hirtelen egy vadszamarat pillantott meg a távolban. Sarkantyúba kapta lovát, hogy utolérje, és oly sebesen vágtatott el, hogy elszakadt kísérőitől. Sötétedett, és a király eltévedt. Egy sátrat vett észre messze kinn a sivatagban, így odalovagolt. A bejáratnál megkérdezte: – „Befogadsz-e egy vándort?” A gazda – Hanzalá, Abi-Ghafray-i-Fá’i fia – igennel válaszolt. Kilépett a sátorból, és segített Nu’mánnak leszállni a lováról. Aztán a feleségéhez ment és így szólt hozzá: – „A nagyság jeleit látom e férfiú viselkedésében. Bánjál vele a legszívélyesebben és készíts lakomát.” A felesége így válaszolt: – „Vágjuk le az anyajuhot, és egy kis lisztem is van, amit ilyen alkalomra tartogattam.” Hanzalá megfejte a juhot, egy csöbör tejet Nu’mán-nak kínált, majd leölte az állatot és étket készített, s barátságossága és kedvessége nyomán Nu’mán békében és kényelemben tölthette az éjszakát. Mikor hajnalodott, a király készülődött és így szólt Hanzalához: – „Nagylelkűen viselkedtél, befogadtál és jól tartottál. Nu’mán vagyok, Mundhir fia és hőn várni fogom a napot, mikor udvaromba jössz.”
86. Múlt az idő és Tayy földjén éhínség támadt. Hanzalá nagy szükséget szenvedett, így felkereste a királyt. Szerencsétlen véletlen folytán éppen a Gonosz Napján érkezett. Nu’mán kedve sötétre fordult és korholni kezdte barátját: – „Miért éppen ma kellett hozzám jönnöd? Ez a Gonosz Napja, a harag és fájdalom napja. Mégha egyetlen fiamra, Qabus-ra esne is ma a pillantásom, ő sem maradhatna életben. És most kérj, amit akarsz.”
87. Hanzalá így szólt: – „Nem tudtam a te Gonosz Napodról. Az élet ajándékai az élőnek valók, és mivel nekem ez órán a halál poharából kell innom, mit kezdjek akár a világ összes tárházának kincseivel?”
88. „Hiába minden szó” – mondta Nu’mán.89. Hanzalá így szólt: – „Bocsáss el hát akkor, hogy a feleségemhez térhessek, végrendeletet készíthessek, és én visszatérek jövőre ugyanezen a napon.”
90. Nu’mán kezest kért tőle, hogy amennyiben nem tér vissza a kitűzött időre, őt nyakazzák le helyette. A kétségbeesett és zavarban lévő Hanzalá körülnézett és pillantása a király udvartartásának egyik tagjára, a Shayban törzsbeli Qays fia ’Amr fia Sharik-ra esett. E szókkal fordult hozzá: – „Ó, társam, ó, ’Amr fia! Van-e menekvés a halálból? Ó, minden szenvedők barátja! Ó, a testvértelen testvére! Ó, Nu’mán bátyja, légy te a bizonyosság ma az uralkodó előtt! Hol van Shayban, a nemes – legyen kegyeltje a Legkönyörületesebbnek!” De Sharik csak ennyit mondott: – „Ó, bátyám, egy férfi nem játszhat az életével!” Az áldozat nem tudta, hová forduljon. Ekkor előlépett Qarad, Adja, a kalbita fia és magát ajánlotta kezesnek, hogy amennyiben a következő Gonosz Napján nem állítja elő az áldozatot, a király azt tehet vele, amit akar. Ezután Nu’mán ötszáz tevét ajándékozott Hanzalának és hazaküldte.
91. A következő évben a Gonosz Napján, mihelyst megvirradt, Nu’mán szokás szerint nagy pompával és fénnyel elindult a két Vérfoltosnak nevezett síremlék felé. Qarad-ot is magával vitte, hogy rajta teljesítse be királyi haragját. Az állam oszlopai, a miniszterek könyörögni kezdtek a királynak, kímélné meg Qarad életét napestig, hátha megérkezik addig Hanzalá; de a király nem kívánta elvenni jótevője életét, és annak vendégbarátságát úgy kívánta meghálálni, hogy Qarad-ot öleti meg helyette. Amint a Nap nyugaton a láthatárt érintette, letépték Qarad ruháit és előkészültek a nyakazáshoz. De ebben a pillanatban lóhalálban vágtató lovas tűnt fel a távolban. Nu’mán megkérdezte a bakót: – „Miért késlekedsz?” A miniszterek így szóltak: – „Talán Hanzalá jön.” S mikor a lovas közelebb ért, látták, hogy így is van.
92. Nu’mán igen megszomorodott: – „Bolond – mondta – egyszer már kicsúsztál a halál karmaiból, és most másodszor is ujjat húzol vele?”
93. Hanzalá pedig így válaszolt. – „Édes a halál mérge az én nyelvemen, ha arra gondolok, hogy ezáltal megtarthatom ígéretemet.”
94. „Miért vagy ilyen megbízható” – kérdezte Nu’mán – „és miért tiszteled ennyire kötelességedet, és hogy betartsd esküdet?” Hanzalá így felelt: „Mert hiszek az egy Istenben és a Könyvekben, melyek alászállottak az égből.” „Mi a hited?” – kérdezte a király. – „Jézus szent lehelete keltett életre. Krisztus, Isten Lelkének egyenes ösvényét követem.” – „Hadd lélegezzem én is a Lélek édes illatát!” – parancsolta a király.
95. És Hanzalá előhúzta az istenszeretet kebléből az útmutatás fehér kezét30, és az Evangélium fényével bevilágította az ő látásukat és az ő bensőjüket. És miután csengő hangon elmondta az Újtestamentum néhány Igéjét, Nu’mán és miniszterei előtt visszataszítóvá váltak az ő bálványaik és az ő bálványimádatuk, és megerősítést nyertek Isten hitében. Majd pedig így szóltak: – „Jaj, és ezerszer jaj, hogy mostanáig nem figyelmeztünk e határtalan kegyelemre és reánk fátyol borult, és megfosztattunk az isteni kegyelem felhőiből záporozó esőtől.” A király pedig azon nyomban lebontatta a két síremléket, amit Vérfoltosnak hívtak, megbánta az ő zsarnokságát és igazságos rendet teremtett az országban.
96. Figyeljük meg, hogy egyetlen személy, ráadásul egy sivatagi ember, külsőleg ismeretlen és rang nélküli, minthogy a tiszta szívűek erényeit mutatta fel, képes volt ezen büszke uralkodót és sok másokat is megszabadítani a hitetlenség sötét éjéből és elvezetni őket a megváltás reggelébe, megmenteni őket a bálványimádás kárhozatából és elhozni őket Isten egy-ségének partjaira, és véget vetni olyan praktikáknak, melyek megmételyeznek egy egész társadalmat és népeket döntenek barbárságba. Az embernek mélyen el kell gondolkoznia ezen, és meg kell ragadnia az értelmét.
97. Fáj a szívem, mikor nagy szomorúsággal látom, hogy az emberek figyelme egyáltalán nem irányul afelé, ami méltó e naphoz és időkhöz. Az Igazság Napja felkelt a világ láthatárán, de mi képzelgéseink sötét kelepcéjében vergődünk. A Legnagyobb Óceán hullámai zúgnak körülöttünk, míg mi kiszáradtunk, és gyengék vagyunk a szomjúságtól. Az isteni kenyér száll alá a mennyből, és mi egy éhség sújtotta földön tapogatózunk és botladozunk. „Sírás és panasz közt morzsolom napjaim.”
98. Az egyik fő oka annak, hogy a más vallásúak miért maradtak távol és nem tértek át Isten Hitére, a fanatizmus és az oktalan vallási vakbuzgóság. Nézzétek például a szavakat, melyeket Mohamedhez, a Megváltás Bárkájához, a Sugárzó Orcához és az Emberek Urához intéztek, arra szólítván Őt, hogy legyen az emberekkel szelíd és béketűrő: „Hívjál a te Urad útjára bölcsességgel és szép buzdítással!”31 Azon Áldott Fa, Kinek fénye „nem keleti és nem nyugati”32, és Ki a föld összes népére kiterjesztette óvó árnyékának mérhetetlen kegyelmét, végtelen kedvességet és béketűrést mutatott mindenki felé, akivel csak érintkezett. Hasonlóképpen, ezen szavakkal utasíttatott Mózes és Áron arra, hogy szálljanak szembe Fáraóval, a Karók Urával33: „Szóljatok hozzá szelíd szóval”.34
99. Bár a Próféták és Isten Szentjeinek nemes viselkedése széles körben ismert, és az Óra eljöveteléig35 az élet minden területén valóban kiváló követendő minta az egész emberiség számára, mégis, vannak, akik elhanyagolták és távol maradtak a különleges együttérzés és szerető kedvesség ezen emberi minőségétől, és megakadályoztattak abban, hogy a Szent Könyvek belső jelentéséhez eljuthassanak. Nem csupán kínos gondossággal kerülik más vallások követőit a sajátjukon kívül, hanem még azt sem engedik meg maguknak, hogy mindennapi udvariasságot mutassanak feléjük. Ha valakit nem engednek, hogy kapcsolatban legyen másokkal, miként tudná azokat kivezetni a „Nincsen más Isten” tagadásának sötét és üres éjszakájából a hit ragyogó reggelébe, és a megerősítésbe: „csak Isten” 36? És miként tudná őt ösztökélni és bátorítani, hogy emelkedjen ki a kárhozat és tudatlanság mélységéből és hágjon fel a megváltás és tudás magaslataira? Ítéljetek igazul: ha Hanzalá nem viselkedett volna Num’ánnal igaz barátsággal, és nem mutatott volna feléje kedvességet és vendégszeretet, vajon eljuttathatta-e volna a királyt és nagyszámú bálványimádót oda, hogy elismerjék Isten egységét? Távol maradni az emberektől, kerülni őket, keményen bánni velük – ez csak arra ösztönzi őket, hogy visszahúzódjanak, míg a gyengédség és odafigyelés, a szelídség és béketűrés szívüket Istenhez vonzza. Ha egy igazhívő találkozva egy másik országból jövővel visszatetszésének ad hangot, és rettenetes szavakat szól, melyek tiltják a külföldiekkel való kapcsolatot, és rájuk „tisztátalanként” utalnak, az idegen annyira elszomorodik és megbántódik, hogy soha nem fogja elfogadni el a Hitet, még akkor sem, ha a szeme előtt játszódik is le a Hold kettéhasadása.* Ha az illetőt kerülik, annak az eredménye az lesz, hogy mégha volt is a szívében egy kis hajlandóság Isten felé, megbánja azt, és a hit tengerétől a feledés és hitetlenség sivatagába menekül. És ha visszatér a saját országába, a sajtóban olyan beszámolókat fog közzétenni, hogy ez és ez a nemzet teljességgel híján van egy civilizált nép ismérveinek.
100. Ha meghányjuk-vetjük a Korán verseit és bizonyságait, valamint a hagyományos beszámolókat, melyek az Isteni Egység mennyországának azon csillagaitól, a Szent Imámoktól szálltak alá, meg fogunk győződni arról a tényről, hogy ha egy lélek felruháztatott az igaz hit jegyeivel és szellemi vonások jellemzik, Isten szélesre táruló irgalmának jelképe lesz az egész emberiség számára. Mert a hit embereinek megkülönböztető tulajdonságai az igazságosság és méltányosság, a béketűrés, könyörület és nagylelkűség, a másokra való odafigyelés, az őszinteség, megbízhatóság és hűség, a szeretet és szerető kedvesség; az odaadás, elhatározottság és emberség. Ezért hát, ha egy ember valóban igaz, ki fogja használni mindazon eszközöket, melyek az emberek szívét megragadják, Isten tulajdonságain keresztül a hit egyenes ösvényére fogja vonzani őket, és inni készteti őket az örök élet folyójából.
101. Ma behunyjuk a szemünket minden igaz cselekedet előtt, és a társadalom hosszú távú boldogságát feláldozzuk saját múlandó nyereségünkért. A fanatizmusra és vakbuzgóságra úgy tekintünk, hogy az javunkra válik és tiszteletet hoz nekünk, és nem megelégedvén ezzel, beáruljuk egymást és egymás romlására törekszünk, és ha azt akarjuk mutatni, hogy mennyire bölcsek és tanultak vagyunk, mennyire erényesek és istenesek, elkezdjük gúnyolni és ócsárolni egymást. „Ennek az elképzelései – mondjuk – igencsak a fellegekben járnak, és annak a viselkedése kivetnivalót hagy maga után. Zayd csak ritkán vesz részt vallásos alkalmakon, és ’Amr nem erős a hitében. Ennek a véleménye Európától bűzlik. X alapjában véve nem gondol semmi másra, csak a saját nevére és hírére. Tegnap este, mikor felálltunk az imához, a sor ferde volt, és nem megengedett, hogy másik vezetőt kövessünk. Ebben a hónapban nem halt meg gazdag ember, és semmit nem ajánlottak fel adományként a Próféta emlékére. A vallás épülete összeomlott, a hit alapjait elhordta a szél. A hit szőnyegét felgöngyölték, a bizonyság zálogai kitöröltettek, az egész világ tévelygésben él, és mikor ellen kéne állni a zsarnokságnak, mindenki puhány és hanyag. Napok és hónapok teltek el, és ezek a falvak és birtokok még mindig ugyanannak a tulajdonában vannak, mint az elmúlt évben. Ezen a településen korábban hetven helyi kormányzat működött rendezetten, de a számuk fokozatosan csökken, és mára már csak huszonöt maradt emlékeztető gyanánt. Volt, hogy egy mufti kétszáz, egymásnak ellentmondó döntést adott ki egy nap alatt, ma alig kapunk ötvenet. Azokban a napokban tömegével voltak emberek, akik belebolondultak a pereskedésbe, míg most nyugton pihennek; korábban az egyik nap a felperes vesztett, és az alperes nyert, a másikon a felperesnek ítéltek, és az alperes szenvedett vereséget – de most ezt a nagyszerű gyakorlatot is feladták. Mi ez a pogány vallás, ez a bálványimádó tévelygés! Jaj a Törvénynek, jaj a Hitnek, jaj ezeknek a csapásoknak! Ó, testvéreink a Hitben! Ez bizonyosan a világ vége! Jön az Ítélet Napja!”
102. Ilyen szavakkal támadnak a gyámoltalan tömeg elméjére, és zavarják meg a már amúgy is összezavarodott szegények szívét, akik nem tudnak semmit a dolgok valódi állásáról és az ilyen beszéd igazi hátteréről, és eszükbe sem jut, hogy ezer önös cél rejtezik egyes személyek feltehetően vallásos ékesszólása mögött. Úgy képzelik, hogy az ilyen típusú szónokokat az erényes buzgóság hajtja, miközben igazság szerint ezek az emberek azért zajonganak olyan erősen, mert a tömegek jólétében a saját személyes romlásukat látják, és úgy hiszik, hogy ha az embereknek felnyitják a szemét, az ő fényük ki fog hunyni. Csak a legélesebben látó szem tudja felfedni a tényt, hogy ha ezen személyek szívét valóban az egyenesség és Isten félelme mozgatná, ennek az illata, miként a mósuszé, mindenhová eljutna. A világon semmit nem lehet csupán szavakkal támogatni.
103. De ezen baljós baglyok rosszat cselekedtek,
Fehér sólyomként énekelni megtanultak.104. A lelkiekben tanultak, azok, akik az Isteni Kinyilatkoztatás Könyvéből végtelen értelmet és bölcsességet nyertek, és kiknek megvilágosodott szíve Isten láthatatlan világából nyer sugallatot, bizonyosan erőfeszítést tesznek, hogy Isten igaz követőinek elsőbbségét minden tekintetben és minden nép fölött megteremtsék, és azért dolgoznak és küzdenek keményen, hogy felhasználjanak minden eszközt, amely hozzájárul a haladáshoz. Ha valaki nem veszi figyelembe ezen nemes célokat, soha nem bizonyul érdemesnek Isten szemében, hiányosságaival fog kitűnni, miközben tökéletességet követel magának, és szűkölködőként, bár gazdagságot mímel.
105. Nyomorult lélek lomha, vak és mogorva,106. A tudásnak, tisztaságnak, odaadásnak, fegyelemnek, függetlenségnek semmi köze a külső megjelenéshez és a ruházathoz. Utazásaim során hallottam egyszer, hogy egy kiemelkedő személyiség az alábbi kitűnő észrevételt tette, melynek elméssége és bája megmaradt az emlékezetemben: „Nem minden pap turbánja bizonysága az önmegtartóztatásnak és tudásnak; nem minden laikus kalapja jele a tudatlanságnak és erkölcstelenségnek. Hány kalap emelte fel büszkén a tudás zászlaját, hány turbán rántotta a porba Isten Törvényét!”
107. A tárgyalt kifejezés harmadik eleme: „ellen kell álljon a szenvedélyeinek”. Mily csodálatosak a következtetések, melyekre ezen megtévesztően könnyű, mindent magában foglaló kifejezés alapján lehet jutni. Ez minden dicséretes emberi tulajdonság fundamentuma; igen, e néhány szó testesíti meg a világ fényét, az emberi lények veleszületett lelki megkülönböztető jellemzőinek megtámadhatatlan alapját. Ez minden viselkedés lendítő kereke, az eszköz arra, hogy az ember jó tulajdonságait egyensúlyban lehessen tartani.
108. Mert a vágy láng, amely számtalan tudós-élet aratását égette porrá, emésztő tűz, és azt egyesített tudásuk hatalmas óceánja sem tudta kioltani. Mily gyakran történt, hogy valaki, aki az emberiesség minden jelével megtiszteltetett és az igazi megértés drágakövét viselte, mégis szenvedélyeit követte, mígnem kiváló tulajdonságai túlhaladtak a mérsékletességen, és kicsapongásba fordultak. Tiszta szándékai gonosszá lettek, tulajdonságait többé nem azokhoz méltó dolgokra használta, és vágyai ereje őt a becsületességtől és annak áldásaitól veszélyes és sötét utakra ragadta. A jó jellem Isten, az Ő választottai, és a belátással bírók szemében a legkiválóbb és legdicséretreméltóbb minden dolgok között, de mindig azzal a megkötéssel, hogy kisugárzásának középpontja az értelem és tudás kell legyen, alapzata pedig a valódi mérsékletesség. Ha e tárgy vonatkozásait érdeme szerint fejtenénk ki, e mű túl hosszúra nyúlna, és fő témánkat szem elől tévesztenénk.
109. Kérkedő civilizációja ellenére Európa minden népe a szenvedély és vágy ezen rettentő tengerébe süpped és fulladozik egyre jobban, és ezért foszlik semmivé kultúrájuk összes tüneménye. Ne csodálkozzon senki e kijelentésen, se ne rosszalja azt. A hatásos törvények lefektetésének és a civilizáció összes aspektusával foglalkozó nagyszerű alapelvek és intézmények kialakításának elsődleges célja, alapvető célkitűzése az emberi boldogság; és az emberi boldogság kizárólag abban lelhető fel, hogy közelebb húzódunk a Mindenható Isten Küszöbéhez, és biztosítjuk az emberi faj minden egyes tagjának – magas és alacsony rendűnek egyaránt – a békéjét és jól-létét, és ezen két célkitűzés eléréséhez a legnagyszerűbb eszközök azok a kiváló tulajdonságok, melyekkel az emberiség felruháztatott.
110. A kiművelt erkölcsiség nélküli felszínes kultúra olyan, mint a „zavaros álmok”38, és a külsődleges csillogás belső tökéletesség nélkül „mint a délibáb a síkvidéken. A szomjúhozó azt gondolja róla, hogy víz.”39 Mert azon eredmények, melyek elnyernék Isten tetszését, és biztosítanák az ember békéjét és jól-létét, soha nem érhetőek el teljesen egy csupán külsődleges civilizációban.
111. Miként véleményeik és viselkedésük nyilvánvalóan tanúsítják, Európa népei nem emelkedtek az erkölcsi civilizáció magasabb síkjaira. Figyeljétek meg például, hogy az európai kormányok és népek legfőbb vágya ma egymás meghódítása és szétzúzása, és miközben titokban a legnagyobb viszolygást táplálják magukban, idejüket azzal töltik, hogy a felebaráti vonzalom, barátság és harmónia kifejezéseit hajtogatják egymásnak.
112. Ott van az uralkodó jól ismert esete, aki a békét és nyugalmat mozdítja elő, miközben több energiát fordít fegyverek felhalmozására és egy nagyobb hadsereg felállítására, mint a háborús uszítók, azon az alapon, hogy a béke és harmónia csak erővel teremthető meg. A béke az ürügy, és éjszaka és nappal minden idegszálukat megfeszítik, hogy még több háborús eszközt halmozzanak fel, és ezt kifizetendő nyomorult népük fel kell áldozza a legnagyobb részét annak, amit izzadtsággal és fárasztó munkával képes volt megkeresni. Hány ezren hagyták oda munkájukat a hasznos iparágakban és dolgoznak nappal és éjszaka, hogy új és halálosabb fegyvereket állítsanak elő, amelyek az emberi faj vérét még nagyobb mértékben fogják ontani, mint korábban.
113. Minden nap feltalálnak egy új bombát vagy robbanószert, és a kormányoknak fel kell adniuk elavult fegyvereiket, és el kell kezdeniük gyártani az újat, mert a régiek nem tudják megállni a helyüket az újakkal szemben. Például, mikor a jelen tanulmány születik a hedzsra 1292. esztendejében40, egy új puskát találtak fel Németországban, és egy bronz ágyút Ausztriában, amelyeknek nagyobb a tűzereje, mint a Martini-Henry karabélynak és a Krupp ágyúnak, gyorsabban tüzelnek, és hatásosabbak az emberiség irtásában. És ennek az egésznek a döbbenetes költségét a szerencsétlen tömegeknek kell állniuk.
114. Legyünk igazságosak: vajon el tudja-e hozni az embereknek a békét és jól-létet, avagy el tudja-e nyerni Isten tetszését ez a csak nevében civilizáció, melyet nem támaszt alá egy jellemből táplálkozó valódi civilizáció? Vagy nem inkább az emberek javainak lerombolása, és a boldogság és béke oszlopainak ledöntése jár vele?
115. A francia-porosz háborúban, a keresztény időszámítás 1870-ik esztendejében a jelentések szerint 600.000 ember halt meg összetörve, meggyötörve a harcmezőn. Hány otthont téptek ki gyökerestül, hány város, mely az előző este még virágzott, romboltatott le napkeltére! Hány gyermek árvult el és vált elhagyottá, hány idős apa és anya kellett lássa, hogy fiaik – életük fiatal gyümölcsei – miként vonaglanak és halnak meg porban és vérben! Hány nő özvegyült meg, és maradt segítő vagy védelmező nélkül!
116. És ott voltak Franciaország könyvtárai és nagyszerű épületei, melyek tűzbe borultak, és a katonai kórház, zsúfolva beteg és sebesült emberekkel, amelyet felgyújtottak és porig égettek. Aztán a Kommün rettenetes eseményei következtek, a vadállati cselekedetek, a terror és rettenet, mikor ellenséges frakciók harcoltak és gyilkolták egymást Párizs utcáin. És a gyűlölség és ellenségeskedés a katolikus vallási vezetők és a német kormány között. És a polgári viszályok és zűrzavar, a vérontás és pusztítás, melyet Spanyolországban a köztársaságpártiak és a karlisták zúdítottak egymásra.
117. Túl sok példa áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy Európa erkölcsileg civilizálatlan. Minthogy a jelen sorok írója nem akar senkit befeketíteni, ezen néhány példára korlátozta magát. Nyilvánvaló, hogy egyetlen tisztán látó és jól értesült elme sem helyeselheti az ilyen eseményeket. Igazságos és illő-e, hogy olyan népek merjenek a valódi és alkalmas civilizáció igényével fellépni, akik között ilyetén, a legkívánatosabb emberi viselkedéssel gyökeresen ellentétes borzalmak történnek? Kiváltképp, mikor mindebből semmi eredmény nem remélhető egy múlandó győzelmen kívül; és minthogy egy ilyen kimenet soha nem lesz időtálló, a bölcsek számára nem is éri meg az erőfeszítést.
118. Ahogy az évszázadok múltak, a német állam újra és újra lebírta a franciát; és a francia királyság újra és újra kormányzott német földeket. Megengedhető-e, hogy napjainkban 600.000 tehetetlen teremtényt áldozzanak fel ilyen névleges és időleges haszonért és eredményekért? Nem, az Úrra, az Istenre! Még egy gyermek is látja ennek a gonosz mivoltát. De mégis, a szenvedély és vágy hajszolása ezer fátyolt borít a szemre, melyek a szívből kélnek, hogy elvakítsák a szemet és belátást egyaránt.
119. Vágy és én lép be az ajtón,120. A valódi civilizáció akkor fogja kibontani zászlaját a világ szívének közepén, ha megfelelő számú kiemelkedő és nemes lelkületű uralkodó – az odaadás és a határozottság ragyogó példái – az emberiség java és boldogsága érdekében előáll, hogy szilárd elhatározással és tiszta jövőképpel megvalósítsa az egyetemes béke ügyét. A béke ügyét általános vitára kell bocsátaniuk és minden tőlük telhető eszközzel arra kell törekedniük, hogy létrehozzák a világ nemzeteinek a Szövetségét. Kötelező erejű megállapodást kell kötniük s olyan egyezséget kell létrehozniuk, melynek pontjai tartósak, sérthetetlenek és egyértelműek. Ezt meg kell hirdessék az egész világ előtt, majd meg kell szerezniük hozzá az egész emberiség beleegyezését. Ezt a magasztos, nemes vállalkozást – az egész világ békéjének és jólétének valódi forrását – a föld összes lakójának szentként kell kezelnie. Az emberiség összes erőforrását mozgósítani kell, hogy ennek a Legnagyobb Szövetségnek a szilárdságát és tartósságát biztosíthassák. Ebben a mindenre kiterjedő Egyezményben világosan ki kell jelölni minden egyes ország kiterjedését és határait, pontosan le kell fektetni a kormányközi kapcsolatok alapjául szolgáló elveket, és rögzíteni kell az összes nemzetközi egyezményt és kötelezettséget. Ugyancsak szigorúan korlátozni kell az egyes kormányok haderejét, hiszen ha engednék, hogy bármelyik nemzet háborúra készülődjön és növelje katonai erejét, ez a többi nemzet gyanakvását váltaná ki. Ennek az ünnepélyes Szerződésnek úgy kell meghatározni az alapelvét, hogy ha a későbbiek során valamelyik kormány megszegné bármely előírását, a föld összes kormánya felléphessen, hogy ezt a kormányt teljes engedelmességre bírja, sőt, az egész emberi faj egyként állhasson ki, hogy azt minden rendelkezésre álló erővel elpusztítsa. Amennyiben a világ beteg teste hozzájut ehhez a legnagyszerűbb gyógyszerhez, bizonyosan ki fog gyógyulni betegségeiből és örök időkre egészséges és sértetlen marad.41
121. Figyeljétek meg, hogyha egy ilyen boldog helyzet bekövetkezne, egyetlen kormánynak sem kéne szakadatlanul fegyvereket felhalmoznia, sem nem érezné magát arra kényszerítve, hogy állandóan új fegyvereket állítson elő, melyekkel meghódíthatja az emberi fajt. Csak a belső biztonság fenntartásához lenne szükség egy kisebb fegyveres erőre a bűnöző és rendbontó elemek fékentartása és a helyi zavargások megelőzése céljából – semmi többre. Ily módon az egész lakosság először is mentesülne a katonai célok miatt állandóan rárótt roppant kiadásoktól, és másodszor nagyszámú ember szűnne meg életét a rombolás új és új fegyvereinek – az élet ajándékával olyannyira összeegyeztethetetlen mohóság és vérszomjasság bizonyságainak – folytonos tervezésére fordítani, és összpontosítaná erőfeszítéseit ehelyett mindannak előállítására, ami az emberi létet, békét és jól-létet elősegíti, és válna az egyetemes fejlődés és virágzás okává. És akkor a föld minden nemzete tisztességben uralkodna, és minden nép a nyugalom és megelégedettség bölcsőjében ringana.
122. Néhányan, nem lévén tisztában az emberi erőfeszítésekben rejlő erővel, úgy vélekednek, hogy ez teljességgel kivitelezhetetlen, sőt fölötte áll minden emberi erőfeszítésnek. Ez azonban nem így van. Ellenkezőleg, Isten fogyhatatlan kegyének, Kedveltjei szerető kedvességének, a bölcs és tehetséges lelkek páratlan fáradozásának és korunk egyedülálló vezetői gondolatainak és elképzeléseinek köszönhetően semmire sem tekinthetünk úgy, hogy elérhetetlen lenne. Tenni kell, szüntelen tenni kell. Az eredményt valószínűleg csak eltökélt elhatározottsággal érhetjük el. Ma számos olyan dolgot tudunk egyszerűen és könnyedén megvalósítani, amit a múltban pusztán a képzelet szüleményének tekintettek. Miért tartanánk hát megvalósíthatatlannak ezt a nagyszerű és magasztos ügyet, amely az igazi civilizáció egének fénylő Napja és az egész emberiség dicsőségének, előrehaladásának, jólétének és sikerének az alapja? Bizony, eljő a nap, amikor csodálatos fénye beragyogja az emberiség teljességét.
123. Ha az előkészületek a jelenlegi ütemükben folynak, a konfliktus gépezete elérkezik egy olyan pontra, ahol a háború tűrhetetlen dologgá válik az emberiség számára.
124. Abból, amit már kifejtettünk, világos, hogy az ember dicsősége és nagysága nem abban rejlik, hogy szertelenül sóvárog a vérre, élesek a karmai, városokat ront le, pusztulást terjeszt, és lemészárol fegyvereseket és civileket egyaránt. Ami számára a ragyogó jövőt jelenti, az a hírneve, hogy milyen igazságos, az egész néppel szemben mutatott kedvessége – lettlégyenek azok magas vagy alacsonyrendűek –, az, hogy országokat és városokat, falvakat és térségeket fejleszt, könnyűvé, békéssé és boldoggá teszi az életet embertársai számára, lefekteti a haladás alapelveit, és emeli az egész nép életszínvonalát és gazdagságát.
125. Nézzétek, hogy a történelem folyamán hány király ült trónusán hódítóként. Közéjük tartozott Hülegü kán* és Timur Lenk**, Ázsia hatalmas kontinensének elfoglalói, és Nagy Sándor és I. Napóleon, akik arrogáns öklüket kinyújtották a Föld öt kontinense közül három felé. Mit nyertek hatalmas győzelmeikkel? Felvirágoztattak-e egyetlen országot is, boldogság volt-e az eredmény, megszilárdult-e egyetlen trón is? Azon kívül, hogy Ázsiát számos csata lángja emésztette fel, és hamvába hanyatlott, Hülegü, Dzsingisz kán fia nem aratott le semmi gyümölcsöt. És Timur Lenk összes diadala csak szélbe szóratott népeket és egyetemes romlást eredményezett. És Nagy Sándor sem tudott felmutatni semmit hatalmas győzelmei ellenére, hacsak azt nem, hogy fiát letaszították a trónról, és Philipposz és Ptolemaiosz vette át a területeket, melyeket egykor ő uralt. És mit nyert az első Napóleon abból, hogy leigázta Európa királyait, virágzó országok romlásán, lakosainak bukásán, a rettegés és szenvedés Európa-szerte történő terjedésén, és napjainak végén a saját fogságán kívül? Ennyit a hódítókról, és az általuk hátrahagyott emlékművekről.
126. Állítsátok ezzel szembe Anúshírván42, a Nagylelkű és Igazságos dicséretreméltó képességeit, nagyságát és nemességét. Azon igazságosan gondolkozó uralkodó akkor került hatalomra, mikor Perzsia egykoron oly szilárd trónja összeomlóban volt. Istentől kapott intellektusa segítségével megteremtette az igazságosság alapjait, kigyomlálta az elnyomást és zsarnokságot, és Perzsia szétszóratott népét összegyűjtötte uralma szárnyai alá. Folyamatos gondoskodása helyreállító befolyásának köszönhetően az ország, amely aszottan és kietlenül hevert, új életre kelt, és gyorsan a virágzó nemzetek legszebbjévé vált. Újjáépítette és megerősítette az állam szétesett hatalmát, és becsületességének és igazságosságának híre messzehangzóan visszhangzott a hét égtájon43, amíg a népek lealacsonyodottságukból és nyomorúságukból az öröm és tisztelet magaslataira emelkedtek. Bár mágus hitű (zoroasztriánus) volt, Mohamed, a teremtés azon Középpontja és a prófétaság Napja ezt mondta róla: „Egy igaz király idejében születtem”, és örvendezett, hogy az ő uralma alatt jöhetett a világra. Vajon e kiváló személyiség e magasztos állást csodálnivaló képességei által érte-e el, vagy azért, mert kinyúlt, hogy meghódítsa a földet, és népeinek vérét ontsa? Figyeljétek meg: olyan magas rangra jutott a világ szívében, hogy nagysága még az idő múlandóságában is hangosan visszhangzik, és örök életet nyert. Ha a nagyok emlékezetben való továbbéléséről kívánnánk beszélni, e rövid dolgozat túl hosszúra nyúlna, és minthogy egyáltalán nem biztos, hogy Perzsia közvéleményét jelentősen befolyásolni fogja figyelmes olvasása, lerövidítjük e munkát, és egyéb tárgyakkal folytatjuk, melyek a közgondolkodás homlokterében állnak. Ha azonban kiderül, hogy e rövidítés kedvező eredményeket hoz, Isten akaratából több könyvet is írni fogunk, melyek hosszabban és hasznosan foglalkoznak majd az isteni bölcsesség e tünékeny világgal kapcsolatos alapelveivel.
127. A földön semmi nem állhat ellent az igazságosság seregeinek és minden fellegvár meg kell hódoljon előttük; mert az emberek akarattal omolnak a porba ezen éles penge diadalmas csapásai alatt, és e sereg léptei nyomán kietlen helyek virulnak ki és borulnak virágba. Két hatalmas lobogó létezik, melyek, ha árnyékukat bármely király koronájára ráborítják, odahatnak, hogy kormányának befolyása gyorsan és könnyedén áthassa az egész Földet, mintha a Nap fénye lenne az: az első a bölcsesség, a második az igazságosság. Ezen két leghatalmasabb erővel szemben még vashegyek sem állhatnak meg, és Nagy Sándor fala* is porba omlik előttük. Nyilvánvaló, hogy ezen gyorsan tovasuhanó világban az élet oly múlandó és szeszélyes, mint a reggeli szél, és ha így van, mily szerencsések a nagyok, hogy jó hírüket hagyják maguk után, és egy olyan élet emlékét, amit Isten tetszésének ösvényén töltöttek.
128. Mindegy, hogy trónus,129. A hódítás is lehet dicséretreméltó dolog, és vannak is alkalmak, mikor a háború a béke erőteljes alapjává válik, és a romlás az újjáépítés eszközévé. Ha például egy nemes gondolkodású uralkodó azért mozgósítja a csapatait, hogy feltartóztassa a lázadók és a hódítók előretörését, vagy ha azért száll táborba és tünteti ki magát, hogy egyesítsen egy megosztott államot és népet, röviden, ha igazságos cél érdekében visel háborút, akkor ez a látszólagos harag maga az irgalom, ez a látszólagos zsarnokság az igazságosság lényege, és ez a háború a béke sarkköve. A nagy uralkodók előtt álló feladat ma az, hogy megalapítsák az egyetemes békét, mert ebben rejlik a népek szabadsága.
130. A fent említett, a megváltás útját kikövező Kijelentés negyedik része a következő: „engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak”. Nyilvánvaló, hogy az ember legnagyszerűbb megkülönböztető jegye az, hogy alázatos és engedelmes lehet Istene előtt; hogy legnagyobb dicsősége, legmagasztosabb rangja és tisztessége attól függ, hogy szorosan követi-e az isteni parancsokat és tiltásokat. A vallás a világ fénye, és az ember haladása, eredményei és boldogsága a szent Könyvekben lefektetett törvényeknek való engedelmességből ered. Röviden, bizonyítható, hogy ebben az életben mind külsőleg, mind belsőleg, minden struktúrák leghatalmasabbja, a legszilárdabban megalapozott, a legtartósabb, a világ fölött őrt álló, az emberiség lelki és anyagi tökéletességét biztosító, és a társadalom boldogságát és civilizációját védő struktúra – a vallás.
131. Igaz, vannak olyan ostobák, akik sohasem vizsgálták meg megfelelően az isteni vallások alaptanításait, néhány képmutató ember álszent viselkedését vették összehasonlításuk alapjául, minden hívőt ehhez mértek, és ennek alapján arra jutottak, hogy a vallások a haladást akadályozzák, megosztó tényezők, és a rosszindulat és ellenségesség okai a népek között. Még azt sem figyelték meg, hogy az isteni vallások alapelveit aligha lehet azok cselekedetei alapján értékelni, akik csupán állítják magukról, hogy követik őket. Mert minden kitűnő dolog, bármennyire páratlan is legyen, eltorzítható rossz irányba. Egy meggyújtott lámpás a tudatlan gyermek vagy a vak kezében nem fogja eloszlatni a környező sötétséget, vagy megvilágítani házat – tűzbe fogja borítani mind tartóját, mind a házat. Vajon ilyenkor a lámpást kell hibáztatni? Nem, az Úrra, az Istenre! A látók számára a lámpás világító fény, és mutatja az ösvényt, de csapás a vakra.
132. Azok között, akik tagadták az istenhitet, volt Voltaire, a francia, aki számos, a vallásokat támadó könyvet írt, olyan munkákat, amelyek nem jobbak, mint a gyermekek játékszerei. Ez az ember, aki döntő jellegzetességnek a Pápának, a római katolikus vallás fejének a mulasztásait és káros cselekedeteit, és a kereszténység vezetőinek intrikáit és vitáit tekintette, szólásra nyitotta a száját, és gáncsoskodott Isten Lelkével (Jézussal). Eszmefuttatásának helytelenségében nem volt képes megragadni a Szent Iratok igazi jelentőségét, kifogásolta a kinyilatkoztatott Szövegek bizonyos részeit, és az ezekkel kapcsolatos nehézségekkel foglalkozott. „Azt küldjük le a Koránból, ami gyógyulás és irgalom a hívőknek, ám csak növeli a vétkesek kárát.”45
133. A ghaznai bölcs46 hallgatóinak – arcukon fátyol –
Allegóriában mesélt a misztikáról:134. „Tévelygésbe visz vele [a példázattal] sokakat, de sokakat az igaz útra vezérel. Ám csupán a gonoszokat viszi tévelygésbe vele...”48
135. Bizonyos, hogy az ember előremenetelének és dicsőségének eléréséhez minden instrumentumok közül a legnagyszerűbb, a világ felvilágosodásának és megváltásának legnagyobb eszköze a szeretet, a felebarátság és az egység az emberi faj minden tagja között. Egység és egyetértés nélkül semmit nem lehet végrehajtani a világban, még elképzelhetően sem, és a felebarátság és egyesülés elősegítésére az igaz hit a tökéletes eszköz. „Ha te mindazt elköltötted volna, ami csak a földön van, akkor sem tudtad volna a szíveket egymás iránt barátságra hangolni. Isten azonban barátságra hangolta azokat.”49
136. Isten Prófétáinak eljövetelekor a valós egyesülést megteremtő erejük – mely egyesülés egyszerre külsődleges és a szívből jövő – Isten Szavának óvó menedékébe vonz egymásnak rosszat kívánó népeket, kik korábban egymás vérére szomjaztak. És akkor százezer lélek olyanná válik, mint egy lélek, és számtalan egyén egyetlen testként jelenik meg.
137. Voltak, mint hullámai a tengernek,138. Az események, mik a múlt Prófétáinak eljövetelekor bekövetkeztek, és szokásaik, tevékenységük és körülményeik nincsenek megfelelően rögzítve a hitelt érdemlő történetírásokban, és a Korán, a Szent Hagyományok és a Tóra versei is csak összefoglaló formában érintik őket. Minthogy azonban Mózes napjaitól a jelenkorig minden esemény megtalálható a hatalmas Koránban, a hitelt érdemlő Hagyományokban, a Tórában, és egyéb megbízható forrásokban, megelégszünk Mi itt rövid utalásokkal, melyek célja perdöntően meghatározni, hogy vajon a vallás-e a kultúra és civilizáció alapzata és legmélyebb alapvetése, avagy, miként Voltaire és a hozzá hasonlók feltételezik, akadályoz mindenféle társadalmi haladást, jól-létet és a békét.
139. Annak érdekében, hogy egyszer s mindenkorra eleve kizárjunk minden, a világ bármely népe által tehető ellenvetést, eszmefuttatásunkat azon hiteles beszámolókra korlátozzuk, melyekben minden nemzet egyetért.
140. Abban az időben, mikor az izraeliták megsokasodtak Egyiptomban, és az egész országban elterjedtek, Egyiptom kopt fáraói elhatározták, hogy megerősítik saját kopt népeiket, és nekik kedveznek, és lealacsonyítják és megfosztják becsületüktől Izrael gyermekeit, kiket idegennek tekintettek. A megosztott és szétszóratott izraeliták hosszú időn át voltak foglyok a zsarnok koptok kezében, és mindenki kigúnyolta és megvetette őket, olyannyira, hogy a legalacsonyabbrendű is szabadon üldözhette a legnemesebb izraelitát, és hatalmaskodhatott fölötte. A zsidók szolgasága, nyomorúsága és reményvesztettsége olyan fokot ért el, hogy soha, nappal vagy éjszaka sem lehettek biztonságban személyükben, sem nem tudtak védelmet biztosítani feleségeiknek és családjaiknak a fáraó fogvatartóitól. És eledelük a saját megtört szívük darabjai voltak, és italuk a könnyek folyója. Ilyen kínszenvedésben éltek, mígnem Mózes, a Mindenek Felett Szépséges hirtelen megpillantotta az áldott Völgyből elősugárzó Isteni Fényt, a helyről, amely szent föld volt, és meghallotta Isten lélekmegébresztő hangját, amint megszólalt a Fából, mely „nem keleti és nem nyugati”51, és előállt egyetemes prófétaságának teljes díszében. Az izraeliták között az isteni vezérlet lámpásaként ragyogott fel, és azon elveszett népet a megváltás fényével kivezette a tudatlanság árnyai közül a tudásba és tökéletességbe. Izrael szétszóratott törzseit összegyűjtötte az egyesítő és egyetemes Isteni Szó óvó menedékébe, és az egyesülés magaslatain emelte magasra a harmónia zászlaját, úgy, hogy azon szellemi sötétségben élő lelkek rövid idő alatt lelki nevelést nyertek, és kik idegenek voltak az igazságtól, Isten egy-ségének ügyébe sereglettek, és megváltattak nyomorúságukból, szűkölködésükből, értetlenségükből és fogságukból, és eljutottak a boldogság és tisztesség legfelsőbb fokára. Kivándoroltak Egyiptomból, elindultak Izrael eredeti hazája felé, és elérkeztek Kánaánba és Palesztinába. Először a Jordán folyó partjait és Jerikót foglalták el, és azon a területen telepedtek le, míg végezetül az összes környező vidék, úgymint Fönícia, Edom és Ammon is uralmuk alá került. Józsué idejében harmincegy kormány állt izraelita uralom alatt, és ezen nép túlhaladta a föld összes többi népét minden nemes tulajdonságban: tanultságban, szilárdságban, elhatározottságban, bátorságban, tisztességben, nagylelkűségben. Mikor azon napokban egy izraelita belépett egy összejövetelre, azonnal kitűnt számos erénye okán, és még más népek is, ha valakit dicsérni akartak, azt mondták rá, hogy olyan, mint egy izraelita.
141. Számos történeti munkában feljegyeztetett továbbá, hogy Görögország filozófusai, például Püthagorasz, filozófiájuk nagyrészét – mind az isteni, mind az anyagi részét – Salamon tanítványaitól sajátították el. És Szókratész, miután hő vággyal odautazott, hogy Izrael legnevesebb tudósai és papjai közül többekkel találkozhasson, Görögországba való visszatérte után megfogalmazta az egy Isten gondolatát, és a lélek továbbélését, miután az levetette magáról elemi por-formáját. A görögök közül a tudatlanok végezetül beárulták ezt az embert, aki kifürkészte a bölcsesség legbenső misztériumait, és összeszövetkeztek, hogy életét vegyék; és a köznép, uralkodója kezét erőltetve, gyűlésben összegyűlve arra kényszerítette Szókratészt, hogy igyon a méregpohárból.
142. És miután az izraeliták a civilizáció minden szintjén előrehaladtak, és a lehető legmagasabb szinten értek el sikereket, apránként elkezdték elfelejteni a Mózesi Törvény és Hit legmélyebb alapelveit, rítusokkal és ceremóniákkal kezdtek foglalatoskodni, és helytelen viselkedést kezdtek el tanúsítani. Rehoboam, Salamon fiának idejében rettenetes viszály tört ki közöttük; egyikük, Jeroboam pártot ütött a trónt megszerzendő, és ő vezette be a bálványok imádását. A Rehoboam és Jeroboam közötti viszálykodás a leszármazottaik között évszázados háborúskodáshoz vezetett, azzal az eredménnyel, hogy Izrael törzsei szétszórattak és felbomlottak. Röviden, azért bonyolódtak bele a tudatlan fanatizmusba és bűnös praktikákba, úgymint felkelés és pártütés, mert elfelejtették Isten Törvényének jelentését. Papjaik, miután arra jutottak, hogy a Szent Könyvben az emberiség számára elrendelt lényegi jellemvonások addigra már amúgy is holt betűvé váltak, elkezdtek csak azon gondolkozni, hogy miként tudnák előremozdítani saját önző érdekeiket, és bajt zúdítottak az emberekre, mivel hagyták őket a nemtörődömség és tudatlanság legmélyebb mélyére süllyedni. És gaztetteik gyümölcse az volt, hogy a régi dicsőség, mely oly sokáig fennen ragyogott, most megaláztatásba fordult, és Perzsia, Görögország és Róma uralkodói vették át az uralmat felettük Hatalmuk lobogói lefelé fordíttattak; vallási vezetőik és tudósaik tudatlansága, ostobasága, lealacsonyodása és önszeretete napfényre került, mikor eljött Nabukodonozor, Babilon királya, aki megsemmisítette őket. Egy általános mészárlás után, és házaik kifosztása és földig rombolása, sőt fáik gyökerestől való kitépése után fogságba vetette azt a maradékot, akiket kardja megkímélt, és Babilonba hurcolta őket. A foglyok leszármazottai hetven évvel később kiszabadultak, és hazatértek Jeruzsálembe. És aztán Ezékiás és Ezra újra megalapozták közöttük a Szent Könyv legmélyebb alapelveit, az izraeliták napról napra fejlődtek, és újra felpirkadt korábbi korszakaik nappali ragyogása. Rövid idő múltán azonban újból nagy viszályok törtek ki a hittel és életvitellel kapcsolatban, és a zsidó doktorok egyetlen gondolata újból önös céljaik előrelendítése lett, és a reformok, melyeket Ezra idejében véghezvittek, elfajulásba és korrupcióba torkollottak. A helyzet olyannyira megromlott, hogy a köztársasági Rómának, majd uralkodóinak hadseregei újra és újra izraelita területeket foglaltak el. Végezetül a harcias Titus, a római erők parancsnoka, porba taposta a zsidó hazát, minden férfit legyilkolt, a nőket és gyermekeket fogságba vetette, házaikat a földdel tette egyenlővé, fáikat kitépte, könyveiket elégette, vagyonukat elrabolta, és Jeruzsálemet és a Templomot salakhalommá változtatta. E legnagyobb csapás után Izrael uralmának csillaga semmivé foszlott, és azon letűnt nemzet maradéka a jelen napig a négy égtáj felé van szétszórva. „És megaláztatás és nyomorúság sújtotta őket.”52 Ezen két legnagyobb csapásra, melyeket Nabukodonozor és Titus okozott, utal a dicső Korán: „És Izrael fiaival kapcsolatban eképpen döntöttünk az Írásban: »Bizony, ti két ízben fogtok romlást okozni a földön, és fennhéjázva fogtok hatalmaskodni. Amikor az első alkalom fenyegetése bekövetkezik, hatalmas erejű szolgáinkat küldjük elleneteket. És [tűzzel-vassal] végigkutatják házaitokat és a fenyegetés beteljesedik...« »És amikor az utolsó [alkalom] fenyegetése bekövetkezik, [elküldjük ismét a szolgáinkat], hogy fájdalom [torzítsa el] az orcátokat, és hogy behatoljanak a Templomba, amiképpen első ízben behatoltak oda, és földig rombolják azt, ami a hatalmukba került.«“53
143. Célunk annak bemutatása, hogy az igaz vallás miként segíti elő egy korábban nyomorult, szolgaságban tartott és tudatlan nép civilizációját és tisztességét, virágzását és hírnevét, tudását és előrehaladását, és hogy mikor olyan vallási vezetők kezébe kerül, akik ostobák és fanatikusok, elterelődik egy rossz irányba, amíg az isteni ragyogások eme legnagyobbika a legsötétebb éjszakába fordul.
144. Mikor Izrael széthullásának, megaláztatásának, alávetésének és megsemmisülésének félreérthetetlen jelei másodszor váltak nyilvánvalóvá, akkor szóratott szét Isten Lelkének (Jézusnak) édes és szent lehelete a Jordán mentén és Galilea földjén, borította be az isteni könyörület felhője azon egeket, záporoztatta alá a szellem bőséges vizét, és a duzzadó záporok után, melyek a legnagyobb Tengerből eredtek, a Szentföld széthintette illatát, és kivirágzott Isten tudásával. Majd felhangzott a fennkölt Evangélium, mígnem azok fülében csengett, kik a menny csarnokaiban lakoznak, és Jézus leheletének érintésére a magukról nem tudó holtak, akik tudatlanságuk sírjában feküdtek, felemelték fejüket, hogy örök életet nyerhessenek. Három évig járta a tökéletességek azon sugárzó Égitestje Palesztina földjét és Jeruzsálem környékét, és vezetett be minden embert a megváltás hajnalába, megtanítva nekik, hogy miként kell szert tenni Istennek tetsző szellemi jellemzőkre és vonásokra. Ha Izrael népe hitt volna azon csodás Orcában, felövezték volna magukat, hogy szívükből és lelkükből szolgálják Őt és engedelmeskedjenek Neki, Lelkének megébresztő illatán át visszanyerték volna elveszett életerejüket, és új győzelmek felé haladtak volna tovább.
145. De jaj, mily haszontalan volt ez: elfordultak ők Tőle, és Ellene fordultak. Fellázadtak, és megkínozták az isteni tudás azon Forrását, a Pontot, ahol a Kinyilatkoztatás alászállt – mindegyikük, kivéve egy maréknyit, akik arcukat Isten felé fordítván megtisztíttattak e világ szennyétől, és megtalálták az utat a minden hely fölött álló Birodalom magaslataihoz. Addig zúdítottak a kegyelem azon Kútfejére minden elképzelhető gyötrelmet, amíg lehetetlenné vált számára, hogy városokban éljen, de Ő mégis felemelte a megváltás zászlaját, és szilárdan megvetette az emberi igazságosság alapjait, az igazi civilizáció azon lényegi bázisát.
146. Máté ötödik fejezetében, a harminchetedik verstől* kezdve Jézus emígyen tanácsol: „Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” És tovább, a negyvenharmadik verstől: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.54 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?”
147. Számos volt az ehhez hasonló tanács, melyet az isteni bölcsesség azon Forrása adott, és azok a lelkek, akik a szentség ezen tulajdonságaival ruháztattak fel, a teremtés leglényegei, és a valódi civilizáció forrásai.
148. Jézus tehát a szent Törvényt az erkölcsös jellem és teljes lelkiség alapzatára helyezte, és azok számára, kik hittek Benne, egy különleges életmódot festett le, mely a cselekvés legmagasabb típusát képviseli a földön. És miközben a megváltás azon jelképei látszatra ráhagyattak kínzóik rosszindulatára és üldözésére, a valóságban kivezettettek a zsidókat körülvevő reménytelen sötétségből, és örök dicsőségben ragyogtak fel az új nap hajnalán.
149. Azon hatalmas zsidó nemzet lehanyatlott és szétporladt, de az a néhány lélek, akik menedéket kerestek a Messiási Fa alatt, átformáltak minden emberi életet. Akkortájt a világ népei teljességgel tudatlanok, fanatikusok és bálványimádók voltak. Csak egy maréknyi zsidó vallotta Isten egy-ségét, és azok is nyomorult számkivetettek voltak. Ezen szent keresztény lelkek most bátran kiálltak, hogy hirdessenek egy olyan Ügyet, mely teljességgel ellentétes volt az egész emberi faj hiedelmeivel, és visszataszító volt számukra. A világ öt kontinense közül négynek a királyai kérlelhetetlenül elhatározták, hogy kiirtják Krisztus követőit, mégis, végezetül legtöbbjük teljes szívével kezdte hirdetni Isten Hitét; Európa összes nemzete, Ázsia és Afrika népei közül sok, és a Csendes-óceáni szigetek lakói közül is sokan Isten egy-ségének menedékébe gyűjtettek.
150. Gondoljátok meg, létezik-e bárhol a teremtésben egy minden értelemben hatalmasabb alapelv, mint a vallás, elképzelhető-e bármely erő, amely áthatóbb, mint az egyes Isteni Hitek, elő tud-e idézni más hatóerő olyan valós szeretetet, felebaráti érzületet és egyesülést a világ összes népe között, mint egy mindenható és mindentudó Istenbe vetett hit, vagy Isten törvényein kívül van-e bizonyíthatóan bármely olyan eszköz, amely az egész emberiséget nevelni tudná a becsületesség minden lépcsőfokán?
151. A tulajdonságok, melyekre a filozófusok akkor tettek szert, mikor elértek bölcsességük csúcsára, a nemes emberi jellemvonások, melyek őket tökéletességük legfelső fokán jellemezték, a hívőknek azonnal sajátjukká váltak, mihelyst elfogadták a Hitet. Figyeljétek meg, hogy azon lelkek, akik a megváltás élővizét kortyolták Jézus, Isten Lelke kegyelmes kezéből, és beléptek az Evangélium óvó menedékébe, olyan magas szintű erkölcsi viselkedésre tettek szert, hogy Galenus, az ünnepelt orvos, bár ő maga nem volt keresztény, Plátó Köztársaságáról írt összefoglalójában magasztalta a cselekedeteiket. Szavai szó szerinti fordítása a következő:
152. „A tömegek nem képesek felfogni a logikus érvelést, így hát a túlvilági jutalmazás és büntetés megmagyarázásához szükség van szimbólumokra és példabeszédekre. Ami ennek az állításnak az igazát bizonyítja az, hogy ma található egy nép, akiket keresztényeknek neveznek, akik hisznek a jövőbeni büntetésben és jutalmazásban. Ez a csoport csodálatos tetteket visz végbe, ahhoz hasonlatosakat, amiket az igaz filozófus tesz. Így mind saját szemünkkel látjuk, hogy nem félnek ők a haláltól, és az igazságosság és méltányosság iránti szenvedélyük olyan fokú, hogy ők igaz filozófusoknak számíttatnak.”55
153. A filozófus állása abban a korban és Galenus gondolkodása szerint magasabbrendű volt, mint bárki másé a világon. Gondoljátok végig, hogy az isteni vallások felvilágosító és szellemileg átható ereje miként ösztökéli a hívőket a tökéletesség olyan magaslatainak elérésére, hogy még egy olyan filozófus is, mint Galenus, aki maga nem keresztény, ilyen beszámolót ad.
154. A keresztények akkori kiváló jellemének egyik bizonyítéka a jótékonykodás és a jócselekedetek iránti elkötelezettségük volt, és az, hogy kórházakat és emberbaráti intézményeket alapítottak. Például, az első személy, aki közkórházakat létesített a Római Birodalom minden részében, ahol a szegények, megsebzettek és szerencsétlenek kaphattak orvosi ellátást, Konstantin császár volt. Ez a nagy király volt az első római uralkodó, aki Krisztus Ügyének bajnoka lett. Nem kímélt erőfeszítést, életét az Evangélium alapelvei pártolásának szentelte, és a római kormányzást, amely korábban nem volt más, mint a szakadatlan elnyomás rendszere, szilárdan a mérsékletre és igazságosságra helyezte. Áldott neve hajnalcsillagként ragyog a történelem pirkadatában, és rangja és híre a világ legnemesebb és leginkább civilizált személyiségei között még mindig a keresztények ajkán él, felekezetre való tekintet nélkül.
155. A kiváló jellem mily szilárd alapzatát rakták le azokban az időkben, köszönhetően a szent lelkek nevelgetésének, akik kiálltak, hogy előrelendítsék az Evangélium tanításait. Hány elemi iskolát, egyetemet, kórházat alapítottak, és olyan intézményeket, ahol az atyátlan és csavargó gyermekek kaptak nevelést. Hányan voltak, akik saját személyes előnyüket áldozták fel, és „az Úr tetszését keresve”56 életük napjait a tömegek tanításának szentelték.
156. Mikor azonban közeledett az idő, hogy Mohamed sugárzó szépsége borítsa hajnali fénybe a világot, a kereszténység ügyeinek vitele tudatlan papok kezébe került. Azon mennyei szellők, melyek simogatón fújdogáltak az isteni kegyelem tájairól, elhaltak, és a nagyszerű Evangélium törvényei, azon sziklaszilárd alapok, melyekre a világ civilizációja épült, többé már nem szültek eredményt, mindez pedig a visszaélések és azon személyek viselkedése miatt, akik látszólag tisztességesek voltak, belül mégis hamisak.
157. Európa ismert történészei, a korai, középkori és modern idők feltételeinek, erkölcseinek, politikájának, tudásának és kultúrájának minden aspektusát körüljáró leírásaikban egyhangúan feljegyzik, hogy a középkort kitevő tíz évszázad alatt, a keresztény időszámítás hatodik századának elejétől a tizenötödik végéig, Európa minden tekintetben és rendkívüli módon barbár és sötét volt. Ennek fő oka abban volt keresendő, hogy a szerzetesek, akikre az európai népek lelki és vallási vezetőkként tekintettek, odahagyták az időtálló dicsőséget, amely az Evangélium szent parancsolatainak és mennyei tanításainak való engedelmességből fakad, és egyesítették erőiket a korszak világi kormányzatainak öntelt és zsarnokoskodó uraival. Szemüket elfordították az örök dicsőségről, és minden erejüket kölcsönös világi érdekeik és múlandó előnyeik előremozdítására fordították. A dolgok végezetül odáig fajultak, hogy a tömegek reményvesztett foglyokká váltak ezen két csoport markában, és mindez rombadöntötte Európa népei vallásának, kultúrájának, jólétének és civilizációjának egész szerkezetét.
158. Mikor a vezetők méltánytalan cselekedetei, gondolatai és becstelen céljai elfojtották Isten Lelkének (Jézusnak) édes ízeit, és azok megszűntek kiáradni a világba, és a tudatlanság és bigottság sötétje, valamint az Istennek nem tetsző cselekedetek elborították a földet, akkor sugárzott fel újra a remény, és köszöntött be az isteni tavasz; az irgalom felhője söpört végig a világon, és a kegyelem tájai felől termékeny szelek kezdtek fújni. Mohamed jelében felkelt az Igazság Napja Yathrib (Medina) és a Hedzsáz fölött, és a világegyetembe vetette az örök dicsőség fénysugarait. Az emberi lehetőségek földje átalakult, és beteljesedtek a szavak: „És a föld Ura fényében ragyog.”57 A régi világ ismét megújult, és halott teste bőséges élettel töltekezett. A zsarnokság és tudatlanság letaszíttatott, és a tudás és igazságosság hatalmas palotái emeltettek helyükbe. A felvilágosodás tengere zúgott, és a tudomány sugarai ragyogtak mindenfelé. A Hedzsáz vad népei – mielőtt Mekka lámpásában meggyújtatott volna a legfőbb Prófétaság azon Lángja – a Föld legdurvább és legelvakultabb népei voltak. A történetírásban feljegyzésre kerültek aljas és gonosz praktikáik, vadságuk és állandó viszályaik. Azon időkben a világ civilizált népei nem is tekintették Mekka és Medina arab törzseit emberi lényeknek. De mégis, miután a Világ Fénye felkelt felettük – a tökéletességek azon Tárháza, a Kinyilatkoztatás azon Gyújtópontja által nékik adományozott nevelés, valamint az Isteni Törvény által hozott áldások okán –, rövid idő alatt az isteni egy-ség alapelvének menedékébe gyűltek. Ezen durva nép ezután az emberi tökéletesség és civilizáció olyan magaslatára emelkedett, hogy minden kortársuk álmélkodott rajta. Pontosan azok a népek, akik korábban mindig kigúnyolták az arabokat és kinevették őket, hogy olyan fajta, amely híján van a józan észnek és ítélőképességnek, most buzgón felkeresték őket, meglátogatván országaikat, hogy felvilágosodást és kultúrát, műszaki készségeket, államtudományt, művészeteket és tudományokat tanuljanak tőlük.
159. Figyeljétek meg, milyen hatást gyakorol az anyagi körülményekre az igazi Nevelő által nyújtott nevelés. Itt voltak ezek a törzsek, akik annyira vakok voltak szellemileg, és annyira tombolóan vadak, hogy a Jáhilíyyih* idejében hétéves leánygyermekeiket elevenen eltemették – olyan tett ez, melyet még egy állat is, nemhogy egy ember, iszonyattal nézne, és elhúzódna tőle, de melyet ők végtelen lealacsonyodottságukban a tisztesség és elvhűség legfőbb kifejeződésének tekintettek – és ez a szellemi sötétségben lakozó nép azon nagyszerű Személyiség világos tanításainak köszönhetően olyan fokra fejlődött hogy miután elfoglalta Egyiptomot, Szíriát és fővárosát, Damaszkuszt, Káldeát, Mezopotámiát és Iránt, segítség nélkül oldott meg minden kérdést, melyek a földgolyó négy fő régiójában fontosak voltak.
160. Akkortájt az arabok a világ minden népénél előrébb jártak tudományban és művészetekben, iparban és találékonyságban, filozófiában, kormányzásban és erkölcsös jellemben. És valóban, ezen durva és hitvány elem felemelkedése az emberi tökéletesség legmagasabb csúcsaira oly rövid idő alatt az Úr Mohamed Prófétasága jogosságának legnagyobb bizonyítéka.
161. Az iszlám korai időszakaiban Európa népei a civilizáció tudományát és művészetét az iszlámtól sajátították el, amint azt Andalúzia lakói gyakorolták. A történelmi feljegyzések gondos és alapos áttekintése bizonyítja a tényt, hogy Európa civilizációjának nagy része az iszlámból ered; mert Európában fokozatosan összegyűjtötték minden muszlim tudós, pap-hittudós és filozófus írásait, és a leggondosabb módon mérlegelték és megvitatták ezeket a tudósok összejövetelein és a tudás központjaiban, majd hasznosították ezeket az értékes tartalmakat. Ma muszlim tudósok sok olyan munkája létezik Európa könyvtáraiban, amelyek már nem is találhatóak meg az iszlám országokban. Emellett, a ma az európai országokban használatos törvények és alapelvek jelentős mértékben, sőt lényegileg teljes egészükben a muszlim teológusok jogbölcseleti munkáiból és jogi döntéseiből származtathatóak. Ha nem félnénk, hogy szükségtelenül meghosszabbítjuk a szöveget, az átvételeket egytől egyig idéznénk.
162. Az európai civilizáció kezdetei a muszlim időszámítás hetedik századából eredeztethetők. A részletek a következők: a hedzsra ötödik évszázadának vége felé a Pápa, avagy a kereszténység Feje nagy lármát keltett akörül a tény körül, hogy keresztények számára szent helyek, úgymint Jeruzsálem, Betlehem és Názáret régen muszlim uralom alá kerültek, és felbujtotta Európa királyait és közrendűjeit, hogy kezdjék meg azt, amit ő szent háborúnak tartott. Szenvedélyes felhívása olyan hangos volt, hogy Európa minden országa válaszolt, keresztes királyok keltek át a Márvány-tengeren megszámlálhatatlan hadak élén, és vonultak Ázsia felé. Abban az időben Egyiptom és néhány nyugati ország fölött a fatimidák uralkodtak, és legtöbbször Szíria királyai, vagyis a szeldzsukok is az alattvalóik voltak. Röviden, a nyugati királyok megszámlálhatatlan hadaikkal megtámadták Szíriát és Egyiptomot, és folyamatos volt a háborúskodás a szíriai és az európai uralkodók között kétszáz és három évig. Európából folyamatosan érkezett az utánpótlás, és a nyugati uralkodók újra és újra megrohamozták és elfoglalták az összes várat Szíriában, és az iszlám királyai ugyanolyan gyakran szabadították ki azokat kezükből. Végül Szaladdin a hedzsra 693. évében kiverte az európai királyokat és seregeiket Egyiptomból és a szíriai partvidékről. Reménytelenül megveretve tértek vissza Európába. Ezen keresztes háborúkban emberek milliói haltak meg. Összefoglalva, a hedzsdra 490. és 693. esztendeje között királyok, katonai parancsnokok és egyéb európai vezetők jöttek-mentek folyamatosan Egyiptom, Szíria és a nyugat között, és mikor végezetül mind hazatértek, bevezették Európában mindazt, amit kétszáz és valahány év alatt megfigyeltek a muszlim országokban a kormányzás, társadalomfejlesztés, tanulás, egyetemek, iskolák és kifinomult életstílus területén. Ebből az időből ered Európa civilizációja.
163. Ó, Perzsia népe! Meddig tart még kábulatod és levertséged? Egykor az egész világ urai voltatok, mindenki a parancsotokat leste. Miért, hogy dicsőségtek elmúlt, kegyvesztett lettetek, és a feledés odújába húzódtatok vissza? A tudás kútfeje voltatok, a fény csalhatatlan forrása az egész földnek, miért, hogy most hervadoztok, tüzetek kihunyt, és szívetek gyenge? Hogyan lehetséges, hogy ti, kik valaha a világot borítottátok fénybe, most sötétségben rejtőztök tunyán, zavarodottan? Nyissátok ki elmétek szemét, lássátok meg nagy és azonnali szükségteket. Rázzátok meg magatokat és küzdjetek, keressétek a tanulást, keressétek a megvilágosodást. Illendő, hogy korábban egy másik nép felmenőitektől nyerte saját kultúráját és tudását, és ti, véreik, jogos örököseik, most híján vagytok ennek? Hogy néz ki, hogy miközben szomszédaitok nappal és éjszaka teljes szívből dolgoznak, tesznek az előremenetelükért, tisztességükért és felvirágzásukért, ti tudatlan fanatizmusotokban csak a vitáitokkal és ellenszenveitekkel, élvezeteitekkel, testi vágyaitokkal és üres álmaitokkal törődtök? Dicséretes-e, hogy eltékozoljátok és levertségbe süllyedve elfecsérlitek azt az éleselméjűséget, ami születéstől fogva jogotok, ősi képességetek, veletek született megértésetek? De újra eltértünk a témánktól.
164. Azon európai értelmiségiek, akik jól ismerik Európa múltjának tényeit, és kiket az igazmondás és igazságérzet jellemez, egyhangúlag elismerik, hogy civilizációjuk alapelemei minden részletükben az iszlámból erednek. Például Draper58, a jól ismert francia tekintély és író, kinek pontosságát, képességét és tanultságát minden európai tudós tanúsítja, egyik legjobban ismert munkájában: „The Intellectual Development of Europe” (Európa szellemi fejlődése) részletes okfejtést jelentetett meg erről, vagyis azzal kapcsolatban, hogy Európa népei a civilizáció alapvetését, a haladás és a jólét alapjait az iszlámból merítették. Beszámolója kimerítő, és lefordítása szükségtelenül meghosszabbítaná a jelen dolgozatot – és nem is szolgálná célunkat. Ha további részleteket kíván megismerni, kérjük, a kedves olvasó forduljon azon műhöz.
165. Lényegében, a szerző bemutatja, hogy Európa civilizációjának egésze – törvényei, alapelvei, intézményei, tudományai, filozófiái, szerteágazó tudása, civilizált viselkedése és szokásai, irodalma, művészete és ipara, szervezete, fegyelme, viselkedése, tiszteletreméltó jellemvonásai, sőt a francia nyelvben kurrens szavak közül számos is az araboktól származik. Minden egyes elemet részletesen megvizsgál, megadván azt az időszakot is, mikor megtörtént az átvétel. Leírja emellett az arabok megérkezését nyugatra, oda, amit most Spanyolországnak neveznek, hogy rövid idő alatt miként alapoztak meg ott egy fejlett civilizációt, a kiválóság milyen magas szintjére jutott igazgatási rendszerük és tudományosságuk, milyen jól megalapozottak és szabályozottak voltak iskoláik és egyetemeik, ahol tudományokat és filozófiát, művészeteket és szakmákat tanítottak; milyen vezető szerepet értek el a civilizáció művészetének művelésében, és Európa vezető családjaiból milyen sok gyermeket küldtek iskoláztatni Cordobába és Granadába, Sevillába és Toledóba, hogy elsajátítsák a civilizált élethez szükséges tudományokat és művészeteket. Még azt is feljegyzi, hogy egy Gerbert nevű európai nyugatra jött, beiratkozott arab területen a Cordobai Egyetemre, művészeteket és tudományokat tanult, és miután visszatért Európába, olyan kiválóságra jutott, hogy végezetül a katolikus egyház vezetőjének emelte, és ő lett a Pápa.
166. Ezen utalások célja annak a ténynek az alátámasztása, hogy Isten vallásai az ember szellemi és anyagi tökéletességeinek igazi forrásai, és a felvilágosodás és jótékony hatású tudás kútfejei az egész emberiség számára. Ha igazságosan szemléljük a kérdést, felfedezzük, hogy a politika minden törvénye ezen néhány és szent szóban rejtezik:
167. „Megparancsolják azt, ami helyénvaló, és megtiltják azt, ami elvetendő, és gyorsak a jócselekedetekben. Ezek az igazak.”59 És így: „És olyan közösség váljon belőletek, amely fölhív a jóra, megparancsolja, ami helyénvaló, és megtiltja, ami elvetendő. Ők azok, akiknek jól megy [majd] a soruk.”60 Továbbá: „Isten méltányosságra, illendő bánásmódra … szólít föl, s eltilt attól, ami hitvány és elvetendő, és a jogtalan erőszaktól. Talán hallgattok az intő szóra.”61 És az emberi viselkedés civilizálttá tételével kapcsolatban: „Gyakorold a megbocsátást, rendeld el azt, ami állandó, és fordulj el a tudatlanoktól!”62 És hasonlóképpen: „...akik erőt vesznek haragvásukon és elnézőek az emberek iránt. Isten szereti a jóravalókat.”63 És emígyen: „Nem az a jámborság, hogyha orcátokat Napkelet, vagy Napnyugat felé forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Istenben, a Végső Napban, az angyalokban, az Írásban és a prófétákban, s aki javait – bármily kedvesek is azok néki – odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton járónak, a koldusoknak, s a rabszolgák [kiváltására]; aki elvégzi az istentiszteletet és megadja a zakátot; [akik] teljesítik kötelezettségüket, ha kötelezettséget vállaltak; akik állhatatosak a szükségben, bajban és megpróbáltatásban. [Egyedül] ők az igazak és ők az istenfélők.”64 És továbbá: „...előnyben részesítik őket saját magukkal szemben, még akkor is, ha szükséget szenvednének.”65 Nézzétek, e néhány szent vers miként foglalja magában a civilizáció legmagasabb szintjeit és legbenső jelentéseit, és testesíti meg az emberi jellem összes kitűnőségét.
168. Az Úrra, az Istenre, és nincsen más Isten, mint Ő, még a civilizált élet legkisebb részletei is Isten Prófétáinak kegyelméből származnak. Van-e bármi, az emberiség számára értékes, amit először nem a Szent Iratok fogalmaztak meg, közvetlenül vagy ráutalással?
169. De, jaj, mily haszontalan ez. Ha a fegyverek gyávák kezében vannak, egyetlen ember élete és vagyona sincs biztonságában, és a tolvajok csak egyre bátrabbak lesznek. Ha ugyanilyen módon egy tökéletestől távol álló papság szerez ellenőrzést az ügyek felett, vastag függönyként ereszkedik az alá az emberek és a Hit fénye közé.
170. A hit sarokköve az őszinteség. Vagyis, a vallásos embernek félre kell tennie saját személyes vágyait és azt kell keresnie, hogy milyen módon tudná teljes szívéből a közérdeket szolgálni; és lehetetlen az emberi lénynek, hogy letegye a saját önös előnyeit és feláldozza a saját javát a közösség javára, hacsak nincs igaz vallásos hite. Mert az önszeretet benne rejtezik az agyagban, amiből az ember gyúratott, és nem lehetséges, hogy gazdag jutalom bárminémű reménye nélkül félretegye a saját jelenlegi anyagi javát. Az azonban, aki Istenbe helyezi hitét és hisz az Ő szavaiban – minthogy megígértetett neki és biztos is a gazdag jutalomban az elkövetkezendő életben, és minthogy a jövőbeni létsíkok állandó örömével és dicsőségével összehasonlítva a világi előnyök semminek tűnnek a szemében – odahagyja a saját nyugalmát és nyereségét Isten kedvéért, és szabad akaratból a közjónak szenteli szívét és lelkét. „Akad olyan valaki [is] az emberek között, aki Isten tetszését keresvén, maga-magát [is] vásárra viszi.66
171. Egyesek azt képzelik, hogy az emberi méltóság egyféle vele született képessége megakadályozza majd az embert gonosz dolgok elkövetésében, és biztosítja szellemi és anyagi tökéletességét. Vagyis, az, akit természetes intelligencia, nemes szándék és erős belső hajtóerő jellemez, ösztönösen visszariad majd attól, hogy sérelmet okozzon embertársainak és a jócselekedeteket fogja éhezni és szomjazni, a gaztettekre kirótt súlyos büntetés félelme, vagy a becsületesség nagyszerű jutalma nélkül is. Ha azonban végiggondoljuk a történelem leckéit, nyilvánvalóvá válik, hogy a tisztesség és méltóság ezen érzéke magában is az egyik olyan ajándék, ami Isten Prófétáinak parancsolataiból fakad. A csecsemőkben is látjuk már az agresszió és törvénytelenség jeleit, és ha egy gyermek nem részesül tanári útmutatásban, nem kívánatos tulajdonságai percről percre erősödni fognak. Világos tehát, hogy az emberi méltóság és tisztesség eme érzékének kialakulása a nevelés eredménye. Másodszor, még ha el is fogadjuk a vita kedvéért, hogy az ösztönös intelligencia és a vele született erkölcsi érzék megakadályoz a rossz cselekedetek elkövetésében, nyilvánvaló, hogy az ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberek olyan ritkák, mint a bölcsek köve*. Egy ilyen feltevést nem lehet puszta szavakkal igazolni, tényekkel kell alátámasztani. Lássuk, hogy milyen erő létezik a teremtésben, amely a tömegeket igaz célok és cselekedetek felé vezérli!
172. Mindezek mellett, ha azon ritka személy, aki igenis felmutatja ezt a képességet, az istenfélelem megtestesülésévé is válik, bizonyos, hogy a becsületesség irányában tett erőfeszítései jelentős megerősítést nyernek.
173. Az egyetemes jótétemények az isteni vallások kegyelméből erednek, mert igaz követőiket elvezetik a szándék őszinteségéhez, a nemes célokhoz, a lelki tisztasághoz és makulátlan becsülethez, a túláradó kedvességhez és könyörülethez, az adott szó megtartásához, ha valami mellett elkötelezték magukat, a mások jogainak tiszteletben tartásához, az elfogulatlansághoz, az igazságossághoz az élet minden területén, az emberiességhez és emberbarátsághoz, a hősiességhez, és a szakadatlan erőfeszítésekhez az emberiség szolgálatában. Összefoglalásként, a vallás az, amely az összes emberi erényt létrehozza, és ezek az erények képezik a civilizáció fényesen ragyogó gyertyáit. Ha valakit nem ezen kiváló jellemvonások jellemeznek, bizonyos, hogy soha nem részesült még az életvíz mélységes mély folyójának egy cseppjéből sem, mely a Szent Könyvek tanításaiból árad, sem nem érintette meg egyetlen, az Isten kertjeiből kelő illatos fuvallat sem; mert a világon semmi sem bizonyítható csupán szavakkal, minden létsík annak jelei és jelképei szerint ismerszik meg, és az ember fejlődésében minden szakasznak megvan a saját azonosító jele.
174. E kijelentések célja, hogy hangsúlyosan nyilvánvalóvá tegye: az emberi boldogság megtámadhatatlan alapját az isteni vallások, a szent előírások, a mennyei tanítások képezik, és a világ népei nem remélhetnek valós megkönnyebbülést vagy szabadulást e nagyszerű gyógyszer nélkül. Ezt az egyetemes gyógyírt azonban egy bölcs és tapasztalt orvosnak kell adagolnia, mert alkalmatlan kezében az összes, az ember Ura által teremtett kezelés sem tud gyógyulást eredményezni, sőt ellenkezőleg, csak összetöri az elesetteket és megterheli az amúgy is már betegeskedők szívét.
175. Az isteni bölcsesség azon Forrása, az Egyetemes Prófétaság azon Megnyilvánulása (Mohamed) az emberiséget arra bátorítva, hogy sajátítsanak el tudományokat és művészeteket és hasonló előnyöket, azt parancsolta nekik, hogy keressék ezeket még Kína legtávolabbi sarkaiban is; mégis, az alkalmatlan és gáncsoskodó doktorok megtiltják ezt, és alátámasztásul a mondást idézik: „Aki egy másik népet utánoz, az közülük való.” Még azt sem értették meg, hogy mit jelent az idézett „utánzás”, és azt sem tudják, hogy az isteni vallások azt a feladatot róják az összes hívükre, és arra bátorítják őket, hogy olyan alapelveket fogadjanak el, melyek elősegítik a folyamatos fejlődést, és hogy sajátítsák el más népektől a tudományokat és művészeteket. Aki ezzel ellentétes módon nyilatkozik, az soha nem ivott a tudás nektárjából, és saját tudatlanságában tévelyeg, vágyai délibábja után kapkodva.
176. Itéljetek helyesen: ezen modern fejlemények közül melyik ellentétes az isteni parancsolatokkal magában vagy alkalmazását tekintve? Ha azt mondják, hogy az országgyűlések létrehozása ilyen, azt maga a szent vers szövege rendeli el: „akik megtanácskozzák egymás között az ügyeiket”67. Emellett, minden tudás Hajnala, a tökéletesség Forrása (Mohamed) ezen szavakkal szólíttatott meg, bár egyetemes bölcsesség birtokában volt: „és tanácskozzál velük a dologról”68. Ennek fényében miként lehetne ellentétben a vallási Törvénnyel a kölcsönös tanácskozás? A tanácskozás nagyszerű előnyeit logikai okfejtéssel is alá lehet támasztani.
177. Mondhatják-e, hogy ellentétes Isten törvényeivel, hogy a halálbüntetés feltétele legyen a leggondosabb vizsgálat, több testület jóváhagyása, a jogsértés bizonyítása, és királyi rendelet? Állíthatják-e, hogy ami az előző kormányzat idején gyakorlatban volt, az a Koránnal összhangban van? Például, abban az időben, mikor Hájí Mírzá Aqásí volt a miniszterelnök, sok forrásból érkezett a hír, hogy Gulpaygán kormányzója letartóztatott 13 védtelen környékbeli törvényszolgát, akik közül mindegyikük szent felmenőkkel rendelkezett, nem volt bűnük, és tárgyalás vagy felsőbb jóváhagyás nélkül egyetlen óra alatt mindőjüket lefejeztette.
178. Perzsia lakossága valaha meghaladta az ötvenmilliót. Ez a szám később lecsökkent, részben polgárháborúk, de főként a kormányzás megfelelő rendszerének hiánya, valamint a tartományi és helyi kormányzók despotizmusa és zabolátlan hatalma miatt. Az idő múltával a lakosságnak kevesebb, mint egyötöde maradt meg, mert a kormányzók bárkit kiválaszthattak kényük-kedvük szerint, bármennyire is ártatlan volt az illető, kitölthették rajta a dühüket, és elpusztíthatták. Vagy, ha úgy szolgált a kedvük, olyan valakiből csinálhattak házi kedvencet, akire rábizonyították, hogy tömeggyilkos. Egyetlen lélek sem szólalhatott fel ezellen, mert a kormányzó ellenőrzött mindent. Mondhatjuk, hogy ezek a dolgok megfeleltek az igazságosságnak, vagy Isten törvényeinek?
179. Állíthatjuk-e, hogy ellentétes a Hit alapelveivel a hasznos művészetek és az általános ismeretek elsajátítása, az információszerzés olyan anyagi jellegű tudományok igazságairól, amelyek jótékony hatást gyakorolnak az emberre, az ipar láthatárának kitágítása, a kereskedelmi termékek mennyiségének növelése, és azon lehetőségek megsokszorozása, melyek gyarapítják a nemzet gazdagságát? Ellentétben van-e Isten imádatával érvényt szerezni a törvényeknek és rendet teremteni a városokban, megszervezni a vidéki térségeket, kijavítani az utakat, vasutakat építeni, segíteni a közlekedést és utazást, így emelendő az emberek jól-létét? Összeegyeztethetetlen-e az isteni parancsokkal és tiltásokkal, ha újra megnyitjuk a felhagyott bányákat, melyek a nemzet gazdagságának legnagyobb forrása, és gyárakat építenünk, ahonnan az egész nép kényelme, biztonsága és tehetőssége származik? Vagy ha új iparágak létrehozatalára ösztönöznünk, és javítjuk a hazai termékek minőségét?
180. A Mindenek Felett Dicsőre! Döbbenten látom, hogy milyen fátyol hullott a szemeikre, és mennyire vakká teszi ez őket még az olyan nyilvánvaló szükségletekre is, mint ezek. És kétség sem férhet hozzá, hogy ha ilyen típusú érveket és bizonyítékokat sorolnak elő nekik, ezer rejtett rosszindulatból és előítéletből így válaszolnak: „Az Itélet Napján, mikor az emberek odaállnak Uruk elé, nem a neveltetésükről és kulturáltságuk fokáról fogják őket kérdezni, hanem a jócselekedeteiket fogják megvizsgálni.” Fogadjuk ezt el, és tételezzük fel, hogy az embereket nem a kultúrájukról és neveltetésükről fogják kérdezni; de ha így is van, az Utolsó Itélet azon nagyszerű napján vajon nem fogják-e a vezetőket is számadásra hívni? Nem ezt mondják-e majd nekik: „Ő, főnökök és vezetők! Miért hagytátok, hogy e hatalmas nemzet alázuhanjon korábbi dicsősége magaslatairól, hogy elkerüljön helyéről a civilizált világ szívében és középpontjában? Bizony, képesek lettetek volna olyan intézkedéseket felkarolni, amelyek e nép nagy tisztességéhez vezettek volna. Ezt ti nem tettétek, sőt odáig mentetek, hogy megfosztottátok őket a mindenki által élvezett közös előnyöktől is. Nem ragyogott-e ezen nép valamikor, mint a csillagok egy sokat ígérő csillagzatban? Hogyan mertétek fényüket sötétségbe fullasztani? Mindőjük számára meggyújthattátok volna az evilági és örök dicsőség lámpását; miért nem törekedtetek teljes szívetekből erre? És mikor Isten kegyelméből fellángolt egy lobogó Fény, miért nem óvtátok azt hősiességtek üveggömbjében az ellenkező szelektől? Miért álltatok ki teljes hatalmatokkal, hogy kioltsátok?”
181. „Minden embernek a nyakára erősítettük a sorsát. És a Feltámadás Napján írást hozunk elő neki, amit kiterítve talál majd.”69
182. Újra [megkérdem]: van-e cselekedet a világon, amely nemesebb lenne, mint a közjó szolgálata? Van-e elképzelhető nagyobb áldás, mint hogy valaki embertársai nevelésének, fejlődésének, felvirágzásának és tisztességének az oka lehet? Nem, az Úrra, az Istenre! A legmagasabbrendű tisztességes cselekedet az, ha áldott lelkek megragadják az elesettek kezét, és kivezetik őket tudatlanságukból, lealacsonyodottságukból és szegénységükből, és tiszta indítékból és egyedül Isten kedvéért kiállnak, és erőtől telten magukat a tömegek szolgálatának szentelik, megfeledkezvén saját világi előnyükről, kizárólag azon dolgozva, hogy a közjót szolgálják. „...előnyben részesítik őket sajátmagukkal szemben, még akkor is, ha szükséget szenvednének.”70 „Az a legjobb ember, aki az embereket szolgálja; az a legrosszabb, aki ártalmukra van.”
183. Dicsőség Istennek! Mily rendkívüli helyzet uralkodik ma nálunk, mikor hallván, hogy mit beszél a másik, senki nem kérdezi meg magától, hogy vajon mik lehetnek a beszélő valódi indítékai, és milyen szándékot rejtett el a szavak álcája mögé? Azt találhatjátok például, hogy egy ember saját kicsinyes és személyes érdekeit előmozdítandó egy egész nép előrehaladását akadályozza. Azért, hogy a saját vízimalma forogjon, hagyja, hogy az összes többi ember földje kiszáradjon és elfonnyadjon. A saját vezetésének fenntartása érdekében mindig is azon előítélet és fanatizmus felé fogja hajtani a tömegeket, amely magának a civilizációnak az alapjait ássa alá.
184. Ez az ember, ugyanakkor, mikor olyan tetteket követ el, melyek utálat tárgyai Isten szemében, és melyeket az összes Próféta és a Szentek is elítélnek, ha lát valakit, aki étkezés után szappannal mossa meg kezét – mely árucikk feltalálója egy muszlim, ’Abdu’lláh Buní volt –, minthogy ez a szerencsétlen nem törli kezeit a szappan helyett a ruhájába vagy a szakállába, nagy lármát csap, hogy a vallási törvény ledőlt, és pogány nemzetek szokásait vezetik be a mieink helyett. Ügyet sem vetve saját viselkedésének gonoszságára, a tisztaság és kifinomultság alapvető eszközét gonosznak és ostobának tartja.
185. Ó, Perzsia népe! Nyisd fel szemed! Figyelmezz! Szabadítsd fel magad a bigottok vak követése alól, ezen értelmetlen utánzástól, mely a fő oka annak, hogy az emberek miért tévelyednek a tudatlanság és lealacsonyodás ösvényeire. Nézd a dolgok valódi állását. Állj ki, ragadd meg azokat az eszközöket, amelyek életet és boldogságot és nagyságot és dicsőséget hoznak neked a világ nemzetei között.
186. Az igaz tavasz szelei suhannak feletted; díszítsd fel magad virágokkal, miként a fák az illatos kertben. Tavaszi felhők futnak; legyél te is friss és zöldellő, mint az édes illatú örök mezők. A hajnalcsillag ragyog, irányozd lábad a helyes ösvényre. A hatalom tengere zúg, siess a nemes szándékok és jószerencse partjaira. Az élet tiszta vize zubog, miért fecséreled napjaid a szomjúság sivatagában? Legyenek céljaid magasztosak, válassz nemes küldetést; meddig tart még ez a levertség, meddig ez a nemtörődömség! Csüggedést, itt is, és ezután is, ennyit fogsz nyerni az élvhajhászásból; irtózat és nyomorúság, ennyit fogsz aratni a fanatizmusból, abból, ha az ostobáknak és közömbösöknek hiszel. Isten megerősítései támogatnak téged, Isten segítsége kéznél van: miért nem kiáltasz és örvendezel teljes szívedből, és teszel erőfeszítést lelked mélyéből?
187. Azon dolgok között, melyek alapos átgondolást és reformot igényelnek, található az, ahogy a tudás különféle ágait tanítják, és az egyetemi tantervet megszervezik. Szervezés hiányában az oktatás rendszertelenné és összezavarodottá vált. Haszontalan, kifejtést nem igénylő tárgyak kapnak érdemtelenül nagy figyelmet, olyannyira, hogy a diákok hosszú ideig vesztegetik az agyukat és energiájukat olyan tananyagra, amely merő feltételezés, semmilyen módon nem bizonyítható, és abból áll, hogy mélyen elemeznek olyan kijelentéseket és gondolatokat, melyekről a gondos elemzés egyből megállapítaná, hogy még nem is valószínűtlenek, hanem vegytiszta babonák, és haszontalan képzelődések vizsgálatát és abszurditások hajhászását jelentik. Kétség nem férhet hozzá, hogy az ilyen illúziókkal való foglalatosság, az ilyen üres propozíciók mélyebb vizsgálata és hosszabb megvitatása semmi más, mint időpocsékolás és az élet napjainak megrontása. De nem csupán ennyi, hanem megakadályozza az azon művészetek és tudományok tanulmányozásával való foglalkozást, amelyekre a társadalomnak ugyanakkor oly nagy szüksége van. Mielőtt bármely tárgy tanulmányozását elkezdené, az embernek meg kell kérdeznie magát, hogy mire használható az, milyen gyümölcse lesz, és milyen eredmény várható tőle. Ha az a tudás hasznos ága, vagyis a társadalom fontos jótéteményeket várhat tőle, akkor teljes szívéből gyürkőzzön neki. Ha viszont nem, ha az csak üres, értelmetlen vitákból és a képzelgések hiábavaló összefűzéséből áll, amelyek nem vezetnek más eredményhez, mint megsavanyodott szavakhoz, akkor miért kéne az embernek az életét ilyen haszontalan szőrszálhasogatásra és vitákra fordítania?
188. Minthogy ez a tárgy további megvilágítást és alapos meghallgatást igényel, hogy teljességgel bizonyítani lehessen, hogy a ma elhanyagolt tárgyak némelyike rendkívül értékes, míg a nemzetnek egyáltalán nincs szüksége egyéb, felületes tárgyakra, ezt a kérdéskört – ha Isten is úgy akarja – egy második kötetben fogjuk kifejteni. Reményünk az, hogy a jelen első kötet elolvasása is alapvető változásokat fog kiváltani a társadalom gondolkodásában és viselkedésében, mert Mi ezt a munkát őszinte szándékkal és csupán Isten kedvéért végeztük el. Bár ebben a világban azon személyek, akik meg tudnák különböztetni az őszinte szándékot a hamis szavaktól, olyan ritkák, mint a bölcsek köve, mégis, reményünket az Úr mérhetetlen jóságába helyezzük.
189. De folytatván: Ami azt a csoportot illeti, akik azt tartják, hogy fontolva kell haladni a szükséges reformok meghozatalában, türelmesnek kell lenni, és egyszerre csak egy célt kell megvalósítani, mit is értenek ezalatt? Ha megfontoltságon azt a körültekintést értik, amit a kormányzás tudománya igényel, akkor a gondolatuk időszerű és a helyzetnek megfelelő. Bizony, hatalmas vállalásokat nem lehet sietve sikerre vinni, és ilyen esetben a sietség csak veszteséghez vezethet.
190. A politika világa olyan, mint az emberé: először csak mag, aztán lépésenként az embrió és magzat állapotába halad előre, kialakul a csontszerkezete, húsba öltöztetik, felveszi a saját különleges formáját, mígnem elér arra a szintre, ahol illendőn tudja beteljesíteni a szavakat: „a Teremtők legjobbika”71. Miként ez a teremtés egyik követelménye és az egyetemes Bölcsességen alapul, hasonlóképpen a politika világa sem tud a tökéletlenség mélypontjáról azonnal a helyesség és tökéletesség delelőjére eljutni. Ó, nem, jól képzett embereknek kell nekifeszülniük nappal és éjszaka, felhasználván mindazon eszközöket, melyek a haladást szolgálják, amíg a kormányzat és a nép napról napra, sőt percről percre minden vonalon fejlődni kezd.
191. A por ezen világa akkor kel életre és lép elő csodálatosan feldíszítve és kegyelemmel telten, mikor az isteni ajándékokon keresztül három dolog jelenik meg a földön. Ezek közül első a gyümölcsöt ígérő tavaszi szelek; a második a tavaszi felhők felbuzgó bősége; és a harmadik a ragyogó nap heve. Mikor Isten végtelen bőkezűségéből ezen három engedélyeztetik, akkor Isten engedelmével lassan újra kizöldülnek a száraz fák és ágak, és felékesítik magukat sokféle bimbóval és gyümölccsel. Ugyanígy történik akkor is, mikor az uralkodó tiszta szándéka és igazságossága, a kormányhatóságok bölcsessége, tökéletes készségei és államvezetése, valamint a nép határozottsága és szívesen végzett erőfeszítései találkoznak egymással; akkor a haladás, a távlatos reformok, a kormány és a nép büszkesége és boldogulása világosan láthatóvá válnak hatásaikban.
192. Ha azonban késlekedés és halasztgatás alatt azt értik, hogy minden egyes nemzedék életében csak a szükséges reformok egyetlen kicsi szeletével foglalkoznak, ez semmi egyéb, mint tespedtség és tétlenség, és egy ilyen eljárás semmi eredménnyel nem jár, üres szavak végtelen ismételgetésén kívül. Ha a sietség káros, akkor a tétlenkedés és tunyaság ezerszer rosszabb. A legjobb a középút, miként megíratott: „Kötelező számotokra, hogy a jót cselekedjétek a két gonosz között”– vagyis a két véglet közötti közép. „És ne hagyd a kezed megbilincselve a nyakadon, ám ne is terjeszd ki túl bőkezűen a markodat” ... „hanem törekedj a középútra!” 72
193. Az elsődleges, a legsürgetőbb követelmény a nevelés elősegítése. Elképzelhetetlen, hogy egy nemzet felvirágozzon és sikeres lehessen, amíg ezen legfontosabb, ezen alapvető ügyet nem viszi előbbre. A népek hanyatlásának és bukásának fő oka a tudatlanság. Ma az emberek nagy tömege még a hétköznapi dolgokban is tájékozatlan, hát még mennyire kevésbé tudják felfogni a kor fontos problémáinak és komplex igényeinek a lényegét.
194. Sürgető tehát, hogy felvilágosító cikkeket és könyveket írjanak, melyek tisztán és egyértelműen meghatározzák, hogy mik az emberek jelenkori igényei, és mi fogja elősegíteni a társadalom boldogságát és előremenetelét. Ezeket ki kell adni, és terjeszteni az ország minden részében, hogy legalább az emberek vezetői ébredjenek fel egy bizonyos fokig, és kezdjenek el magukat megfeszítve munkálkodni azon vonalak mentén, melyek időtálló tisztességet hoznak nekik. A nemes gondolatok közzététele a dinamikus erő az élet verőerében; ez magának a világnak a lelke. A gondolatok olyanok, mint egy határtalan tenger, és a lét hatásai és változó feltételei, mint a hullámok eltérő formái és egyedi korlátai; a hullámok akkor kezdenek el majd tornyosulni, és vetik ki az élet partjára a tudás igazgyöngyeit, mikor felforr a tenger.
195. Te és a gondolat egyek vagytok,196. A közvéleményt arra kell fókuszálni, ami méltó ehhez a naphoz, és ez lehetetlen megfelelő okfejtések és tiszta, átfogó és végleges érvényű bizonyítékok elővezetése nélkül. Mert a gyámoltalan tömegek semmit nem tudnak a világról, és míg nincs kétség afelől, hogy keresik és vágyják önnön boldogságukat, a tudatlanság súlyos függönyként zárja el azt tőlük.
197. Figyeljétek meg, hogy a nevelés hiánya miként gyengít meg és alacsonyít le egy népet. Ma [1875] népesség szempontjából a világ legnagyobb nemzete Kína, amelynek valamivel több, mint négyszázmillió lakosa van. Ennek okán kormányának a legkiemelkedőbbnek kéne lennie a világon, és népének a leginkább elismertnek. De pontosan ellenkezőleg, a kulturális és anyagi civilizáció területén mutatott neveléshiány miatt a gyenge nemzetek között is a legerőtlenebb és a legelesettebb. Nem sokkal ezelőtt angol és francia katonák kis különítménye háborúba lépett Kína ellen, és olyan lesújtó vereséget mért rá, hogy még a fővárost, Pekinget is elfoglalták. Ha a kínai kormány és nép lépést tartott volna a kor fejlett tudományaival, ha képzettek lettek volna a civilizáció művészetében, akkor, még ha a Föld összes nemzete is masírozott volna ellenük, a támadás akkor is kudarcba fulladt volna, és a támadók megverten tértek volna vissza oda, ahonnan elindultak.
198. Még ennél az epizódnál is furcsább az a tény, hogy Japán kormánya kezdetben Kína alárendeltje volt, és Kína volt a védelmezője, de az utóbbi években Japán felnyitotta a szemét, és átvette a kortárs haladás és civilizáció technikáit, előmozdította a köz számára hasznos tudományokat és iparokat, és erejét és képességeit a legvégsőkig megfeszítette, míg a közvélemény nem összpontosított a reformokra. Ez a kormány az utóbbi időben olyan haladást ért el, hogy bár népessége csak egyhatoda vagy egytizede Kínáénak, legutóbb kihívást intézett annak kormányához, és az végül rákényszerült az egyezkedésre. Figyeljétek meg gondosan, hogy a nevelés és a civilizáció művészete miként hoz tisztességet, felvirágzást, függetlenséget és szabadságot egy kormánynak és népének.
199. Létfontosságú továbbá, hogy iskolákat alapítsanak Perzsia-szerte, még a legkisebb vidéki kisvárosokban és falvakban is, és minden lehetséges módon bátorítsák az embereket, hogy taníttassák meg a gyermekeiket írni és olvasni. Ha szükséges, az oktatást akár kötelezővé is kell tenni. Amíg a nemzet idegszálai és ütőerei nem kelnek életre, minden megkísérelt intézkedés hiábavaló lesz; mert az emberek olyanok, mint az emberi test, és az elhatározás és küzdőképesség, mint a lélek, és lélek nélkül a test sem moccan. Ez a dinamikus erő legfelső szinten van jelen a perzsa nép természetében, és az oktatás terjedése fel fogja azt szabadítani.
200. Ami azon elemeket illeti, akik úgy hiszik, hogy nem szükséges, és nem is ildomos kölcsönözni a civilizáció alapelveit, a haladás alapismereteit a társadalmi boldogság magasabb szintjei felé vezető úton az anyagi világban, az átfogó reformokat elindító törvényeket, a kultúra határait kitágító módszereket – és hogy sokkal inkább megfelelő, ha Perzsia és a perzsák megfontolják a helyzetüket és létrehozzák a haladás sajátos egyedi technikáit.
201. Bizonyos, hogy ha a nemzet nagyjainak életerős intelligenciája és nagyszerű készségei, a császári udvar legkiemelkedőbb személyiségeinek energiája és határozottsága, és azok határozott erőfeszítése, akiknek tudásuk és képességeik vannak, és akik jól ismerik a politikai élet nagy törvényeit mind összeadódna, és mindenki minden erőfeszítést megtenne és megvizsgálnának és végiggondolnának minden kicsiny részletet, valamint a nagyfontosságú dolgok állását egyaránt, minden esély meglenne arra, hogy az általuk kidolgozandó hatásos tervek eredményeként egyes helyzeteket átfogóan meg lehetne reformálni. Az esetek többségében azonban még így is kénytelenek lennének kölcsönözni, minthogy a sok évszázadot felölelő múlt alatt sokszázezer ember áldozta egész életét arra, hogy ezen dolgokat górcső alá vegye, mígnem képesek voltak megteremteni ezen lényegi fejleményeket. Ha mindezt figyelmen kívül hagynánk, és erőfeszítést tennénk, hogy azokat a hajtóerőket újfent létrehozzuk a saját országunkban és a saját magunk módján, és így kívánnánk kiváltani a remélt haladást, sok nemzedék peregne le, és a célt még mindig nem érnénk el. Figyeljétek meg például, hogy más országokban miként tevékenykedtek kitartóan hosszú ideig, míg végül felfedezték a gőzben rejlő erőt, és ennek segítségével könnyedén el tudták végezni azokat a nehéz feladatokat, melyek korábban meghaladták az emberek erejét. Hány évszázadba kerülne, ha feladnánk ennek az erőnek a használatát, és helyette minden idegszálunkat megfeszítve akarnánk felfedezni egy helyettesítő erőt. Ezért jobb, ha továbbra is használjuk a gőzt, és közben folyamatosan vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy létezik-e egy ennél sokkal nagyobb erő. És ugyanilyen megvilágításban kell tekintsünk a bizonyítottan hasznos egyéb technológiai vívmányokra, tudományokra, művészetekre és politikai formulákra – vagyis azon eljárásokra, melyeket az előző korokban újra és újra megvizsgáltak, és melyek sokrétű használata és előnyei bizonyítottan dicsőséget és nagyságot eredményeztek az államnak és jól-létet és haladást a népnek. Ha ezeket jó ok nélkül feladnánk, és a reform egyéb módozatait kísérelnénk meg, mire ezek kibontakoznának, és előnyeik bizonyítást nyernének, sok év peregne le, és sok élet. És közben „még mindig csak az út első kanyarulatánál tartunk”74.
202. A jelen magasabbrendűsége a múlttal szemben abban rejlik, hogy a jelen számos olyan dolgot tud átvenni és átültetni modellként, melyeket a múltban már kipróbáltak és megvizsgáltak és nagyszerű előnyeik már bizonyítást nyertek, de ugyanakkor saját új felfedezésekre is juthat, és ezekkel gazdagíthatja értékes örökségét. Világos tehát, hogy a múlt eredményei és tapasztalatai ismertek és rendelkezésre állnak a jelenben, míg a jelen jellegzetes felfedezései ismeretlenek voltak a múltban. Ez előfeltételezi, hogy a későbbi nemzedék nagyszerű szellemi képességekkel rendelkező egyénekből álljon; ha nem, hány későbbi generációból hiányzott akárcsak egy cseppecskéje is a tudás azon mérhetetlen óceánjának, mely atyáinak része volt!
203. Gondolkozzatok el egy rövid ideig: tételezzük fel, hogy Isten erejéből bizonyos egyének tétetnek le a földre – ezeknek nyilvánvalóan számos dologra van szükségük emberi méltóságukat, boldogságukat és kényelmüket biztosítandó. Nos, ésszerűbb-e nekik ezeket kortársaiktól átvenni, avagy nemzedékről nemzedékre inkább ne kölcsönözzenek semmit, hanem függetlenül alkossák meg azon eszközöket, melyek az emberi létezéshez szükségesek?
204. Ha egyesek azt állítanák, hogy a más országokban egy teljesen kifejlett társadalom legmagasabb szintjein létező kurrens törvények, alapelvek és a haladás alapismeretei nem felelnek meg Perzsia népe helyzetének és hagyományos igényeinek, és ezért arra van szükség, hogy Iránon belül a nemzet tervezői tegyék meg a legnagyobb erőfeszítést a Perzsia számára megfelelő reformok végrehajtására – magyarázzák meg ezek először, hogy milyen ártalom származna az ilyen külföldi átvételekből.
205. Ha az ország felépíttetne, az utakat kijavítanák, az elesettek helyzetén különféle eszközökkel könnyítenének, a szegényeket felemelnék, a tömegeket a haladás útjára vezetnék, a köz jólétének lehetőségeit megsokasítanák, az oktatást kiszélesítenék, a kormányzatot megfelelően megszerveznék, és biztosítanák az egyén jogainak szabad gyakorlását, a személy- és vagyonbiztonságot, az emberi méltóságot és becsületet – vajon mindez ellentétes lenne a perzsa nép jellemével? Ami ezen intézkedésekkel ellentétes, az már minden más országban károsnak találtatott, és nem függ egyik vagy másik helytől.
206. Ezek a babonák teljes egészükben a bölcsesség és megértés hiányából származnak, az elégtelen megfigyelésből és elemzésből. Valójában a reakciósok és halogatók többsége csupán saját önös érdekeit rejti az üres szavak zuhataga mögé, és a tehetetlen tömegek elméjét zavarja össze olyan nyilvános kijelentésekkel, melyek nincsenek kapcsolatban saját jól elrejtett céljaikkal.
207. Ó, Perzsia népe! A szív isteni letétemény, tisztítsátok meg azt az önszeretet szennyétől, díszítsétek fel a tiszta szándékok koronájával, hogy e nagynevű nemzet szent tisztessége és időtálló nagysága tiszta reggelként ragyoghasson fel a szerencsés csillagzatok alatt. Ez a földön töltött maroknyi nap árnyékként suhan tova, és már véget is ér. Törekedjetek hát, hogy Isten rátok sugározza kegyelmét, hogy kedvezően emlékezzenek meg rólatok az utánatok jövők szívükben és szavaikban. „És juttass nékünk igaz dicséretet a későbbi [nemzedékek] között.”75
208. Boldog a lélek, mely elfeledkezik önnön javáról, és miként Isten választottai, társaival a közjó szolgálatában verseng; amíg, Isten áldásaival és állandó megerősítéseivel belülről fakadó erőt nem kap arra, hogy e hatalmas nemzetet visszaemelje régi dicsőségének ormaira, ez elfonnyadt országot édes új életre keltse, és az emberek életének fáit szellemi tavaszként feldíszítse a megszentelt öröm friss leveleivel, bimbóival és gyümölcseivel.
* * *1. Tábla az északkeleti államokban élő bahá’í-okhoz 9
2. Tábla a déli államokban élő bahá’í-okhoz 12
3. Tábla a középső államokban élő bahá’í-okhoz 14
4. Tábla a nyugati államokban élő bahá’í-okhoz 16
5. Tábla a Kanadában és Grönlandon élő bahá’í-okhoz 19
6. Tábla az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz 21
7. Tábla az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz 26
8. Tábla az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz 34
9. Tábla az északkeleti államokban élő bahá’í-okhoz 43
10. Tábla a déli államokban élő bahá’í-okhoz 47
11. Tábla a középső államokban élő bahá’í-okhoz 51
12. Tábla a nyugati államokban élő bahá’í-okhoz 56
13. Tábla a Kanadában és Grönlandon élő bahá’í-okhoz 60
14. Tábla az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz 65
Előszó a magyar kiadáshozShoghi Effendi számos levelében, valamint az Isten köztünk járt című művében megindító beszámolókat hagyott ránk a körülményekről, melyek között ?Abdu’l-Bahá az Isteni Terv Tábláit kinyilatkoztatta, és mélyreszántó meglátásokat e Táblák folyamatosan erősödő fontosságáról, melyeket a tanításra való „felhatalmazásként”, és „a tanítás legfőbb chartájaként” jellemzett. Ha Shoghi Effendi írásainak vonatkozó részeit végignézzük, nem lehet kétségünk afelől, hogy az Isteni Terv Táblái ?Abdu’l-Bahá amerikai látogatásának közvetlen következményei voltak, és ezek alkották a végső kapcsot a szeretet és gondoskodás kötelékében, mely Őt az amerikai kontinensen lakó hívőkhöz fűzte. Ezért helyénvaló és sokat segít, ha az Isteni Terv Tábláinak kiadását a szeretett Védnök szavaival kezdjük:
„Az ?Abdu’l-Bahá fáradhatatlan tevékenysége nyomán oly bőségesen szétszórt magok olyan lehetőségek birtokába juttatták az Egyesült Államokat és Kanadát, sőt az egész földrészt, melyre történelme során korábban soha nem volt példa. Látogatásával képzett és szeretett tanítványai kis csapatára – és rajtuk keresztül utódaikra – felbecsülhetetlen értékű örökséget hagyományozott, amely azt a szent és mindenek felett való kötelességet hordozta, hogy előálljanak, és ebben a termékeny talajban folytassák azt a munkát, amit Ő oly dicsőségesen elkezdett. …
Alighogy befejezte hosszú és fáradtságos utazását az amerikai és európai földrészen, bekövetkeztek azok a szörnyű események, melyekre utalt. Az Általa megjósolt összecsapás egy időre elvágott minden érintkezési lehetőséget azokkal, akikbe ily fenntartás nélküli bizalmat helyezett, és akiktől oly sokat várt el ezért cserébe. A fagyos vigasztalanság négy éven át feltartóztathatatlanul folytatta pusztító vérontását, miközben Ő, Bahá’u’lláh szent sírja szomszédságában levő otthonának csendes magányába visszavonulva, gondolatait és kívánságait továbbra is útnak indította azok felé, akiket ott hagyott, és akiket pártfogásának egyedülálló jeleivel ruházott fel. Azokban a halhatatlan Táblákban, melyek kinyilatkoztatására a mélyen szeretett barátaival eltöltött sok-sok órányi együttlét során érzett indíttatást, feltárta előttük szellemi rendeltetésükről vallott nézetét, és az azzal a küldetéssel kapcsolatos Tervét, aminek végrehajtását tőlük kívánta. Az Általa korábban elvetett magvakat most ugyanazzal a gondoskodással, szeretettel és türelemmel öntözte, mint ami korábbi erőfeszítéseit jellemezte akkor, amikor még körükben dolgozott.”
Az Isten köztünk járt című művében Shoghi Effendi elmondja, hogy a Nagy Háború alatt ?Abdu’l-Bahá
„… erősen érezte, hogy a világ legtöbb bahá’í központjával gyakorlatilag megszűnt minden kommunikáció. Agónia töltötte el a lelkét az emberi mészárlást látva, melyet az váltott ki, hogy az emberiség elmulasztott választ adni az Általa kibocsátott felhívásokra, és nem hallotta meg figyelmeztetéseit. Szomorúság szomorúság után rakódott rá bizonyosan a megpróbáltatások és viszontagságok terhére, melyeket Atyja Ügyének érdekében és szolgálatában gyermekkora óta oly hősiesen viselt.
És mégis, ezen komor napokban, amelyek sötétje az akkói várbörtönben szenvedett fogság alatt elviselt próbatételek legveszélyesebb időszakára emlékeztetett, ?Abdu’l-Bahá, az Atyja Sírszentélye körüli területen, vagy mikor akkói házában tartózkodott, vagy a Báb Kármel-hegyi sírjának árnyékában, arra indíttatott, hogy földi szolgálata lezárulásának előestéjén újra, és életében utoljára, az Isteni Terv Tábláinak kinyilatkoztatásán keresztül kegyének különleges jeleként egy világszintű küldetést ruházzon amerikai követőinek közösségére. Ennek teljes körű hordereje még most, negyed század múltán sem mutatkozott meg egész valójában, és eddigi kibontakozása – bár még csak kezdeti stádiumánál tart – oly sokkal gazdagította már az első bahá’í évszázad lelki és adminisztratív évkönyveit.”
A Táblák közül az első nyolc 1916. március 26. és április 22. között került megírásra. A történelem ezeket a napokat az európai vérfürdő egyik szörnyű időszakaként tartja számon. Valóban lélegzetelállító arra gondolni, hogy a régi rend megsemmisülésének hangzavara és rombolása közepette kerül kidolgozásra egy Isteni Stratégia a bolygó megváltására. ?Abdu’l-Bahá átformáló jövőképe a földgolyó lelki meghódításának a terveit helyezi elénk. A további hat Tábla 1917. február 2. és március 8. között került kinyilatkoztatásra, csupán egy hónappal azelőtt, hogy az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az első csoportból öt még eljutott Amerikába, és a Nyugat Csillaga (Star of the West) 1916. szeptember 8-i számában meg is jelent. Ezután azonban megszakadt minden összeköttetés a Szentfölddel, és a többit a háború végéig egy helyiségben őrizték a Báb Sírszentélye alatt. Ezeket a harcok lezárulása után küldték el Amerikába, ahol illendő ünnepélyességgel mutatták be a „Szövetség Konvencióján”, melyet a Hotel McAlpinban tartottak New York-ban, 1919. április 26-30. között.
?Abdu’l-Bahá mennybemenetele után az Isteni Terv megvalósításának feladata unokájára, Shoghi Effendire hárult, akit Végrendeletében Ő nevezett ki a bahá’í hit Védnökének. Shoghi Effendi az Isteni Tervet egy „fáradságos és rendkívül hosszú folyamatnak” tekintette, melybe beletartozik a Bahá’í Igazgatási Rend felállítása „a bolygó összes, újonnan megnyitott független államában, függőségi területén és szigetén, valamint az összes fennmaradó területen”. A folyamat 1921-ben egy „inkubációs időszakkal” kezdődött; ezalatt Shoghi Effendi bevezette a bahá’í igazgatás alapelveit, és felállította a helyi és országos szellemi tanácsok első kontingensét. Az Isteni Tervet 1937-ben bocsátotta formálisan is útjára az első tervvel, melyet sok másik követett, és úgy voltak kigondolva, hogy a feladatait egymásra épülve egyre magasabb szinten teljesítsék; a mintát az Igazságosság Egyetemes Háza a mai napig követi.
Shoghi Effendi az Isteni Tervre úgy tekintett, hogy az korszakokból és állomásokból áll. Az első korszak első állomása egy Hétéves Tervvel kezdődött, címzettje az észak-amerikai bahá’í közösség volt. A második állomás ismét egy Hétéves Tervet tartalmazott (ezt is az Egyesült Államok hívői hajtották végre), valamint több különféle hosszúságú Tervet, melyet a Brit szigetek; Kanada; Közép-Amerika; Dél-Amerika; Ausztrália és Új-Zéland; India, Pakisztán és Burma; Németország és Ausztria; Irán; Irak; és Egyiptom és Szudán hívői valósítottak meg. Az első korszak harmadik és utolsó állomása a Tízéves Szellemi Kereszteshadjárat (1953-1963) volt – ezt a bahá’í világ egyetlen közös vállalkozásként teljesítette. Az Isteni Terv második korszaka 1964-ben, az Igazságosság Egyetemes Háza irányításával kezdődött el. A Ház a Bahá’í Világközösséget azóta is tervek sorozatán keresztül vezeti.
Az Isteni Terv a Formálódás Kora alatt és után, azon időszak folyamán, melyet Shoghi Effendi „az Aranykorig terjedő hatalmas időfolyamnak” nevez, fokozatosan alakulni és fejlődni fog, egészen a Bahá’í Törvénykorszak harmadik és mindent megkoronázó korszakáig. Az Aranykorban következik be egy olyan világcivilizáció felvirágzása, amely a Legnagyobb Béke – Isten földi Királysága – „sarja és elsődleges célja”, és megalapítása Bahá’u’lláh kinyilatkoztatásának célkitűzése.
Az Isteni Terv Táblái Végrendeletével egyetemben a legnagyobb örökséget képezik, melyet ?Abdu’l-Bahá az utókorra hagyott, és így kiemelkedő helyet foglalnak el a bahá’í szent iratok sorában. Amint időben egyre távolabbra kerülünk kinyilatkoztatásuk idejétől, csodálattal tekintünk az átformáló hatásokra, melyeket e dokumentumok a világra kifejtenek, és friss és mohó szemekkel térünk vissza újra e szövegekhez, hogy soraikból kiválogathassuk a sokszoros jelentéseket – a világ megváltásának kulcsait.
1.Kinyilatkoztatott 1916. március 26-án ?Abdu’l-Bahá szobájában a Bahjíban lévő házban, és az Egyesült Államok kilenc északnyugati államában – Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island, Connecticut, Vermont, Pennsylvania, New Jersey és New York – élő bahá’í-okhoz szólt.
*1. Ímé, ezek Naw-Rúz napjai. Mindig azokra a kedves barátokra gondolok! Megerősítésekért és segítségért könyörgök mindnyájatok számára az egy-ség küszöbén, hogy azon összejövetelek Amerika köztársaságaiban világoljanak fel, miként a gyertyák, gyújtogassák az istenszeretet fényét a szívekben, hogy a mennyei tanítások sugarai emígyen szórják tele és ragyogják be Amerika államait a Legnagyobb Útmutatás csillagaival a mérhetetlen végtelenhez hasonlóan.
2. Az Atlanti-óceán partvidékén elterülő északkeleti államok – Maine, New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, Vermont, Pennsylvania, New Jersey és New York – egyikében-másikában élnek már hívők, de találhatók bennük olyan városok is, ahol az embereket még nem világította be a Királyság fényeinek ragyogása, és nem tudnak a mennyei tanításokról; ezért, bármikor csak lehetséges mindegyiktőknek, siessetek ezen városokba, és ragyogjatok fel a Legnagyobb Útmutatás fényével, miként a csillagok. Isten ezt mondja a dicső Koránban: „És látod, hogy a föld fekete és száraz. Ám amikor vizet bocsátunk reá, mozgásba lendül, zsendülni kezd és mindenféle pompás növényfajtát sarjaszt.”76 Más szavakkal, azt mondja, hogy a föld fekete, de mikor a tavaszi záporok aláhullanak, az a fekete föld mozgásba lendül, és különféle virágok sarjadnak belőle. Ez azt jelenti, hogy az emberi lelkek, melyek a természet világának részei, feketék, miként a föld. De mikor alázáporoznak az égi esők és felragyognak a sugárzó fények, a szívek új életre kelnek, megszabadulnak a természet sötétjétől, és az isteni misztériumok virágai növekednek és színpompába borulnak. Következésképpen, az embernek az emberi világ megvilágosodásának okává kell válnia, és terjesztenie kell az isteni tanításokat, melyek isteni sugallatok által kinyilatkoztattak ki a szent könyvekben. Ezt mondja az áldott Evangélium: „Utazzatok kelet és nyugat felé, ragyogjátok be az embereket a Legnagyobb Útmutatás fényével, hogy részt kaphassanak az örök életből, és osztozhassanak abban.”77 Dicséret Istennek, hogy az Északkeleti Államokban megvan erre minden lehetőség. Mert a föld gazdag, és az isteni kiáradások esője záporoz alá. Most mennyei földmívesekké kell váljatok, és el kell vessétek a tiszta magot az előkészített talajba. Minden más mag termése korlátozott, de az isteni tanítások magvának bősége és áldása végtelen. Az eljövendő századokban és korszakokban számos aratás gyűjtetik majd be. Nézzétek a korábbi nemzedékek munkáját. Jézus Krisztus idejében a hívő, szilárd lelkek száma csekély volt, de a mennyei áldások oly bőségben záporoztak alá, hogy néhány év alatt megszámlálhatatlanul sok lélek lépett be az Evangélium óvó árnyékába. Isten ezt mondta a Koránban: „… a vetőmag hét kalászt sarjaszt, mindegyik kalászban száz maggal.”78 Más szóval, egy magból hétszáz lesz, és ha Isten úgy akarja, még ezt is megduplázza. Gyakran történt, hogy egy áldott lélek egy egész nemzetnek adott iránymutatást. Nekünk most nem a saját adottságainkat és képességeinket kell nézzük, hanem inkább Isten kegyeire és bőkezűségére kell tekintsünk, Ki tengert teremtett a cseppből, és Napot egyetlen atomból.
3. Üdvözlet és dicséret néktek!Kinyilatkoztatott 1916. március 27-én a Bahá’u’lláh Sírszentélye mellett lévő kertben, és az Egyesült Államok tizenhat déli államában – Delaware, Maryland, Virginia, Nyugat-Virginia, Észak-Carolina, Dél-Carolina, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, Tennessee, Kentucky, Louisiana, Arkansas, Oklahoma és Texas – élő bahá’í-okhoz szólt.
*1. Néhány napja levelet írtam azon isteni hívőkhöz, de minthogy ezek a napok Naw-Rúz napjai, eszembe jutottatok, és ezt az üdvözletet küldöm eme dicsőséges ünnepen. Minden nap áldott, de ez az ünnep Perzsia nemzeti ünnepe. A perzsák már sok ezer éve megülik. Valójában minden nap, mit az ember Isten említésével, az Ő illatainak széthintésével és az emberek Isten Királyságába való szólításával tölt, az az ő ünnepnapja. Dicsőség Istennek, hogy ti Isten Királyságának szolgálatával foglalatoskodtok, és Isten vallását hirdetitek nappal és éjidőn. Ezért hát minden napotok ünnepnap. Nincs kétség, hogy Isten segedelme és adományai alászállnak majd rátok.
2. Az Egyesült Államok déli államaiban, vagyis Delaware, Maryland, Virginia, Nyugat-Virginia, Észak-Carolina, Dél-Carolina, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, Tennessee, Kentucky, Louisiana, Arkansas, Oklahoma és Texas államokban kevesen vannak a barátok. Következésképpen, vagy magatoknak kell odamenni, vagy áldott lelkeket kell küldjetek ezen államokba, hogy az embereket a Menny Birodalmához vezethessék. Az egyik szent Megnyilvánulás egy lélekhez szólva azt mondta, hogy ha valaki egyetlen lélek megvilágosodásának okává válik, jobb az néki, mint egy végeláthatatlan kincstár. „Ó, Ali! Ha Isten rajtad keresztül egy lelket vezet, jobb az néked, mint minden gazdagság!” És ezt is: „Vezess minket az egyenes úton!” 79, vagyis, mutasd meg nekünk a helyes utat. És az Evangéliumban is megemlítik: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az örömhírt, hogy megjelent Isten Királysága.”80
3. Röviden, remélem, hogy etekintetben a legnagyobb erőfeszítést fogjátok tenni és a legnagyobb nagylelkűséget tanúsítani. Bizonyos, hogy segítséget és megerősítést fogtok kapni. Aki a Királyság valóságai és jelentőségei eljövetelének örömhírét hirdeti, olyan, mint a földmíves, ki tiszta magvakat vet gazdag talajba. A tavaszi felhőből a bőség esője öntözi azokat, a falu urának szemében bizton megnövekszik a földmíves tisztelete, és gazdag aratást fognak betakarítani.
4. Ezért, ti, Isten barátai! Értékeljétek ez idők értékét, és foglalatoskodjatok a magvak elvetésével, hogy rálelhessetek az isteni áldásra és az Úrtól eredő adományra. Bahá’u’l-Abhá veletek!
3.Kinyilatkoztatott 1916. március 29-én a Bahjíban lévő ház mellett, és az Egyesült Államok tizenkét középső államában – Michigan, Wisconsin, Illinois, Indiana, Ohio, Minnesota, Iowa, Missouri, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Nebraska és Kansas – élő bahá’í-okhoz szólt.
*Ó ti égi lelkek, ó ti szellemi tanácsok, ó ti az Úrtól való találkozók!
1. A levelek küldése és fogadása körüli nehézségek miatt egy ideje késedelmet szenved a levelezés. Minthogy azonban most rendelkezésre állnak bizonyos létesítmények, megírom néktek e rövid levelet, hogy szívem és lelkem örömöt meríthessen és illatokra lelhessen a barátokra való emlékezésen keresztül. E vándor folyamatosan könyörög és esedezik Őszentsége, az Egyetlen küszöbén, és segítséget, kegyeket és mennyei megerősítéseket kér a hívők nevében. Mindig az eszemben jártok. Nem felejtettelek el benneteket, és soha nem is foglak. Őszentsége, a Mindenható kegyéből remélem, hogy napról napra növekedtek hitetekben, bizonyosságtokban, szilárdságtokban és állhatatosságtokban, és az isteni illatok széthintésének eszközeivé váltok.
2. Bár Illinois, Wisconsin, Ohio, Michigan és Minnesota államokban Istennek hála vannak hívők, kik a legnagyobb szilárdság és állhatatosság szellemében érintkeznek egymással - éjjel s nappal nincs egyéb szándékuk, minthogy terjesszék Isten illatait, nincs egyéb reményük, mint a mennyei tanítások előmozdítása, miként gyertyák égnek az istenszeretet fényével, és hálás madarakként dalokat énekelnek, lélekemelőket, örömöt hozókat Isten tudásának rózsakertjében, mégis, Indiana, Iowa, Missouri, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Nebraska és Kansas államokban csak néhány hívő él. Isten Királyságának hívása és az emberi világ egységének hirdetése ezen államokban eleddig nem volt szisztematikus és lelkes. Nem utaztak át ezen vidékeken ismételten áldott lelkek és világtól elfordult tanítók, így ezen államok még a tudatlanság állapotában leledznek. Isten barátainak erőfeszítésein keresztül hasonlóképpen lelkeket kell ezen államokban is megéleszteni Isten szeretetének tüzével, és azokat Isten Királyságához kell vonzani, hogy azon részek is bevilágíttassanak, és a Királyság rózsakertjének lélekadó szellői örvendeztessék meg illatukkal az ott lakók érzékeit. Ezért, ha lehetséges, küldjetek oda Istenen kívül mindentől elfordult tanítókat, megszentelt lelkűeket és tisztákat. Ha ezen tanítók a vonzás legmagasabb állapotában vannak, rövid idő alatt nagy eredmények fognak megmutatkozni. A királyság fiai és leányai olyanok, mint a valódi földmívesek. Bármely országon vagy államon haladnak keresztül, önfeláldozásról tesznek bizonyságot, és isteni magvakat vetnek. Ezen magvakból termés sarjad. Erről nyilatkoztatott ki a dicső Evangéliumban: „Ha a tiszta magvak jó földbe hullanak, mennyei áldás és kegyes ajándék fakad abból.”81 Remélem, hogy segítséget kaptok és megerősítést nyertek, és soha nem vesztitek el bátorságtok az isteni tanítások terjesztésében. Nap mint nap tegyetek hozzá még több erőt próbáló erőfeszítést és nemesszívűséget.
3. Üdvözlet és dicséret néktek!Kinyilatkoztatott 1916. április 1-jén ?Abdu’l-Bahá szobájában a Bahjíban lévő házban, és az Egyesült Államok tizenegy nyugati tagállamában – Új-Mexikó, Colorado, Arizona, Nevada, Kalifornia, Wyoming, Utah, Montana, Idaho, Oregon és Washington – élő bahá’í-okhoz szólt.
*1. Nappal és éjszaka nem foglalatoskodom mással, mint hogy a barátokra emlékezem, szívem mélyéből imádkozom értük, Isten Királyságából érkező megerősítésért esedezem nékik, és a Szentlélek leheletének közvetlen hatásáért könyörgöm. Őmagasságának, a Lelki Ajándékok Urának kegyeiből reménylem, hogy Isten barátai egy ilyen időben az emberi szívek megvilágosításának rejtett okává válhatnak, az élet leheletét lehelve a szellemekbe – kiknek dicséretreméltó eredményei hozzájárulnak az emberiség dicsőségéhez és felemelkedéséhez örökkön örökké. Bár a nyugati államok némelyikében, például Kaliforniában, Oregonban, Washingtonban és Coloradóban terjesztik már a szentség illatait, számos lélek kapott részt és részesült az örök élet forrásából, mennyei áldást nyertek, túlcsorduló kehelynyit ittak az istenszeretet borából, és figyelmeztek a Magasságbéli Gyülekezet dallamára – mégis, Új-Mexikó, Wyoming, Montana, Idaho, Utah, Arizona és Nevada államokban még nem gyújtatott meg illendő és méltó módon Isten szeretetének lámpása, és nem hallatik Isten Királyságának hívása. Most, ha lehetséges, tegyetek erőfeszítést ez irányban. Vagy utazzatok magatok személyesen végig ezen államokon, vagy válasszatok ki másokat, és küldjétek őket, hogy taníthassák a lelkeket. Ezen államok jelenleg olyanok, mint a halott testek: az élet leheletét kell beléjük leheljék, és mennyei lelket kell rájuk ruházzanak. Csillagként kell ragyogjanak azon láthatáron, és így a Valóság Napjának sugarai bevilágíthatják azon államokat is.
2. Isten ezt mondja a nagyszerű Koránban: „Isten a gyámolítója azoknak, akik hisznek. Kihozza őket a sötétségből a fényre.”82 Ez azt jelenti: Isten szereti a hívőket, következésképpen megszabadítja őket a sötétből, és a fény világába vezeti őket.
3. Az áldott Evangéliumban is feljegyeztetett: „Utazzatok el a világ minden részébe, és hívjátok az embereket Isten Királyságába.”83 Most jött el az idő, hogy felkerekedjetek, és megtegyétek e legnagyobb szolgálatot, és általatok számtalan lélek kapjon útmutatást. Így a béke és megbékülés sugarai ezen emberfeletti szolgálaton keresztül bevilágíthatják és fényt vethetnek a világ minden részébe, és az emberi világ békére és lelki nyugalomra lelhet.
4. Amerikai tartózkodásom alatt minden találkozón hangosan szólottam, és az embereket az egyetemes béke eszményeinek hirdetésére szólítottam. Félreérthetetlenül megmondtam, hogy az európai kontinens olyanná vált, mint egy fegyverraktár, és egy szikrától is felrobbanhat, és hogy az eljövendő években, vagy akár két éven belül beteljesedhet vagy végbemehet mindaz, mi János Jelenéseiben és Dániel könyvében megjövendöltetett. Ezt nagy valószínűséggel a San Francisco-i Bulletin 1912. október 12-i számában meg is jelentették. Nézzétek meg, hogy tisztává és nyilvánvalóvá válhasson az igazság: így teljességgel rádöbbenhettek, hogy most van az ideje az illatok széthintésének.
5. Az ember nemesszívűségének mennyeinek kell lennie, más szóval, isteni megerősítés kell segítse, hogy az emberi világ megvilágosodásának okává lehessen.
6. Üdvözlet és dicséret néktek!Kinyilatkoztatott 1916. április 5-én a Bahá’u’lláh Sírszentélye melletti kertben, és a Kanadában – Új-Fundland, a Prince Edward-sziget, Nova Scotia, New Brunswick, Quebec, Saskatchewan, Manitoba, Ontario, Alberta, British Columbia, Yukon, Mackenzie, Keewatin, Ungava, Franklin-szigetek – és Grönlandon élő bahá’í-okhoz szólt.
*1. Bár az Egyesült Államok legtöbb államában és városában – Istennek hála – a hívek az Ő illatait hintik szét, és számtalan lélek fordítja arcát és halad Isten Királysága felé, mégis, az Egység Zászlaja egyes államokban még nem bontatott ki oly módon, mint kéne, sem a Szent Könyvek, úgymint a Biblia, az Evangélium és a Korán misztériumai nem fedettek fel. Az összes barát együttes erőfeszítésén keresztül ki kell bontani az Egység Zászlaját azon államokban, és elő kell mozdítani az isteni tanításokat, hogy ezen államok is részt kapjanak a mennyei ajándékokból, és részesüljenek a Legnagyobb Útmutatásból. Hasonlóképpen, Kanada tartományaiban, úgymint Új-Fundland, a Prince Edward-sziget, Nova Scotia, New Brunswick, Quebec, Ontario, Manitoba, Saskatchewan, Alberta, British Columbia, Ungava, Keewatin, Mackenzie, Yukon, és a Franklin-szigetek a sarkkörön túl, Isten híveinek önfeláldozónak kell lenniük, és miként a vezérlet lámpásai kell fényre gyúljanak Kanada tartományaiban. Ha ilyen nemesszívűséget mutatnak fel, bizonyos, hogy egyetemes isteni megerősítéseket nyernek, a mennyei csapatok folyamatosan az erősítésükre sietnek, és kivívják a legnagyobb győzelmet. Ha Isten is úgy akarja, a Királyság hívása eljut az eszkimók fülébe, kik Észak-Kanadában a Franklin-szigeteket, valamint Grönlandot lakják. Ha Isten szeretetének tüze felszíttatik Grönlandon, az ország minden jege megolvad és hideg időjárása mérsékeltté válik – vagyis, ha a szíveket megérinti Isten szeretetének heve, azon terület isteni rózsakertté és mennyei paradicsommá válik, és a lelkek, miként gyümölcsöt érlelő fák, a legnagyobb frissességre és szépségre tesznek szert. Erőfeszítésre, a legnagyobb erőfeszítésre van szükség. Ha erőfeszítést tesztek, hogy Isten illatait széthintsétek az eszkimók között, annak hatása nagyon nagy és mélyreható lesz. Isten ezt mondja a nagyszerű Koránban: Eljön a nap, mikor az egység fényei beragyogják majd a világot. „És a föld Ura fényében ragyog.”84 Más szóval, a földet bevilágítja Isten fénye. Ez a fény az egység fénye. „Nincsen más Isten, csak Isten.” A kontinens, és az eszkimók szigetei is részei ennek a földnek. Hasonlóképpen kell, hogy részesüljenek a Legnagyobb Vezérlet adományaiból.
2. Üdvözlet és dicséret néktek!Kinyilatkoztatott 1916. április 8-án a Bahá’u’lláh Sírszentélye mellett lévő kertben, és az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz szólt.
*1. Örökkön tartó sikereket és jólétet kívánok néktek, és tökéletes megerősítésért esedezem mindőtök számára az isteni világban. Azt reménylem, hogy ti mind hajnalcsillagként ragyogtok fel a világ láthatárán, és Isten ezen Kertjében áldott fává váltok, mely örökkétartó gyümölcsöket és eredményeket terem.
2. Ezért arra irányítalak benneteket, mi elősegíti égi megerősítésteket és felvilágosodástokat Isten Királyságában!
3. Ez pedig a következő: Alaszka hatalmas terület; bár a Könyörületes egyik szolgálóleánya odasietett, könyvtárosként szolgál a közkönyvtárban, és képességeihez mérten nem habozik az Ügyet tanítani, Isten Királyságának hívása mégsem hangzott fel még ama tágas terület egészében.
3. Őszentsége, Krisztus ezt mondja: „Utazzatok el a világ keleti és nyugati részébe, és szólítsátok az embereket Isten Királyságába.”85 Tehát Isten irgalmának magába kell ölelnie az egész emberiséget. Ezért ne gondoljátok, hogy megengedhető azon régiót megfosztva hagyni a Vezérlet Reggelének szellőitől. Következésképpen, törekedjetek, amennyire csak tudtok, hogy olyanokat küldjetek arra a vidékre, akik jó beszélők, kik Istenen kívül mindentől elfordultak, kiket Isten illatai vonzanak, és szenten és tisztán állnak minden vágy és kísértés fölött. Ellátásuk és táplálékuk Isten tanításai kell legyenek. Először nekik maguknak kell azon alapelvek szerint élniük, aztán tudják majd vezetni az embereket. Ha Isten is úgy akarja, a Legnagyobb Vezérlet fényei tán beragyoghatják azon vidéket, és az istenszeretet rózsakertjének szellői örvendeztethetik meg illatukkal Alaszka lakóinak érzékeit. Ha megsegíttettek, hogy ilyen szolgálatot ajánlhassatok, legyetek biztosak, hogy fejeteket az örök uralom diadémjával koronázzák, és az egy-ség küszöbén kegyelt és elismert szolgákká lesztek.
4. Hasonlóképpen, Mexikó köztársasága is nagyon fontos. Azon ország lakosainak többsége odaadó katolikus. Teljességgel tudatlanok a Biblia, az Evangélium és az új isteni tanítások valóságával kapcsolatban. Nem tudják, hogy Isten vallásainak alapja egy, és hogy a szent Megnyilvánulások olyanok, mint az Igazság Napja, mely különféle helyekről kel fel az égen. Ama lelkek a dogmák tengerében merülnek el. Ha az élet egyetlen lehelete suhanna el felettük, nagy eredmények fognak származni abból. De jobb azoknak, akik tanítani Mexikóba szándékoznak menni, ha ismerik a spanyol nyelvet.
5. Hasonló a helyzet a hat közép-amerikai köztársaság esetében, Mexikótól délre: Guatemala, Honduras, Salvador, Nicaragua, Costa Rica, Panama és a hetedik ország, Belize, avagy Brit Honduras esetén. Az oda utazó tanítóknak is ismerniük kell a spanyol nyelvet.
6. Fordítsatok nagy figyelmet Amerika bennszülött lakosságára. Mert ezen lelkek hasonlóak, mint az Arab-félsziget régi lakói, kik Mohamed Küldetése előtt olyanok voltak, mint a vademberek. Mikor azonban Mohamed fénye kigyulladt közöttük, olyan sugárzóvá váltak, hogy beragyogták az egész világot. Hasonlóképpen, ha tanítják és útmutatást adnak nekik, ezen indiánok is olyan felvilágosulttá válnak, hogy bevilágítják az egész világot.
7. Az összes fenti ország fontos, de kiváltképp a Panamai Köztársaság, ahol a Panama-csatorna segítségével találkozik az Atlanti- és Csendes-óceán. Az utazás és forgalom/áthaladás központja ez Amerikából a világ többi földrésze felé, és a jövőben a legnagyobb fontosságra fog szert tenni.
8. Hasonlóképpen a Nyugat-Indiai szigetek*, úgymint Kuba, Haiti, Puerto Rico, Jamaica, a Kis-Antillák szigetei, a Bahamák, de még a kicsiny Watling-sziget is nagy fontossággal bírnak; kiváltképp a két fekete köztársaság, Haiti és Santo Domingo, a Nagy-Antillák szigetvilágában. És fontos a Bermuda-szigetek füzére is az Atlanti-óceánban.
9. Hasonló módon a dél-amerikai földrész köztársaságai: Kolumbia, Ecuador, Peru, Brazília, Brit Guiana, Holland Guyana, Francia Guyana, Bolívia, Chile, Argentína, Uruguay, Paraguay, Venezuela; valamint a Dél-Amerikától északra, délre és nyugatra eső szigetek, úgymint a Falkland-szigetek, Galapagos, Juan Fernandez, Tobago és Trinidad. És továbbá Bahia városa Brazília keleti partvidékén. Minthogy már jó ideje, hogy e név alatt ismerik, segítő ereje nagyon erőteljes lesz.
10. Röviden, ó Isten hívei! Növeljétek erőfeszítéseiket, és legyenek egyre nagyobbak céljaitok. Őszentsége, Krisztus mondja: „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa.”86 Más szóval, áldottak a névtelen és nyomtalanul eltűnő szegények, mert ők az emberiség vezetői. És a Koránban is ez mondatik: „Mi pedig kegyet akartunk gyakorolni azok iránt, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvednek a földön, s példaképekké és örökösökké akartuk őket tenni.”87 Vagyis, kegyet akarunk ruházni a gyenge lelkekre, és hagyjuk, hogy a Hírnökök és Próféták örököseivé váljanak.
11. Most jött el az idő, hogy ledobjátok magatokról a múlandó világ iránti ragaszkodás gúnyáját, hogy teljességgel elszakadjatok a fizikai világtól, mennyei angyalokká váljatok, és elutazzatok ezen országokba. Őrá esküszöm, Ki mellett nincsen más Isten, hogy mindnyájan az Élet Isráfíl** arkangyalává váltok, és az Élet Leheletét fogjátok lehelni mások lelkébe.
12. Üdvözlet és dicséret néktek!14. Ó Te összehasonlíthatatlan Isten! Ó, Te, a Királyság Ura! Ezek a lelkek a Te mennyei sereged. Segítsd meg őket, és a Magasságbéli Gyülekezet rendjeivel vidd őket győzelemre, hogy mindegyikükbe egy hadsereg ereje költözzön, és meghódíthassák ezen országokat Isten szeretetével és a mennyei tanítások fényével.
Ó, Isten! Légy Te az ő támaszuk és segítőjük, és a vadonban, a hegyek közt, a völgyben, az erdőkben, a síkon é a tengereken légy az ő bizalmasuk, hogy a Királyság hatalmával és a Szentlélek leheletével szólhassanak!
Bizony, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Mindenható, és Te vagy a Bölcs, a Halló és a Látó.
7.Kinyilatkoztatott 1916. április 11-én ?Abdu’l-Bahá szobájában a Bahjíban lévő házban, és az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz szólt.
*1. Dicséret Őmagasságának, a Vágyottnak, hogy megerősítést nyertetek az isteni tanítások terjesztésére azon hatalmas kontinensen, Isten Királyságának hívását hallattátok fennhangon azon régióban, és hirdettétek a Seregek Ura és Őmagassága, a Megígért testet öltésének örömhírét. Köszönet az Úrnak, hogy e célban segítséget kaptatok és megerősítést nyertetek. Ez kizárólag a Seregek Urának megerősítésein és a Szentlélek leheletén keresztül lehetett így. Sikeretek teljes nagyságát mindezidáig nem fedték fel, jelentőségét a mai napig nem értették meg. Hamarosan saját szemetekkel győződtök meg arról, hogy országotok égboltozatáról külön-külön ragyogó csillagként sugározzátok majd az Isteni Útmutatás fényét, és az örök élet dicsőségét adományozzátok népének.
2. Nézzétek! Krisztus idején az apostolok állása és hiteles mivoltuk még ismeretlen volt, és senki nem tekintett rájuk fontosságukat átérezve – sőt inkább üldözték és gúnyolták őket. Később vált nyilvánvalóvá, hogy milyen, a vezérlet drágaköveivel ékes korona tétetett az apostolok, Mária Magdolna és Mária, János anyjának fejére.
3. Jövőbeni sikereitek teljes sorát ma még nem lehet látni. Buzgón remélem, hogy sikereitek a közeljövőben az egész földgolyót mozgásba fogják hozni és fel fogják rázni. Ezért a remény, melyet ?Abdu'l-Bahá irányotokban őszintén táplál, az, hogy a világ más részein is ugyanakkora siker koronázza majd erőfeszítéseiteket, mint amilyeneket Amerikában értetek el, hogy rajtatok keresztül terjedjen szét Isten Ügyének a híre Keleten és Nyugaton, és a föld mind az öt kontinensén hirdessék a Seregek Ura Királyságának eljövetelét.
4. Abban a pillanatban, amikor az amerikai hívők ezzel az Isteni Üzenettel elindulnak Amerika partjairól, és hirdetik az európai, ázsiai, afrikai és ausztrálázsiai kontinenseken, egészen a Csendes-óceáni szigetekig, ez a közösség el fogja foglalni szilárd helyét egy örökké tartó uralom trónusán. S akkor a világ összes népe tanúja lesz annak, hogy ez a közösség szellemileg megvilágosodott, és lépteit isteni útmutatás vezérli. És akkor fenségének és nagyságának dicséretét az egész földgolyó visszhangozni fogja. Egy világtól elfordult, szent, megtisztult és Isten szeretetével töltekezett, a helyi nyelveket beszélő csoportnak kell arcát odafordítania, és beutaznia a Csendes-óceán három nagy szigetcsoportját – Polinéziát, Mikronéziát és Melanéziát –, és ezek szigeteit, úgymint Új-Guineát, Borneót, Jávát, Szumátrát, a Fülöp-, Salamon- és Fiji-szigeteket, az Új-Hebridákat, a Loyalty-szigeteket88, Új-Kaledóniát, a Bismarck-szigettengert, Ceramot89, Celebeszt, a Friendly-, Samoa-, Társaság- és Karolina-szigeteket, a Tuamotu-szigettengert, a Marquesas-, Hawaii- és Gilbert-szigeteket, a Molukkákat, a Marshall-szigeteket, Timort és a többi szigetet. Isten szeretetétől túlcsorduló szívvel, Isten említését ünneplő nyelvvel, Isten Királysága felé forduló szemmel kell átadniuk minden népnek a Seregek Ura testetöltésének örömhírét. Tudjátok bizonyosan, hogy bármely társaságba is léptek, a Szentlélek hullámai fogják azt elárasztani, és az Áldott Szépség mennyei kegyelme fogja átölelni.
5. Nézzétek, hogy Miss Agnes Alexander, a Királyság leánya, az Áldott Tökéletesség szeretett szolgálója miként utazott el egyedül a Hawaii-szigetekre, Honolulura, és miként arat most lelki győzelmeket Japánban! Gondoljátok meg, mily megerősítést kapott e leány a Hawaii-szigeteken! Egy egész gyülekezetnyi ember részesült vezetésben általa.
6. Hasonlóképpen utazott Miss Knobloch egyedül Németországba. Mily nagy megerősítésben részesült! Ezért, tudjátok hát bizonyosan, hogy ha valaki ma kiáll, hogy szertehintse az isteni illatokat, Isten Királyságának csapatai fogják őt megerősíteni, és körülölelik az Áldott Tökéletesség ajándékai és kegyei.
7. Ó, bárcsak elutazhatnék, akár gyalogos vándorként, a legnagyobb szegénységben ezekre a vidékekre, és a városokban, falvakban, hegyekben, sivatagokban és óceánokon kiálthatnám: »Yá Bahá’u’l-Abhá«, és így segíthetném az isteni tanítások terjedését! De jaj, nem tehetem meg! Mennyire elkeserít mindez! Ha Isten is úgy akarja, nektek majd módotokban áll megtenni.
8. Most Miss Alexander erőfeszítésein keresztül a Hawaii-szigeteken több lélek elért már a hit tengerének partjaira. Gondoljátok meg, mily boldogság, mily öröm ez! A Seregek Urára mondom, ha e tiszteletre méltó leány birodalmat alapított volna, az sem lehetett volna ekkora! Mert ezen uralom örök uralom, és ezen dicsőség örök dicsőség.
9. Hasonlóképpen, ha egyes tanítók ellátogatnának egyéb szigetekre és vidékekre, úgymint az ausztrál kontinens, Új-Zéland, Tasmánia, valamint Japán, Oroszország ázsiai részei, Korea, Francia Indokína, Sziám90, a Straits Settlement91, India, Ceylon és Afganisztán, nagyszerű eredmények lennének elérhetőek. Mily jó lenne, ha egy férfiakból és nőkből álló bizottság tudna végigutazni együtt Kínán és Japánon – hogy a szeretet eme köteléke megerősíttethessen, és ezen mozgáson keresztül megalapíthassák az emberi világ egységét, az embereket Isten Királyságához szólíthassák, és terjeszthessék a tanításokat.
10. És szintúgy, ha lehetséges, elutazhatnának az afrikai kontinensre, a Kanári- és Zöldfoki szigetekre, Madeirára, a Réunion-szigetekre, St. Helenára, Zanzibárra, Mauritiusra, stb., és azon országokban az embereket Isten Királyságába szólíthatnák, és fennhangon kiálthatnák: „Yá Bahá’u’l-Abhá”! Az emberi világ egységének zászlaját Madagaszkár szigetén is fel kell emeljék.
11. A könyveket és szóróanyagokat vagy le kell fordítani, vagy ezen országok és szigetek nyelvén kell összeállítani, hogy aztán azokat minden országrészben és minden irányban terjeszthessék.
12. Azt mondják, hogy Dél-Afrikában gyémántbányát tártak fel. Bár e bánya rendkívül értékes, mégis, végeredményben csak kő. Tán, ha Isten is úgy akarja, az emberiség bányáját is felfedezik és megtalálják a Királyság ragyogó gyöngyeit.
13. Röviden, e világot elemésztő háború oly tűzvészt okozott a szívekben, melyet szó le nem írhat. Az emberek elméjét most a világ minden országában magával ragadja az egyetemes béke utáni vágy. Nincs egyetlen lélek sem, ki ne áhítoznék az egyetértésre és békére. Csodálatos fogékonyság jön létre Isten mindent átfogó bölcsességéből, hogy képességek formáltathassanak, felemeltethessék az emberi világ egységének zászlaja, és az egyetemes béke alapvetése és az isteni alapelvek hirdethessenek Keleten és Nyugaton.
14. Ezért hát, ó, Isten hívei! Tegyetek erőfeszítést, és e háború után terjesszétek az isteni tanítások lényegét a Brit-szigeteken, Franciaországban, Németországban, Ausztria-Magyarországon, Oroszországban, Olaszországban, Spanyolországban, Belgiumban, Svájcban, Norvégiában, Svédországban, Dániában, Hollandiában, Portugáliában, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Bulgáriában, Görögországban, Andorrában, Liechtensteinben, Luxemburgban, Monacoban, San Marinoban, a Baleári-szigeteken, Korzikán, Szardínián, Szicíliában, Krétán, Máltán, Izlandon, a Faröer- és a Shetland-szigeteken, a Hebridákon és az Orkney-szigeteken.
15. Mint a hajnalcsillag, ragyogjatok fel a vezérlet láthatárán mindezen országokban. Munkátokban eleddig mindig is lankadatlanok voltatok. Mostantól fogva tegyetek még ezerszeresen ennyi erőfeszítést. Ezekben az országokban, fővárosokban, szigeteken, gyülekezetekben és templomokban szólítsátok fel az embereket, hogy lépjenek be az Abhá Királyságba. Tevékenységetek hatókörét ki kell terjeszteni. Minél nagyobbra, annál inkább nyilvánvalóak lesznek az Isteni segítség bizonyítékai.
16. Láthattátok, hogy míg ?Abdu’l-Bahá a legnagyobb testi gyengeségtől és erőtlenségtől szenvedett és gyengélkedett, és mozdulni sem volt ereje, ennek ellenére ilyen fizikai állapotban is sok országba elutazott Európában és Amerikában, és templomokban, találkozókon és gyűléseken azzal foglalatoskodott, hogy az isteni alapelveket hirdesse, és az embereket az Abhá Királyság megnyilvánulásához szólította. Láttátok azt is, hogy az Áldott Tökéletesség megerősítései mindent átfogtak. Mily eredmény születik a testi világban élvezett anyagi pihenésből, nyugalomból, luxusból és a hozzá való ragaszkodásból? Nyilvánvaló, hogy arra, aki ezen dolgokat hajszolja, a végén megbánás és veszteségérzet sújt le.
17. Következésképpen, teljességgel le kell csuknunk a szemünk ezen gondolatok előtt, az örök életre kell vágyódnunk, az emberi világ magasztosságára, a mennyei fejleményekre, a Szentlélekre, Isten Szavának hirdetésére, a világ lakóinak való iránymutatásra, az egyetemes béke meghirdetésére, és az emberi világ egységének a hirdetésére! Ez a munka! Máskülönben, miként az egyéb állatok és madarak, az ember is ezen fizikai lét igényeivel kénytelen foglalatoskodni, melyek kielégítése az állati királyság legmagasabb vágya, és a világban úgy kell mozognia, miként a négylábúak.
18. Gondoljátok meg! Bármennyi vagyont, gazdagságot és fényűzést is halmozunk fel e világban, még egy tehénnél sem válunk függetlenebbé. Mert ezek a hízott tehenek szabadon kószálnak a széles vidéken. Az összes síkság és rét az ő legelőjük, az összes ér és folyó az ő vályújuk! Mindegy, mennyit legelnek, a mezők nem merülnek ki! Nyilvánvaló, hogy ők a legnagyobb könnyedséggel érdemelték ki ezen anyagi áldásokat.
19. És még ezen életnél is ideálisabb a madár élte. A hegytetőn, vagy a magas, ingadozó ágakon szebb fészket épített magának, mint a királyok palotája! A levegő ott a legtisztább, a víz hűvös és tiszta, mint a kristály, a panoráma elragadó és elbűvölő. Ily dicsőséges környezetben éli le megszámlált napjait. A mező egész aratása az övé, a legkisebb munka nélkül érdemelte ki ezt a gazdagságot. Így hát, teljesen mindegy, hogy az ember mennyire tud előre haladni a világban, nem fogja soha elérni e madár szintjét! Nyilvánvaló tehát, hogy az ember bármennyit is erőlködhet és hajszolhatja magát majdnem halálba a világ dolgaival kapcsolatban, soha nem lesz képes, hogy kiérdemelje akárcsak egy kicsiny madár bőségét, szabadságát és független életét. Ez bizonyítja és alátámasztja a tényt, hogy az ember nem a múlandó világbeli életre teremtetett – ó, nem, őt a végtelen tökéletességek elsajátítására teremtették, hogy elérje az emberi világ magasztosságát, hogy az isteni küszöbhöz vonzódhassék, és az örök uralom trónusán ülhessen!
20. Bahá’u’l-Abhá legyen veletek!21. Ki tanítási útra indul bárhová, mondogassa ezen imát nappal és éjszaka, miközben ismeretlen vidékeken halad keresztül:
Ó, Isten, én Istenem! Látod, elragadtattam, és dicső királyságod felé vonzódom, szereteted tüzétől lángra lobbantván az emberek között, királyságod hírnökeként élvén ezen hatalmas és széles vidéken, elszakadván mindentől Rajtad kívül, Reád támaszkodván, feláldozván a pihenést és kényelmet, távol hazámtól, vándorként e vidéken, földre hanyatlott idegenként, ki alázatosan áll magasztos küszöböd előtt, meghajol mindenható dicsőséged mennyországa előtt, Hozzád esengvén éjnek évadján és hajnal hasadásakor, Hozzád fohászkodván és Téged szólítván reggel és estidőn: segíts meg kegyesen, hogy szolgálhassam Ügyedet, széles körben hinthessem szét tanításaidat és Kelet és Nyugat minden szegletében magasztalhassam Szavad.
Ó, Úristen! Acélozd meg gerincem, tégy képessé, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel szolgáljalak Téged, és ne hagyj magamra, egyedül és elhagyatottan e vidékeken.
Ó, Úristen! Hadd társaloghassak Véled magányomban, és légy társam ezen idegen tájakon.
Bizony, Te vagy a Megerősítője bárkinek, kit csak kívánsz, bármiben, amire csak vágysz, és bizony, Te vagy a Mindenek Felett Hatalmas, a Mindenható.
8.Kinyilatkoztatott 1916. április 19-én ?Abdu’l-Bahá szobájában a Bahjíban lévő házban; április 20-án a Bahjíban lévő ház zarándokok számára fenntartott részében; valamint április 22-én a Bahá’u’lláh Sírszentélye melletti kertben, és az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz szólt.
*1. A Megígért Áldott Személyét a Szent Könyv úgy értelmezi, mint a Seregek – a mennyei hadseregek – Urát. A mennyei hadseregek alatt azon lelkek értendők, kik teljességgel megszabadultak a földi világtól, mennyei lelkekké változtak, és isteni angyalokká lettek. Ezen lelkek a Valóság Napjának sugarai, kik majdan minden földrészt be fognak ragyogni. Mindőjük trombitát tart kezében, és az élet leheletét fújja minden vidék felett. Megszabadíttattak ők az emberi minőségektől és a természeti világ hibáitól, Isten jellemzői jellemzik, és az Irgalmas illatai vonzzák magukhoz őket. Miként Krisztus apostolai, kik megtöltekeztek Véle, ezen lelkek szintúgy megtöltekeztek Őszentségével Bahá’u’lláh-val, vagyis Bahá’u’lláh szeretete olyannyira áthatotta testük minden szervét, részét és végtagját, hogy nem hagyott az meg semmit az emberi világ sugalmainak hatásából.
2. Ezen lelkek Isten hadseregei, és a Kelet és a Nyugat meghódítói. Ha egyikük valamely irányba fordítja arcát és az embereket Isten Királyságába szólítja, az összes eszményi erő és Úrtól eredő megerősítés segítségére és erősítésére siet. Látja, hogy megnyílik előtte minden ajtó, és porba omlanak az erős várak és bevehetetlen várkastélyok. Egyedül és magányosan támadja meg a világ hadseregeit, legyőzi az összes ország seregének jobb és bal szárnyát, áttör minden nemzetek légióinak vonalain, és támadását a föld hatalmasainak közepébe vezeti. Ez a Seregek Urának jelentése.
3. Bármely lélek, amely Bahá’u’lláh hívei közül elér ezen állapotba, Bahá’u’lláh Apostolaként ismerszik meg. Ezért hát törekedjetek szívetekből és lelketekből, hogy elérhessétek e magasztos és emelkedett állapotot, felülhessetek az örökkön tartó dicsőség trónusára, és megkoronázhassátok fejeteket a Királyság csillogó diadémjával, melynek fénylő drágakövei századokat és korszakokat áraszthatnak el ragyogásukkal.
4. Ó, kedves barátok! Emeljétek magasra nagylelkűségtek, és szárnyaljatok fel a menny csúcsa felé, hogy áldott szíveteket egyre inkább, nap mint nap besugározzák a Valóság Napjának, vagyis Őszentsége, Bahá’u’lláh-nak a sugarai; a lelkek minden pillanatban új életet nyerhetnek, és a természeti világ sötétje teljességgel szétoszlathatik; így válhattok testet öltött fénnyé és megszemélyesült lélekké, rázhatjátok le magatokról teljességgel ezen világ szennyes dolgait, és kerülhettek kapcsolatba az isteni világ ügyeivel.
5. Íme a kapuk, melyeket Bahá'u'lláh nyitott meg előttetek! Nézzétek, mily magasztos és fennkölt az állapot, melyre isteni rendelésből el kell jussatok, mily egyedülálló a kegy, melyben részesültetek. Ha megrészegülünk e serlegtől, a földgolyó fölötti uralom alantasabb lesz majd szemünkben, mint a gyermekek játékszere. És ha az egész világ kormányzásának koronáját is helyeznék a küzdőtérre, és mindegyikünket meghívnák, hogy fogadjuk el, kétségkívül nem fogunk idáig leereszkedni, és vissza fogjuk utasítani.
6. E legfelső állapot elérése azonban bizonyos feltételek teljesítésétől függ:
7. Az első feltétel az állhatatosság Isten Szövetségében. Mert a Szövetség ereje fogja megóvni Bahá’u’lláh Ügyét a tévelygés népének kétségeitől. Ez Isten Ügyének megerősített vára, és Isten vallásának szilárd pillére. Ma egyetlen erő sem tudja megőrizni a bahá’í világ egységét Isten Szövetségén kívül, máskülönben a nézeteltérések üvöltő viharként fogják elborítani azt. Nyilvánvaló, hogy a világ egységének tengelye a Szövetség ereje, és semmi más. Ha a Szövetség nem lett volna, ha nem nyilatkoztatott volna ki a Legnagyobb Tollból, és a Szövetség Könyve, mint a Valóság Napjának sugara nem sugározta volna be a világot, Isten Ügyének erői teljességgel szétszórattak volna, és egyes lelkek, kik saját szenvedélyeik és érzéki vágyaik rabjai voltak, fejszét fogtak volna kezükbe, ezen Áldott Fa gyökereit elvágandó. Mindenki a saját vágyait hajtotta volna, és minden egyén a saját véleményét hangoztatta volna! És mégis, e nagyszerű Szövetség ellenére egyes nemtörődöm lelkek harci ménjeikkel a csatamezőre vágtattak, azt gondolván, hogy így tán meggyengíthetik Isten Ügyének alapzatát; de dicsőség légyen Néki, mindnyájukra lesújtott a megbánás és veszteségérzet és nemsokára szívszaggató elkeseredésben találják majd magukat. Ezért hát, a hívek először szilárddá kell tegyék lépteiket a Szövetségben, hogy Bahá’u’lláh megerősítései ölelhessék őket körül minden oldalról, a Magasságbéli Gyülekezet csapatai válhassanak támaszaikká és segítőikké, és ?Abdu’l-Bahá intései és tanácsai miként kőbe vésett képek maradhassanak meg állhatatosan és kitörölhetetlenül minden szív tábláján.
8. A második feltétel: Testvériség és szeretet a hívők között. Az isteni barátoknak vonzódniuk kell egymáshoz és szenvedélyesen bele kell szeretniük egymásba, és mindig készen kell állniuk és hajlandónak lenni éltüket áldozni egymásért. Ha egy lélek a hívők közül egy másikkal találkozik, legyen az olyan, mintha egy cserepes ajkú szomjazó elért volna az élet vizének forrásához, vagy mintha egy szerelmes találkozott volna hív szerelmével. Mert a szent Megnyilvánulások megjelenésének egyik legnagyobb isteni bölcsessége ez: hogy a lelkek megismerhessék egymást, és bensőséges kapcsolatba kerülhessenek egymással, hogy az istenszeretet ereje mindőjüket egy tenger hullámaivá, egy rózsakert virágaivá, egy mennybolt csillagaivá tegye. Ez az isteni Megnyilvánulások megjelenésének bölcsessége! Ha a legnagyobb adomány megnyilatkozik a hívők szívében, a természet világa átalakul, a bizonytalan lét sötétje eltűnik, és mennyei világosság fog áradni. Akkor majd az egész világ Abhá Paradicsomává válik, és Isten minden egyes hívője áldott fává, amely csodálatos gyümölcsöket terem.
9. Ó ti barátok! Testvériség, testvériség! Szeretet, szeretet! Egység, egység – hogy a Bahá’í Ügy ereje megjelenhessen és nyilvánvalóvá válhasson a lét világában. Gondolataim felétek szállnak, szívem az örömtől repes, amikor felőletek hallok. Ha tudnátok, lelkemben mily forró szeretet ég irányotokban, szíveteket oly hatalmas boldogság töltené el, hogy egymás iránt szerelemre gerjednétek.
10. A harmadik feltétel: Tanítóknak kell folyamatosan utazniuk a kontinens, sőt a világ minden részébe, de úgy kell utazniuk, mint ?Abdu’l-Bahá, aki beutazta Amerika városait. Megszentelten és szabadon állt minden köteléktől, a legteljesebb függetlenségben. Miként Őszentsége Jézus mondja: A port is verjétek le lábatokról.92
11. Láttátok, hogy Amerikában számos lélek a legalázatosabb esdekléssel és könyörgéssel kívánt bizonyos ajándékokat ajánlani, de e szolga, az Áldott Tökéletesség buzdításai és parancsolatai szerint soha nem fogadott el semmit, bár néha nagyon is nehéz helyzetben voltunk. Ugyanakkor, ha egy lélek Isten kedvéért önkéntesen, tiszta vágytól vezérelve kíván hozzájárulást ajánlani (egy tanító költségeihez), a tanító – annak érdekében, hogy az ajándékozót megörvendeztesse – elfogadhat egy kisebb összeget, de a legnagyobb megelégedésben kell élnie.
12. A cél ez: A tanító szándékának tisztának kell lennie, szívének függetlennek, lelkének vonzódónak, gondolatainak nyugodtnak, elhatározottságának szilárdnak, nagylelkűségének emelkedettnek, és Isten szeretetében ragyogó fáklya kell legyen. Ha ilyenné válik, megszentelt lehelete még a sziklára is hatást gyakorol, máskülönben semmi eredmény nem lesz. Amíg a lélek nem tökéletes, miként tudná elfedni mások hibáit? Hacsak el nem fordul mindentől Istenen kívül, hogyan tudná az elfordulást tanítani másoknak?
13. Röviden, ó, Isten hívei! Törekedjetek, hogy megragadhassatok minden eszközt Isten vallásának hirdetésére, és az Ő illatainak széthintésére.
14. Egyebek mellett található tanítási célú összejövetelek tartása, hogy áldott lelkek, és a hívők közül az idősek összegyűjthessék az Isten szeretetében fiatalokat oktatási intézményekben, és megtaníthassák nekik az összes isteni bizonyítékot és kétségbevonhatatlan érveket, elmagyarázhassák és megvilágíthassák az Ügy történetét, és értelmezhessék a próféciákat és bizonyítékokat, melyek az isteni könyvekben és levelekben kerültek feljegyzésre és találhatók a Megígért megnyilvánulásával kapcsolatban, hogy a fiatalok tökéletes tudásra tegyenek szert mindezekben.
15. Hasonlóképpen, amikor ez csak lehetséges, bizottságot kell szervezni a Táblák lefordítására. Bölcs lelkek, akik tökéletesen elsajátították és tanulmányozták a perzsa és arab nyelvet és egyéb nyelveket, vagy ismernek egy idegen nyelvet, el kell kezdjék fordítani a Táblákat és könyveket, melyek e Kinyilatkoztatás bizonyságait tartalmazzák, és azokat megjelentetve terjeszteni őket a földgolyó öt földrészén.
16. Hasonlóképpen, a Nyugat csillaga93 című magazint is a legnagyobb rendszerességgel kell megszerkeszteni, de tartalma Isten Ügye hirdetése kell legyen, hogy mind Kelet, mind Nyugat értesülhessen a legfontosabb eseményekről.
17. Röviden, az összes találkozón, lettlégyenek azok nyilvánosak vagy magánjellegűek, semmi másról ne beszéljenek, mint a beszélgetés tárgyát képező témáról, és az összes cikknek Isten Ügye körül kell forognia. Nem szabad teret engedni a locsogásnak, és a viszály teljességgel megtiltatik.
18. A különféle irányokba utazó tanítóknak ismerniük kell az ország nyelvét, ahová megérkeznek. Például egy japán nyelvet magas szinten bíró Japánba utazhat, vagy egy, a kínai nyelvet beszélő Kínába siethet, stb.
19. Röviden, ezen egyetemes háború után az emberek rendkívüli képességre tesznek szert az isteni tanításokra való figyelmezésben, mert a háború bölcsessége ez: mindenki számára bizonyíthatja, hogy a háború tüze elemészti a világot, míg a béke sugarai megvilágítják azt. Az egyik halál, a másik élet, ez kihalás, amaz halhatatlanság, az egyik a legnagyobb csapás, a másik a legnagyobb bőkezűség, ez sötétség, amaz fény, az egyik örök megaláztatás, a másik örökkön tartó dicsőség, ez az emberiség alapjait rontja le, amaz az emberi faj virágzásának az alapja.
20. Következésképpen, lelkek csoportja állhat ki és cselekedhet a fenti feltételekkel összhangban, és siethet a világ minden részébe, különösképpen Amerikából Európába, Afrikába, Ázsiába és Ausztráliába, és utazhat át Japánon és Kínán. Németországból hasonlóképpen tanítók és hívők utazhatnak az amerikai és afrikai kontinensre, Japánba és Kínába, röviden, beutazhatják a világ összes kontinensét és szigetét. Emígyen nagyon rövid idő alatt a legcsodásabb eredményeket lehet elérni, az egyetemes béke lobogója fog lengeni a világ csúcsán, és az emberi világ egységének fényei beragyoghatják a világegyetemet.
21. Röviden, ó, Isten hívei! Az isteni Könyv szövege ezt mondja: ha két lélek vitatkozik és vetélkedik az isteni kérdésekkel kapcsolatban, összekülönböznek és vitáznak, mind a ketten tévednek. Isten ezen kétségbevonhatatlan törvényének bölcsessége ím ez: Hogy Isten két hívő lelke között viszály és vitatkozás fel ne merüljön, hogy egymással végtelen barátsággal és szeretettel beszéljenek. Ha az ellentétnek akár a legkisebb szikrája is megjelenik, csendben kell maradniuk, és a két félnek nem szabad folytatnia a megbeszélését, hanem az Értelmezőtől kell kérjék a kérdés valóságának megvilágítását. Ez a visszautasíthatatlan parancs!
22. Bahá’u’l-Abhá legyen veletek!Ó, Isten, én Istenem! Látod, miként borult éjfekete sötétség minden vidékre, miként ég minden ország a széthúzás lángjával, és a háború és vérontás tüze miként lángol mind Keleten, mind Nyugaton. Vér folyik, tetemek hevernek a földön, levágott fejek görögnek a porban a csatamezőn.
Ó, Úristen! Essen meg szíved e tudatlanokon, és elnéző jóindulattal és megbocsátással tekints rájuk. Oltsd ki e tüzet, hogy ezen sűrű fellegek, melyek elborítják a láthatárt, eloszolhassanak, a Valóság Napja ragyoghasson elő a megbékélés sugaraival, e sűrű homály eltűnhessen, és a béke ragyogó fénye sugározhasson alá minden országra.
Ó, Úristen! Emeld ki az embereket a gyűlölség és ellenségeskedés óceánjának feneketlen mélyéből, és szabadítsd meg őket ez áthatolhatatlan sötétségből. Egyesítsd szíveiket, és ragyogd be szemüket a béke és kiengesztelődés fényével. Szabadítsd meg őket a háború és vérontás mélységeiből, és emeld ki őket a tévelygés sötétjéből. Távolítsd el a fátylat szemük elől, és világítsd be szívüket a vezérlet fényével. Bánj velük gyengéd kegyelmeddel és könyörületeddel, és ne a Te igazságosságod és haragod szerint, melybe beleremegnek a hatalmasok kezei és lábai.
Ó, Úristen! Tombolnak a háborúk. Nyomorúság és aggodalom dagadt hatalmassá, és minden virágzó vidék romba dőlt.
Ó, Úristen! Nehezek a szívek, és a lelkek gyötrődnek. Essen meg szíved e szegény lelkeken, és ne hagyd őket magukra saját vágyaik tombolásával.
Ó, Úristen! Nyilváníts meg országaidban szerény és engedelmes lelkeket, kiknek arcát a vezérlet sugarai ragyogják be, kik elfordulnak a világtól, a Te Neved magasztalják, a Te dicséreted zengik, és a Te szentséged illatait hintik szét az emberek között.
Ó, Úristen! Hadd járjanak egyenes gerinccel, hass oda, hogy nekigyürkőzzenek, és ragadd el a szívüket szereteted leghatalmasabb jeleivel.
Ó, Úristen! Bizony, gyengék ők, és Te vagy az Erős, a Hatalmas; tehetetlenek ők, és Te vagy a Segítő és az Irgalmas.
Ó, Úristen! A lázadás óceánja dühöng, és e viharokat nem csendesítheti le más, csak a Te végtelen kegyelmed, mely átfog minden vidéket.
Ó, Úristen! Bizony, az emberek a szenvedély feneketlen mélységeiben lakoznak, és semmi más nem mentheti meg őket, mint a Te végtelen bőkezűséged.
Ó, Úristen! Oszlasd el e romlott vágyak sötétjét, és világítsd meg a szíveket szereteted lámpásával, mellyel hamarosan minden ország megvilágíttatik. Erősítsd meg emellett szeretteidet, azokat, kik elhagyván hazájukat, családjukat és gyermekeiket, Szépséged szeretetéért távoli országokba utaztak, hogy illataidat szertehintsék, és tanításaidat hirdessék. Légy Te társuk magányukban, segítőjük az idegen országban, oszlatója szomorúságuknak, vigasztalójuk a balsorsban. Légy frissítő ital szomjukra, gyógyító orvosság bajaikra, és balzsam szívük égő lelkesedésére.
Bizony, Te vagy a Legnagylelkűbb, a túlcsorduló kegyelem Ura, és bizony, Te vagy a Könyörületes és Irgalmas.
9.Kinyilatkoztatott 1917. február 2-án Ismá’íl Aqá szobájában ?Abdu’l-Bahá Haifában lévő házában, és az Egyesült Államok kilenc északnyugati államában – Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island, Connecticut, Vermont, Pennsylvania, New Jersey és New York – élő bahá’íokhoz szólt.
*1. Az egy igaz Isten szemében minden ország csupán egy ország, és minden város és falu egyenlő. Egyik sem emelkedik a másik fölé. Mindegyik Isten mezője, és az emberek lelkének otthona. Hiten és bizonyosságon keresztül, és minthogy egyik megelőzi a másikat, a lakója pedig tiszteletet kölcsönöz a hajléknak, egyes országok hírnévre tesznek szert, és kiemelkedő helyzetbe kerülnek. Például, bár Európa és Amerika egyes országait megkülönbözteti és kiemeli más országok közül éghajlatuk egészséges mivolta, vizük tisztasága, hegyeik, síkságaik és rónáik bája, mégis Palesztina vált minden nemzetek dicsőségévé, minthogy Ábrahám idejétől kezdve a Próféták Pecsétjének (Mohamed) megjelenéséig az összes szent és isteni Megnyilvánulás azon országban élt, vagy oda vándorolt, vagy keresztülutazott rajta. Hasonlóképpen nyert korlátlan dicsőséget Mekka és Hedzsáz*, mivel a Prófétaság fénye sugárzott onnan elő. Ezen okokból Palesztina és Hedzsáz minden más ország fölé emeltetett.
2. Hasonlóképpen, az egyetlen igaz Isten szemében Amerika az a föld, ahol Fényének ragyogása kitárulkozik, ahol Hitének titkai megnyílnak, ahol az igazságosak fognak lakozni és a szabadok összegyűlni. Ezért hát minden része áldott, de minthogy ezen kilenc állam megtiszteltetett a hittel és bizonyossággal, ezáltal szellemi előjogokat nyertek. E bőkezűség értékét fel kell ismerjék: mivel ily kegyet nyertek és hogy köszönetet mondhassanak e legnagyobb ajándékért, ki kell álljanak az isteni illatokat széthintendő, hogy valóra válhassék a Korán áldott verse: „Isten az egek és a föld világossága. Az ő világossága fülkéhez hasonlít, amelyben lámpás van. A lámpás üvegben van, és mintha fénylő csillag lenne; egy áldott fa, az olajfa [olajától] lobban föl, amely nem keleti és nem nyugati; az olaja csaknem világít, noha még nem érte tűz. Világosság világossága! Isten az Ő világosságához vezérli azt, akit akar.”94
3. Ezt mondja: A természet világa a sötétség világa, minthogy ezer romlottság ered belőle, sőt a sötétségek sötétsége az. A természet világának fénye a Valóság Napjának ragyogásától függ. Az útmutatás kegyelme olyan, miként a gyertya, mely a tudás és bölcsesség üvegjében gyújtatik meg, és a tudás és bölcsesség azon üvege az emberiség szívének tükre. A fényes lámpás olaja az Áldott Fa gyümölcséből származik és annyira finom, hogy láng nélkül is ég. Ha a fény ereje, az üveg átlátszósága és a tükör tisztasága eggyé olvad, a világosság világosságává válik.
4. Röviden, ?Abdu’l-Bahá egyik helyről a másikra utazott ezen kilenc áldott államban, magyarázta a mennyei könyvekben rejtező bölcsességet, és hintette szét az isteni illatokat. A legtöbb államban megalapozta az isteni Épületet, és megnyitotta a tanítás ajtaját. Tiszta magvakat vetett el, és áldott fákat ültetett.
5. Isten híveinek és az Irgalmas szolgálóleányainak most öntözniük kell ezen földeket, és a legnagyobb erővel kell belevessék magukat e mennyei ültetvények gondozásába, hogy a magvak növekedhessenek és fejlődhessenek, jólét és áldás származzék belőlük, és sok gazdag és nagyszerű aratás következhessen.
6. Isten Királysága olyan, mint a földmíves, aki tiszta és szűz földdarab birtokába jut. Mennyei magvakat vet bele, alázáporoznak az isteni gondviselés felhői, és a Valóság Napjának sugarai ragyognak rá.
7. Most mindeme bőség a maga teljességében létezik és jelenik meg e kilenc államban. Az isteni Kertész elhaladt azon szent földön, és az Úrtól eredő tanításokból tiszta magvakat szórt a talajba, Isten bőségének esője záporozott alá, és a Valóság Napjának – vagyis az irgalmas megerősítéseknek – a melege sütött rá teljes ragyogásában. Azt reménylem, hogy azon áldott lelkek mindegyike páratlan és különleges öntözőmesterré lesz, Amerika keleti és nyugati része gyönyörűséges paradicsommá válik, és akkor a Magasságbéli Gyülekezetből az „Áldottak vagytok, és újra áldottak vagytok!” kiáltást hallhatjátok mindnyájan.
8. Üdvözlet és dicséret néktek!9. A tanítók és barátok olvassák minden nap az alábbi fohászt:
10. Ó, Te kegyes Úr! Dicséret Néked, hogy megmutattad nékünk a vezérlet útját, megnyitottad a királyság ajtajait, és megnyilvánítottad Magad a Valóság Napján át. A vakoknak látást adtál, a süketeknek hallást, új életre keltetted a holtakat, gazdaggá tetted a szegényeket, utat mutattál azoknak, akik eltévelyedtek, a cserepes ajkúakat az útmutatás forrásához vezetted, engedted, hogy a szomjas halak elérjék a valóság óceánját, és a vándorló madarakat meghívtad irgalmad rózsakertjébe.
11. Ó, Te Mindenható! Szolgáid vagyunk és a Te szegényeid, távol vagyunk Tőled és közelséged után vágyódunk, forrásod vízét szomjazzuk, betegek vagyunk és a Te gyógyításodra vágyunk. A Te ösvényeden járunk, és nincsen más célunk vagy reményünk, mint illataid szertehintése, hogy minden lélek így kiálthasson: Ó, Isten, „vezess minket az egyenes úton”95. Hadd nyíljanak meg szemeik, hogy megpillanthassák a fényt, és hadd szabadulhassanak meg a tudatlanság sötétjéből. Hadd gyűljenek útmutatásod lámpása köré. Hadd kapjon mindenki részt, kinek eddig része nem volt. Hadd váljanak a megfosztottak misztériumaid bizalmasaivá.
12. Ó, Mindenható! Tekints ránk irgalmad pillantásával. Részesíts bennünket mennyei megerősítésben. Adományozd nékünk a Szentlélek leheletét, hogy segítséget nyerhessünk szolgálatodban, és útmutatásod fényével fénylő csillagokként ragyoghassunk ezen tájakon.
13. Bizony, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Bölcs és a Látó.
10.Kinyilatkoztatott 1917. február 3-án Haifában, Ismá’íl Aqá szobájában, és az Egyesült Államok tizenhat déli államában – Delaware, Maryland, Virginia, Nyugat-Virginia, Észak-Carolina, Dél-Carolina, Georgia, Florida, Alabama, Mississippi, Tennessee, Kentucky, Louisiana, Arkansas, Oklahoma és Texas – élő bahá’íokhoz szólt.
*1. Az ókor filozófusai, a középkor gondolkodói, és ezen és a korábbi századok tudósai mind egyetértettek abban, hogy az ember tartózkodásához a legjobb és legideálisabb régió a mérsékelt égöv, mert itt éri el az érettség legmagasabb szintjét az értelem és a gondolatok, és a civilizáció képességei és készségei itt nyilvánítják meg magukat teljes virágukban. Ha a történelmet kritikus és mélyenszántó szemmel olvassátok, nyilvánvalóvá válik, hogy a híres emberek közül a legtöbb a mérsékelt égövben született, nevelkedett és dolgozott, és csak nagyon-nagyon kevesen jöttek a forróból vagy a hidegből.
2. Az Egyesült Államok ezen tizenhat déli állama a mérsékelt égövben helyezkedik el, és e vidéken nyilvánul meg a maga teljességében a természet világának tökélye. Mert az időjárás mérsékelt mivolta, a táj szépsége és a vidék földrajzi összetétele nagy hatást gyakorol az elme és a gondolatok világára. Ez a tény jól bizonyítható megfigyelésen és tapasztalaton keresztül.
3. Még a szent, isteni Megnyilvánulások is rendelkeztek egy tökéletes egyensúlyban lévő természettel, testük egészsége tökéletes volt és életerőtől áradó, felépítésük energikus, képességeik tökéletes rendben működtek, és a külső érzékszervek összekapcsolódtak a belső meglátásokkal, kivételes lendületben és összhangban együttműködve.
4. Ezért hát e tizenhat államban – minthogy más államokkal határosak és éghajlatuk a legmérsékeltebb – az isteni tanításoknak kétségkívül erősebb ragyogással kell magukat kinyilvánítaniuk, a Szentlélek leheletének átható erőt kell felmutatnia, Isten szeretetének óceánját nagyobb hullámok kell szeljék, az isteni rózsakert szellőinek nagyobb sebességgel kell fújniuk, és a szentség illatait gyorsan és sietősen kell széthinteni.
5. Istennek hála, hogy a mennyei áradat végtelen, az Úrtól származó isteni alapelvek dallama a leghathatósabb formában létezik, a legnagyobb Égitest tökéletes ragyogásban tündököl, a Magasságbéli Gyülekezet csapatai ellenállhatatlan erővel támadnak, a nyelvek élesebbek, mint a kardok, a szívek jobban tündökölnek, mint a villanyfény, a barátok nemesszívűsége meghaladja az előző és következő nemzedékek nemesszívűségét, a lelkek Istenhez vonzódnak, és az istenszeretet tüze fellobban.
6. Most, és ezen időszakban meg kell ragadjuk ezen legnagyobb lehetőséget. Nem szabad tétlenül ülnünk egy pillanatra sem, el kell felejtsük a higgadtságot, a pihenést, a nyugalmat, a javakat, a tulajdont, az evilági életet és az anyagi dolgokhoz való ragaszkodást. Áldozatul kell ajánlanunk mindent Őmagasságának, a lét Birtokosának, hogy a Királyság erői nagyobb erővel hassanak át mindeneket, és a ragyogó sugárzás ezen Új Ciklusban beragyoghassa az elméket és eszméket.
7. Amerikában mintegy huszonhárom éve hintik szerte Isten illatait, de nem jött létre megfelelő és méltó megmozdulás, és nem volt tapasztalható hangos helyeslés és felgyorsulás. Most az a reményem, hogy a mennyei erő, az Irgalmas illatai, a tudat vonzódása, a mennyei kiáradások, az égi csapatok és az isteni szeretet forrásának megáradása által Isten hívei kiállnak, és a legnagyobb jó rövid idő alatt felfedheti orcáját, a Valóság Napja oly erővel sugározhat elő, hogy a természet világának sötétje teljességgel eloszlik és elűzetik, minden szegletből csodálatos dallam kelhet, a reggeli madarak oly dalra fakadhatnak, hogy az emberi világ megébredhet és megmozdulhat, a kő-testek meglágyulhatnak, és a lelkek, mik olyanok, mint a kemény szikla, kibonthatják szárnyaikat, és az istenszeretet melegével felszárnyalhatnak az ég felé.
8. Majd kétezer évvel ezelőtt Örményország áthatolhatatlan sötétségbe burkolózott. Krisztus tanítványai közül egyetlen áldott lélek sietett oda, és erőfeszítésén keresztül azon tartomány hamarosan világosságba borult. Így vált nyilvánvalóvá, hogy miként működik a Királyság ereje!
9. Ezért hát, legyetek biztosak az Irgalmas megerősítéseiben és a Legmagasabb segítségében, szenteljétek és tisztítsátok meg magatokat ezen világtól és annak lakóitól, engedjétek, hogy szándékaitok mindenki javára munkálkodjanak, vágjátok el a kötelékeket, melyek a földhöz fűznek, és miként a szellem lényege, váljatok fénnyé és légiessé. Majd szilárd elhatározással, tiszta szívvel, örvendező lélekkel és ékesszóló nyelvvel fordítsátok időtöket az isteni alapelvek hirdetésére, hogy az emberi világ egy-sége Amerika csúcsán verhesse fel baldachinját, és a világ minden nemzete az isteni irányelvet követhesse. Ami biztos, az, hogy az isteni irányelv az igazságosságot és jóságot jelenti az egész emberiség számára. Mert a világ minden nemzete Isten báránya, és Isten a jó pásztor. Ő teremtette ezeket a bárányokat. Ő védelmezte, táplálta és nevelgette őket. Mi lehet nagyobb jóság ennél? És minden percben százezerszer kell köszönetet mondjunk, hogy – Istennek hála – megszabadíttattunk az összes tudatlan előítélettől, kedvesek vagyunk Isten minden bárányával, és leghőbb reményünk az, hogy mindeneket szolgáljunk, és miként jóakaratú atya neveljünk mindenkit.
10. Üdvözlet és dicséret néktek!11. Minden lélek, ki ezen államok városain, falvain és egyéb településein átutazik, és Isten illatainak széthintésével foglalatoskodik, olvassa át figyelmesen minden reggel e gondolatokat:
12. Ó, Istenem! Ó, Istenem! Látod, alázatos és gyönge vagyok, és a legnagyobb vállalkozással foglalkozom, elszántan, hogy felmutassam Szavad a tömegek között, és tanításaidat terjesszem népeid között. Miként lehetnék sikeres, ha nem segítesz meg a Szentlélek leheletével, nem nyújtasz kezet, hogy dicső királyságod seregeivel győzedelmeskedhessek, és nem záporoztatod alá rám megerősítéseidet, melyek egyedül képesek arra, hogy a zümmögő szúnyogot sassá változtassák, egy csepp vizet folyókká és tengerekké, és egyetlen atomot fényekké és Napokká?
13. Ó, Uram! Segíts meg győzedelmes és átható hatalmaddal, hogy nyelvem dicséreted és tulajdonságaidat hirdethesse minden nép között, és lelkem túlcsordulhasson szereteted és tudásod borával.
14. Te vagy a Mindenható, és az, Ki megcselekszel, mit kedved tart.
11.Kinyilatkoztatott 1917. február 8-án Bahá’u’lláh szobájában Abbúd házában Akkóban, és az Egyesült Államok tizenkét középső államában – Michigan, Wisconsin, Illinois, Indiana, Ohio, Minnesota, Iowa, Missouri, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Nebraska és Kansas – élő bahá’í-okhoz szólt.
*1. Isten ezt mondja a nagyszerű Koránban: „Isten azt tünteti ki a könyörületességével, akit akar.”96
2. Az Egyesült Államok e tizenkét középső állama olyan, mint Amerika szíve, és a szív összekapcsolódik az ember minden szervével és részével. Ha a szívet megerősítik, a test minden más szerve is új erőre kap, és ha a szív gyenge, minden fizikai elem ki van téve a gyengeségnek.
3. Istennek hála, hogy Chicago és környéke erős szív volt attól kezdve, hogy Isten illatait elkezdték széthinteni. Ezért az isteni nagylelkűség és gondviselés okán bizonyos nagyszerű dolgokban megerősítésekben részesült.
4. Először: A Királyság hívása először Chicagóban hangzott fel. Ez bizony nagy kiváltság, mert az eljövendő évszázadokban és ciklusokban olyan lesz, mint egy tengely, mely körül Chicago hírneve forog.
5. Másodszor: Azon áldott helyen állt ki néhány lélek a legnagyobb fokú szilárdsággal és állhatatossággal Isten Szavát előmozdítandó, és – mivel szívük megtisztult és megszenteltetett minden más gondolattól – a mai napig Isten tanításainak hirdetésével foglalatoskodnak. Ezért zeng a dicséret szakadatlanul a Magasságbéli Gyülekezetből.
6. Harmadszor: Amerikai útján ?Abdu’l-Bahá számos alkalommal átutazott Chicagón, és érintkezett Isten barátaival. Egy ideig abban a városban is lakozott. Nappal és éjjel az egy Igaz Isten említésével foglalatoskodott, és az embereket Isten Királyságába szólította.
7. Negyedszer: Egészen mostanáig minden megmozdulás hatása, mi Chicagóban kezdődött el, kiterjedt minden táj felé és minden irányban, miként minden, mi a szívben jelenik és nyilvánul meg, befolyásolja a test összes szervét és végtagját.
8. Ötödször: Az első amerikai Mashriqu’l-Adhkár Chicagóban alapíttatott meg, és ez a tisztesség és kitüntetés végtelen értékkel bír. E Mashriqu’l-Adhkárból kétség kívül ezernyi Mashriqu’l-Adhkár fog megszületni.
9. Hasonlóképpen (Chicagóban) alapíttattak meg a nagyszerű Éves Konvenciók, a Star of the West97, a Kiadótársaság a könyvek és Táblák megjelentetésére és terjesztésére Amerika minden részében, és itt folynak az előkészületek Isten Királysága Aranycentenáriumi Évfordulójának megünneplésére. Reménylem, hogy e Jubileum és Kiállítás a lehető legtökéletesebben kerül megünneplésre, hogy felharsanhasson a világegységre szólító felhívás: „Nincsen más Isten, csak az Egy Isten, és minden Hírnök, a kezdetektől a Próféták Pecsétjéig (Mohamed) az egy Igaz Istentől küldetett alá”; hogy kibontathassék az emberi világ egy-ségének zászlaja, az egyetemes béke dallama eljuthasson a fülekhez keleten és nyugaton, minden ösvény megtisztíthasson és kiegyenesíttethessen, minden szív Isten Királyságához vonzódhasson, az egység frigysátra Amerika csúcsán verethessen fel, Isten szeretetének dala felvidíthasson és megörvendeztethessen minden nemzetet és népet, a föld felszíne az örök paradicsommá változhasson, a sötét fellegek szétoszolhassanak, és az Igazság Napja legnagyobb erejével sugározhasson elő.
10. Ó ti Isten barátai! Törekedjetek szívetekkel és lelketekkel, hogy a szívek között kapcsolat, szeretet, egység és megértés jöjjön létre, minden cél egy céllá olvadjon össze, minden dal váljék egy dallá, és a Szentlélek ereje legyen oly elsöprően győzedelmes, hogy lebírja az a természeti világ összes erőit. Munkátokban ne lankadjatok – küldetéstek dicsőségét szavakba nem lehet önteni. Ha vállalkozásotokat siker koronázza, bizony Amerika olyan központtá lesz, ahonnan a szellemi hatalom hullámai fognak szétáradni, és ahol szilárdan megalapíttatik Isten Királyságának trónusa, a maga teljes fenségében és dicsőségében.
11. Ezen érzéki világ nem marad változatlan formában még egy rövid időre sem. Másodpercről másodpercre változik és átalakul. Végezetül minden alapzat bedől, minden dicsőség és ragyogás elenyészik és eltűnik, de Isten Királysága örök, és a mennyei uralom és fenség szilárdan fog állni örökkön örökké. Emígyen, hogy a bölcs ember ítélete szerint a gyékény Isten Királyságában több, mint a világ kormányzásának trónusa.
12. Szemem és fülem folyamatosan a középső államokra irányul, tán néhány áldott lélek dallama elérhet fülemig – olyan lelkeké, akik Isten szeretetének hajnalpontjai, a megszentelődés és szentség láthatárának csillagai, lelkeké, akik bevilágítják e sötét világegyetemet, és megébresztik e halott világot. ?Abdu’l-Bahá öröme ettől függ! Remélem, hogy megerősítést nyertek ebben.
13. Következésképpen, azon lelkek, kik a világtól való legnagyobb elfordultság állapotában vannak, megtisztultak a természeti világ hibáitól, megszenteltettek a földhöz való ragaszkodástól, életre keltettek az örök élet leheletével – sugárzó szívvel, mennyei lélekkel, a tudat vonzódásával, égi nemesszívűséggel, ékesszóló nyelvvel és tiszta magyarázatokkal – az ilyen lelkeknek sietniük kell, és be kell utazniuk a középső államok minden részét. Minden városban és faluban az isteni intések és tanácsok megosztásával kell foglalatoskodniuk, útmutatást kell adniuk a lelkeknek, és elő kell mozdítaniuk az emberi világ egységét. Oly erővel kell a nemzetközi kibékülés dallamát játszaniuk, hogy minden süket fül visszanyerje hallását, minden elsorvadt ember újra sugározni kezdjen, minden halott új életet nyerjen, és minden közömbös lélek rátalálhasson az elragadtatásra. Bizonyos, hogy ilyen lesz a beteljesülés.
14. Isten illatainak terjesztői mondják ezt az imát minden reggel:
15. Ó, Uram, én Istenem! Dicséret és hála Néked, mert királyságod széles útjára irányítottál engem, engedted, hogy ez egyenes és messze tartó ösvényen járhassak, bevilágítottad szemem, mert megláthatta az Fényed ragyogásának látványát, fülemet a szentség madarainak dalai felé fordítottad, melyek a misztériumok királyságából érkeztek, és szívemet szereteteddel az igazak közé vonzottad.
16. Ó, Uram! Erősíts meg engem a Szentlélekkel, hogy Nevedben szólhassak a nemzetek között, és átadhassam az örömhírt, hogy királyságod testet öltött az emberiség között.
17. Ó, Úristen! Gyenge vagyok, erősíts meg engem erőddel és hatalmasságoddal. Elcsuklik hangom, engedd, hogy a Rád való emlékezést és dicséreted szólja. Alantas vagyok, tisztelj meg azzal, hogy bebocsátasz királyságodba. Távol vagyok Tőled, közelíts engem irgalmasságod küszöbéhez. Ó, Úristen! Tégy engem ragyogó lámpássá, sugárzó csillaggá és gyümölcsökkel díszes áldott fává, melynek ágai beborítják mindezen vidékeket. Bizony, Te vagy a Hatalmas, az Erős és a Korlátozatlan.
* * *Kinyilatkoztatott 1917. február 15-én Bahá’u’lláh szobájában Abbúd házában Akkóban, és az Egyesült Államok tizenegy nyugati tagállamában – Új-Mexikó, Colorado, Arizona, Nevada, Kalifornia, Wyoming, Utah, Montana, Idaho, Oregon és Washington – élő bahá’í-okhoz szólt.
*Ó ti a Könyörületes barátai és szolgálóleányai, a Királyság kiválasztottai!
1. Kalifornia áldott állama a legnagyobb mértékben hasonlít a Szentföldre, vagyis Palesztina országára. A levegő hőmérséklete a lehető legkedvezőbb, a tér nagyon tágas, és Palesztina gyümölcsei láthatók ezen államban a legnagyobb frissességben és legfinomabban. Mikor ?Abdu’l-Bahá utazott azon államokban, Palesztinában találta magát, mert minden tekintetben tökéletes hasonlóság mutatkozott ezen vidék és azon ország között. Egyes helyeken még a Csendes-óceán partja is tökéletesen hasonlított a Szentföld partvidékéhez – még szentföldi tengerparti növények is nőttek ott – melynek vizsgálata sok találgatáshoz és csodálkozáshoz vezetett.
2. Hasonlóképpen, Kaliforniában és egyéb nyugati államokban a természet világának csodálatos tájai öltöttek testet, melyek megdöbbentik az ember elméjét. Magasztos hegyek, mély kanyonok, nagy és fenséges vízesések, és óriási fák láthatók minden oldalon, miközben talaja csodálatosan termékeny és gazdag. Azon áldott állam hasonló a Szentföldhöz, és azon vidék és ország, akár egy gyönyörűséges Paradicsom, sokban azonos Palesztinával. És miként léteznek természetes hasonlóságok, most az égi hasonlóságokat is el kell sajátítani.
3. Az isteni nyomok fényei Palesztinában öltöttek testet. Az izraelita próféták többsége ezen szent földön hallatta Isten Királyságának hívását. Miután terjesztették a lelki tanításokat, a lelki dolgok iránt nyitottak érzéke megérezte azok illatait, a megvilágosodott lelkek szeme felragyogott, a füleket megörvendeztette ezen dal, a szívek örök életet nyertek Isten Királyságának lelket felfrissítő szellőjéből, és nagyszerű világosságot kaptak a Valóság Napjának ragyogásából. Majd a fény ezen vidékről terjedt el Európába, Amerikába, Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába.
4. Kaliforniának és a többi nyugati államnak most eszményi hasonlóságra kell szert tennie a Szentfölddel, és azon államból és vidékről a Szentlélek leheletét kell szétárasztani Amerika és Európa minden részére, hogy Isten Királyságának hívása felélénkíthessen és megörvendeztethessen minden fület, az isteni alapelvek új életet kölcsönözhessenek, a különféle felek egy féllé lehessenek, a széthúzó elképzelések eltűnhessenek és egyetlen kivételes központ körül keringhessenek, Amerika keleti és nyugati része összeölelkezhessen, az emberi világ egységének himnusza új életet adhasson az emberek minden gyermekének, és az egyetemes béke sátra verethessék fel Amerika csúcsán; így Európát és Amerikát megeleveníthetik majd a Szentlélek leheletei, e világ egy másik világgá válhat, a polgárok összessége új lelkesültségre tehet szert, és miként Kalifornia államában és egyéb nyugati államokban nyilvánvalók és kézzelfoghatók a természet világának csodás tájai, Isten Királyságának nagyszerű jelei szintúgy feltárathassanak, hogy a test összhangba kerüljön a lélekkel, a külső világ a belső jelképévé legyen, és a föld tükre a Királyság tükrévé váljon, visszatükrözve a mennyország eszményi erényeit.
5. Utam alatt, és mikor azon vidéken utaztam, a természet, a gyümölcsöskertek és a folyók csodálatos tájait és gyönyörű panorámáit láttam, nemzeti parkokat és általános összejöveteleket, sivatagokat, síkságokat, réteket és prériket, és azon vidék terményei és gyümölcsei kiváltképp is felkeltették az érdeklődésemet – a mai napig emlékszem rájuk.
6. Különösképpen is örömmel töltöttek el a San Francisco-i és oaklandi összejövetelek és a Los Angeles-i találkozók, és azon hívek, kik más államok városaiból érkeztek. Mikor arcuk felmerül emlékeimben, azonnal végtelen boldogság tölt el.
7. Ezért azt reménylem, hogy az isteni tanításokat miként a Nap sugarait lehet majd szétsugározni az összes nyugati államban, és megvalósulhat a Korán áldott verse: „Jó földetek és megbocsátó Uratok van.”98 Hasonlóképpen mutatkozhat meg a legnagyobb fényességben egy másik koráni vers jelentősége: „Vajon nem járták-e be a földet?”99 és ezé: „Tekints hát Isten irgalmának nyomaira.”100
8. Hála légyen Istennek: az isteni nagylelkűségnek és gondviselésnek köszönhetően hatalmas a szolgálat mezeje azon a vidéken, az elmék az értelem és haladás legmagasabb fokán állnak, előrelendítik a tudományokat és művészeteket, a lelkek tükörként a tisztaság és átlátszóság legmagasabb állapotában vannak, és Isten barátai az Ő tökéletes vonzásában élnek. Ezért remélhetőleg tanítási találkozókat fognak szervezni és intézményesíteni, és bölcs tanítók küldetnek a városokba, sőt még a falvakba is, Isten illatainak széthintésére.
9. Az Ügy tanítóinak mennyeinek, az Úrtól valónak és sugárzónak kell lenniük. Megtestesült szellemnek, megszemélyesült elmének kell lenniük, és a legnagyobb szilárdsággal, állhatatossággal, és önfeláldozással kell szolgálatra emelkedniük. Utazásaik alatt nem szabad, hogy ételhez vagy ruházathoz ragaszkodjanak. Gondolataikat Isten Királyságának kiáradásaira kell összpontosítsák, és a Szentlélek megerősítéséiért kell könyörögniük. Isteni erővel, a tudatosság vonzásával, mennyei örömhírekkel és égi szentséggel kell, hogy az érzékeket elérjék Abhá Paradicsomának illataival.
10. Minden nap olvassák a következő imát:11. Ó, Isten! Ó, Isten! Íme, egy törött szárnyú madár, röpte nagyon lassú – segíts neki, hogy a jólét és megváltás csúcsa felé repülhessen, a legnagyobb örömben és boldogságban szárnyalhasson a határtalan térben, Legfőbb Nevedben szólhasson éneke minden vidék felett, örvendeztethesse meg a füleket e hívással, és ragyogtathassa fel a szemeket az útmutatás jeleivel.
12. Ó, Uram! Társ nélkül állok, egyedül és szerényen. Számomra nincsen más támasz Rajtad kívül, sem segítség Kívüled, sem éltetőm más, mint Te. Szilárdíts meg szolgálatodban, segíts engem angyalaid csapatával, tégy engem győzedelmessé Szavad terjesztésében, és engedd, hogy teremtményeid között bölcsességedet hirdessem. Valóban, Te vagy a gyengék segítője, a kicsinyek védelmezője, és valóban, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Korlátozatlan.
13.Kinyilatkoztatott 1917. február 21-én Bahá’u’lláh szobájában Abbúd házában Akkóban, és a Kanadában – Új-Fundland, Prince Edward-sziget, Nova Scotia, New Brunswick, Quebec, Saskatchewan, Manitoba, Ontario, Alberta, Brit Columbia, Yukon, Mackenzie, Keewatin, Ungava, Franklin-szigetek – és Grönlandon élő bahá’í-okhoz szólt.
*Ó ti kedves barátok, és az Irgalmas szolgálóleányai!
1. A nagyszerű Koránban Isten ezt mondja: „Nem látsz egyenetlenséget a Könyörületes teremtésében.”101 Más szavakkal ezt mondja: egy ideális nézőpontból nincsen eltérés Isten teremtményei között, mivel mindegyiküket Ő teremtette. A fenti tételből azt a következtetést lehet levonni, hogy nincs különbség az országok között sem. Kanada Domínium* jövője azonban nagyon ígéretes, és az ahhoz kapcsolódó események végtelenül dicsőségesek. A gondviselés pillantásának tárgyává lesz, és a Mindenek Felett Dicső ajándékait fogja megnyilvánítani.
2. ?Abdu’l-Bahá azon Domíniumban tett utazása és tartózkodása során a legnagyobb örömben részesült. Elindulásom előtt sok lélek figyelmeztetett, ne utazzak Montrealba, mondván, hogy a lakosok többsége katolikus, rendkívül fanatikusak, az utánzások tengerének mélyén élnek, nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy figyelmezzenek Isten Királyságának hívására, a bigottság fátyla olyannyira elfedte szemüket, hogy megfosztották magukat a képességtől, hogy megláthassák a Legnagyobb Vezérlet jeleit, és a dogmák teljességgel hatalmukba kerítették a szíveket, nyomát sem hagyva a valóságérzetnek. Ha a Valóság Napja tökéletes ragyogásban is tündökölne azon Domínium minden részén – bizonygatták –, a babonák sötét, áthatolhatatlan felhői itt annyira elborították az eget, hogy teljességgel lehetetlen lenne meglátni a sugarait.
3. De ezen történetek nem változtattak ?Abdu’l-Bahá elhatározásán. Istenben bízva arcát Montreal felé fordította. Mikor azon városba belépett, látta, hogy minden ajtó nyitva áll, a szíveket a legnagyobb fogékonyság állapotában találta, és hogy Isten Királyságának égi ereje eltávolított minden akadályt és buktatót. Azon Domínium templomaiban és az ott tartott találkozókon az embereket a legnagyobb örömmel szólította Isten Királyságába, és oly magvakat szórt szét, melyeket majd az isteni erő keze fog öntözgetni. Azon magvak kétségkívül növekedni fognak, kizöldülnek és termékennyé válnak, és számos gazdag aratás takaríttatik majd be. Az isteni alapelvek hirdetésében nem talált Ő sem ellenkezőt, sem ellenséget. A hívők, kikkel azon városban találkozott, a legmagasabb szintű lelkiséggel rendelkeztek, és Isten illatai vonzották őket. Azt találta, hogy Mrs. Maxwell, Isten szolgálóleánya erőfeszítésén keresztül azon Domíniumban összegyülekezett a Királyság fiai és leányai közül több, és barátkoztak egymással, ezen örvendetes elragadtatást napról napra növelve. Az ott-tartózkodás napjai néhány napra korlátozódtak, de a jövőbeni eredmények kimeríthetetlenek. Mikor egy gazda szűz föld birtokába jut, rövid idő alatt nagy területet fog feltörni. Ezért reménylem, hogy a jövőben Montreal annyira felbolydul, hogy a Királyság dallama azon Domíniumból szárnyalhat a világ minden részébe, és a Szentlélek lehelete azon központból juthat el Amerika keleti és nyugati részébe.
4. Ó ti Isten hívei! Ne aggódjatok amiatt, hogy kevesen vagytok, és ne csüggedjetek, látván, mily nagy a hitetlen világ. Öt szem búza is részesülhet mennyei áldásban, míg ezer tonna gaz sem eredményt, sem hatást nem hoz. Egyetlen gyümölcsöt érlelő fa is előnyös a társadalom életére, míg a vadon növő fák ezer erdeje sem mutat fel gyümölcsöt. A síkságot elborítják a kavicsok, de a drágakövek ritkák. Egy gyöngy jobb, mint ezer homoktenger, főleg ezen nagy értékű igazgyöngy, mely isteni áldásban részesült. Hamarosan ezernyi más gyöngy fog belőle születni. Mikor pedig az a gyöngy a kavicsokkal barátkozik és közeli ismerősükké válik, azok is gyönggyé válnak.
5. Ismétlem: Kanada jövője, akár anyagi, akár lelki szempontból tekintjük is, ragyogó. A civilizáció és szabadság napról napra növekedni fog. A Királyság felhői fogják áztatni az útmutatás ott elvetett magvait. Ezért ne pihenjetek, ne keressetek nyugalmat, ne ragaszkodjatok e múlandó világ élvezeteihez, szabadítsátok meg magatokat minden köteléktől, és szívetekkel és lelketekkel törekedjetek arra, hogy belegyökereztessétek magatokat Isten Királyságába. Nyerjetek mennyei javakat. Váljatok napról napra egyre jobban megvilágosodottá. Húzódjatok egyre közelebb az egy-ség küszöbéhez. Váljatok a lelki ajándékok megtestesítőivé és a végtelen fények hajnalpontjaivá! Ha lehetséges, küldjetek tanítókat Kanada más részeibe, hasonlóképpen indítsatok tanítókat Grönlandra és az eszkimók hazájába.
6. Ami a tanítókat illeti, teljességgel el kell vessék régi ruházatukat, és újba kell öltözzenek. Krisztus kijelentése szerint az újjászületés állapotába kell jussanak – vagyis, míg először az anyaméhből születtek, most a természet világának méhéből kell megszülessenek. Miként semmi emlékkel nem rendelkeznek az anyaméhben tapasztaltakról, hasonlóképpen kell most teljességgel elfeledkezniük a természet világának hibáiról. Az élet vizével, az istenszeretet tüzével és a Szentlélek leheletével kell keresztelkedjenek; meg kell elégedjenek kevés étellel, hanem a mennyei asztalról kell nagy részt szedniük. Le kell rázniuk magukról a kísértést és sóvárgást, és a szellemmel kell töltekezzenek. Tiszta leheletük hatásával a követ ragyogó rubinttá kell változtassák, és igazgyönggyé a kagylót. Miként a tavaszi zápor felhője, nekik is rózsakertté és gyümölcsössé kell átlényegítsék a fekete földet. A vakot látóvá kell tegyék, a süketet hallóvá, kinek tüze kialudt, annak fel kell szítsák azt és lobogóvá kell tegyék, és új életre kell keltsék a holtakat.
7. Üdvözlet és dicséret néktek!8. Dicsőség Néked, ó, Istenem! Ímé szolgáid, kiket irgalmasságod illatai vonzanak, kiket az egyedüliséged fájában égő tűz lobbantott lángra, és kiknek szeme felragyog, ha megpillantja a fény ragyogását, mely egy-séged Sínai-hegyéről tör elő.
9. Ó, Uram! Oldozd meg nyelvüket, hogy Téged említhessenek néped között, engedd, hogy kegyelmedből és szerető kedvességedből dicséreted zengjék, segítsd meg őket angyalaid seregeivel, erősítsd meg őket a Te szolgálatodban, és tedd őket útmutatásod jeleivé teremtményeid között.
10. Bizony, Te vagy a Mindenek Fölött Erős, a Legmagasztosabb, a Mindig Megbocsátó, a Mindenek Fölött Irgalmas.
11. Isten illatainak széthintői mondják ezt az imát minden reggel:
12. Ó, Isten, én Istenem! Látod, amint e gyenge égi erőért esedezik, e szegény mennyei kincseid után epekedik, e szomjúhozó az örök élet forrása után vágyakozik, e bajjal sújtott megígért gyógyításod után sóvárog határtalan irgalmad által, melyet választott szolgáidnak rendeltél magasságbéli Királyságodban.
13. Ó, Uram! Nincs más segítőm, csak Te, sem menedékem Rajtad kívül, sem fenntartóm Kívüled. Segíts meg angyalaiddal, hogy széthinthessem szent illataidat, és tanításaidat terjeszthessem néped színe-java között.
14. Ó, Uram! Engedd, hogy mindentől elfordulhassak Rajtad kívül, nagylelkűséged köpönyegének szélébe kapaszkodhassak, teljességgel átadhassam magam Hitednek, szilárd és erős maradhassak szeretetedben, és betarthassam, mit Könyvedben előírtál.
15. Bizony, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Mindenható.
14.Kinyilatkoztatott 1917. március 8-án ?Abdu’l-Bahá haifai házának nyárilakában (Ismá’íl Áqá szobájában), és az Egyesült Államok és Kanada bahá’í-aihoz szólt.
*Ó ti mennyei lelkek és a Királyság fiai és leányai!
1. Isten ezt mondja a Koránban: „És ragaszkodjatok erősen Isten kötéséhez mindannyian, és ne szóródjatok szét [különböző csoportokra].”102
2. E múlandó világban számos közösségszervezési gyújtópont létezik, melyek az emberek gyermekei közötti érintkezést és egységet szolgálják. Például a hazafiság ilyen gyújtópont, a nacionalizmus ilyen gyújtópont, az érdekközösség ilyen gyújtópont, a politikai szövetség ilyen gyújtópont, az eszmények egyesülése ilyen gyújtópont, és az emberi világ felvirágzása a közösségszervezési gyújtópontok megszervezésétől és előmozdításától függ. Azonban a fenti intézmények mindegyike csak a felszín és nem a lényeg, esetleges és nem örök – ideiglenes és nem örökké tartó. Kiterjedt forradalmak és megrázkódtatások esetén minden gyújtópont elsodortatik. De a Királyság Közösségszervezési Gyújtópontja, amely az intézményeket és isteni tanításokat testesíti meg, az örök Közösségszervezési Gyújtópont. Ez hoz létre kapcsolatot kelet és nyugat között, szervezi meg az emberi világ egy-ségét, és semmisíti meg a különbözőségek alapjait. Győzedelmeskedik minden egyéb közösségszervezési központ fölött, és magába öleli őket. Miként a Nap sugara, teljességgel eloszlatja a mindent ellepő sötétséget, eszményi életet kölcsönöz, és felragyogtatja az isteni világosságot. A Szentlélek leheletén keresztül csodákat tesz, kelet és nyugat egymás keblére öleli egymást, észak és dél közeli baráttá és társsá válik, az egymással ütköző és versengő vélemények eltűnnek, a szembenálló célok félresöpörtetnek, a létért folytatott harc törvénye eltöröltetik, és az emberi világ egy-ségének baldachinja veretik fel a földgolyó csúcsán, mely árnyékát rávetíti minden emberi fajra. Tehát, a valódi Közösségszervezési Gyújtópont az isteni tanítások összessége, mely magában foglal minden fokozatot, és magába öleli az emberiség összes egyetemes kapcsolatát és szükséges törvényeit.
3. Gondoljátok meg! A keleti és nyugati emberek teljességgel idegenek voltak egymásnak. Most pedig mily magas fokon ismerik egymást és egyesülnek egymással! Mily messze vannak Perzsia lakói Amerika legtávolabbi országaitól! És figyeljétek meg, hogy mily nagyszerű volt a mennyei erő befolyása, mert ezer mérföldnyi távolság is annyivá vált, mint egyetlen lépés! Hány eltérő nemzet, melynek korábban semmi kapcsolata vagy hasonlósága nem volt a másikkal egyesül most és értenek egyet egymással ezen isteni hatáson keresztül! Bizony, Istennél az erő, a múltban és a jövőben is! És valóban hatalmasabb Isten minden dolgoknál!
4. Nézzétek a kert virágait! Jóllehet különböző fajtájúak, színűek, alakúak és formájúak, mégis, mivel ugyanazon forrás vize frissíti őket, ugyanazon szellő fuvallata éleszti meg őket, és ugyanannak a napnak a sugarai éltetik őket, ez a különbözőség csak fokozza bájukat és még szebbé teszi őket. Mily visszataszító látvány lenne, ha ennek a kertnek egyforma alakú és azonos színű lenne az összes virága és növénye, az összes levele és bimbója, az összes gyümölcse, ága és fája! A színek, formák és alakok sokszínűsége gazdagítja és díszíti a kertet, növeli annak hatását. Hasonlóképpen, ha különböző színezetű gondolatok, természetek és jellemek egyesülnek egy központ ereje és hatása alatt, feltárul és nyilvánvalóvá válik az emberi tökéletesség szépsége és dicsősége. Egyes-egyedül a minden dolog valóságát irányító és meghaladó Isteni Szó mennyei ereje képes arra, hogy az emberek gyermekeinek különböző gondolatait, érzéseit, elképzeléseit és meggyőződéseit összhangba hozza.
5. Ezért hát, az isteni erőn keresztül Isten hívei Amerika minden köztársaságában a mennyei tanítások előmozdításának és az emberiség egy-sége megalapításának okává kell váljanak. A fontos lelkek mindegyikének ki kell állnia, Amerika minden részére rá kell leheljék az élet leheletét, az emberekre rá kell ruházzák az új szellemet, meg kell kereszteljék őket az istenszeretet tüzével, az élet vizével és a Szentlélek leheletével, hogy megvalósulhasson a második születés. Mert meg van írva az Evangéliumban: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”103
6. Így hát, ó ti Isten hívei az Egyesült Államokban és Kanadában! Válasszatok ki fontos személyiségeket, vagy álljanak ki ők maguk, forduljanak el a világi pihenéstől és a nyugalomtól, és utazzák be Alaszkát, a Mexikói köztársaságot, és attól délre a közép-amerikai köztársaságokat, úgymint Guatemalát, Hondurast, Salvadort, Nicaraguát, Costa Ricát, Panamát és Belize-t; és tovább a nagy dél-amerikai köztársaságokat, úgymint Argentínát, Uruguayt, Paraguayt, Brazíliát, Francia Guianát, Holland Guianát, Brit Guianát, Venezuelát, Ecuadort, Perut, Bolíviát és Chile-t; a Nyugat-Indiai szigeteket, úgymint Kubát, Haitit, Puerto Ricót, Jamaicát és Santo Domingót, a Kis-Antillák szigetcsoportjait, a Bahamákat és a Bermudákat; hasonlóképpen a Dél-Amerikától keletre, nyugatra és északra eső szigeteket, úgymint Trinidadot, a Falkland-szigeteket, Galapagost, Juan Fernandezt és Tobagót. Látogassátok meg különösképpen is Bahia városát Brazília keleti partvidékén. Mert a múltban e várost a BAHIA névre keresztelték, nincs kétség, hogy ez a Szentlélek sugallatára történhetett.
7. Következésképpen, Isten hívei a legnagyobb erőfeszítést kell tegyék, az isteni dallamot kell hallassák mindazon vidékeken, a mennyei tanításokat kell hirdessék, és az örök életet kell ráleheljék mindenekre, hogy azon köztársaságok olyannyira bevilágítathassanak a Valóság Napjának ragyogásával és kiáradásaival, hogy minden más ország dicséretének és elismerésének tárgyává legyenek. Hasonlóképpen, nagy figyelmet kell fordítsatok a Panamai Köztársaságra, mert ezen ponton egyesül a Panama-csatornán át kelet és nyugat, és maga is két nagy óceán között fekszik. E hely a jövőben nagyon fontos lesz. Miután ott gyökeret vertek, a tanítások egyesíteni fogják keletet és nyugatot, északot és délt.
8. Így hát, a szándéknak tisztának kell lennie, az erőfeszítésnek nemesnek és magasztosnak, hogy vonzódást tudjatok kialakítani az emberi világ szívei között. E dicső cél nem érhető el másként, mint az isteni tanítások előmozdítása által, melyek a szent vallások alapjai.
9. Fontoljátok meg, miként szolgálták az emberi világot Isten vallásai! Miként lett a Tóra vallása az izraelita nemzet dicsőségének, tisztességének és haladásának a kiváltója! Miként teremtett vonzódást és egységet különböző közösségek és egymással vitatkozó családok között Őszentsége, Krisztus Szent Lelkének lehelete! Miként vált Mohamed megszentelt ereje az Arab-félsziget egymással vetekedő törzsei és nemzetségei egységesítésének és összeolvadásának eszközévé – olyannyira, hogy ezer törzs egyetlen törzzsé kovácsolódott össze, megszűnt a viszály és széthúzás, mindnyájan egységesülten és egy akarattal törekedtek arra, hogy a kultúra és civilizáció ügyét előrelendítsék, és így megszabadultak a lealacsonyodás legmélyebb mélységeiből, és felszárnyaltak az örök dicsőség magaslata felé! Lehetséges-e a jelenségek világában nagyobb Közösségépítési Gyújtópontot találni, mint ez? Ezen isteni Gyújtóponthoz képest a nemzeti, hazafiúi, politikai, kulturális vagy intellektuális csak gyermekjáték!
10. Most pedig törekedjetek arra, hogy a szent vallások Közösségépítési Gyújtópontját – melynek az emberiség elméjébe vésése céljából öltött testet az összes Próféta, és mely nem egyéb, mint az isteni tanítások szelleme – Amerika minden részében elterjesszétek, hogy mindőtök hajnalcsillagként ragyoghasson fel a valóság láthatára felől, isteni fény győzedelmes-kedhessen a természet sötétje fölött, és az emberiség világa fénybe borulhasson. Ez a legnagyszerűbb munka! Ha megerősítést nyertek ebben, e világ egy másik világgá változik, a föld felszíne gyönyörűséges Paradicsommá, és örök Intézmények alapíttatnak meg.
11. Ki más vidékekre utazik, hogy tanítson, gondosan olvassa hegyen, sivatagban, földön és tengeren e könyörgést:
12. Ó, Isten, Ó, Isten! Látod, teremtményeidhez képest gyenge, alantas és alázatos vagyok, mégis, bíztam Benned, és kiálltam tanításaidat előremozdítani erős szolgáid között, a Te erődre és hatalmadra támaszkodva.
13. Ó, Uram! Törött szárnyú madár vagyok és a Te határtalan teredben szeretnék szárnyalni. Miként tehetném ezt meg, hacsak nem a Te gondviseléseden és irgalmadon, megerősítéseden és segedelmeden keresztül?
14. Ó, Uram! Essen meg szíved gyengeségemen, és erősíts meg erőddel. Ó, Uram! Essen meg szíved tehetetlenségemen, és segíts meg hatalmaddal és fenségeddel.
15. Ó, Uram! Ha a Szentlélek lehelete megerősítené a leggyengébb teremtényt, elérhetne az mindent, mire törekszik, és övé lenne minden, amire csak vágyik. Valóban, megsegítetted Te a szolgáidat a múltban, és bár teremtményeid közül a leggyengébbek voltak, szolgáid legalja, és a legjelentéktelenebbek azok közül, kik a földön éltek, mégis, jóváhagyásoddal és hatalmaddal felülmúlták ők néped közül a legdicsőbbeket és az emberiség legnemesebbjeit. Míg korábban olyanok voltak, mint a lepkék, most adományaidon és irgalmadon keresztül királyi sólymokká váltak, és míg korábban olyanok voltak, mint a csermely, most tengerré lettek. Legnagyobb kegyed által az útmutatás láthatárán ragyogó csillagokká lettek, a halhatatlanság rózsakertjében daloló madarakká, a tudás és bölcsesség erdeiben üvöltő oroszlánokká, és az élet óceánjaiban úszó cethallá.
16. Bizony, Te vagy az Elnéző, az Erős, a Hatalmas, és az irgalmasok között a Legirgalmasabb.
* * *